Mese olvasásról:
Szerettem mesét olvasni nekik, nekem annak idején, míg pici voltam, Apu olvasta a meséket, ücsörögve az ágyamon, s mikor azt hitte, h elaludtam, és szépen el akart osonni csendben, kipattant a szemem, és utána szóltam: "és?" persze, folytatta...
Szóval, több mese könyvünk is van, voltak olyanok, amelyek kifejezetten kisebbeknek valók, mert versesek, rövidebbek. Rendszerint gyermekem választott, melyik mese legyen soron. Igen ám, de a legtöbb kedvencüket már fújtam kívülről, talán még a központozást is hozzá mondhattam volna...
A kisebbiknél kitaláltam egy ármányt, lerövidítem a mesét, ha hosszabb, bizakodva abban, talán a változatosság neki is tetszetősebb.
Bizonyos részeinél a mesének átugrottam szavakat, néha sorokat, és átköltve, majd visszatérve a leírthoz folytattam a mesét.
Hát feltűnt a csel neki, már hogyne vette volna észre, pont azért adta épp azt a mese könyvet a kezembe, mert a - kívülről is - jól ismert történet fordulatait akarta újra hallani.
Ehelyett kapott egy 'gazdaságos' verziót. Én meg tőle kaptam a felszólítást, "na, anyu (és itt sok és hosszú ú-val tessék elképzelni), úgy olvasd, ahogy oda van írva!"