"Az Alaptörvény megalkotását követően a transzatlanti térség, Európa és benne Magyarország biztonsági környezete gyökeresen megváltozott"- áll a kormány indoklásában, miért van szükség egy új fogalomra, a terrorveszély helyzetre.
A világban megszaporodtak a terrortámadások, ilyen helyzetben pedig szükség lehet arra, hogy a kormány gyorsan és határozottan cselekedjen.
Azt viszont, hogy mikor van terrorveszély, a kormány saját hatáskörben dönthetné el. Onnantól kezdve hatvan napig a rendkívüli jogrend érvényes, a fent felsorolt lépéseket pedig mind meg lehet tenni. Mivel egy ilyen rendkívüli jogrend alapvető jogok felfüggesztésével jár, és szokatlanul nagy hatalmat ad a kormánynak, a lehető legfontosabb, hogy nagyon pontosan meghatározott szabályok és garanciák mellett lehessen egyrészt bevezetni, másrészt alkalmazni ezt.
És itt jön az első súlyos probléma - azt, hogy mi a terror és a terrorveszélyhelyzet, nem definiálja a kormány javaslata. nincsenek meg a garanciák, és közel sincs elég pontosan meghatározva, milyen esetben hirdethetne terrorveszélyt a kormány és vehetné magához a rendkívüli hatalmat.
A javaslat hatvan napról szól, ami önmagában is irreálisan hosszúnak tűnik, de ez még a kisebbik baj, lehet, hogy az egyeztetések után lerövidítik ezt 15 napra. Sokkal súlyosabb, hogy nincsenek szigorú feltételei annak, mennyi ideig lehet ezt fenntartani.
A javaslat szerint ugyan hatvan nap után parlamenti szavazásra van szükség a meghosszabbításáról (és a szavazáskor jelenlévők kétharmadának támogatása szükséges), de arról például nincs szó, hirdethet-e rögtön újabb terrorveszélyhelyzetet a kormány.
Hétvégére Szükségállapot címmel tüntetést szervez a Modern Magyarországért Mozgalom, ahogy Bokros Lajos fogalmazott: „a Fidesz újabb alaptörvény-módosítási terve ellen, amely végérvényesen véget vet a demokráciának”.
Rendkívüli jogrendet be lehet vezetni rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan támadás, veszélyhelyzet esetén és ezek közül sem kell mindhez a parlament beleegyezése.
Nem az a legdurvább, hogy korlátozhatják a sajtót, ellenőrizhetik az internetet és kijárási tilalmat rendelhetnek el. Hanem az, hogy a kormány maga döntené el, mikor van terror. És a kormány szeret ezzel játszani. Sőt, még az a veszély is a fejünk felett lóg(hat), hogy ennek az időszaknak a vége kiszámíthatatlan...
Három gyermekes családapaként félek. Féltem az eddig véltnek érzett biztonságos életemet. Bármikor feldúlhatják a házamat, lekapcsolhatják az internetemet, a telefonomat, nem kommunikálhatok a barátaimmal, messzebb élő szeretteimmel. A kapcsolataimat is bármikor ellenőrizhetik.
Ez nem az ördög felfestése a falra, de attól félek, hogy meg is jelenik.
Nem így képzeltem el az életemet. Nincs jövőképem. Építész tervező mérnökként végeztem, folyamatosan képeztem magam. A tervező iroda, ahol dolgoztam megszűnt. Számlák és kötelezettségeink voltak/vannak, fizikailag jól bírom a munkát, sőt iskoláim szüneteiben kőművesként dolgoztam. Jelenleg is ezzel keresem a megélhetésünket. A feleségem (belső építészként) vendéglátó végzettséget szerzett, s egy-személyes kocsmát üzemeltet.
Mindenféle rendelkezések miatt, nap, mint nap egyre kevesebb a vendég. Ennek oka első ízben a játékgépek, majd a dohányzás megtiltása. Tavasszal profilt váltunk gépi fagylalt árulunk majd, erre gépet kölcsönzünk, majd idővel talán vásárolhatunk is, de nincs jövőképünk. A máról élünk a holnapra. Minimális megtakarításunk van, helyesebben a gyerekeimnek némi pénz van a számlájukon. A felsőfokú tanulmányaikra, de ez a semminél is kevesebbnek tűnik.
A nagyobbik fiam orvos szeretne lenni. Feleségemmel naponta szembesülünk azzal, hogyan tudjuk ezt finanszírozni? Még akkor is, ha a fiam külön munkákat vállal majd az egyetemista évei alatt. A Ő rettegése folytatódik azzal, mennyi pénzért tud majd elhelyezkedni? Hogyan építi ki a pacientúráját, megélhetését? Több nyelvet tanult, félő, hogy őt "elveszítjük", mert külföldre dobbant.
