Márai Sándor, A gyertyák csonkig égnek című könyvét olvastam legutóbb.
spoiler
Valahol azt olvastam, hogy ha e könyvnek nekikezdünk, elengedhetetlen a félhomály és elkerülhetetlen a könnyezés.
A fő motívum talán kissé felfoghatatlan a mai világban, amikor két másodpercenként frissítjük újra az oldalt vagy lessük a messengerünket, mert még mindig nem jött válasz az emoticonotól hemzsegő üzenetünkre. Két másodperc.
Ilyen is lehet, mikor egy ember válaszra vár.
És amikor az igazságra keressük a választ?
Ilyenkor nincs mértéke az időnek.
Mindenre pontosan emlékezünk, mintha csak tegnap történt volna. És keressük a választ és várjuk – évekig. Negyvenegy év és negyvenhárom nap.
És keressük a választ, hogy bizonyosak legyünk, hogy ami ott és akkor történt…
A gyertyák közben egészen csonkig égnek, és mi is… de valami őrzi bent azt a kis lángot… élteti a parazsat, legyen az bosszú, becsvágy, gőg, hogy ha évek után elénk veti a sors, vagy ő maga áll a sors elébe, mert ennek egyszer el kell jönnie, akkor nekiszegezhessük a kérdést.
A kérdést, amire már úgy is tudjuk a választ.
spoiler
Valahol azt olvastam, hogy ha e könyvnek nekikezdünk, elengedhetetlen a félhomály és elkerülhetetlen a könnyezés.
A fő motívum talán kissé felfoghatatlan a mai világban, amikor két másodpercenként frissítjük újra az oldalt vagy lessük a messengerünket, mert még mindig nem jött válasz az emoticonotól hemzsegő üzenetünkre. Két másodperc.
Ilyen is lehet, mikor egy ember válaszra vár.
És amikor az igazságra keressük a választ?
Ilyenkor nincs mértéke az időnek.
Mindenre pontosan emlékezünk, mintha csak tegnap történt volna. És keressük a választ és várjuk – évekig. Negyvenegy év és negyvenhárom nap.
És keressük a választ, hogy bizonyosak legyünk, hogy ami ott és akkor történt…
A gyertyák közben egészen csonkig égnek, és mi is… de valami őrzi bent azt a kis lángot… élteti a parazsat, legyen az bosszú, becsvágy, gőg, hogy ha évek után elénk veti a sors, vagy ő maga áll a sors elébe, mert ennek egyszer el kell jönnie, akkor nekiszegezhessük a kérdést.
A kérdést, amire már úgy is tudjuk a választ.