Minden ami sport

2003mte · 2007 Március 15

A búvárkodás szerelmesei

<table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="vertical-align: top;" align="center"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr style="height: 20px;"><td>
</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 15px;"> <td></td> </tr> <tr> <td> <table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td style="width: 100px;">

</td> <td style="width: 10px;">
</td><td style="vertical-align: top; width: 570px;" class="leadszoveg">Vajon szoktak-e gondolkodni azon a búvárkodás szerelmesei, amikor alámerülnek a kéklő habokba, gyönyörködnek a színpompás korallokban és tengeri élőlényekben, hogyan is kezdődött ez az egyre népszerűbb sport és szabadidős elfoglaltsága? Szinte hihetetlen, hogy több ezer évvel ezelőtt már foglalkoztatta az embereket a víz alatti úszás ilyen formája.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 10px;"> <td>
</td> </tr> <tr> <td class="cikkszoveg"> Fennmaradt egy asszír dombormű, amin jól látszik, hogy levegővel töltött zsákokkal keltek át az Eufráteszen i.e. 885-ben. Az első hitelesnek tekinthető búvárúszás leírása Hérodotosztól származik, aki egy Szküllisz nevű búvár történetét jegyezte le, akit Xerxesz perzsa király bízott meg víz alatti kincsek felkutatásával az i.e. V. században. Ebből is látszik, hogy nemcsak a vadászszenvedély vezérelte az embert e veszélyes újdonság kipróbálására, hanem a kincskeresésé, majd később katonai célok is. Így Nagy Sándor, aki azért alkalmazott búvárokat, hogy az ellenség által felállított víz alatti akadályokat eltávolítsa Türosz kikötőjében.

2000 évvel ezelőtt már olyan elterjedt és fontos munka volt, hogy a búvárok fizetését törvény szabályozta a merülés mélységétől függően. Pontos leírás maradt fenn arról is, hogyan történt a búvárkodás. Akkoriban a merüléshez vissza kellett tartani a lélegzetet. A felkészülés már gyerekkorban elkezdődött. Segédeszközként lapos követ használtak merülősúlyként, ami egyúttal a kormányzást segítette. A derékra kötött kötéllel pedig 25-30 méterről is könnyen felhúzták a búvárt, ha elvégezte a feladatát. Az emberi tüdő kapacitása azonban véges, előbb-utóbb technikai eszközök feltalálása és használata is szükséges volt.

Nekünk, magyaroknak is van híres búvárunk. Az, hogy valóban élt-e Búvár Kund, nem tudjuk biztosan, de a legenda nagyon szép. Magyarországot 1051-ben megtámadta III. Henrik, német-római császár. Hajóhadai hosszan ostromolták Pozsonyt. Ekkor I. András magyar király a seregében szolgáló Zotmund nevű katonáját megbízta a hajók elsüllyesztésével. A Képes Krónika 300 évvel később így számolt be a történtekről: Ekkor a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajót, és ezek hirtelen megteltek vízze� Történelmi tény, hogy a császár hajói valóban váratlanul elsüllyedtek, utánpótlása megszűnt, és kénytelen volt kivonulni Magyarországról.

Természetesen Leonardo da Vinci is foglalkozott a búvárkodás műszaki megoldásával. Az alapötletet a gyöngyhalászok adták, akik bőrből készült, gyűrűs ruhát használtak, búvárszemüveget, vértet, aminek kiálló szögei megvédték az embert a nagy halaktól. A Leonardo által elképzelt búvárruha és lélegző készülék nagyon is hasonlít a maihoz, mindezt megálmodva 500 évvel ezelőtt.

Nagy előrelépést jelentett a megoldás felé a XVI. század közepén egy új találmány: a búvárharang, vagyis egy függőlegesen lesüllyesztett harang melynek a belsejében a levegő megmaradt. Ezt fejlesztették a későbbiekben úgy, hogy a levegő utánpótlásáról is gondoskodtak. Bár egyre hosszabb ideig tudtak így a búvárok a mélyben maradni, változatlanul gond volt, hogy nem tudták kormányozni magukat, a levegő folyamatos biztosítása is megoldatlan volt, és további mélységeket szerettek volna meghódítani.

A XIX. század első évtizedei gyors fejlődést hoztak: új öltözék, ami védett a hideg ellen, sisak és vízhatlan hosszú kabát, majd teljes ruha, néhány évtizeddel később pedig a levegőadagolós légzőkészülék. A XIX. század végén már 6-7 órát is tudtak a víz alatt, akár 18-21 méter mélységben is dolgozni. Hamarosan megoldódott a dekompressziós betegség elkerülése is, de 40 méter alatt bekövetkezett egy újabb, a mélységi mámor néven ismertté vált tünetegyüttes. Minden bizonnyal sokan látták Luc Besson, A nagy kékség című filmjét, ami sokakat megnyert a búvárkodás mámorító élvezetének.

