40 év feletti nõk...

T

TH6777

Vendég
Üdv!

"Minden ember nő-férfi,fiatal és idős egyaránt sokkal előrébb juthat,ha van és megőrzi az optimizmusát, mint az-azok az emberek akik felnagyítják a problémáikat." Teljesen egyetértek. Időnként épp ezért humorizálok. Persze tudom, más az optimizmus és más a humor. De talán egy kis nevetéssel elősegíthetjük az optimizmus meglátását is.
"Sztem a pesszimisták mindig csak a fejükben a a legrosszabbakat tárolják ugy a saját énjükről,mint a körülöttük zajlokról,vagy is egy csomo lehetőséget nem látnak meg....még önmagukban sem...." Ma sok tanítást közvetítesz. Valóban így van, szépen megfogalmaztad.
"Na ez hiba és a nőkre kivetitve többszöröse a pasikkal szemben." Szerintem a nők beszélnek, a férfiak meg hallgatnak a problémáikról, ezért tűnik így.
"Ha jól belegondolunk és a 40 körüliekre jellemző,hogy manapság már sikknek számit a nőknél a kollektív panaszkodás és mondhatnám azt is,hogy előszeretettel tapicskolnak a saját negativumaikban szépségüket,önbizalmuk hiányát,és párkapcsolataikat nézve!" Ezt még nem vettem észre. Sok fiatalnál, kamasznál, de még gyereknél is láttam ugyanezt. Ha más szempontból nézem, akkor akár mondhatom azt is, hogy a szüleiktől veszik át ezt a viselkedési mintát. Végül mégis csak igazad van, hiszen ez nem az övék, hanem a szülők kivetítései.
"Azt gondolom,hogy az emberekben az optimizmus energiát ad, míg a pesszimizmus energiát vesz el." Ezt ki kellene írni jó nagy betűkkel, hogy egy percre se felejtsük el.

"Mondd csak Te elhiszed hogy a nagy alagut végén ott van a fény....amig nem is látod?" Elhiszem. Voltam a közelében. Én sok mindent elhiszek, nem naivitásból, hanem mert láttam, megtapasztaltam. Azt is elhiszem, hogy megtalálom azt a férfit, aki a másik felem, akivel leélhetem az életem. Pedig még nem is láttam és meg sem tapasztalhattam. Majd csak ezután. De elhiszem és bízom benne. Erős a hitem, ezáltal az optimizmusom is és ez visz előre. Mindenkinek a legjobb jár, és ki milyen ügyes, azt éri el. Párkapcsolatban nem voltam elég ügyes, ezért tartok itt. Sok tanulnivalóm van még. És az sem biztos, hogy ebben az életemben megtalálom a nagy őt. Nagyon jó lenne, de elfogadom azt is, ha nem. Olyan sok szép dolog van körülöttem, ami boldoggá tesz. Nyilván így negyven felett akkor teljesednék ki igazán, ha egy szerető férfi lenne az oldalamon. Most így sikerült, de nyitva az út és bármi jó megtörténhet még velem. :)


Szia!

Szóval én azt mondom,hogy minden élő ember legyen az nő avagy pasi és a kor nem is dominens igazán,.... az élettel való elégedettséget nem annyira saját egyéni, hanem inkább a társadalom által elfogadott mércétől teszi függővé....sajnos.
Jó dolog ha ilyen optimista vagy....vissza olvastam és valahol Te probáltál utalni erre....végül is ugye az optimizmusunk nem keverhető a hitünkkel véleményem szerint,mert az optimizmus
mindazon az élményeink sokasága,.... amelyek gyermekkorunkban értek,... és aztán felnőttkorunkban is folyamatosan érnek bennünket....és igy ezáltal folyamatosan alakitgatják formálgatják a személyiségünket....
Ugy gondolom,hogy azok a nők ,mert most itt ez az adott téma.... akiknek valamilyen előzmény miatt gyenge a konfliktuskezelési képességük.....esetleg önértékelési problémákkal küzdenek....(szép vagyok e...tetszem e...elfogad e...) emberek számára sajnos a kapcsolataik személytelensége, a kapcsolaton-családon bellüli közösségi támogatás hiánya, előbb utóbb egy depresszió kialakulásához vezethet amiből kialakulhat egy negativum....egy vszélsőséges elszigetelődés....és igy nagyon nagyon nehéz megtalálni a nagy ŐT mindkét nemre vonatkoztatom ezt....és itt ebbe a felállásban már a kor sem hanyagolandó....
Amiket irsz az a Te hited önmagaddal szemben...és az "álmaid"....
Ugy legyen és találd meg a párodat akit elképzelsz magadnak,de ne hagyd ki,hogy első mindig egy gyermek,ha már van....utána az önmagad-önmagunk....és csak ezután a párjelöltünk....
A mindennapi szépségek és örömök mert tiszták van,hogy többet érnek egy pasinál....
Alagut-fény: 125nap teljes komában való kirándulásom során nekem biztos áramszünet volt....semmi alagut....semmi fény!
Most viszont itt vagyok ahol van szin és fény....

