A búvárkodás szerelmesei
<table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="vertical-align: top;" align="center"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr style="height: 20px;"><td>
</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 15px;"> <td></td> </tr> <tr> <td> <table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td style="width: 100px;">
</td> <td style="width: 10px;">
</td><td style="vertical-align: top; width: 570px;" class="leadszoveg">Vajon szoktak-e gondolkodni azon a búvárkodás szerelmesei, amikor alámerülnek a kéklő habokba, gyönyörködnek a színpompás korallokban és tengeri élőlényekben, hogyan is kezdődött ez az egyre népszerűbb sport és szabadidős elfoglaltsága? Szinte hihetetlen, hogy több ezer évvel ezelőtt már foglalkoztatta az embereket a víz alatti úszás ilyen formája.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 10px;"> <td>
</td> </tr> <tr> <td class="cikkszoveg"> Fennmaradt egy asszír dombormű, amin jól látszik, hogy levegővel töltött zsákokkal keltek át az Eufráteszen i.e. 885-ben. Az első hitelesnek tekinthető búvárúszás leírása Hérodotosztól származik, aki egy Szküllisz nevű búvár történetét jegyezte le, akit Xerxesz perzsa király bízott meg víz alatti kincsek felkutatásával az i.e. V. században. Ebből is látszik, hogy nemcsak a vadászszenvedély vezérelte az embert e veszélyes újdonság kipróbálására, hanem a kincskeresésé, majd később katonai célok is. Így Nagy Sándor, aki azért alkalmazott búvárokat, hogy az ellenség által felállított víz alatti akadályokat eltávolítsa Türosz kikötőjében.
2000 évvel ezelőtt már olyan elterjedt és fontos munka volt, hogy a búvárok fizetését törvény szabályozta a merülés mélységétől függően. Pontos leírás maradt fenn arról is, hogyan történt a búvárkodás. Akkoriban a merüléshez vissza kellett tartani a lélegzetet. A felkészülés már gyerekkorban elkezdődött. Segédeszközként lapos követ használtak merülősúlyként, ami egyúttal a kormányzást segítette. A derékra kötött kötéllel pedig 25-30 méterről is könnyen felhúzták a búvárt, ha elvégezte a feladatát. Az emberi tüdő kapacitása azonban véges, előbb-utóbb technikai eszközök feltalálása és használata is szükséges volt.
Nekünk, magyaroknak is van híres búvárunk. Az, hogy valóban élt-e Búvár Kund, nem tudjuk biztosan, de a legenda nagyon szép. Magyarországot 1051-ben megtámadta III. Henrik, német-római császár. Hajóhadai hosszan ostromolták Pozsonyt. Ekkor I. András magyar király a seregében szolgáló Zotmund nevű katonáját megbízta a hajók elsüllyesztésével. A Képes Krónika 300 évvel később így számolt be a történtekről: Ekkor a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajót, és ezek hirtelen megteltek vízze� Történelmi tény, hogy a császár hajói valóban váratlanul elsüllyedtek, utánpótlása megszűnt, és kénytelen volt kivonulni Magyarországról.
Természetesen Leonardo da Vinci is foglalkozott a búvárkodás műszaki megoldásával. Az alapötletet a gyöngyhalászok adták, akik bőrből készült, gyűrűs ruhát használtak, búvárszemüveget, vértet, aminek kiálló szögei megvédték az embert a nagy halaktól. A Leonardo által elképzelt búvárruha és lélegző készülék nagyon is hasonlít a maihoz, mindezt megálmodva 500 évvel ezelőtt.
Nagy előrelépést jelentett a megoldás felé a XVI. század közepén egy új találmány: a búvárharang, vagyis egy függőlegesen lesüllyesztett harang melynek a belsejében a levegő megmaradt. Ezt fejlesztették a későbbiekben úgy, hogy a levegő utánpótlásáról is gondoskodtak. Bár egyre hosszabb ideig tudtak így a búvárok a mélyben maradni, változatlanul gond volt, hogy nem tudták kormányozni magukat, a levegő folyamatos biztosítása is megoldatlan volt, és további mélységeket szerettek volna meghódítani.
