Sziasztok!
Én is szeretnék reagálni erre a helytelenül különkasszának nevezett jelenségre.
A nagyszüleimnél úgy volt, hogy a papám vásárolt be, nap mint nap. A mamám felírta, ami kellett és odaadta a pénzt. És nevetve mindig hozzátette: a visszajáróból vegyél magadnak valami nyalánkságot!
A nyugdíj mellett a papám mindig fusizott valamit és a pénzt betette a közösbe. A mamám egyszer azt mondta, ha nem tenné sem kérné számon, mert egy férfi önbecsülése csorbát szenved, ha folyton számon kérik. És ha egy nőnek költenie kell fodrászra, meg egyébre, és nem szeretjük, ha a férj megkérdezi, hogy mennyibe került, akkor mi nők milyen jogon tennénk ugyanezt? Emiatt adott mindig több pénzt a bevásárlásra is, hogy a papám ne érezze ellenőrizve magát.
Amikor a papám meghalt, előtte elmondta, gyűjtött egy kis pénzt, hogy a mamámnak és nekünk, unokáknak ne legyenek gondjaink a temetése miatt. Az az összeg 6 millió forint volt.
Sose titkolta, hogy gyűjt, de sose kérdeztük, hogy hol tart.
És mindig harmonikus volt a házasságuk, sose veszekedtek pénz miatt.
Ja, amúgy a mamámék elméletét, mivel gyakorlatban is működni láttam, beleültettem a párkapcsolatomba is. 16 éves korom óta vagyunk együtt, azaz 14 éve!!! És működik!!!
Nálunk az van, hogy kiszámolom a költségeinket: számlák, kosztpénz, hitel, tartalékpénz. Megmondom, h én mennyit tudok beletenni a fizetésemből és ő hozzádobja a maradékot. Ez több, mint amit én adok, mert ő klasszisokkal jobban keres, mint én és mindig hozzáad pluszban valamennyit. Havi 10-20 ezer marad nála. Mivel nem fix a fizuja, ezért ez változó. Én meg azon is tudok spórolni, hogy alaposan megnézem, mit és hol veszek meg, illetve nem veszek felesleges dolgokat. Így marad arra, hogy néha elmehessek a barátnőimmel ide-oda, vagy a férjemmel kirándulni. Ő a zsebpénzét szerintem javarészt rám költi. És sokszor kiderül, hogy nem költötte el a pénzt és akkor el tudunk menni nyaralni vagy valami hasonló.
Szerintem az egésznek a lényege a bizalom. Merthogy:
Megkapom, ami egy háztartás vezetésére kell.
Van költőpénz, amit nem a kosztpénzből kell elvennem.
Tehát nem szenvedek hiányt semmiben!!!! Akkor miért kellene nekem azon erőlködnöm, hogy a férjem összes fizetését uraljam? Miért kellene nekem irányítanom? Ha egyszer megvan mindenem??? Mert megvan!
És tudjátok ez mekkora ajándék? Én nem szorongatom a férjem pénzügyekkel, önálló és nem érzi gyereknek magát, akit ellenőrizgetnek.
És neki soha, de soha eszébe nem jutott, hogy a fejemhez vágja, hogy feleannyit keresek, mint ő. Mert látja, hogy nem lustaságból keresek ennyit. És mert tudja, hogy egy nő nehezebben érvényesül.
Szerintem a pénzen való huzakodás nagyon sok házasságot tönkretett már, anélkül, hogy a házastársak észrevették volna, hogy ez az ok!!!!
Bocs ha nagyon belelendültem, de ez van.
Egy nő egyedül jár fodrászhoz, kozmetikushoz. A férje, pasija nélkül. Én speciel ott felfrissülök, meghallgatom a legfrissebb pletykákat, csacsogunk.
Hány nőnek jut eszébe, hogy talán a férjének is szüksége lenne ehhez hasonló felfrissülésre?!
Na nem kozmetikushoz menni, vagy ilyesmi, hanem amit a pasik szeretnek. Mondjuk úszni egy jót, áztatni magukat, közben dumálni, szauna, masszázs. Vagy focizni menni vagy fallabdázni a haverokkal.
Mert szép a megosztjuk mindenünket, de azzal, hogy férjhez mentem, nem lettem más személyiség. Néha szükségem van arra, hogy egyedül legyek, hacsak 1 órácskára is.
Ti erről mit gondoltok?
Szerintem kevesebb lenne a válás, az ellaposodott párkapcsolat, ha erre figyelnének a nők!
Én vagyok az élő példa!!!! Pedig voltak nagy mélypontjaink, de mindig észhez tértem és hozzáállást változtatva sikerült rendbehoztuk a kapcsolatunkat. Ugyanis nálunk én vagyok a nyugtalan, a makacs, a dacoskodó. De ha én változtattam magamon, jobban figyeltem magamra, akkor a férjem is nyugodtabb lett és így minden olyan egyszerűvé vált!
A nőket külön tanítani kellene arra, hogy ők a család motorja és hogyan maradjanak kiegyensúlyozottak!