Komolyabb eszmecserét vártam ebben a témában magáról a sámánizmusról nem holmi fura etnógenézises okoskodásokat. Nem akarok senkit bántani de néhol egészen bosszantó levezetéseket és hülyeségeket olvastam. Szeretném megkérdezni hogy valaki olvasta Hoppál, Mihály Sámánok, lelkek és jelképek című könyvét, esetleg fel tudná tölteni mert fizikai formában sem találom igazán.
ÉSZREVÉTELEK A SÁMÁNHANGOKHOZ Joan Halifax - Sámánhangok (Látnoki beszámolók a világ minden tájáról) című könyve a Filosz Kiadónál jelent meg 2006-ban. A mű harminchat történetet tartalmaz kilenc csoportba gyűjtve, amiket a világ különböző részein élő sámánok mesélnek el a munkájukról és személyes tapasztalataikról. Az alábbiakban ezek közül emeltem ki azon érdekesebb gondolatokat, amik valamilyen kapcsolatban állnak az időfizikai világképpel. Annak ellenére, hogy a könyvben megszólaló sámánok többsége kifejezetten műveletlen, sokszor analfabéta ember volt, aki a maga kultúrkörének fogalmaival próbálta magyarázni különleges élményeit. A tapasztalatok többségét magam is megéltem az elmúlt években, ezért tudom tanúsítani, hogy a leírtak igazak és mindnek racionális magyarázata van - csak a teremtésfilozófiát kell érteni hozzájuk. 1. A szent látást bemutató 4. fejezetben Aua, az Iglulik eszkimó sámán elmondja, hogyan lett sámán azáltal, hogy bekapcsolt a lelki látása és ezáltal elnyerte a megvilágosodást, amit az agy és a test sámánfényének nevezett. A látomása során keresztül látott a házon, lefelé belelátott a földbe és fölfelé az égbe, meglátva minden dolgok belső fényét. Ez a leírás a közvetlen lelki érzékelésről szól, amikor a dolgokból áradó időhullámokat észleljük közvetlenül. Ilyenkor minden egyforma sárgás fényben világít, mindenen keresztül tudunk látni és a kép nagyon éles, sokkal tisztább, mint az optikai látás. Megfigyelhető, hogy minél sűrűbb egy tárgy, annál erősebb a fénye, mert annál több elemi részecske található benne. Így az anyagától függően minden dolog összetétele felismerhető némi gyakorlás után. Ugyanígy a hőmérséklet emelkedése is a fényerősség enyhe növekedésével jár az anyagban pattogó fénynek köszönhetően. 2. A csodás gyógyító erőről szóló 5. fejezetben María Sabina, a mazaték sámánasszony azt állítja, hogy létezik egy, a mienken túli világ, itt a közelben, láthatatlanul, ahol az Isten él és a holtak, a szellemek és a szentek. Egy világ, ahol már minden megtörtént és minden ismert. Ez a világ beszél a saját nyelvén. Ebbe a világba a gyógyítással foglalkozó sámánasszony a psilocibyn hallucinogén gomba segítségével jutott el, ahol sokmindenre megtanították egy Könyv segítségével, amiben a világ titkai vannak leírva. Ezt a Könyvet annak ellenére tudta elolvasni, hogy analfabéta volt és mégis mindent értett belőle. Itt a sámánasszony a 4D-s túlvilágról beszél, ahol a mindenidő állapot miatt egyszerre észlelhető lélekkel a múlt, jelen és jövő minden pillanata. A 4D-ben a kommunikáció telepatikus fogalomnyelven történik, amire a földi nyelvek közül a leginkább a magyar hasonlít. A Könyv igazából egy hozzáférési jogosultság, afféle lélekbe telepített szoftveres terminál a mindentudáshoz (akasha), ami a teremtés működésével kapcsolatos összes információkat tartalmazza. 3. Ebben a fejezetben Ramón Medina Silva, a huichol sámán elmondja, hogy álmában a Napisten (Tajaupá) biztosította, hogy ha felnő, sok mindent fog tudni és megérti, mi a Tűz Nagyapa és mi a Nap. A tűzről úgy beszél, mint aminek ötféle különböző színe van és lángjai szétválnak egymástól. Ebből a rövidke leírásból kiderül, hogy az indiánokat a Napisten (térszerán) tanítja a teremtés működésének alapjaira. Mivel azonban a huicholok számára ezek a látomások személyes élmények, nem beszélnek róla, pontosan mikre is tanítják őket a túlvilágon. 4. Az átalakító erőről szóló 6. fejezetben Aua, az Iglulik eszkimó sámán egy testen kívüli utazásról mesél a Nappal Földjére, ami egy túlvilági tájék, a halottak paradicsoma, ahol az emberek boldogok és mindenki jól érzi magát. A leírás egyértelműen a 4D-s túlvilágról szól, ami azért a Nappal Földje, mert a 4D-ben állandóan világos van (nincs éjszaka). Ez a közeg fénytartalmának és a lélekkel történő érzékelésnek egyaránt köszönhető. 