Sziasztok!
Először is, nincs személyes tapasztalatom, mivel nincs gyermekem. Még.
Viszont annyit hadd mondjak el, hogy iskolában dolgozom, de nem mint tanár.
Végigolvastam ezt a topicot, és megérintett ez a téma. Szeretnék tanár lenni, az idén jelentkezem is az egyetemre, hiszen imádom a gyerekeket, és szabadidőmben is korrepetálok.
Na de, egy szó mint száz. Nem igazán értek egyet ezzel az oo-val. Valóban sok előnye van az iskolának. Nézzünk párat, amit én, mint kívülálló hirtelen fel tudok sorolni: osztálykirándulások, amit a hozzá hasonló korúakkal tehet; farsangi, mikulás, karácsonyi bulik az iskola tornatermében; versenyek, iskola programok, ahol nem csak egy osztály vesz részt, hanem az egész iskola. Ebből mind kimarad a gyerek. Jó, hogy írtátok, hogy de miért maradna ki, hisz heti egyszer megy a gyerek iskolába? Heti egy alkalom szerintetetk pótolja azt az időt, amit a többiek együtt töltenek heti 5 napban? De az is igaz, hogy a mai gyerekek finom szólva, hát...inkább nem mondok mik. Ezekben az esetekben a szülő hibás egyértelműen. Tisztelet a kivételnek! Szóval tény, hogy csúnyán beszélnek, lökdösődnek, verekednek, de hiszen gyerekek. Ha egy jó tanító néni van a közelben, aki képes arra, hogy elvonja a figyelmüket már meg is oldódik a probléma. Amúgy szerintem ezt is lehet otthon korrigálni. Megmondom én hogy képzelem. Persze, lehet, hogy köze nincs a gyakorlathoz, de azért megpróbálom. Ha mondjuk a gyerkőc hazajön az iskolából, óvodából és a szájából csak úgy ömlenek a trágár szavak, mit teszel? Én azt tenném, hogy először is megkérdezném, hogy kitől hallotta, másodszor pedig azt, hogy tudja-e, hogy mit jelent? Ha megrázza a fejét, elmagyaráznám, hogy ez egy nagyon csúnya szó, és ő sem örülne, hogy ha rám ezt mondanák, hiszen ezzel megbánt másokat, ebben az esetben engem. Majd amikor látod, hogy felfogta, megkéred, hogy többet ezt ne használja. Feltételezhető, hogy ezután a gyerek megpróbálja elmagyarázni ezt annak, akitől ő ezt hallotta. Aztán vagy sikerül elérnie vagy nem. De remélhetőleg te ezzel elérted, hogy ezt ne használja. Továbbá, azt mondjátok, hogy mai iskolákban nem tanulnak semmit. Ez is részben igaz. Hiszen annyi a követelmény, hogy még egy gimnazistának is becsületére válljon a feladatmegoldás. Ekkor jöhet az, hogy ha minél többet szeretnél vele foglalkozni megteheted úgy, hogy ötvözöd az oo-t az iskolával. Minden délután, vagy hétvégén, amikor az iskolára készültök, ugyanúgy átbeszélhetitek az anyagot, amit vettek, mintha otthon tanultátok volna. Csinálhattok hozzá lapbook-ot, posztereket, kártyákat, bármit, ha a gyerek ettől jobban megtanulja. Bele lehet vinni az otthoni foglalkozást az iskolai anyagba, ettől az csak színesedik. Szerintem butaság megfosztani egy gyereket az iskolai élményektől, legyenek azok rosszak, vagy jók. Ha rossz azért jó, mert megtanulja megvédeni önmagát, saját véleményt alkothat, kialakulhat egy gondolkodásmód, a jó meg egyszerűen jó (na ezt aztán megaszondtam). Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek egymást is fejlesztik. Ha valaki többet tud egy témáról azt megosztja a másikkal, akkor az a másik is többet akar majd róla tudni, hogy ne maradjon le.
A másik amit hangoztattok, hogy a család is egy közeg, ahol a gyerek ugyanúgy fejlődik. Ez így van, de egyáltalán nem hasonlítható egy iskolai közeghez. Otthon megvéded minden negatív hatástól, kudarctól, mondhatni, hogy elfogult vagy vele szemben. Míg egy iskolában ez nem így van, hiszen egy tanár nénire jut 20-25 gyerek. Lehet nem tud egy gyerekkel annyit foglalkozni, mint te otthon, de ettől alakul ki a versenyszellem, a tudásvágy, hogy folyton legyőzzék a másikat. Ez jó esetben még hasznos is, de persze elsülhet fordítva is. Látni lehet egy gyerek arcán, hogy mennyire boldog, ha megnyer egy versmondó versenyt, vagy sportversenyt és megdícsérik érte. Ezt otthon hogyan biztosítod neki? Nem ugyanazt az érzést adod át, hiszen te a szülője vagy, tőled ez neki természetes. Ha pedig kudarc éri, akkor pedig önbizalmat kell neki adni, hogy legközelebb sikerülni fog, még többet bele kell adnia. Ez a természetes vele járója. Ettől szép az iskola. Meg aztán jöhet a távoli jövőbe kirándulás, amikor főiskolára megy, vagy maradjunk a középiskolánál, mert feltételezem, hogy a középiskolát már nem otthon végzi a ti esetetekben, amikor a diakok arról mesélnek, hogy emlékeztek amikor Peti ezen meg ezen az osztálykiránduláson ezt cisnálta, és mekkorát nevettünk rajta...jönnek az emlékek. Ha egy otthon tanult gyerek belecsöppen egy ilyen közegbe, hogy fogja magát érezni szerintetek? Szerintem nem jól. Na de nagyon eltávolodtam.
Nem elítélni akarom az otthonoktatást, pusztán nem értek teljesen egyet vele. Tisztellek benneteket, akik feláldozzátok magatokat ezért, hiszen akkor gondolom ez teljes odaadást igényel, és gondolom mellette nem dolgoztok, miközben a számlákat meg fizetni kell. Még egy utolsó befejező gondolat: az iskola is lehet rossz, mint minden más az életben, de ha nem gördülnek akadályok elénk az életben, akkor nem is válhatunk teljes értékű emberekké.
Sok puszi: Rozinante