Természetesen a hobbi vagy amatőr búvárokat a mélység titkai vonzzák, s ahhoz, hogy lássák a víz alatti rejtett világot, nemcsak technikailag kitűnő felszerelés szükséges, hanem felkészültség, felelősségérzet is, a vizek pontos ismeretet, számtalan előírás és szabály. Az nyilvánvaló, hogy a búvárruha, a technikai eszközök és a számtalan kiegészítő rendkívül fontos a biztonságos merüléshez. Azt azonban már kevesebben tudhatják, hogy a víz alatti üzenetváltáshoz el kell sajátítani bizonyos kézjeleket. Ezek egy része a földön is egyértelmű, mások speciálisan fejezik ki a veszélyt, a levegőhiányt, a különböző utasításokat.

Különösen a kezdő búvárok hajlamosak arra, hogy a látvány elvonja a figyelmüket, s így könnyen eltévednek a víz alatt. A búvárnak mindig tisztában kell lennie azzal, hol tartózkodik, különösen akkor, ha rosszak a látási viszonyok, vagy gyorsan megváltozik a víz alatti világ, a hullámok játéka. A búvárbalesetek szinte mindegyikét emberi felelőtlenség okozza. Az előírások be nem tartása, rossz egészségügyi állapot, a vízi világ elégtelen ismerete mind-mind oka lehet a szomorú történeteknek.

A víz alatti kalandozások egyre több embert vonzanak. Sokuk példaképe Jacques-Yves Cousteau, oceanográfus. A markáns arcú, szikár kapitány nemcsak Franciaország egyik legnépszerűbb embere volt, de ismerték és nagyra becsülték az egész világon. Polihisztor volt, aki a tengerkutatásai során mérnökökkel, kutatókkal, búvárokkal együttműködve valósította meg számtalan zseniális ötletét, találmányát. Még 1936-ban kezdett el búvárkodni, és egy életre szerelmese lett a víz alatti világnak. 1942-ben forgatta első kisfilmjét, amelyet további 120 követett, elsősorban a televíziók számára. 1943-ban született első nagy felfedezése, az automatikus működésű sűrítettlevegős könnyűbúvár légzőkészülék, amely elterjedt az egész világon. Számtalan különleges szerkezet következett: merülő csészealjak, mélytengeri fényképezőgép, úszó laboratórium. 1950-ben korvettkapitányi rangban leszerelt a haditengerészettől, innen a kapitány elnevezés, egy angol mecénás önzetlen adományaként megkapta a Calypso hajót. Azt követően e legendássá vált kutatóhajón töltötte élete közel egyharmadát, többéves expedíciókon járva be a világ tengereit. Az óceánok élővilágának kutatása és megörökítése mellett foglalkozott a tenger alatti régészettel, az utolsó évtizedeit elsősorban a környezet védelemnek szentelte. 1997-ben 87 éves korában tért meg a csend világába, ahogyan a cannesi nagydíjas dokumentumfilmje nevezte élete fő színterét, a tengert.

Elbűvölő világ, lélegzetelállító látvány, páratlan színkavalkád a búvárkodás szerelmesei így nevezik természet csodáit. Aki már egyszer látta a víz alatti világ gyönyörűségeit, gazdagságát, az ott élő állatok játékosságát, a színpompás és buja tengeri növényvilágot, az örökké vissza fog vágyni. Nemcsak a látottak miatt, hanem azért is, mert a lemerülő ember lelke kitisztul, teste-szelleme felfrissül.

Forrás: www.ferfiegeszsegor.hu

</td></tr></tbody></table>

2003mte · 2007 Március 15

Az örök foci - amihez mindenki ért.

<table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="vertical-align: top;" align="center"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr style="height: 20px;"><td>
</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 15px;"> <td>
</td> </tr> <tr> <td> <table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td style="width: 100px;">

</td> <td style="width: 10px;">
</td><td style="vertical-align: top; width: 570px;" class="leadszoveg">A gyerekek 99%-a focista akar lenni, aztán sörhasú felnőttként rekedtre kiabálja magát a futballpálya nézőteréről. A legelőkelőbb férfitársaságban is előbb-utóbb téma lesz a labdarúgás, nálunk évtizedek óta találgatják, miért rossz a magyar foci. Először i.e. 2000 körül található említés a labdarúgásról - Kínában. </td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 10px;"> <td>
</td> </tr> <tr> <td class="cikkszoveg">

