Itt vagy köztük csak eme helyre kellet megérkeznedkiss
Rangsor az már ego lenne? Szóval Tolle az ego elsőhelyezetje, sikerült neki az ego ellenes? ego-mércéjévé lennie?
Te érted is azt amit leírsz?
Itt vagy köztük csak eme helyre kellet megérkeznedkiss
Rangsor az már ego lenne? Szóval Tolle az ego elsőhelyezetje, sikerült neki az ego ellenes? ego-mércéjévé lennie?
Te érted is azt amit leírsz?
Igazad van,én is igy látom!!Itt vagy köztük csak eme helyre kellet megérkeznedkiss
Spirituális út: nem tudsz róla hisz nem a könyvekből és a nett világából meríted a tudásod, és a tenni valók nem kondicionálnak téged, hisz nem azért gondolkodol és cselekszel mert úton vagy, s főleg nem a spirituális utadon, neked természetes folyamatokban élsz, hisz ebben él a közösséged színe-java, mert kicsit másképpen látod az eseményeket, hová is akarnál jutni hisz a mindenség része vagy már eddig is, csak az ismeretlen részek látásáért vagy cselekvésben, ez lenne a: spirituális utad?A spirituális úton járók is, akik évekig gyakorolnak ilyen-olyan mentális technikákat, ők is el akarnak jutni valahova.
A tökéletesség állapotába. A jövőbe. Ez az elme teremtette énérzékelés mindig a jövő fele nyújtózkodik, mert azt hiszi, hogy ott található számára az üdvözülés. „Valahol majd, a jövő egy pontján el fogom érni.”
Akár azt jelenti az elérés, hogy gazdag leszek, akár azt, hogy spirituális mesterré vagy megvilágosulttá válok, alapvetően ugyanarról van szó. Mindkét esetben ugyanaz a mentális struktúra működik.
Így aztán folyamatos nyugtalanságra vagyunk kárhoztatva. Sohasem teljesen jó az, ami van. „El kell jutnom valahová.” A jelen pillanat sohasem tökéletes. Vagy csak nagyon-nagyon ritkán.
A régi fajta tudatosság része ez. Ami az emberi elme szükségszerű velejárója. Ezért bármit is teszel, amíg az elme szintjén maradsz, nem tudsz megszabadulni tőle.
Emberi lényként való beteljesülésednek éppen az a célja, hogy a tudatod felvirágozzék, hogy kilépj a kondicionált, beprogramozott énedből, a kondicionált, beprogramozott elmédből.
E. Tolle
Tolle azt mondja örült, és ezt saját magára érti a szavam elállt ettől ténytől.:656:Teljesen mindegy, hogy a külső szinten értékes vagy értéktelen személy vagy.
Tehát hogy a világ értékes figuraként tart számon, vagy olyan emberként, aki úgymond semmire se vitte.
Ennek semmi köze annak az önmagadban lévő helynek a megtalálásához, ahol szabaddá válsz ezektől a külsődleges értékítéletektől.
És többé már nem hiszel annak, amit a világ mond rólad. Mert végtére is a világ beteg. És ha hiszel neki, akkor abban hiszel, amit egy őrült világ mond neked.
Tehát az önértékelésednek többé már nem kell ezekhez a dolgokhoz kötődnie. És ez nagyszerű felszabadulás. Teljes mértékben érdektelenné válik számodra, hogy a világ mit mond rólad.
E. Tolle
Csak az ego az, aki meg akar felelni a világ elvárásainak és törekszik arra, hogy megvalósítsa azokat az eszményképeket, amit ez a világ tár elé.
Az ego a Most hatalmát eszközként használva törekszik arra, hogy egy jövőbeli pillanatot, egy ego által kreált énképet elérjen.
Úgy gondolja. hogy birtokolhatja a Most hatalmát.
Gondolod, hogy ez nem őrület?
Tolle azt mondja örült, és ezt saját magára érti a szavam elállt ettől ténytől.:656:
Mesélj még kérlek erről a mentális építményről mire gondolsz. Gondolat olvasásban vagyok ami jön azt írom.Egész érdekesen tudod átolvasni a szövegeket.
