[FONT="]
[/FONT]
Versek, mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Óvodai mocorgó
Jár a lábam jár a kezem
És én ezt észre sem veszem.
Óvónéni olykor rám szól:
Elég már a mocorgásból.
Enni kéne ,vagy aludni.
De oly nehéz jónak lenni.
Mert a lábam és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell, tudom én is
De a lábam rugdal mégis
A kezem se szófogadó
Szamárfület mutogató.
Minden gyerek rajtam nevet
Csak az óvónéni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
Jó vagyok én óvónéni
Csak a lábam és a kezem
Nem fogad szót soha nekem.
Jár a lábam jár a kezem
És én ezt észre sem veszem.
Óvónéni olykor rám szól:
Elég már a mocorgásból.
Enni kéne ,vagy aludni.
De oly nehéz jónak lenni.
Mert a lábam és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell, tudom én is
De a lábam rugdal mégis
A kezem se szófogadó
Szamárfület mutogató.
Minden gyerek rajtam nevet
Csak az óvónéni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
Jó vagyok én óvónéni
Csak a lábam és a kezem
Nem fogad szót soha nekem.
Mikulás versek nem lennének valakinek?
Az se baj, ha nem túl ismertek.
Az se baj, ha nem túl ismertek.
Na és itt van egy vers a tornához is:
Egy, kettő, három, négy
Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy,
Rajta, pajtás, helyben futás,
Utána a terpeszállás.
Cini, cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dûl,
Meg balra dûl,
Tücsök koma hegedül.
Egyenlore, két kettore,
Három hatra, hat kilencre,
Fekete levesre, üss ki tízre,
Szaladj gyermek arra,
Mert megüt a labda!
Egy, kettő, három, négy
Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy,
Rajta, pajtás, helyben futás,
Utána a terpeszállás.
Cini, cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dûl,
Meg balra dûl,
Tücsök koma hegedül.
Egyenlore, két kettore,
Három hatra, hat kilencre,
Fekete levesre, üss ki tízre,
Szaladj gyermek arra,
Mert megüt a labda!
Találtam még tornázós verseket
Mozgatja a kezecskéjét,
Azután a fejecskéjét (oldalra fordítjuk a fejét)
Hajlik jobbra,
Hajlik balra, (törzsdöntéssel)
Gyere baba kezdjük újra! (felkapjuk a kicsit és meglengetjük a levegőben)
Gyorsan felállni kis gyerekek.
Lökni előre a kis kezeket!
Most fel az égbe,
Most meg le,
Csípőre téve végezd be!
***
Ujjainkat mozgatjuk,
Karjainkat lógatjuk!
Jobbar, balra hajolunk!
Jó nagyokat tapsolunk!
Egy, kettő, három, négy,
Kicsi Máté erre lépj!
Tornára fel gyerekek,
Hogy jó nagyra nőjetek!
Most a jobb lábat mozgatjuk,
Erre a balt is lógatjuk.
Össze a sarkat csinosan.
Ugorjunk egyet magasan.
***
Mackó, mackó ugorjál,
Mackó, mackó forogjál,
Tapsolj egyet,
Ugorj ki!
Máté, Máté ugorjál,
Sürögjél és forogjál,
Tertsd fel a karodat,
Tedd szét a lábadat,
Ugorj ki!
Mozgatja a kezecskéjét,
Azután a fejecskéjét (oldalra fordítjuk a fejét)
Hajlik jobbra,
Hajlik balra, (törzsdöntéssel)
Gyere baba kezdjük újra! (felkapjuk a kicsit és meglengetjük a levegőben)
Gyorsan felállni kis gyerekek.
Lökni előre a kis kezeket!
Most fel az égbe,
Most meg le,
Csípőre téve végezd be!
***
Ujjainkat mozgatjuk,
Karjainkat lógatjuk!
Jobbar, balra hajolunk!
Jó nagyokat tapsolunk!