Állítólag a császár úgy erősítette a katonái lábizmát, hogy kőlabdával játszatta őket. Valójában a gyalogos katonák kiképzésében a gyorsaság, az ügyesség és a találékonyság fejlesztésére szolgáló kiegészítő mozgás volt a csu-küh, szó szerint rúgni labdát. Meghatározott területű játéktér közepére, egymástól 4 méter távolságra két, szintén 4 méter magas bambuszrudat szúrtak, közéjük hálót feszítettek. A háló felső részébe pedig egy 60 cm átmérőjű nyílást vágtak. Ez volt a kapu. A labdát a hálókét oldaláról rúgással és öklözéssel továbbították egymásnak. Lehetett fejjel, háttal és mellel is érinteni, de nyitott tenyérrel nem. Magát a labdát nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és szőrrel tömték ki. Kínai mintára Japánban is megjelent e sport őse kemari néven kb. 1400 évvel ezelőtt. Bár jelentős különbség, hogy itt kultikus szerepet játszott, kezdetben csak a főnemesség kiváltsága volt a játék, majd a miniszteri rangú hivatalnokok is részt vehettek benne.

A szabályok szerint 4-6 játékos kimonóban körbeállt a pályán, a feladat az volt, hogy a labdát lábbal minél tovább a levegőben tartsák. A görögöknél és a rómaiaknál is találunk utalásokat labdajátékokra, ez utóbbiak egy harpastum nevű játékot játszottak, ami a mai rögbi elődje lehetett, s így rokona s labdarúgásnak.

Évszázadokkal ezelőtt az angolok a dánok feletti győzelmet úgy ünnepelték, hogy egy legyőzött ellenfél fejével játszottak. Van miből meríteniük a mai angol szurkolóknak. Angliában már a XI. században játszották a football-t. A ma gólra menő tömegsporttá modernizálódott népszerű játék eredete rontásűző mágia pogány szokásaiban gyökerezett. A rítus lényegét az a hiedelem képezte, hogy egy-egy meghatározott télutói vagy tavaszi napon a különféle megrontásból származó veszedelmeket el lehet távolítani, ha azokat megfelelő szertartás közepette egy bőrbatyuba (bendőbe) gyömöszölik és kirugdossák a faluból. Ezért készített labdákat a farsang végén vagy a virágvasárnapi mise után a falvak apraja-nagyja, s kergette a település határáig.

Természetesen ott már várták őket a hasonlóképpen gondolkodó szomszéd község lakói. S az így kialakult ádáz tusában az volt a tét, hogy a labdában megtestesült gonoszságot földjükről minél távolabbra juttassák. A résztvevők személyes buzgalmát az a feltételezés sarkallta, hogy aki a legtöbbet árt a labdának, azt elkerüli a baj, a betegség. Egy idő után már kapura játszottak, vagyis a város piacteréről messzebb lévő terek voltak a célpontok, vagyis a kapuk.

1175-ből fennmaradt egy krónika, ami megörökítette a londoni ifjúság egyik kedvelt játékát: a diákok és a kézműves-legények első egymás elleni labdarúgó viadalát. Szabályok alig voltak, a korpával vagy szalmával töltött labdát lehetett ütni, rúgni, gurítani, és cipelni. A mérkőzés nem gólokért, hanem a labda bizonyos határvonalon túlra juttatásáért folyt. A játékosság mellet a küzdelem is fontos volt, a tömegdulakodások komoly veszéllyel jártak. Erre már születtek tilalmak Londonon kívül Nürnbergben, Párizsban is, amellyel az elöljárók a játékosok buzgalmát mérsékelni igyekeztek. A XIV. század elején Angliában és Franciaországban is betiltották a játékot durvasága miatt, gyakran nevezték ördögi mulatságnak, büntetésként pedig börtönnel fenyegették a futballozókat.

A XIII. században a grúz hegyi falvak lakói körében nagy népszerűségnek örvendett egy lelo-burti nevű játék, amely elnevezés megőrizte a határ- labdázás kifejezést (lelo=határvonal, burti=labda). A nyugat-európaiak babonás hiedelemvilágával összefonódó tömeg-futball játékkal ellentétben a lelo-burti inkább a zsákmányszerzés szelídített változatásból nyerte eredetét.

