Recsegett, ropogott minden, ahogy a lény átgázolt a sűrű aljnövényzeten, ágakat tépve le, fákat sodorva magával, ám egyszer csak hirtelen abba maradt az üldözés.
Talán egy órán át is futottak a fák között, fülelve, hallják-e üldözőjük hangját, amikor hirtelen, kibukkanva a fák közül, egy szakadék peremén találták magukat.
el is szunyókált, de álmában megint a ködben járt, alig kapott levegőt és hirtelen megint hallotta a kántáló hangokat, és fényeket is látott melyek egyre közelebb értek hozzá ...
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.