Egy, kettő, három, négy,
Kicsi Máté erre lépj!
Tornára fel gyerekek,
Hogy jó nagyra nőjetek!
Most a jobb lábat mozgatjuk,
Erre a balt is lógatjuk.
Össze a sarkat csinosan.
Ugorjunk egyet magasan.
***
Mackó, mackó ugorjál,
Mackó, mackó forogjál,
Tapsolj egyet,
Ugorj ki!
Máté, Máté ugorjál,
Sürögjél és forogjál,
Tertsd fel a karodat,
Tedd szét a lábadat,
Ugorj ki!
Tóth Kornélia : Hó-mondóka
Hó hó hó
Puha takaró
Hepe-hupán göndörödő
Gombócokká gömbölyödő
Messze csillogó
Puha takaró.
Tóth Kornélia : Ildikó és Bonifác - nagyobb gyerekek versenyezhetnek,hogy ki tudja minél gyorsabban elmondani
Ildikó csupa hó
Fejtől lábig kakaó
Bonifác csupa máz
Fültől fülig kulimász
Ildikó és Bonifác
Csupa hó és csupa máz
Fejtől lábig fültől fülig
Kakaó és kulimász.
Hó hó hó
Puha takaró
Hepe-hupán göndörödő
Gombócokká gömbölyödő
Messze csillogó
Puha takaró.
Tóth Kornélia : Ildikó és Bonifác - nagyobb gyerekek versenyezhetnek,hogy ki tudja minél gyorsabban elmondani
Ildikó csupa hó
Fejtől lábig kakaó
Bonifác csupa máz
Fültől fülig kulimász
Ildikó és Bonifác
Csupa hó és csupa máz
Fejtől lábig fültől fülig
Kakaó és kulimász.
Betettem a kérések topicba ,ott megtalálod.
Mikulás versek:
Mentovics Éva: Télapó a hófelhők között
Elindult az ősz apóka
hó - sisakos házából…
Magasan a felhők közül
lenézett a szánjából.
Kopár volt a rét, az erdő,
didergett az almafa.
Nem volt puha takarója,
csak néhány szem zúzmara.
Odaterelt néhány felhőt:
szórják szét a pelyheket…
Hisz december akkor szép,
ha szánkóznak a gyerekek.
Megrázta a fellegeket:
nagy pelyhekben hullt a hó.
Fehér bunda lett a tájon
szánon siklott Télapó.
Nemes Nagy Ágnes: Az óvoda vendége
Lámpagyújtó este van már,
Erdő, mező csupa hó.
Mérföldjáró csizmájában
Útnak indul Télapó.
Felkapja a puttonyát is,
S nagy csizmája messze lép.
Idelátszik már a város,
Cseng a röpke nótaszó:
-Nálunk is van játéksarok,
Jöjj el, jöjj el, Télapó!
versek
én régen oviban mindig verseket szavaltam és ez a jó szokásom máig megvan... Most a gimiben is lesznek versenyek és remélem nyerek megint... Tavaly magyarból radnóti miklóstól a nem tudhatomot és ady endrétől a párizsban járt az ősz,de inkább német vers és prózamondó versenyeken indulok...
én régen oviban mindig verseket szavaltam és ez a jó szokásom máig megvan...
Most a gimiben is lesznek versenyek és remélem nyerek megint... Tavaly magyarból radnóti miklóstól a nem tudhatomot és ady endrétől a párizsban járt az ősz,de inkább német vers és prózamondó versenyeken indulok...Radnóti Miklós: Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
ady endre- párizsban...
Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
józsef attila-mama
József Attila
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Vicc: Miért nem jó József attilával sakkozni??
-Mert folyton csak a mamára gondol...
József Attila
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Vicc: Miért nem jó József attilával sakkozni??
-Mert folyton csak a mamára gondol...