A labdajáték továbbfejlesztése az olasz reneszánszhoz kötődik. A XIV. század elején Firenzében már körülhatárolt városi pályán zajlott a calcio, mérkőzésvezető irányította, és igazi csapatjáték volt, 27 főből állt egy-egy csapat: voltak csatárok, fedezet, védők és kapus. A győzelmet az a fél szerezte meg, amelyik a másik csapat várát jelképező sátorba több labdát lőtt be. 1555-ben jelent meg az első olyan mű, amely ismertette a játékot, egészségügyi és pedagógiai vonatkozásait elemezte, valamint a játékszabályokat foglalta össze. Érdemes lenne ma is kötelező olvasmánnyá tenni, mivel máig érvényes kijelentések állnak benne: akik jó labdajátékos hírnévre vágyakoznak, egész évben változatos tartalmú és intenzitású edzésmunkát kell végezniük. Évszakokra bontotta a felkészülést, nyárra például kiegészítő mozgásként az úszást, őszre a lovaglást, télire a birkózást javasolta.

Angliában - minden tiltás és büntetés ellenére - a XVI. században virágzott a labdarúgás. Kezdetben nem voltak szabályok, nem volt bíró, a játék inkább szilaj duhajkodás volt, később azonban határozott figyelmeztetés kellett ahhoz, hogy némi előírást elfogadjanak a játékosok. Még két évszázaddal később is a gyerekek rossz környezetéből fakadó renitenskedései közé sorolták. Népszerűsége azonban folyamatosan nőtt, így Cambridge diákjai 1846-ban (ők már 11 fővel vonultak a pályára) határozatba foglalták, hogy ragaszkodnak a tisztán lábbal játszott football ősi hagyományaihoz. Ebben az időben alakultak az olyan iskolai alkalmi társaságok, amelyek játéka már a mai labdarúgáshoz hasonlított. Még néhány év, és a sheffieldi college-ban végzett fiatalok megalakították az első labdarúgó-egyesületet. Ők voltak azok is, akik 1866-ban London ellen első ízben játszottak válogatott mérkőzést. A korábbi szabályok tovább bővültek, a századfordulóra kialakult a napjainkig érvényes hivatalos játékszabály-rendszer alapja.

A futballt a britek terjesztették el a világon. Tengerészek, katonák, kereskedők, mérnökök magukkal vitték kedvenc sportjukat, és ahol labdát láttak, azonnal játszani kezdtek, bevonva az őslakosokat is.

Magyarországon a labdarúgás hosszabb ideje virágzik, mint sok más európai országban. 1879-ből maradt fenn egy tankönyv, ami először említi a futballt, vagyis az angol rúgósdit. Az első írásosos utalás 1893-ből származik. A főgimnázium tornatanára Londonból hozatta az első labdát, más értesülések szerint egy Angliában végzett magyar diák hozta haza magával. Mindaddig kézzel játszották, amíg le nem fordították magyarra a szabálygyűjteményt, amiből kiderült, hogy a labdát rúgni kell. Alig egy évvel később már nézői is voltak a budai fiú gimnázium mérkőzéseinek. Az első összecsapás állítólag alig negyed óráig tartott, mert addigra többen eltörték a lábukat. Két évvel később már a Berlinben vásárolt dresszekben játszottak, s hamarosan megalakultak a hivatalos klubok is, ahol kezdetben két angol úriember is rúgta a labdát. A XX. század elején már bajnokságokat szerveztek, akkoriban az MTK és az FTC voltak felváltva a bajnokok. A Magyar Kupa sporttörténeti első mérkőzésre 1909 novemberében került sor. A stadionok megépülése is lehetővé tette, hogy egyre többe látogassák a mérkőzéseket, a pesti kispolgárok számára kellemes időtöltés volt a vasárnapi futball-meccs. A 20-as években már külföldi mérkőzéseket is játszottak, sorra nyerve azokat. Dél-Amerikától Genfig mindenütt győztek.

1950-ben indult a legendás Aranycsapat sikersorozata. 1953. novmeber 25-én a labdarúgás szentélyében, a híres Wembley Stadionban kerül sor az angol-magyar találkozóra, az évszázad mérkőzésére. A 6:3-as győzelem után a vesztes angol játékosok átölelve gratuláltak a magyaroknak, a százezres tömeg pedig tapsviharral ünnepelte a magyar válogatottat. Akkor és azóta is Magyarország egyik legjobban csengő védjegye Puskás Ferenc neve.

Puskás Öcsi apja a Kispest játékosa, később edzője lett, így magától értetődő volt, hogy fia 16 évesen már a csapat rendes tagjaként rettegésben tartotta az ellenfél kapusait lövései erejével és pontosságával. 18 éves korában lett a válogatott tagja. Kiváló képességei, taktikai bravúrjai, a bűvös bal láb alapozták meg a magyar csapat évekig tartó verhetetlenségét. A közel 80 éves, nagyszerű játékos tiszteletére nevezték el az ország legnagyobb stadionját.