Szép estét!
 
T

TH6777

Vendég
Aha, megvagyon értve :p, az en-gros azért, mert nem volt időm en-detail mindent beidézni. Ja, hamán eszembejutott, amit küldtél, a cash, visszamén DHLel, teddcsak félre, ha majd mész vitorlázni, neked is kelleni fog, pláne ha Cathy megmég énis is megyünkk! :ugras::mrgreen:
Nna eztet akkor rendeztük.





Kössz Vicuskám, ez a mai penészette napomhoz tényleg jól jött :pkisskisskiss:p Ez a piercing, ez jóóó ötlet ;). Sőőőt!
Én ezt tenném:
View attachment 433359:lol::lol::lol:

Hali!

No mán irók valamiket ha mán beidézgetté vicuskának irtjaimból,mert hiba csuszott az beidézésekben....á nekem suska nélkül is megyen a vitorlázás:D Különben meg az ajándékot nem illik....:p

(#300)

"Ha jól belegondolunk és a 40 körüliekre jellemző,hogy manapság már ....." irtam én....

"Ezt még nem vettem észre. Sok fiatalnál, kamasznál, de még gyereknél is láttam ugyanezt. Ha más szempontból nézem, akkor akár mondhatom azt is, hogy a szüleiktől veszik át ezt a viselkedési mintát. Végül mégis csak igazad van, hiszen ez nem az övék, hanem a szülők kivetítései."

Sajna valahol igy van,mert az ifjuság csak azt kopirozza némi átalakitással amit otthon lát a szülöktől vagy ennek hiján abból a közegből ahol felnő....
Mi magunk is ahogy korosodtunk a "hozott anygból" gazdálkodtunk több-kevesebb sikerrel....

"Azt gondolom,hogy az emberekben az optimizmus energiát ad, míg a pesszimizmus energiát vesz el."...

" Ezt ki kellene írni jó nagy betűkkel, hogy egy percre se felejtsük el."
Eztet énis aláirom! :razz::razz::razz:
HUUUU nem mondod Drága AndiC,hogy má nem az vizest huzod ráme....:656: :656:

Tedd ezt....én azért irtam,mert igy gondolom és akad bőven tapasztalatom mindkettőt illetően....az elsőnek köszönhetem,hogy pl:mostan má itt "keseritem" a 40esek csapatát:D bocsi jóval tul mán az 50emmel:D

Én ezt tenném:
no láccik még mindig a "Nyúl" hatása alatt
vagy...:Dpedig má az bokron-árkon is túl van:p

Szép estét!
 

moona.pr

Állandó Tag
Állandó Tag
:)

Hát én piercinget nem tetetnék. Ha a tükörbe néznék röhögő görcsöt kapnék saját magamtól piercinggel a hasamba.
Elmúlottam 40 éves, a nagyfiam 20, a lányom 18, a pici fiam 5. Szerintem a Piercing akkor szép ha mutat. Ugyanigy vagyok a tetoválással. Én kinőttem belőle.
Mutat mind kettő, de egy szép tökéletes testen. Igaz ha valamelyiket felteteti akkor már nem lesz tökéletes az a test.
Nekem pl. a tetoválásnak olyan hatása van, mint amikor van egy tök klassz ruha és tesznek rá egy foltot.
De nem vagyunk egyformák aki piercinget vagy tetoválást hord a testén az tegye. Szive joga.
 