József attila-altató
ALTATÓ
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs. Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
ALTATÓ
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs. Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
a kis gömböc
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi malacuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a malacuk, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s a télen át szép lassacskán meg is ették. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. Mondja egyszer a szegény asszony az idősebb leányának:
- Eredj, leányom, menj fel a padlásra, s hozd le a kis gömböcöt.
Fölmegy a leány, le akarja venni a gömböcöt, de ahogy hozzányúlt, csak megszólal a gömböc:
- Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én! - S azzal hamm, bekapta!
A szegény asszony nem tudta elgondolni, hogy hol marad olyan sokáig a lánya, küldi a középsőt, menjen nénje után, hozzák már azt a gömböcöt. Fölmegy a leány, de ez is éppen úgy járt, mint a nénje: a kis gömböc - hamm! - bekapta. Hej, mérgelődött a szegény asszony! Hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen sokáig odamaradjanak a miatt a haszontalan kis gömböc miatt.
- Eredj, leányom - mondja a legkisebb leánynak -, szólj a nénéidnek, hogy hozzák már a gömböcöt, mert a sarkukat hátrafordítom.
Fölmegy a kisleány nagy sebesen, de a kis gömböc őt is bekapta.
- Na megálljatok - mondja a szegény asszony -, majd lehozlak én titeket gömböcöstül, mindenestül. Fölszaladt a létrán nagy haraggal, no de ha fölszaladt, ott is maradott, a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta.
Jő haza a szegény ember, hát nincs se asszony, se vacsora. Keresi, kiabálja: "Hé, asszony, hé, hol vagy, merre lettél?!" Kiabálta a leányait, hírük-poruk sem volt. Benézett az ágy alá, a kályha mögé, fölkajtatott minden zeget-zugot, nem voltak sehol. Aztán felment a padlásra, hátha ott vannak. Ott meglátja a kis gömböcöt. Gondolja magában, majd segít magán, levágja a kis gömböcöt, s lesz vacsora, ha nincs itthon az asszony. De ahogy odament, a kis gömböc mérgesen rákiáltott:
- Mit, te is meg akarsz enni? Abból nem lesz semmi! - S hamm! - bekapta a szegény embert is.
No, hát az isten csudája volt eddig is, hogy a kis gömböc le nem szakadott; négyet még csak elbírt valahogy, de mikor a szegény embert is bekapta, puff, leszakadt s leesett. Aztán elkezdett gurulni, legurult a létrán, ki az udvarra, az udvarból ki az utcára, ottan utolért egy sereg kapás embert s asszonyt, s azokat is bekapta; továbbgurult, ki az országútra, ott szembejött vele egy regiment katona, azt is bekapta. Még ez sem volt elég a telhetetlen gömböcnek. Gurult tovább, s az út szélén bekapott egy kondásfiút, aki éppen javában ette a paprikás szalonnát. No, hanem a kondásfiúval megjárta. Egy jó hegyes, fanyelű bicska volt a kondásfiúnál, s amikor éppen bekapta, a kés megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s a felesége meg a három leánya. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az árok szélén a kirepedt kis gömböcöt.
Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Nagyon szeretem ezt a mesét! Annyira aranyos Főleg gyerekeknek ajánlom
Itt van hozzá a mesevidó is: http://video.xfree.hu/?n=wikers|627cdf197affcb681c0045c849c11171
A kis gömböc
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi malacuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a malacuk, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s a télen át szép lassacskán meg is ették. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. Mondja egyszer a szegény asszony az idősebb leányának:
- Eredj, leányom, menj fel a padlásra, s hozd le a kis gömböcöt.
Fölmegy a leány, le akarja venni a gömböcöt, de ahogy hozzányúlt, csak megszólal a gömböc:
- Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én! - S azzal hamm, bekapta!
A szegény asszony nem tudta elgondolni, hogy hol marad olyan sokáig a lánya, küldi a középsőt, menjen nénje után, hozzák már azt a gömböcöt. Fölmegy a leány, de ez is éppen úgy járt, mint a nénje: a kis gömböc - hamm! - bekapta. Hej, mérgelődött a szegény asszony! Hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen sokáig odamaradjanak a miatt a haszontalan kis gömböc miatt.
