XX. század - A Bukarest-szindróma 01 - 03
https://drive.google.com/file/d/1PzuEBzjqbYxG4SYFiNRjCVGlnfVCYVzM/view?usp=sharing
XX. század - 232. rész - A Bukarest-szindróma - 1. rész
Szerkesztő: Horváth Szilárd
2018. július 17., kedd, 15:10
[16,5 M; 96 kbps; 0:24:08]
„A Ceausescu-rezsimet a következők jellemezték:
– az ország társadalmi, kulturális és gazdasági életének kíméletlen sztálinista ellenőrzése;
– a vezérre összpontosuló, minden szférát átható személyi kultusz;
– drákói szigorúságú takarékoskodási intézkedések; s végül,
– a tömeges elégedetlenségnek és a hivatalos brutalitásnak robbanékony keveréke.
Miután az 1960-as évek közepén Georghe Georghiu-Dej utódaként a csúcsra emelkedett, Ceausescu, valamint a rokonságából és vazallusaiból szerveződött klikk kemény könyökharcok révén félreszorította a Román Kommunista Párt régi elitjét. Ezt követően már Ceausescu rettegett titkosrendőrsége, a Securitate volt rendszerének fő védőbástyája.”
Így jellemezte két román politológus a hazájában kialakult kommunista rendszert A Bukarest-szindróma című írásában.
Mi pedig a XX. századi történelem mai adásában a köztudatban romániai forradalomként bekerült, 1989 téli eseménysort elemezzük Bandi István történésszel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos kutatójával és román referensével.
XX. század - 233. rész - A Bukarest-szindróma - 2. rész
Szerkesztő: Horváth Szilárd
2018. július 24., kedd, 15:10
[17,2 M; 96 kbps; 0:25:03]
Romániában is voltak félelmet nem ismerő disszidens egyéniségek, azonban amikor ama végzetes évben, 1989. december 16.-án az ország nyugati határa mentén lévő Temesvárott kirobbant Kelet-Európa egyetlen erőszakkal véghezvitt forradalma, az átlagemberek nem tudtak határozottan rámutatni egyetlen olyan csoportosulásra sem, amely szemükben az emberi jogokért és a demokráciáért vívott harc jelképes megtestesítője lett volna.
A szervezett ellenzéki csoportok és a demokratikus mozgalmak hiánya miatt a Román Kommunista Párt és a Securitate apparátcsikjainak minden nehézség nélkül sikerült kisajátítaniuk a demokratikus forradalom jelszavait, és magukra ölteniük az antikommunizmus dolmányát.
Valójában a Nemzeti Megmentési Front igazi terve az volt, hogy egyfelől továbbra is fönntartsa a tekintélyelvű centralizmus lényegét, másfelől sutba vágja a fényét vesztett marxizmus–leninizmus ideológiáját.
A választások közeledtének hónapjaiban a rendszer kettős játékba fogott: ugyanazok a hatóságok, amelyek januárban feloszlatták az RKP-t, ugyanabban a hónapban habozás nélkül vezényeltek ki rendőrosztagokat és a párt által mozgósított munkásokat Bukarestben, a tömeges kommunistaellenes tiltakozásokkal való leszámolásra.
Vladimir Tismaneanu és Dorin Tudoran A Bukarest-szindróma című cikkükben leírták, hogy miért nem volt senki 1989-ben, aki a pártnómenklatúra helyére állt volna.
Mi pedig a XX. századi történelem mai adásában a köztudatban romániai forradalomként bekerült 1989 téli eseménysort elemezzük Bandi István történésszel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos kutatójával és román referensével.
XX. század - 234. rész - A Bukarest-szindróma - 3. rész
Szerkesztő: Horváth Szilárd
2018. július 31., kedd, 15:10
[16,9 M; 96 kbps; 0:24:40]
A választások közeledtének hónapjaiban a rendszer kettős játékba fogott: ugyanazok a hatóságok, amelyek januárban feloszlatták az RKP-t, ugyanabban a hónapban habozás nélkül vezényeltek ki rendőrosztagokat Bukarestben a tömeges kommunistaellenes tiltakozásokkal való leszámolásra. Márciusban, amikor véres etnikai összecsapások törtek ki az erdélyi Marosvásárhelyen, a Nemzeti Megmentési Front szóvivői a soviniszta indulatok továbbszításába fogtak, a magyar irredentizmus rémével ijesztgették a közvéleményt. A Nemzeti Megmentési Front ugyanazt visszhangozta, mint a Vatra Româneasca, ez a „gyomorból” ultranacionalista „kulturális” mozgalom, melynek politikai nyúlványa a Román Nemzeti Egység Pártja.
A marosvásárhelyi zavargások szolgáltattak ürügyet az úgynevezett Román Tájékoztatási Szolgálat megalakításához, amely a Securitate „átneveletlen” káderei számára szolgál intézményi álcául. E mögé az áttetsző lepel mögé húzódva, a titkosrendőrség késlekedés nélkül látott hozzá, hogy összeesküvéseket szervezzen és provokációkat hajtson végre a demokratikus mozgalmak és pártok ellen. Sötét terveit előmozdítandó, a Román Tájékoztatási Szolgálat bűnrészességet vállalt két ocsmány politikai magazin, a România Mare és az Europa megjelentetésében és terjesztésében. Az előbbi, amelyik 1990 tavaszán indult útjára Petre Roman áldásával, egy zabolátlanul antiszemita, magyarellenes és disszidensgyűlölő hetilap, amit egyrészt az a Corneliu Vadim Tudor szerkeszt, aki korábban Ceausescu személyi kultuszának volt a főépítésze.
Két román szerző, Vladimir Tismaneanu és Dorin Tudoran írt így A Bukarest-szindróma című tanulmányában az 1990-es marosvásárhelyi „fekete március” politikai környezetéről.
Mi pedig a marosvásárhelyi magyarellenes pogromról beszélgetünk Bandi István történésszel.