AndiC

Kormányos
Kormányos
KedvesTH7666,
tudom melyik volt a Vicájé, csak töröltem is belőle, hogy ne foglaljon annyi helyet (mint pölö a TE idézeted az üres résszel :p)!! Montaménaztat, hogy kirehúzoma vizeslepit???? Nemmontam. Neborzojjámán!!! Megmán mikulással pirszingeljek? Namostantényleg fölborzolódok!:twisted:

Ide jöhet mindenki, mindegy hány éves, olvastad az első bejegyzést?
 
T

TH6777

Vendég
KedvesTH7666,
tudom melyik volt a Vicájé, csak töröltem is belőle, hogy ne foglaljon annyi helyet (mint pölö a TE idézeted az üres résszel :p)!! Montaménaztat, hogy kirehúzoma vizeslepit???? Nemmontam. Neborzojjámán!!! Megmán mikulással pirszingeljek? Namostantényleg fölborzolódok!:twisted:

Ide jöhet mindenki, mindegy hány éves, olvastad az első bejegyzést?


Erre utaltál: "Tehat,holgyeim es uraim ...lehet "vitatkozni"!:smile: "...:confused:
Na távol áll tölem és már itt se vagyok....
 

Vicamici

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves TH! Élvezettel olvasom a soraidat. Megtornáztatod az agyamat. Jólesik. :)
Mindig igaz, amit írsz, csak én mindig belekotyogok egy kicsit. Nem megyek még az agyadra? :)
A társadalmat mi alakítottuk ilyenné, amilyen. Én személy szerint kicsit felelősnek érzem magam, hiszen benne vagyok én is. Egészséges szinten, vagyis nincs bűntatudatom, viszont érzem, hogy részese vagyok a jónak és a rossznak egyaránt. Mint a tengerben a cseppek. Nem tudom a világot megváltani, de az is valami, ha igyekszem becsületesen élni és pozitívan gondolkodni. Ugye?
Nekem is vannak pesszimista napjaim. De így 40 felett egyre ritkábban. Ez érdekes nem? A rossz napjaimat hamar átváltoztatom optimistává. Főleg, ha valaki kicsit meghuzigálja a fülem, hogy ébredjek már fel a nyavajgásból. :)
Hitem van, de nem álmodozom feleslegesen. A hit és álmodozás számomra két különböző dolog. Egyszerűen csak elhiszem, hogy bármi lehet még. Ja de, néha álmodozom. Szeretnék egy új autót. :) Arról szoktam álmodozni, hogy milyen jó lenne. Bár ezzel nem fogom megteremteni, mint tudjuk. De most csak vicceltem. :)
Nem képzeltem el a nagy őt. Ha elképzelem, akkor elvárásaim lesznek. Fogalmam sincs milyen lesz, hány éves és hogy néz ki, nem foglalkozom ezzel. Majd jön, ha itt az ideje. Az égiek jobban tudják ki való hozzám. :)
"hogy első mindig egy gyermek,ha már van....utána az önmagad-önmagunk....és csak ezután a párjelöltünk...." Na most kihúzom a gyufát azzal, amit írok. Próbálom jól kifejezni magam, hogy ne tűnjön egoistának, amit írok. Én azt szoktam mondani, hogy az elsők mi magunk vagyunk, aztán a gyerek. Ha valaki a párlapcsolat elé helyezi a gyereket, az a kapcsolat rovására mehet. Itt arra gondolok, hogy mondjuk a két ember nem törődik egymással, csak a gyerekkel és a végén elválnak. Vagy arra gondolok, hogy nem törődöm magammal, depis, vagy beteg leszek és ennek a gyerek issza meg a levét, mert nem tudok törődni vele. A gyermek akkor igazán boldog, ha boldogok a szülei. Ha egészséges lelkületű családban nő fel. És persze azzal is egyetértek, hogy jobb egyedül, mint mondjuk egy állat, alkoholista apával, stb. És ha már megtörtént a rossz, akkor meg kell próbálni a legjobbat kihozni belőle. Sajnos elváltam, de igyekeztem mindent megadni a gyermekemnek. Azt hiszem nagyjából sikerült. Nagyon jó a kapcsolatom a fiammal és büszke vagyok rá. Olyan szerencsés vagyok, hogy ilyen rendes gyerekem van. És természetesen ahogy te gondolod, úgy nekem ő az első. A legfontosabb és a legértékesebb dolog a világon. :) Persze, hogy értettem, amit írtál és igazad van.