A XIX. század első évtizedei gyors fejlődést hoztak: új öltözék, ami védett a hideg ellen, sisak és vízhatlan hosszú kabát, majd teljes ruha, néhány évtizeddel később pedig a levegőadagolós légzőkészülék. A XIX. század végén már 6-7 órát is tudtak a víz alatt, akár 18-21 méter mélységben is dolgozni. Hamarosan megoldódott a dekompressziós betegség elkerülése is, de 40 méter alatt bekövetkezett egy újabb, a mélységi mámor néven ismertté vált tünetegyüttes. Minden bizonnyal sokan látták Luc Besson, A nagy kékség című filmjét, ami sokakat megnyert a búvárkodás mámorító élvezetének.
Természetesen a hobbi vagy amatőr búvárokat a mélység titkai vonzzák, s ahhoz, hogy lássák a víz alatti rejtett világot, nemcsak technikailag kitűnő felszerelés szükséges, hanem felkészültség, felelősségérzet is, a vizek pontos ismeretet, számtalan előírás és szabály. Az nyilvánvaló, hogy a búvárruha, a technikai eszközök és a számtalan kiegészítő rendkívül fontos a biztonságos merüléshez. Azt azonban már kevesebben tudhatják, hogy a víz alatti üzenetváltáshoz el kell sajátítani bizonyos kézjeleket. Ezek egy része a földön is egyértelmű, mások speciálisan fejezik ki a veszélyt, a levegőhiányt, a különböző utasításokat.
Különösen a kezdő búvárok hajlamosak arra, hogy a látvány elvonja a figyelmüket, s így könnyen eltévednek a víz alatt. A búvárnak mindig tisztában kell lennie azzal, hol tartózkodik, különösen akkor, ha rosszak a látási viszonyok, vagy gyorsan megváltozik a víz alatti világ, a hullámok játéka. A búvárbalesetek szinte mindegyikét emberi felelőtlenség okozza. Az előírások be nem tartása, rossz egészségügyi állapot, a vízi világ elégtelen ismerete mind-mind oka lehet a szomorú történeteknek.
A víz alatti kalandozások egyre több embert vonzanak. Sokuk példaképe Jacques-Yves Cousteau, oceanográfus. A markáns arcú, szikár kapitány nemcsak Franciaország egyik legnépszerűbb embere volt, de ismerték és nagyra becsülték az egész világon. Polihisztor volt, aki a tengerkutatásai során mérnökökkel, kutatókkal, búvárokkal együttműködve valósította meg számtalan zseniális ötletét, találmányát. Még 1936-ban kezdett el búvárkodni, és egy életre szerelmese lett a víz alatti világnak. 1942-ben forgatta első kisfilmjét, amelyet további 120 követett, elsősorban a televíziók számára. 1943-ban született első nagy felfedezése, az automatikus működésű sűrítettlevegős könnyűbúvár légzőkészülék, amely elterjedt az egész világon. Számtalan különleges szerkezet következett: merülő csészealjak, mélytengeri fényképezőgép, úszó laboratórium. 1950-ben korvettkapitányi rangban leszerelt a haditengerészettől, innen a kapitány elnevezés, egy angol mecénás önzetlen adományaként megkapta a Calypso hajót. Azt követően e legendássá vált kutatóhajón töltötte élete közel egyharmadát, többéves expedíciókon járva be a világ tengereit. Az óceánok élővilágának kutatása és megörökítése mellett foglalkozott a tenger alatti régészettel, az utolsó évtizedeit elsősorban a környezet védelemnek szentelte. 1997-ben 87 éves korában tért meg a csend világába, ahogyan a cannesi nagydíjas dokumentumfilmje nevezte élete fő színterét, a tengert.