És egy férfi Brazíliából, akinek a neve összeforrt a XX. századi labdarúgás történetével: Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé. Már tíz éves korában, 1950-ben játszani kezdett, 16 évesen válogatott volt, 17 évesen pedig világbajnok lett. A következő 20 évben a legkiválóbb labdarúgó és a legnépszerűbb sportember volt a világon. Tehetsége, sportszerűsége, egyedi technikai felkészültsége ma is sok fiatal labdarúgó palánta példaképévé teszi.

Már a XIX. században is az emberek szerettek focit nézni, hamar a legnézettebb sporttá vált. A labdarúgást a múlt század legnagyobb részében a munkásosztály játékának tartották, annak ellenére, hogy korábban az egyetemekről, a magániskolákból került ki. Kikapcsolódást nyújtott, élvezetes látványosság volt, a hétvége fénypontja az egész heti megfeszített munka után. A férfiak sportja volt, a tribünök találkozóhellyé is váltak, a szurkolók csapatokba verődve drukkoltak kedvenceiknek. A férfiak magukkal vitték fiaikat a lelátókra, csípős humorral véleményezték a látottakat, a vendégcsapatokat pedig sportszerűen kezelték. Ez a fajta futball - kultúráltság elveszni látszik. Az elmúlt évtizedek tapasztalata sok szempontból elég rémisztő, ahogyan egyéb területeken is erőszakosabbá, vadabbá vált a viselkedés, úgy itt is számtalan kínos, méltatlan, sőt drámai esemény történt. Holott a versengés, a szép játék öröme, a tehetséges sportolok sikere újra - a szó valódi értelmében - férfias sporttá emelhetné a labdarúgást.

Forrás: www.ferfiegeszsegor.hu

</td></tr></tbody></table>

2003mte · 2007 Március 15

Vitorlázás

<table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="vertical-align: top;" align="center"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr style="height: 20px;"><td>
</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 15px;"> <td></td> </tr> <tr> <td> <table style="width: 680px;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td style="width: 100px;">

</td> <td style="width: 10px;">
</td><td style="vertical-align: top; width: 570px;" class="leadszoveg">A határtalan víz mindig is vonzotta a férfiakat. Az ismeretlen, meghódításra váró világ hajóra parancsolta a legbátrabbakat, s többnyire hősként is tértek vissza a messzi tájakról. Sokszor nemcsak a megzabolázhatatlan természeti erőket győzték le ezek a férfiak, de számtalan újítást, műszaki-technikai csodát fedeztek fel hosszú, akár évekig tartó útjaik során.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr style="height: 10px;"> <td>
</td> </tr> <tr> <td class="cikkszoveg">A hobbivitorlázás a modern férfiak ősi vágyát elégíti ki: uralkodnak a technika felett, fizikai erejükkel, felkészültségükkel irányítják azt, a természet törvényeit megismerve kedvtelésükre használják, miközben élvezik a környezet szépségeit. A vitorlázás - bár igen költséges sport, szabad idős elfoglaltság - a szabadságot, a természethez való visszatérést, a férfias erőpróbát jelenti sokak számára.

A vitorlázás úttörői a polinézek voltak: évezredekkel ezelőtt fatörzsből kivájt csónakjaikon nemcsak a parti öblöket járták be, hanem kimerészkedtek a nyílt vizekre is. Ebben az időben már a kínaiak is vitorláztak dzsunkáikon. Bizonyos feltételezések szerint akár Alaszkáig is eljutottak. A vikingek is igen fejlett hajókat használtak. Egyetlen négyzet alakú vitorla segítségével már képesek voltak félszélben is vitorlázni. Szinte hihetetlen, hogy Amerikát is látták Kolumbusz előtt. Az arabok kifejlesztették a híres dhau hajókat, melyekkel rendszeresen kereskedtek az Indiai-óceánon. A Földközi-tengeren, főleg az egyiptomiak felukkákat használtak. Kezdetben kizárólag hátszélben tudtak haladni az első vitorlások, ezért ha széllel szemben akartak haladni, még mindig evezni kellett. A megoldás először keleten született meg, a kínai dzsunkákat gyékényből készült vitorlákkal szerelték fel. Ezeket ún. merevítőlécekkel erősítették meg, majd kötelekkel szabályozták a vitorla formáját. Ez a felfedezés tette lehetővé, hogy ki tudták használni a szél erejét, és szinte repültek a habokon. Hasonló módszert alkalmaztak az arab- vagy latinvitorlák is. A széllel szembeni előre jutást évszázadokon keresztül fejlesztették. A XV. századi spanyol és portugál felfedezők főleg keresztvitorlákat használtak, melyeket a szél irányának megfelelő szögben forgattak. De ez sem volt tökéletes megoldás, ezért a korai világjáró európai hajósok a kereskedelmi útvonalat az általános időjárási rendszerekhez igazították. A hosszvitorlázás áttörést jelentett a szél felé való vitorlázásban.