"A mindennapi szépségek és örömök mert tiszták van,hogy többet érnek egy pasinál...." Hát ezt mondom én is. :)

"Alagut-fény: 125nap teljes komában való kirándulásom során nekem biztos áramszünet volt....semmi alagut....semmi fény!" Nem hallottam még olyanról, hogy valaki kómában fényt látott volna, csak azt, hogy sötétséget és nem emlékszik semmire. De te ezt jobban tudod. Én nem voltam olyan kómában, mint te. Nem mindenki lát fényt halálközeli élményeknél sem.
Végül is mindegy, nem ez a lényeg. Hanem ez: "Most viszont itt vagyok ahol van szin és fény...." :) És örülünk neked. :) Meg én is visszajöttem, a kis belekotyogós. :) Ezek szerint ezernyi dolgunk van még a világban. :)
 

Vicamici

Állandó Tag
Állandó Tag
"Hát én piercinget nem tetetnék." Hát azt én sem. Nem is érdekel, ha valakinek van. Az ő dolga. Na jó, kicsit füllentettem. Bevallom, a nyelvbe helyezett piercing kicsit borzaszt. Hidegrázós érzésem van tőle. Úgy tűnik begyöpösödtem. Bár inkább fű nőjön a nyelvemen, mint piercing. :p:D
"Igaz ha valamelyiket felteteti akkor már nem lesz tökéletes az a test." Én is valami ilyesmit érzek ezekkel kapcsolatban. :) Az egyik kamasz kliensem az arcára, azaz a szeme alá akart egy tetoválást tetetni. Egy szivet. Hosszas magyarázat után, szerencsére megértette miért nem jó. Most a vállnál tartunk és elértem, hogy csak testfestékkel próbálkozzon. Az lemosható. Ennyi sikerült. :)
Na megint eltértünk a negyvenesektől. kiss
 
T

TH6777

Vendég
Kedves TH! Élvezettel olvasom a soraidat. Megtornáztatod az agyamat. Jólesik. :)
Mindig igaz, amit írsz, csak én mindig belekotyogok egy kicsit. Nem megyek még az agyadra? :)
A társadalmat mi alakítottuk ilyenné, amilyen. Én személy szerint kicsit felelősnek érzem magam, hiszen benne vagyok én is. Egészséges szinten, vagyis nincs bűntatudatom, viszont érzem, hogy részese vagyok a jónak és a rossznak egyaránt. Mint a tengerben a cseppek. Nem tudom a világot megváltani, de az is valami, ha igyekszem becsületesen élni és pozitívan gondolkodni. Ugye?
Nekem is vannak pesszimista napjaim. De így 40 felett egyre ritkábban. Ez érdekes nem? A rossz napjaimat hamar átváltoztatom optimistává. Főleg, ha valaki kicsit meghuzigálja a fülem, hogy ébredjek már fel a nyavajgásból. :)
Hitem van, de nem álmodozom feleslegesen. A hit és álmodozás számomra két különböző dolog. Egyszerűen csak elhiszem, hogy bármi lehet még. Ja de, néha álmodozom. Szeretnék egy új autót. :) Arról szoktam álmodozni, hogy milyen jó lenne. Bár ezzel nem fogom megteremteni, mint tudjuk. De most csak vicceltem. :)
Nem képzeltem el a nagy őt. Ha elképzelem, akkor elvárásaim lesznek. Fogalmam sincs milyen lesz, hány éves és hogy néz ki, nem foglalkozom ezzel. Majd jön, ha itt az ideje. Az égiek jobban tudják ki való hozzám. :)
"hogy első mindig egy gyermek,ha már van....utána az önmagad-önmagunk....és csak ezután a párjelöltünk...." Na most kihúzom a gyufát azzal, amit írok. Próbálom jól kifejezni magam, hogy ne tűnjön egoistának, amit írok. Én azt szoktam mondani, hogy az elsők mi magunk vagyunk, aztán a gyerek. Ha valaki a párlapcsolat elé helyezi a gyereket, az a kapcsolat rovására mehet. Itt arra gondolok, hogy mondjuk a két ember nem törődik egymással, csak a gyerekkel és a végén elválnak. Vagy arra gondolok, hogy nem törődöm magammal, depis, vagy beteg leszek és ennek a gyerek issza meg a levét, mert nem tudok törődni vele. A gyermek akkor igazán boldog, ha boldogok a szülei. Ha egészséges lelkületű családban nő fel. És persze azzal is egyetértek, hogy jobb egyedül, mint mondjuk egy állat, alkoholista apával, stb. És ha már megtörtént a rossz, akkor meg kell próbálni a legjobbat kihozni belőle. Sajnos elváltam, de igyekeztem mindent megadni a gyermekemnek. Azt hiszem nagyjából sikerült. Nagyon jó a kapcsolatom a fiammal és büszke vagyok rá. Olyan szerencsés vagyok, hogy ilyen rendes gyerekem van. És természetesen ahogy te gondolod, úgy nekem ő az első. A legfontosabb és a legértékesebb dolog a világon. :) Persze, hogy értettem, amit írtál és igazad van.