Elbűvölő világ, lélegzetelállító látvány, páratlan színkavalkád a búvárkodás szerelmesei így nevezik természet csodáit. Aki már egyszer látta a víz alatti világ gyönyörűségeit, gazdagságát, az ott élő állatok játékosságát, a színpompás és buja tengeri növényvilágot, az örökké vissza fog vágyni. Nemcsak a látottak miatt, hanem azért is, mert a lemerülő ember lelke kitisztul, teste-szelleme felfrissül.
<table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="vertical-align: top;" align="center"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr style="height: 20px;"><td>
</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 15px;"> <td></td> </tr> <tr> <td> <table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td style="width: 100px;">
</td><td style="vertical-align: top; width: 570px;" class="leadszoveg">Vajon szoktak-e gondolkodni azon a búvárkodás szerelmesei, amikor alámerülnek a kéklő habokba, gyönyörködnek a színpompás korallokban és tengeri élőlényekben, hogyan is kezdődött ez az egyre népszerűbb sport és szabadidős elfoglaltsága? Szinte hihetetlen, hogy több ezer évvel ezelőtt már foglalkoztatta az embereket a víz alatti úszás ilyen formája.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 10px;"> <td>
</td> </tr> <tr> <td class="cikkszoveg"> Fennmaradt egy asszír dombormű, amin jól látszik, hogy levegővel töltött zsákokkal keltek át az Eufráteszen i.e. 885-ben. Az első hitelesnek tekinthető búvárúszás leírása Hérodotosztól származik, aki egy Szküllisz nevű búvár történetét jegyezte le, akit Xerxesz perzsa király bízott meg víz alatti kincsek felkutatásával az i.e. V. században. Ebből is látszik, hogy nemcsak a vadászszenvedély vezérelte az embert e veszélyes újdonság kipróbálására, hanem a kincskeresésé, majd később katonai célok is. Így Nagy Sándor, aki azért alkalmazott búvárokat, hogy az ellenség által felállított víz alatti akadályokat eltávolítsa Türosz kikötőjében.
Nekünk, magyaroknak is van híres búvárunk. Az, hogy valóban élt-e Búvár Kund, nem tudjuk biztosan, de a legenda nagyon szép. Magyarországot 1051-ben megtámadta III. Henrik, német-római császár. Hajóhadai hosszan ostromolták Pozsonyt. Ekkor I. András magyar király a seregében szolgáló Zotmund nevű katonáját megbízta a hajók elsüllyesztésével. A Képes Krónika 300 évvel később így számolt be a történtekről: Ekkor a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajót, és ezek hirtelen megteltek vízze� Történelmi tény, hogy a császár hajói valóban váratlanul elsüllyedtek, utánpótlása megszűnt, és kénytelen volt kivonulni Magyarországról.
Természetesen Leonardo da Vinci is foglalkozott a búvárkodás műszaki megoldásával. Az alapötletet a gyöngyhalászok adták, akik bőrből készült, gyűrűs ruhát használtak, búvárszemüveget, vértet, aminek kiálló szögei megvédték az embert a nagy halaktól. A Leonardo által elképzelt búvárruha és lélegző készülék nagyon is hasonlít a maihoz, mindezt megálmodva 500 évvel ezelőtt.
Nagy előrelépést jelentett a megoldás felé a XVI. század közepén egy új találmány: a búvárharang, vagyis egy függőlegesen lesüllyesztett harang melynek a belsejében a levegő megmaradt. Ezt fejlesztették a későbbiekben úgy, hogy a levegő utánpótlásáról is gondoskodtak. Bár egyre hosszabb ideig tudtak így a búvárok a mélyben maradni, változatlanul gond volt, hogy nem tudták kormányozni magukat, a levegő folyamatos biztosítása is megoldatlan volt, és további mélységeket szerettek volna meghódítani.
A XIX. század első évtizedei gyors fejlődést hoztak: új öltözék, ami védett a hideg ellen, sisak és vízhatlan hosszú kabát, majd teljes ruha, néhány évtizeddel később pedig a levegőadagolós légzőkészülék. A XIX. század végén már 6-7 órát is tudtak a víz alatt, akár 18-21 méter mélységben is dolgozni. Hamarosan megoldódott a dekompressziós betegség elkerülése is, de 40 méter alatt bekövetkezett egy újabb, a mélységi mámor néven ismertté vált tünetegyüttes. Minden bizonnyal sokan látták Luc Besson, A nagy kékség című filmjét, ami sokakat megnyert a búvárkodás mámorító élvezetének.
Természetesen a hobbi vagy amatőr búvárokat a mélység titkai vonzzák, s ahhoz, hogy lássák a víz alatti rejtett világot, nemcsak technikailag kitűnő felszerelés szükséges, hanem felkészültség, felelősségérzet is, a vizek pontos ismeretet, számtalan előírás és szabály. Az nyilvánvaló, hogy a búvárruha, a technikai eszközök és a számtalan kiegészítő rendkívül fontos a biztonságos merüléshez. Azt azonban már kevesebben tudhatják, hogy a víz alatti üzenetváltáshoz el kell sajátítani bizonyos kézjeleket. Ezek egy része a földön is egyértelmű, mások speciálisan fejezik ki a veszélyt, a levegőhiányt, a különböző utasításokat.
Különösen a kezdő búvárok hajlamosak arra, hogy a látvány elvonja a figyelmüket, s így könnyen eltévednek a víz alatt. A búvárnak mindig tisztában kell lennie azzal, hol tartózkodik, különösen akkor, ha rosszak a látási viszonyok, vagy gyorsan megváltozik a víz alatti világ, a hullámok játéka. A búvárbalesetek szinte mindegyikét emberi felelőtlenség okozza. Az előírások be nem tartása, rossz egészségügyi állapot, a vízi világ elégtelen ismerete mind-mind oka lehet a szomorú történeteknek.
A víz alatti kalandozások egyre több embert vonzanak. Sokuk példaképe Jacques-Yves Cousteau, oceanográfus. A markáns arcú, szikár kapitány nemcsak Franciaország egyik legnépszerűbb embere volt, de ismerték és nagyra becsülték az egész világon. Polihisztor volt, aki a tengerkutatásai során mérnökökkel, kutatókkal, búvárokkal együttműködve valósította meg számtalan zseniális ötletét, találmányát. Még 1936-ban kezdett el búvárkodni, és egy életre szerelmese lett a víz alatti világnak. 1942-ben forgatta első kisfilmjét, amelyet további 120 követett, elsősorban a televíziók számára. 1943-ban született első nagy felfedezése, az automatikus működésű sűrítettlevegős könnyűbúvár légzőkészülék, amely elterjedt az egész világon. Számtalan különleges szerkezet következett: merülő csészealjak, mélytengeri fényképezőgép, úszó laboratórium. 1950-ben korvettkapitányi rangban leszerelt a haditengerészettől, innen a kapitány elnevezés, egy angol mecénás önzetlen adományaként megkapta a Calypso hajót. Azt követően e legendássá vált kutatóhajón töltötte élete közel egyharmadát, többéves expedíciókon járva be a világ tengereit. Az óceánok élővilágának kutatása és megörökítése mellett foglalkozott a tenger alatti régészettel, az utolsó évtizedeit elsősorban a környezet védelemnek szentelte. 1997-ben 87 éves korában tért meg a csend világába, ahogyan a cannesi nagydíjas dokumentumfilmje nevezte élete fő színterét, a tengert.
Elbűvölő világ, lélegzetelállító látvány, páratlan színkavalkád a búvárkodás szerelmesei így nevezik természet csodáit. Aki már egyszer látta a víz alatti világ gyönyörűségeit, gazdagságát, az ott élő állatok játékosságát, a színpompás és buja tengeri növényvilágot, az örökké vissza fog vágyni. Nemcsak a látottak miatt, hanem azért is, mert a lemerülő ember lelke kitisztul, teste-szelleme felfrissül.
Forrás: www.ferfiegeszsegor.hu
</td></tr></tbody></table>