határon túli költők versei
Ezek már nem kifejezetten a természettel kapcsolatosak, de nagyon dallamosak, ezért gondoltam megosztom a fórum olvasóival. Azért - ha nagyon tetszik - bele lehet magyarázni a természethez való kötődést is.
Simkó Tibor: Melegedő
Sütőben a
tökmag,
befűtöttünk tegnap:
ropog, pattog, zeng a nád,
szél röpíti
víg dalát,
ég öt éjjel,
öt nap -
odasül a
tökmag.
Simkó Tibor: Mondóka
Kék kakukkfű, kankalin,
dombnyi kucsma van Palin,
birkabunda, barna,
minket eltakarna.
Hinta Panni pénteken
átröpült a réteken,
gyöngypatakba pottyant,
csöngve-zengve loccsant.
Lusta Pista húshagyón
reggel-este bús nagyon;
anyja mondja: - Horgássz,
elfogyott a kolbász! -
Hess te, felhő, süss ki, nap,
ennek, annak, Ancinak
zúzmarás a körme;
most ugorja körbe -
hopp!
Simkó Tibor: Nád
Tikirikitakaraki szálvessző
puhalila tavi ködön álmot sző,
lingeti-lengeti deli derekát,
sír ide, hív oda: - Gyere, gyerek át!
Simkó Tibor: Ősz
Ország- úgy ám- Tikirikitakarak,
országútján csiribiri szamarak,
csillog szőrük, szira, dara szemereg,
csöngettyűznek csigabiga szekerek.
Simkó Tibor: Kabóca
Bice-
bóca
kabóca,
ég a
lámpa
kanóca,
de be
hozzánk
ne gyere,
mert a
szomszéd
egere
itt lapul
az ágy alatt:
elkapja
a
lábadat!