"A mindennapi szépségek és örömök mert tiszták van,hogy többet érnek egy pasinál...." Hát ezt mondom én is. :)

"Alagut-fény: 125nap teljes komában való kirándulásom során nekem biztos áramszünet volt....semmi alagut....semmi fény!" Nem hallottam még olyanról, hogy valaki kómában fényt látott volna, csak azt, hogy sötétséget és nem emlékszik semmire. De te ezt jobban tudod. Én nem voltam olyan kómában, mint te. Nem mindenki lát fényt halálközeli élményeknél sem.
Végül is mindegy, nem ez a lényeg. Hanem ez: "Most viszont itt vagyok ahol van szin és fény...." :) És örülünk neked. :) Meg én is visszajöttem, a kis belekotyogós. :) Ezek szerint ezernyi dolgunk van még a világban. :)


Szia!
Köszi! Nem,nem....mert ha az ellenkezője lenne biztos nem reagálnék soraidra.
Ha már a korunk és az egyre kevesebb időnk nem teszi lehetővé,hogy "sportolgassunk" legalább az agytornát miveljük legalább.:)
Igen részesei vagyunk a kialakultnak,de lehet nem eleget "tettünk" a milyenségéért,mert nem fáztunk igy nem mi voltunk a tűz közelébe....ezért a parázs töllünk független sziporkázik....Soha nem kell önmagunkat hibáztatni aminek részesei vagyunk ugyan,de nem a szó szóros értelemben.

“A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket – s rajtuk keresztül önmagadat."

Egy kapcsolatra átvetitve ez igy már nem áll meg,nert ott mivagyunk akik felelőséggel,tisztelettel stb.tartozunk hogy minden rendben menjen abba a kapcsolatban,családban amiben élünk és magunk választottunk,fogadtuk el....Jobb is talán,hogy mi átlag emberek nem tudjuk megváltani a világot.....szerinted akik ezt "tudják" ugyan milyen világot teremtettek-teremtenek?....
Azt mondom,hogy váltsuk meg mi csak a szük családjainkon bellüli világainkat tisztességgel és nem uralkodoként,mert ha a mi sajátos világunk pozitivumokkal tarkitott és miért ne lehetne az?....akkor a körülöttünk lévő negativumokat is máskép kezeljük értjük....Ez azért még 40en innen-onnan is kell,hogy müködjék.....
Azt gondolom,hogy ha nem tudunk álmodozni az a benső tudatalattinkban egy egészségtelen részt fog eredményezni ami ugye egy idő után az esetleges depihez vezetne....Sztem jó és szükséges még felnőtként is álmodoznunk,mint anno gyerekkorunkban,mert amire vágyunk,elképzeljők és kimondjuk a büvős mondatot: - oh de jólenne,ha.... valamilyen szinten a gondolataink-álmaink "beteljesülnek" és ez ugy megnyugvás önmagunknak,még akkor is ha tudjuk ez csak álom.....

“Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra.”
(Anthony Robbins)

Ugye tini korunkba bőven álmodozgattunk nők-pasik vonatkozásában,milyen legyen....stb, és mire eljutottunk a "nagyobbacska" korunkba már nem feltétlen azok voltak az álmaink....mitöbb lehet már nem is kellett volna az akkori álmaink nője vagy pasija....
Ez az első a gyerek örök téma és itt csapodnak le igazán,hogy kik és mik,milyen anyák-apák- szülők is vagyunk....amikor egy kapcsolatot teremtünk pl:egy válás után....Igen egy nőnél nem lehet elfogadni,hogy ne a gyermeke -i legyenek az elsők mindenkor...ha nem igy van kérdezem miért adott életet egy emberkének,ha ez főlé tud rendelni bármit és bárkit? - még önmagát is... Egy férfinál ez szintén igy kell,hogy müködjék azzal a különbséggel,hogy neki a sorrend más...

Sztem ki sem lehet mondani mekkora különbség van aközött, hogy vlaki egy csodált személy (gyerek) iránti tisztelet-szeretet-őszinteségünk segitségével válik fegyelmezetté....vagy pedig ráerőszakolnak bizonyos rendszabályokat és elvárásokat időről időre....sajnos olykor -mára már egyre többször igen fájdalmas formában!!!

No de ez most itt hosszu téma lenne .....Sztem egy gyermektől csak azt kapjuk vissza amit és ahogy adunk....nem adás amikor elhalmozzuk játékkal,"zsebpénzel" minden kedvencével....á ez a
"kábitom és megadok mindent" efektus....mondván -igy biztos szeretni fog,jó lesz.rendesen tanul stb....hibának tartok minden ilyesmit....kapjon,de mivel gyerek és nem "lüke gyerek" igy simán leveszi mit,miért,mennyit kap.....akkor amikor esetleg pont azt nem kapja meg ami a lényeg....szeretet,tisztelet,őszinteséget...
Kérdem én az a pasi aki elvált és volt gyereke akit otthagyott és az a sajátja volt ugyan hogy tudná öszintén szeretni a következő kapcsolatában élő gyereket-keket?????
No ez ma már a nőkhőz is intézett kérdés hisz már apai elhekyezés is van,sőt egyre több! Sehogy,mert nem a másik gyereke a fontos csak a nő,annak a gyereknek az anyja!
Azért egy érett 40 körüli hölgy kell,hogy tudja akár kapcsolatban-családban él,akár elvált.
Koma-fények: no itt ezzel kiméljük meg a hölgyeket-urakat, mert juj juj lesz nekünk....:)
Talán annyit....igen nagyon sok álmunk van és dolgunk az elsőnél azt mondom teljesüljön ami csak lehet....a másodiknál pedig: tegyünk meg mindent amit csak lehet....igy álmaink egy része egyszer csak teljesülhet.....

No szép napot kivánok!

“Az emberek, ha minden vágyuk teljesülne, sohasem volnának boldogok.” (Tatiosz)

http://www.youtube.com/watch?v=jfIwbm736yA
 
T

TH6777

Vendég
Hát én piercinget nem tetetnék. Ha a tükörbe néznék röhögő görcsöt kapnék saját magamtól piercinggel a hasamba.
Elmúlottam 40 éves, a nagyfiam 20, a lányom 18, a pici fiam 5. Szerintem a Piercing akkor szép ha mutat. Ugyanigy vagyok a tetoválással. Én kinőttem belőle.
Mutat mind kettő, de egy szép tökéletes testen. Igaz ha valamelyiket felteteti akkor már nem lesz tökéletes az a test.
Nekem pl. a tetoválásnak olyan hatása van, mint amikor van egy tök klassz ruha és tesznek rá egy foltot.
De nem vagyunk egyformák aki piercinget vagy tetoválást hord a testén az tegye. Szive joga.

Szia!

