Ismét megfogott egy képed, az erdei tájkép.
Nem tudom ki, hogy néz festményt, de én ha ránézek egy festményre általában 3 dolog történik:
az első, hogy elcsodálkozom a szépségén, a második, hogy fantáziát látok benne, volt már, hogy egy másodpercre úgy éreztem mintha ott lennék a festményben, (itt a képednél a második lehetőség áll fenn, vagyis fantáziát látok benne, imádom a színeit) a harmadik lehetőség, hogy ha nem tetszik akkor is megpróbálom valamilyen nézőpontból megfogni a képet és nem sikerül.