A saját fejedben lévő mentális építménytől nem látod meg mások igazságát!
Mesélj még kérlek erről a mentális építményről mire gondolsz. Gondolat olvasásban vagyok ami jön azt írom.
Érdekesség a természeti népkenek mért nincs ilyen világ megváltó gondolati késztetése az emberiség érdekébenÖrülök, hogy nyitottál egy témát Eckhart Tolle kapcsán.
A jelen pillanatban rejlik az Élet teljessége, a tiszta Életöröm, és a tudatosság felé haladva egyre több ilyen pillanatot élhetünk meg, és aki megtapasztalta már, az tudja, hogy mekkora kincs a jelenlét. Én Eckhart Tolle útmutatásának köszönhetően tapasztaltam meg először.
Érdekesség a természeti népkenek mért nincs ilyen világ megváltó gondolati késztetése az emberiség érdekében
Éhezéskor a most élemet élem vagy azt hogy éheznem kell mert ebből fogok tanulni, pedig minden étek ott van az asztalon, de nem ehetek mert éhezést érzését kell átélnem, minden a jövő cselekedetem részét képezi hogyan tudsz helyt állni akkor, mert a mában tanulsz ami a múltban megélt események láncolata, Így teljes a kör.Tolle “A most hatalma” című könyve kivételes és egyedülálló, ahhoz a sok módszerhez viszonyítva, amit spirituális növekedésünk elősegítéséhez használhatunk. Szokatlan abban, hogy írásában egyszerű nyelvezetet használ, ami könnyen érthető; olyan nyelvet, ami ma szól hozzánk. Ő alapvető spirituális értelemben fordítja le a jelenlét és lét, idő és elme fogalmakat, hogy segítségükkel túl tudjunk lépni a korlátozott, egoista életlátásunkon. Olyan gyakorlati bepillantást kínál, ami támogathat minket spirituális utunkon. Könyve egyike a legtisztább és legjobb írásoknak, a hiteles, vallás- és dogmamentes spirituális igazságok esszenciájáról. Alternatívát kínál a “via negativa”-ra, a szenvedés útjára, eszközt a hiteles, átalakító spirituális ébredéshez.
Az eredeti módszer, amit javasol és bemutat, lenyűgözően egyenes és egyszerű: légy jelen és éber, nyitott a “most”-nak, és a jelen pillanat tágasságának. Ébredj fel az időből, az ego és az elme álmában való létezésből és élj a Szellem gazdag életében. Egyszerűen kifejezve, mondj “igen”-t az életre “nem” helyett. Azt is mondhatjuk, hogy ennek és a csendnek a gyakorlása a mindennapi életünkben az egyetlen technika, amit ajánl.
Ennek a gyakorlatnak az eredménye ugyanaz, mint a folyamat: tudatában lenni annak, hogy kik vagyunk valójában és tudni ezt. “Egy”-nek lenni vagy jelen lenni azzal, akik vagyunk, annyi, mint spirituális egységben lenni az Örökkévalóval. Ez a tudatosság Jézus szavait tükrözi, amikor azt mondta: “Isten királysága bennetek van”, nem valahol rajunk kívül, a jövőben, vagy a halál után található.
A tudatos élet és jelenlét gyakorlása a mindennapi életben egy ijesztő és őrülten nehéz feladat. Figyelmünk átfókuszálása az elménkről és annak állandó fecsegéséről, a jelen pillanat tudatosságában élni, eleinte állandó éberséget követel. Ez megnyithat minket, hogy valóban éljük az életünket, azt, akik valójában vagyunk, egy tüneményes világban. Ha ezt gyakoroljuk, az egész életünk meditációvá vagy imává válik, ahol a csend a legerőteljesebb tanító, a szavak és a mozgás megmutatják, vagy felfedik, kik vagyunk valójában és táplálják létünket.