A kisebbik fiam még tanul, grafikusként szeretne majd végezni és dolgozni. Naponta nyomatjuk a fejébe, hogy ez egy olyan álom, amiből képtelen lesz megélni.
A leányom a legidősebb, ő fodrászként dolgozik. No igen, a hideg vízre valót megkeresi, de annál többet kevésbé. Miért? Vállalkozóként becsülettel számláz, adózik - és az üzletében csak sátoros ünnepek előtt vannak vendégek. A többi napon egyedül van és várja a belépő vendégeit. Nincs rá kereslet, nincs rá igény. Volna, de pénz az, ami ennek gátat szab. Az asszonyok otthon festik a hajukat, no igen, a hajvágás miatt jönnek, s hangsúlyozom, kizárólag ünnepek előtt, vagy alkalmakra készíttetnek frizurát. Így kénytelen az üzlet bezárása után és hétvégén lakásokra menni, az idősebbekhez. Az természetes, hogy oda is számlázik, mert nyugodtan akar pihenni. Nem szereti, nem szeretjük a macerát.
Ez a fenti döntés, ami a fejünk felett lóg, ha ezt bevezetik, lesz itt macera. Hiába hárítjuk, hiába nem akarjuk. Borítékolom, hogy megszavazzák. Azok a képviselők, akik mi érdekeinket képviselnék, mert mi, a választók toltuk a fenekük alá azt a bársonnyal bevont széket. A gondom az, hogy erről ők megfeledkeztek. Ők jól élnek, nekik nincs mit félniük. Egyhez értenek, amit a Fidesz kimond, arra ők rányomják a szavazó gombot. Nekik nincs félni, félteni valójuk. (Felvetődött bennem, ha nem a Fideszt segítő törvényekre kattintanak, talán nekik is lennének rosszabb napjaik? Részemről ez (gonosz) felvételezés).
Nekünk van, sőt félteni valónk is. Rettegek attól, mikor túrhatják fel a házamat (ok és indok nélkül), az okot majd megindokolják. Talán ki is lakoltathatnak? Eszembe jutottak azok a kitelepítések, amelyek az ötvenes években dívtak. A házunkat OTP hitelből építettük. Mérhetetlenül sokat éjszakáztunk, dolgoztunk mindketten a feleségemmel, ezért. Filléreskedtünk, az életünk spórolással telt és most sem élünk másképpen.
A fejünk felett mi történik?
S, legfőképpen miért?
Ha nem is írom le, pontosan tudom. Magyarországon a Fidesz hatalmát kőbe vésik. Azt a bizonyos trónszéket nem húzzák ki jelenlegi miniszterelnökünk alól. Sikerült magát és a pártját ide bebetonoznia a különböző törvényekkel, intézkedésekkel. Nem tudok ezért gratulálni, férfi létemre sírni való kedvem van.
Folytatnám azzal, hogy - többek között - mire is lenne felhatalmazása a kormánynak terrorveszély helyzetben egy alkotmánymódosítás-tervezet alapján. Kijárási tilalom. A média korlátozása, tévék és rádiók elfoglalása. Az internet- és postaforgalom ellenőrzése. Tömegrendezvények betiltása. A közúti közlekedés betiltása. Külföldi személyekkel való kapcsolat tilalma. A lakosság egy részének kitelepítése. A hadsereg bevetése.
Tiltakozom, minden barátom, ismerősöm tiltakozik. Rettegünk, stresszben élünk. Mi következhet még be?
Bele betegszünk, hogy a fejünk felett és - akaratunk ellenére bármikor-, belemászhatnak a legintimebb élethelyzetünkbe is.
A jövőképemet, az alapvető polgári biztonságomat veszítettem el. Az a legszörnyűbb, hogy a gyerekeim is. Mi és ki tartja majd őket vissza attól, hogy amíg lehet, külföldre dobbantanak. Rémálmom az, hogy szeretett családom tagjai szétfutnak, a nagyvilágba.
Itt akartam, szerettem volna építészmérnökként dolgozni, a feleségem belső építészként, a gyerekeimnek is vannak álmai.
Kérdésem: hogyan lesz tovább az életünk, amit a fejünk felett "lekártyáznak".
Utószóként megjegyzem, a tegnap esti tévében leadott adás erre még jobban rávilágított.
Mit is mondhatnék? Rendesen kétségbe estem. Természetes, hogy ezt családom felé nem mutattam, de ezt itt és most megtettem, hogy kinyilvánítsam a véleményemet, sőt elpanaszolhassam "nemzeti" polgári életem megsértésének feltételezését. S, mi és ki biztosít arról, hogy a feltételezésből - valóság lehet/lesz?
Utoljára módosítva a moderátor által: