52 évesen nem feltétlenül hülye valaki. 34 év a pályán nem jelent mindent.
Kategórikus mondataim nem sértés jellegűek.
Az ördög mindig a részletekben rejlik. Nem derül ki, hogy a feltöltés mennyisége vagy minősége vagy a feltöltetlenség miatt lett elutasítva.
Érdemes lenne megnézni a kolléganő környezetét, vagy a 34 év utáni viszonylatát a környezetével.
Ki adott segítséget, kitől kért segítséget a portfólió elkészítéséhez? Mennyire vette komolyan a belefektetett munkát?
Csatlakoznék. Véleményt (akár elmarasztalót, akár a kolléga mellett kiállót) csak a teljes igazság ismeretében lehetne mondani. Minden más csak feltételezés. Az, hogy valaki hány éve van a pályán, semmit nem jelent. Ismerek olyat, aki szintén több mint 30 éve dolgozik pedagógusként. Bár ne tenné. Dugdossuk mindenfelé, nem küldi el senki, mert sajnálja, pedig teljesen alkalmatlan rá (amúgy egy jótét lélek). Amíg létezett a szabadidő szervező státusz, addig ott rejtegettük, arra teljesen alkalmas volt. Amikor ez megszűnt, ő maradt a DÖK vezetője, amiért akkor még munkaidő kedvezménye volt, valamint ő lett az ifjúságvédelmi felelős is, szintén munkaidő kedvezménnyel, s elrakták a könyvtárba, ahol nem kellett nagy tömegű gyerekkel találkoznia. Ne tudjátok meg, mi volt a könyvtár! Játszótér. A gyerekek a polcok között fogócskáztak, átrendezték a könyveket, kiabáltak. Majd a szigorú törvények alapján (mindenki a szakjának megfelelően dolgozhat) kikerült onnan, órát adtak neki egy osztályban, s egy napközis csoportot kapott. Botrányba fulladt az is, szét kellett szedni a csoportot, s az egyik felében folyamatosan cserélődtünk az eseti ingyen helyettesítés jegyében. Most továbbra is tanít egy csoportban (csak és kizárólag frontálisan), a gyerekek vagy figyelnek rá vagy nem (inkább ez utóbbi). Visszakerült a végzettségének nem megfelelő helyre, most már a KLIK vezetőjének beleegyezésével (mert senki nem akarja utcára tenni). Beleesik a minősítési eljárásba, neki még írnia kell. A portfóliójának szabadon választható része szerintem működni is fog neki, hiszen pl. ő szervezte a műsorokat mindig, erről tud jól írni. De ettől még nem fog jól tanítani. Megnézik 2 óráját. Nem biztos, hogy abból látszani fog az alkalmatlansága. Szakmailag nagyjából felkészült (nem teljesen, de túl nagy bakit nem hiszem, hogy csinálni fog, mert az órákra fel tud készülni), de képtelen rendet tartani az óráin, leginkább maga beszél, a kérdéseire is maga adja meg a választ (ez látszódhat a szakértők számára is, ha nem koncentrál az eljárás során kellően). Szerintem ilyen minden tantestületben akad egy-kettő. És én nem vagyok róla meggyőződve, hogy kiszűri őket a minősítési eljárás. Ha most lenne kezdő és gyakornok, akkor talán igen. Túl sok éve van a pályán. Most mérték fel újra, ki kér szaktanácsadói segítséget. Nem kért. Úgy, ahogy munkaközösségem többi tagja sem. Én pedig megpróbálom majd betartani saját magamnak tett fogadalmamat: azoknak a kollégáknak, akik nem élnek a szaktanácsadás lehetőségével, nem fogok segíteni a portfóliójuknál és a minősítési eljárásuknál. Nem lesz könnyű ezt megtartanom, de igyekezni fogok. úgy érzem, ez nem aljasság a részemről, még akkor sem, ha most sokatoknak úgy tűnhet. Akik most úgy vélik, nem kell segítség (mert majd segítenek azok, akik már végig csinálták), azoknak később se kelljen, esetleg az én szabad időm terhére.
Ezt csak azért írtam le, hogy próbáljunk tisztán és reálisan látni, s ne abból induljunk ki, hogy valaki hány éve dolgozik pedagógusként.
Egy másik kolléganő (2 év múlva megy nyugdíjba) azt mondta, ő mindig frontálisan tanít, mert a csoportmunka nagy zajjal jár. Én viszont nem szoktam zajosnak találni a diákjaimat csoportmunka közben. Igaz, amikor megkapom őket 5. osztályban, egy hónapig tulajdonképpen a csoportmunkát tanuljuk: feladatelosztás, együttműködés; halkan dolgozunk, mert különben zavarjuk a másik csoport munkáját, stb. Egy hónapnyi belefektetett energia bőven megtérül a következő 4 év során.
Bocs, hosszú lettem, de már nem először.