Hosszú századokon át a tengeri kereskedelem volt az összekötő kapocs a földrajzilag is távoli kultúrák között. Az új földrészek felfedezése, a világ megismerése lehetetlen lett volna a vitorlázás, a hajózás folyamatos fejlődése nélkül. Miközben - mintegy mellékesen - számtalan dolgot fedeztek fel, egyebek mellett a térképészet, az időjárás változásainak megfigyelése, a pontos navigáció, az egészséget óvó táplálkozás rohamos fejlődésnek indult.

Kedvtelésből már igen korán vitorláztak az emberek. A jacht szó valószínűleg Hollandiából származik, a mai változat elődje a jaght, ami vadászatot jelent. A kezdeti vízi alkalmatosságok a nagy tengerjáró hajók kisebb változatai voltak, és a mai fogalmaink szerint meglehetősen nagyok.

II. Károly angol uralkodó volt az első, aki sportként is tekintett a vitorlázásra.
A fiatal Károly herceget Hollandiába száműzték, majd amikor 1660-ban végleg hazatérhetett Angliába, a hollandok búcsúzóul egy jachttal lepték meg. Testvérével gyakran versenyeztek egymással, az udvar nagy örömére. A tehetősebb emberek a XVIII. században kezdtek saját örömükre vitorlázni. Ezeket a hajókat, vitorlázatuktól függetlenül, egyöntetűen jachtnak nevezték. Eredetileg vízen tartott fényűző ünnepi ceremóniák szereplői voltak. Talán emiatt gondolják sokan még ma is arisztokratikus sportnak a vitorlázást.

Írországban már 1720-ból maradtak írásos feljegyzések, sőt már jacht klubok is léteztek. Angliában 1775-ben alapították meg az első jachtklubot, melynek tagjai 100 évvel később már rendszeresen szerveztek vitorlásversenyeket a Temzén.

A hollandok, majd a britek dolgoztak sokat azért, hogy biztonságosabb, stabilabb hajók készüljenek. A XIX. századi amerikai halász-szkúnereken már megfigyelhető, hogy milyen magas fejlettségi fokot ért el az Újvilágban a lapos, könnyű testű széles fedélzetű szállítóhajók építése. Számtalan műszaki finomítás, modern technikai újítás, vállalkozó szellemű szakemberek. és a vitorlázás szerelmesei szlup-okon, kutter-eken, yawl-okon hajózhatják a tengereket és az óceánokat.

A XX. század előtt a vitorlázás jórészt a gazdagok kiváltsága volt. A kishajóz vitorlázás azonban óriási fejlődésnek indult, így ezt a sportot is sokak számára elérhetővé tette. A jolle vonzotta legjobban a vízre vágyókat, viszonylagos olcsóságuk és könnyű irányíthatóságuk miatt is. Hamarosan már versenyeket is szerveztek a számukra. A hosszú tengeri utazások egyre elterjedtebbé váltak, így elkezdődött a jachttal végrehajtott egyszemélyes földkörüli vitorlázás időszaka is. Joshua Slocum, kanadai hajóskapitány, egyben nagyszerű sportember volt az, aki egyedül vitorlázta körül a földet 1895-ben. Számos követője akadt, többek között Fa Nándor, aki egyedül, első magyarként kerülte meg a Földet. Előtte mintegy bevezetőként 1981-84 között Gál Józseffel megépítették a Szent Jupát nevű vitorlás hajót, majd a következő évben elindultak 717 napos, 70 ezer km-es útjukra. 1991-ben a szóló-földkerülő versenyen, ahol 11. lett, Fa Nándor kapta a Spirit of the BOC Challenge Award különdíjat. Végre elérkezett a legnagyobb kihívás, a Vendée Globe, az egyszemélyes non-stop földkerülő verseny. A legnagyobb megpróbáltatás a déli félteke óceánjainak hajózása, félelmetes és óriási szelekkel, jéghegyekkel. 1992-ben indult, és 128 nap után, már 1993-ban ért célba a legjobbak között, 5. lett a világ legnehezebbnek tartott vitorlás versenyén. Ez a nagyszerű sportteljesítmény is azt bizonyítja: a gyerekkori álmok a férfi megvalósult büszkeségévé válhatnak, csak kitartás, kockázatvállalás, önbizalom, tettrekészség, bátorság, vagyis igaz férfiasság kell hozzá. Érdekesség persze, hogy egyre több nő is részt vesz vitorlás versenyeken, és kiváló eredményeket érnek el.

A mai vitorlások bizonyos szempontból ugyanúgy fejlődtek, mint az egyéb technikai sportok eszközei: minél könnyebbek, minél több erő van bennük, annál gyorsabbak. A modern hajók azonban nemcsak könnyebbek, hanem szélesebbek, testük vonala laposabb, így stabilabbak is.

A vitorlázás olyan sport, amelyben bárki kiélheti hajós vágyait. A vágyaktól függ, hogy csak alaptudást szerez valaki, ami elég ahhoz, hogy szórakozásból vitorlázzon bárki is, vagy elmélyült szaktudásra törekszik, hogy akár versenyeken is indulhasson. A vitorlázás egyik vonzereje, hogy már gyermekkorban, akár nyolc évesen elkezdhető, aztán egyre komolyabb és technikásabb gépekre szállhat, majd hatvan évesen is kormányozhat akár egy tengeri versenyhajót is.

Milyen a jó hajós? Aki csak a partról nézi a vitorlázókat, nem biztos, hogy tudja, komoly fizikai és szellemi felkészültségre van szükség egy kellemes és biztonságos hajókázáshoz is. Kiválóan kell ismerni - többek között - a hajó felépítését, működését, a navigációhoz szükséges eszközöket, a tengeri térképek használatát, tudni kell elemezni az időjárás-jelentés és a hirtelen időváltozást. Természetesen ma már rendkívül korszerű technika áll a hajósok rendelkezésére, de mint minden ember alkotta eszköz, ezek is elromolhatnak. S akkor maradnak az ősi tájékozódási eszközök. Rendkívül fontos, hogy a hajós maga is alkalmassá váljon a nem mindennapi feladatra. A vitorlázó gyors helyzetfelismerő, a bonyolult manővereket is könnyedén hajtja végre, pontosan és egyértelműen irányítja a legénységet. Jól ismeri és alkalmazza a vízi közlekedés szabályait, precíz egészségügyi ismeretei akár életet is menthetnek, vészhelyzetben higgadtan és körültekintően dönt.

Ahhoz, hogy valaki jó vitorlázó legyen, a kezdetektől fogva észben kell tartania azt az alapszabályt, hogy mindig önállóságra kell törekednie. Az igazi hajós mindig előre gondolkodik, elébe megy a problémáknak, és meg is oldja azokat.

Egyre többen merészkednek ki túrázni a tengerekre és az óceánokra. Felejthetetlen utak, emlékezetes látnivalók, hihetetlen kalandokat élhetnek meg jachtjaikon a vállalkozó szelleműek. Híres párosok, köztük a máig népszerű Hiscock házaspár adta meg írásaikkal a végső lökést a tengerre vágyó embereknek, hogy bátran, de felkészülten induljanak el túravitorlás körútjaikra. Ők voltak azok, akik az amatőr vitorlázók sokaságának adtak bátorítást, bárki részese lehet annak a misztériumnak, amit a végtelen vizek kínálnak az embereknek.

A vitorlás hajó - szerelmesei szerint - szinte tökéletes szerkezet. Az ember a megzabolázhatatlannak tűnő természetet, a szelet és a víz erejét használja fel arra, hogy szellemi és fizikai kiválóságát érezze és élvezze.

Forrás: www.ferfiegeszsegor.hu

</td></tr></tbody></table>

tomas16 · 2007 Március 15

....tisztelet emlékének, tisztelet a lenagyobbnak!

