A járdát szegélyező bokrok közé fúrta tekintetét, amerre eltűnt az árny. Semmi. Valójában már olyan sötét volt, hogy az utat is alig látta. Nortonra, halott barátjára gondolt, és Jimre. És arra az éjszakára, amikor, szinte még gyermekfejjel, áldoztak az ördögnek. Eddig buta viccnek tartotta, annak ellenére is, hogy jelenlegi gazdája, aki most minden bizonnyal türelmetlenül várja őt, meglehetősen furcsa, már-már démoni jelenség.
Most akkor, hogyan tovább? - tért vissza a jelenbe. Fogalma nem volt róla, de egyet tudott: Jimet figyelmeztetnie kell a közelgő veszélyről.