Jó módszer...? Attól függ, mit nevezünk
jónak: legyen hatékony, vagy legyen diszkrét, finom a válasz. :-D Részemről nem gond, mert elég, ha megemlítem, hogy a szüleim alkoholisták voltak, így az alkohol szagától is felfordul a gyomrom. De ezt van, aki durva utalásnak tartaná.
Esetleg: Drágám, ismerjük meg egymás személyiségét úgy, hogy nem homályosítja el semmi a tudatunkat, a látásunkat, a kézremegésünket, stb. Mi lenne, ha ezután csak úgy randiznánk, hogy semmi plusz szer nem fokozná a hangulatot; csak Te meg én. S majd meglátjuk, a Te rám tett utánozhatatlan hatásod akkor is ugyanolyan erős lenne-e.
De igazából a legjobb megoldás az őszinteség. Mindig. Lehet szép díszdobozba csomagolni, és kedvesen fogalmazni, hogy ne trappolj bele a másik lelkivilágába, de az őszinteség mindig a legjobb választás.
Szerintem igazából el kell döntened, hogy az ivászaton túl szimpatizálsz-e Vele. Mert ha nem, akkor elég szimplán lekoptatni - ugyanúgy, mint bárki mást. Ellenben ha úgy véled, hosszú távon gondolkozol felőle az alkoholon túl, akkor elő a farbával, és mondd el neki, hogy ez a szokása gondot okoz Neked, és ezért nem... Ebből már kialakulhat egy értelmes beszélgetés, amiből fel tudod mérni, hogy valójában függőségről van-e szó, vagy csak épp sorozatosan rossz napja van, vagy valamit bizonyítani akar, vagy... A lényeg: a szeretetteljes őszinteség. ;-)
Voltál már szerelmes?