5. Ebben a fejezetben Ramón Medina Silva, a huichol sámán elmondja, hogy a testet alvás közben elhagyó lélek elkóborolhat vagy elrabolhatják a szellemek, sőt meg is ehetik a rosszindulatú lények. A lélek úgy néz ki, mint egy kis kullancs, ami nagy frekvenciájú sziszegő vagy fütyülő hangot hallat és fénylik. A lélek a fejben lakik és a fejtetőn található lágy ponton, a kupúrin keresztül mehet el belőle. A kupúri a korona, a lélek élete. Az életerőt (lelket) egy vékony fonal köti az emberhez. Ha a lélek baleset miatt kiesik a fejből, azt mondják rá, hogy magánkívül van, ekkor a sámánnak kell megtalálnia és visszatennie a fejbe, hogy meggyógyuljon az illető. Ez a leírás nagyon pontosan beszél a lélek részecskéről, ami világít és sajátos rezgést bocsát ki magából, ami alapján felismerhető. Megemlíti a lelket a testhez kapcsoló ezüstszálat (életvonalat) is, valamint a fejtetőn látható koronacsakrát. 6. Szintén ebben a fejezetben Mennydörgésfelhő, a winnebago sámán mesél arról, hogy nagy gyógyítóként emlékezett az előző életeire és a túlvilágon töltött időkre, valamint arra, hogy csak a megszületésekor lépett be a lelke a testébe. Látta az előző élete után a saját temetését szellemként és beszélt a túlvilágon a Földcsinálónak nevezett felettes lénnyel az újabb testetöltéséről. A bölcsebb lelkek valóban csak a testük megszületésekor lépnek be a testükbe, előtte még a túlvilágon tartózkodnak. Sokfelé népszerű szokás a halál után kimenni a temetésre és végignézni azt, mivel ezáltal az illető mintegy elbúcsúzhat az életétől lélekben. Ez főleg akkor hasznos, ha hirtelen halála volt vagy nem dolgozta föl tudatosan az átlépés élményét. A Földcsináló valószínűleg az indiánok lélekcsoportját vezető angyal, aki az alárendelt lelkekről gondoskodik, segítve fejlődésüket. 7. Az álmok házáról szóló 8. fejezetben a Deszana sámán által elmondott teremtéstörténetnek számos időfizikai vonatkozása van. Az idők kezdetén, amikor az emberiséget betelepítették a földre a kenun érkező ősök, Jahé Asszony egy gyermeket szült a Nap Apától (a fallosztól), aki a Vizek Házában termékenyítette meg a nőt. Attól esett a nő teherbe, hogy a Nap Apára nézett. Minden a szemen keresztül történt. A szemen keresztüli megtermékenyítés az időforrás látomás felvillanását jelenti, a vizek háza pedig az őskáoszt, vagyis a téridőn kívül született meg a gyermek (térszerán) a Teremtőtől. 8. Ugyanebben a fejezetben a Warao sámán azt mondja, hogy az isteni madárszellem, aki egy keletről származó sugárzó fiatalember volt, a Teremtő Hajnal Madara, pusztán a házra gondolva megteremtett egy kerek, fehér, ragyogó dohányfüstből készült házat, amiben aztán megszületett a fénysámánizmus. Ezután négy társat teremtett, négy férfit a feleségeikkel, akiket négy színnel jelölt: fekete, vörös, sárga és kék. Mind füstté változtak és megtanulták az új dalt, amit a Teremtő Madár adott nekik. A mindenséget felfedezni kívánó ember (sámán) számára a Füst Házához vezető híd fehér, dohányfüstből készült kötelekből áll, amin át a mennyei kupola közepére lehet eljutni. Itt minden nyugalmasan ragyog és a szellemektől meg lehet tanulni, hogyan kell gyógyítani. Ez a történet a Mindenható születését meséli el, valamint a négy első arkangyalt, a négy világtáj őrzőit, akik belőle keletkeztek a téridőben (a dohányfüstből készült házban). A füst ez esetben a transzcendens hullámteret jelenti a megfoghatatlanságával. A dohányfüst híd pedig az időszálakat jelenti, amik felvezetnek az égbe. 9. Ugyanebben a fejezetben Prem Das, a huichol sámán elmondja, hogy regressziós önhipnózis segítségével megnézte az előző életeit és a köztes létet. Ahhoz, hogy a sámán átkelhessen a túlvilágra, meg kell találnia a nagy, kavargó fényalagutat, a nieríkát. Régen az emberek szabadon tudtak utazni a mi világunk és a túlvilág között a nieríkán keresztül és mindenki nagyon boldog volt. Ám később az itt született gyermekek súlyos emlékezetkihagyással születtek, és ezért nem tudták felidézni az áthaladás módját a nieríkán. Nem rendelkeztek okkult erőkkel, amikkel az őseik, az istenemberek, mert a Nap így akarta. Azóta csak a sámánok képesek átutazni a két világ között és gyógyítani. Az átjárót szellemek őrzik, akik a visszatérő sámántól elveszik a tiltott tudást, vagyis nem lehet korlátlanul bármilyen titkot áthozni a mi világunkba. A nieríka valójában a dimenziószintek között nyitott térablakot, fénykaput jelenti, amin át lejönnek az ide reinkarnálódó lelkek, illetve fölmennek a haláluk után a túlvilágba. Ezt külön kapuőr angyalok kezelik, akik egyben határőrök is. Magam is tapasztaltam, hogy bizonyos információkat nem engedtek áthozni a túlvilágról, gondosan kitörölve őket a lelkemből. A sámánok számára egyébként szinte majdnem minden információ áthozható a túlvilágról, amire csak szükségük van a munkájukhoz, ezért tudunk olyan sokat az univerzumról. Készült: 2008.02.28. Másolat:
http://esemenyhorizont.uw.hu/2008/ezoter/samanhan.html