Szép napot...
A negyvenes évek idusán túllépve, hogy is volt?
Szinte észrevétlenül érkezett az újabb x.
Szoktam volt mondani: nem fáj!
A látható változásokkal nincs mit tenni, csak elfogadni, egy-két ránc, és akkor mi van! - összemennek a ruhák a szekrényben?-na bumm! - elmarad a ruhaválasztós hiszti a szombati buli előtt stb.
Ami lényeges változás, azt nem látni!
Elhagytak a "bűnök" ... önfeledtebbé, lazábbá lett az élet, vagy megérett a helyzet élvezni az életet.
Elmúltak az agyalós görcsök, asszem képessé lettem felelősséget vállalni, óriási megkönnyebbülés. A lazulós tendenciát mutató kötőszövet ellenére többször érzem magam megelégedettséggel a bőrömben, mint ennek előtte bármikor, és ez tényleg független a külsőtől.
Időnként emlékeztetem magam a stressz, az aggódás és a különféle félelmek cseppet sem kellemes élményeire, aztán gyorsan megbeszélem magammal: felesleges, értelmetlen!
A negyvenes évek idusán túllépve, hogy is volt?
Szinte észrevétlenül érkezett az újabb x.
Szoktam volt mondani: nem fáj!
A látható változásokkal nincs mit tenni, csak elfogadni, egy-két ránc, és akkor mi van! - összemennek a ruhák a szekrényben?-na bumm! - elmarad a ruhaválasztós hiszti a szombati buli előtt stb.
Ami lényeges változás, azt nem látni!
Elhagytak a "bűnök" ... önfeledtebbé, lazábbá lett az élet, vagy megérett a helyzet élvezni az életet.
Elmúltak az agyalós görcsök, asszem képessé lettem felelősséget vállalni, óriási megkönnyebbülés. A lazulós tendenciát mutató kötőszövet ellenére többször érzem magam megelégedettséggel a bőrömben, mint ennek előtte bármikor, és ez tényleg független a külsőtől.
Időnként emlékeztetem magam a stressz, az aggódás és a különféle félelmek cseppet sem kellemes élményeire, aztán gyorsan megbeszélem magammal: felesleges, értelmetlen!