- Eredj, leányom - mondja a legkisebb leánynak -, szólj a nénéidnek, hogy hozzák már a gömböcöt, mert a sarkukat hátrafordítom.
Fölmegy a kisleány nagy sebesen, de a kis gömböc őt is bekapta.
- Na megálljatok - mondja a szegény asszony -, majd lehozlak én titeket gömböcöstül, mindenestül. Fölszaladt a létrán nagy haraggal, no de ha fölszaladt, ott is maradott, a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta.
Jő haza a szegény ember, hát nincs se asszony, se vacsora. Keresi, kiabálja: "Hé, asszony, hé, hol vagy, merre lettél?!" Kiabálta a leányait, hírük-poruk sem volt. Benézett az ágy alá, a kályha mögé, fölkajtatott minden zeget-zugot, nem voltak sehol. Aztán felment a padlásra, hátha ott vannak. Ott meglátja a kis gömböcöt. Gondolja magában, majd segít magán, levágja a kis gömböcöt, s lesz vacsora, ha nincs itthon az asszony. De ahogy odament, a kis gömböc mérgesen rákiáltott:
- Mit, te is meg akarsz enni? Abból nem lesz semmi! - S hamm! - bekapta a szegény embert is.
No, hát az isten csudája volt eddig is, hogy a kis gömböc le nem szakadott; négyet még csak elbírt valahogy, de mikor a szegény embert is bekapta, puff, leszakadt s leesett. Aztán elkezdett gurulni, legurult a létrán, ki az udvarra, az udvarból ki az utcára, ottan utolért egy sereg kapás embert s asszonyt, s azokat is bekapta; továbbgurult, ki az országútra, ott szembejött vele egy regiment katona, azt is bekapta. Még ez sem volt elég a telhetetlen gömböcnek. Gurult tovább, s az út szélén bekapott egy kondásfiút, aki éppen javában ette a paprikás szalonnát. No, hanem a kondásfiúval megjárta. Egy jó hegyes, fanyelű bicska volt a kondásfiúnál, s amikor éppen bekapta, a kés megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s a felesége meg a három leánya. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az árok szélén a kirepedt kis gömböcöt.
Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Nagyon szeretem ezt a mesét!
Annyira aranyos Főleg gyerekeknek ajánlomItt van hozzá a mesevidó is: http://video.xfree.hu/?n=wikers|627cdf197affcb681c0045c849c11171
Icipici házikó
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.
Anyukám tanította ezt a dalt,nagyon szeretem Ajánlom minden anyukának hogy énekelje el a gyerekének...
http://www.youtube.com/watch?v=9AgcHo-CGHw
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.
Anyukám tanította ezt a dalt,nagyon szeretem
Ajánlom minden anyukának hogy énekelje el a gyerekének...http://www.youtube.com/watch?v=9AgcHo-CGHw
Szia! Én ezeket gyűjtögettem most...
Sziasztok!
Zeneovi téli ünnep című CD keresése kapcsán bukkantam erre az oldalra, s őszintén szólva nagyon örülök neki. Én ugyan magyarországon élek, de gondolom ez nem akadály
Szuper, hogy van ilyen fórum is, ahol sok-sok gyerek mese, dal mondóka található. Nekem egy 19 hónapos kisfiam van, aki nagyon szereti az énekeket és mondókákat.
Azt már látom, hogy itt sok hasznos dologgal bővíthetem már meglévő repertoárom. Bízom benne, hogy az általam feltöltendő mesék, mondókák és versek is hasznára lesznek valakinek.
Azthiszem holnapra össze is szedek egy csokor téli batyut.
Szióka!
Itt találsz más zenéket is.
Üdv!
http://tilosban.blogspot.com/search/label/zeneovi
- Státusza
Hasonló témák