A megvilágosodás vagy az elme és az ego korlátaitól, kötöttségeitől való megszabadulás a célja minden vallásnak, függetlenül attól, hogy ez mennyire kifejezett és rendszerezett, vagy a folyamattól, a használt módszerektől és rituáléktól. Hogy ezt elérjük, nincs szükségünk több időre, több “jövőre”, tudásra, tapasztalatra vagy megvilágosodásra képes formákra: csak itt, a tehermentes jelen pillanatban lehetünk tudatában és tudjuk megtapasztalni az Örökkévalót. Ha szellemi átalakulásunk megtörténhet, az csak a jelen pillanatban játszódhat le, mivel a “most” valójában minden, ami létezik. Hogy átalakulásunk megtörténjen, meg kell adnunk magunkat, és le kell mondanunk az elme és az ego mindenféle gyakorlásáról. A paradoxon az, hogy amikor megadjuk magunkat, tudatára ébredünk annak, akik mindig is voltunk… mind az időben, mind az időn kívül.
“Múlt és jövő idő
Csak kevés tudatosságot engednek,
Tudatosnak lenni azt jelenti, nem az időben lenni.”
T.S. Elliot
Hinnye fogtam ötszenjános bogarat megvilágosodott lettem, éjszakára igen, és vágyam sem volt erre a tényre, és mégis vannak csodák? Jövő fájdalma amire készíted fel magadat mert elraktározta elméd későbbre, és végül is a bőr nem felejti el a fájdalmat, vagyis neki nincs jelene sem jövője, csak múltja amiben megélte a fájdalmat. :111:Minden sóvárgás abból ered, hogy a Lét öröme helyett az elme a külső dolgokban és a jövőben keresi az üdvösséget és a kielégülést. Amíg én az elmém vagyok, addig egy vagyok a sóvárgásokkal, igényekkel, akarásokkal, ragaszkodásokkal és averziókkal, s rajtuk kívül nem is létezik „én". Az csupán szimpla lehetőség, megvalósulatlan képesség, egy még kicsírázatlan mag. Ebben az állapotban még a megszabadulás vagy a megvilágosodás iránti vágyam is csak egy újabb sóvárgás, egy jövőbeli kiteljesedés utáni áhítozás. Ezért hát ne törekedj arra, hogy megszabadulj a vágytól vagy hogy „elérd" a megvilágosodást! Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként! Buddha idézése helyett légy a Buddha, legyél a „fölébredt", amit a Buddha szó jelent.
Az emberek mérhetetlenül hosszú idő óta a szenvedés rabjai.
Azóta, hogy kiestek a kegyelem állapotából, s beléptek az idő és az elme birodalmába, elveszítve a Lét tudatosságát. Attól a pillanattól kezdve önmagukat jelentéktelen töredékeknek érzékelték és érzékelik egy idegen univerzumban, elszakadva a Forrástól és egymástól.
Amíg az elmével azonosulsz, addig a fájdalom elkerülhetetlen. mert -spirituálisan szólva- öntudatlan vagy. Itt elsősorban az érzelmi fájdalomról beszélek, ami a testi fájdalomnak és a betegségnek is a legfőbb oka. A neheztelés, a gyűlölet, az önsajnálat, a bűntudat, a düh, a depresszió, az irigység stb., még a legkisebb ingerültség is, a fajdalom megnyilvánulásai. És minden élvezet vagy érzelmi feldobottság magában hordozza a fájdalom magját is, a tőle elválaszthatatlan ellentétét, amely idővel szintén manifesztálódik. Aki valaha is kipróbált már valamilyen drogot, hogy feldobódjon, az pontosan tudja, hogy a .,hegyet" elkerülhetetlenül „völgy" követi, hogy az élvezet végül a fájdalom valamilyen formájává alakul át. Sokan tudják saját tapasztalatukból, milyen könnyen és gyorsan változhat át egy bensőséges kapcsolat az élvezet forrásából a fájdalom forrásává.
Magasabbról nézve mind a negatív, mind a pozitív polaritás ugyanannak az érmének a két oldala. Mindkettő annak a háttérben meghúzódó fájdalomnak a része, ami elválaszthatatlan az elmével azonosuló, egos állapottól.
A fájdalmadnak két szintje van: az a fájdalom, amit most hozol létre: illetve a múltból származó fájdalom, ami még mindig elmédben és testedben él
E. Tolle