Kedves Enikő, megértelek, engem ez előbb ért el. Úgy 36-8 éves koromban. Volt egy néhány nap alatt orvosolható problémám, amitől annyira megijedtem, hogy évekig szorongtam, már magam sem tudtam mitől, attól féltem , hogy nehogy megint félni kezdjek. Én azt gondolom, hogy a nők belső változásai is okozhatnak megmagyarázhatatlan gondolatokat, kinek így, kinek úgy. Én is orvostól orvosig....minden negatív. De akkor meg mitől vagyok így???? Most 51 éves vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb. Tul.képpen semmi nem változott. Férj, gyerek, munka. Mégis, mindenben meg tudom találni a kellemest. Nem érdekel már a korom. Engem a nagy baráti kör, egy kevés orvosi segítség, tudatosan jobban akarok lenni gondolatok és egy kis testmozgás ( jóga, magam módján ) húzott ki a gödörből. Több évig vegetáltam, már sajnálom azt az elpocsékolt időt, de hát ezeket nem lehet ésszel irányítani. Már nem akarok 20-30-nak kinézni, szeretem a jól ápolt, csinos, 51-es tükörképemet is. Kívánom neked is, hogy túl tudjál lenni a 45 érzésen. Keresd mindenben a pici jót, kellemest, csinálj olyan dolgokat is, amiket nagyon szeretsz ( olvasás, mozgás, kirándulás, kézimunka, kert, barátok....ezek fognak energiát adni ahhoz, hogy a többi ( taposómalom )csak letudható pipa legyen az életedben.