Nagyon változó.
- Többnyire az jár a fejemben, hogy a másik félnek valószínűleg örömöt okoz az, ha megoszthatja a gondolatait valakivel - lehet, nem sokszor teheti. Ezért igyekszem értelmezni a mondandóját, netán belekérdezni. Nyilván, ha én beszélek, örülök, ha meghallgatnak, de egyáltalán nem biztos, hogy az másikat is érdekel. Szóval, normál esetben igyekszem önzetlen lenni, és arra tekinteni, hogy a másiknak ez örömet okoz. Ki vagyok én, hogy ezt megakadályozzam?!
- Ha mások szidalmazásában merül ki az engem nem érdeklő téma, akkor nyíltan megmondom, pl.: "Ne haragudj, de őszintén szólva, nem tartozik rám az xy magánéleti problémája. /... nem szeretnék pletykálni. / ... én nem így ismerem az illetőt, de mindenkinek lehet rossz napja. Adjuk meg a lehetőséget neki, hogy tévedjen."
- Az illetővel való kapcsolatomtól függően poénos közbevetéssel el lehet terelni a beszélgetés irányát.
- Ha már végleg lefáradtam a bólogatásba, akkor igyekszem belevonni másvalakit is a társalgásba. Lehet ezt udvariasan is csinálni, anélkül, hogy megbántanánk másokat. Pl. a mellettünk bóklászó illetőt megszólítom: "Szia, ismered Józsit, aki egy új, bioüzemanyag-meghajtású motoron dolgozik? Bevallom, bármennyire is izgalmas a kérdéskör, én eléggé szőke vagyok a témához, de Te mintha szeretnéd a kocsikat, nem? Ja! inkább csak a videójátékokban! És mond, milyen szinteket érsz el mostanában?..."stb
Ilyenkor vagy a másik két fél kezd el beszélgetni az eredeti témáról, vagy pedig megyünk tovább a videójátékra, vagy mittomén...
Ha megbizonyosodtam arról, hogy hellyel-közzel már beszélgetnek, akkor angolosan le tudok lécelni. S ha netán látok valakit, akit érdekelhet a speckó téma, még mindig odaküldhetem az illetőhöz, vagy odavezethetem hozzá.
Khmm, gondolom, nem ilyen szépen kifejtett választ vártál. Sorry, ha nagyon lefárasztottalak. :-D
S most jövend a kérdés: Gyakran jársz bulikba?