2003mte · 2007 Július 7

T-Mobile- LG Mobile 39. Kékszalag Nemzetközi Távolsági Vitorlásverseny

Az idei T-Mobile- LG Mobile 39. Kékszalag Nemzetközi Távolsági Vitorlásverseny rajtja július 6-án, pénteken délelőtt 9.00-kor lesz a Balatonfüredi móló előtti vízterületen - ez a legnépszerűbb, a legizgalmasabb, a leghosszabb távú és a legrégebbi tókerülő vitorlásverseny a Balatonon.
A verseny sajtótájékoztatóján - június 28-án az Operház impozáns Székely Bertalan termében, Wossala György (MVSZ társelnöke), Kerekes Kázmér (MVSZ főtitkár), Varga Kornélia (T-Mobile), Nagy Zsolt, Sidló Noémi (LG Mobile) és Pártay Lucia (eumet) tájékoztatta a sajtó képviselőit az idei verseny részleteiről, újdonságairól.
2007-ben a szabályok szerint egytestű, trapéz nélküli - azaz a hagyományos tervezési elveknek megfelelő hajók indulhatnak. A szigorú szabályok adta lehetőségek minél jobb kihasználása meglódította a hazai hajóépítők, vitorlázók fantáziáját: talán soha nem volt ilyen kiegyensúlyozott az élmezőny.
A Kékszalag verseny hangulatát idén a legfiatalabbak is átélhetik - az ifjúságiak számára csütörtökön megrendezésre kerül a Kékpántlika verseny a füredi öbölben.
A Kékszalag az idén nyit a nagyközönség, a nyaralók, a sportszerető közönség felé.
A verseny legfontosabb eseményei nem zárt kikötőkben, hanem a balatonfüredi mólón és környékén lesznek. A rajt, a verseny, a célba futás legizgalmasabb pillanatait bárki átélheti - a versenyt kísérő Kékszalag fesztivál egyéb közönségcsalogató programjai mellett.
A Kékszalag a legrégebbi, legnagyobb hagyományokkal rendelkező, valamint a leghosszabb távú tókerülő verseny Európában. 1934-ben rendezték meg először, a tengeri sebességi versenyek mintájára.
A nagyhajós távverseny a Balatonfüred - Balatonkenese - Siófok - Keszthely - Tihany -Balatonfüred útvonalon zajlik minden évben. A verseny hossza légvonalban: 145 km.
A versenyen résztvevő hajók száma évről évre rekordokat dönt: 2005-ben 432 vitorlás indult, 2006-ban 479 hajó, közel 2500 versenyzővel állt a rajthoz. Elképzelhető, hogy az idén eléri a félezret az induló vitorláshajók száma.
Bár a verseny nem időre megy - tehát időeredményétől függetlenül, a Balatont leggyorsabban megkerülő vitorlás lesz az abszolút első - mégis minden évben ott lebeg a versenyzők előtt az érvényes Kékszalag időrekord megdöntése is. 1955-ben 10 óra 40 perces időt futott a Nemere II. nevű 75-ös cirkáló, Németh Istvánnal a kormánynál.

KÉKSZALAG - EGY IGAZI KIHÍVÁS

A verseny páratlan sikerét, az évről-évre növekvő érdeklődést már sokan próbálták megmagyarázni. A titok talán abban rejlik, hogy sokféle ambíciónak, igénynek megfelel ez az esemény.
Az élen vitorlázóknak, a magyar vitorlássport legkiemelkedőbb személyiségeinek lehetőség arra, hogy megmutassák - ők a legjobbak. Az abszolút elsőségen túl a 22 induló hajóosztályon belül is hirdetnek győztest, a csoportokon belül is roppant kiélezett és izgalmas a küzdelem.
Megannyi túravitorlázó csak ezen az egy versenyen indul el egész évben. Számukra a Balaton megkerülése, a verseny érvényes befejezése a vitorlásidény legnagyobb kihívása.
Sok hajó két napnál is több időt tölt vízen, a legénység a családból, a barátokból áll, számukra felejthetetlen élmény a Kékszalag.
A támogatók számára a vitorlázás, ez az exkluzív sport páratlan lehetőség, különösen az év legnagyobb médiaérdeklődésével kísért versenyén.
Az új iránt fogékony, a sportot arculatukba illesztő, színvonalas ügyfélkört elérni kívánó cégek lógói és nevei is feltűnnek a hajókon. Magyarország legnagyobb mobilszolgáltatója a T-Mobile hosszú évek óta a Kékszalag támogatója.
Idén főtámogatóként csatlakozott hozzá az LG Mobile is. Az LG az elektronikai, informatikai és kommunikációs termékek egyik legnagyobb technológiai innovátora. A multinacionális vállalat 2002 óta nagy hangsúlyt fektet mobilüzletágának fejlesztésébe és kiemelkedő sportesemények támogatásába. Az LG Mobile támogatott sporteseményeivel idén földön, vizen és levegőben is megtalálható lesz. Az LG Mobile mottója, hogy a legújabb, leginnovatívabb mobiltechnológia biztosítja a kapcsolatot a világ minden részével.
A Kékszalag másik főtámogatója, a T-Mobile természetesen kihasználja saját lehetőségeit. A verseny állásáról percre kész híradás olvasható a t-zones WAP-on, az időjárás változásról, az esetleges viharveszélyről pedig kör SMS-ben értesítik a résztvevő hajók kormányosait.
A sporton kívül társasági, üzleti esemény is a Kékszalag.
Idén pedig a Kékszalag fesztivál a nagyközönséghez is eljuttatja a verseny élményét, a Kékpántlika ifjúsági verseny pedig már a jövő Kékszalagjainak a sztárjaira gondol.