Jó kis téma...
Véleményem abban egyezik,hogy mindkettő szuverén joga mindenkinek,természetesen a kisebb gyerekeket kivéve.
Egyre több fiatal vállalkozik arra, hogy testét színesebbé, érdekesebbé tegye...és megitélésem szerint ez a jelenség szorosan összefügg azzal, hogy az ember önmagáról alkotott képe, a saját testéhez, a körülötte lévő világhoz való tükör képét mutassa meg ilyen formákban....
Sztem a testmódosítások nem mást szolgálnak,mint egyfajta önkifejezést az adott személyre vonatkoztatva....
Ugy gondolom,hogy ugy a tetoválások,mint a piercingek csináltatása általában "átgondolt"....de zömében inkább hirtelen felindulásból történnek,mely elhatározás mögött okok és
vágyak vannak...
Részemről (lehet vaskalaposnak kiáltani) nem ezeket a dolgokat tartom az egyediségünk kifejezésére ugymond az önkifejezésünkre....
Sztem mindkettő mégha nő is a csináltatásuk száma akkor is egy
negatív reakciókat kiváltó jelenség....

Sokszor tapasztalom,hogy manapság egyre több szülő is csináltatja vagy egyiket-vagy a másikat....no aztán amikor odaáll elé a gyermeke,hogy Ő is szeretne ezt azt akkor ugye a szülő "felháborodik" mondván szósemlehet...Te még gyerek vagy...

De ennél már csak az cikib amikor tetovált képpel és orrlikból csüngő bityulákkal megrökönyödik éppen egy 40 körüli ember és "elitél" egy több szinre festett haju fiatalt a metrolépcsön szemben....!

No ilyenkor azért elgondolkodtató ez a testünket hogyan tegyük feltünőbbé efektus!....

"Mutat mind kettő, de egy szép tökéletes testen."

Akkor miért kell "tőkéletlenné" tenni azt a szép testet?

Ugy gondolom,hogy inkább az lenne a pozitivum,ha céljaink
pont a természetességre való ösztökélésre törekedne mai világunkban főleg a fiatalók körében!
És azt mondom,hogy minden nőt-férfit....fiatalt és idősebbeket egyaránt a maguk természetes szépségének valójában kell látnunk és elfogadnunk,mert azok csak ők ahogy ...!

Szép napot!
 

AndiC

Kormányos
Kormányos
Sziasztok!
Minden 40en innen és 40en onnan túli Hölgynek küldöm és érdekelne a válaszotok,érveitek.....
Köszi!http://www.youtube.com/watch?v=L05z96kyBJ8

Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem.

Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta, ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, mond, miért.

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt.
 
T

TH6777

Vendég
Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem.

Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta, ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, mond, miért.

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt.

Üdv!

Thenx! Azért érdekelne a véleményed ugy összeségében....
mert sztem mint 40es lenne mit mondanod....

Szép napot!kiss
 

Vicamici

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia!
"Azt mondom,hogy váltsuk meg mi csak a szük családjainkon bellüli világainkat tisztességgel és nem uralkodoként,mert ha a mi sajátos világunk pozitivumokkal tarkitott és miért ne lehetne az?...." Teljesen egyetértek, és akkor talán a mi utódaink nagyobb részesei lesznek annak, hogy jobb legyen a világ.
"Azt gondolom,hogy ha nem tudunk álmodozni az a benső tudatalattinkban egy egészségtelen részt fog eredményezni ami ugye egy idő után az esetleges depihez vezetne...." Már miért vezetne depihez? Én inkább azt tapasztaltam, hogy az irreális álmodozás visz oda, ha nem érjük el, amit szeretnénk. A jelenben kell élni és nem egy álomvilágban. Álmodozás helyett, inkább élek. Nem azt nézem mi lenne a jó, hanem azt, hogy mi van, és abból kihozom a lehetőségekhez képest a legjobbat. Megelégszem azzal, amim van. Természetesen a vágy is megvan bennem, hiszen ha szeretnék valamit, azt megelőzi a vágy. Nem álmodozom arról, hogy de jó lenne Amerikában nyaralni, hanem boldog vagyok, ha elmehetek a Balatonhoz és megélem akkor, abban a pillanatban minden szépségét. De ettől függetlenül szeretnék Amerikában nyaralni. Álmodozás és vágy között van különbség. Biztos van, aki az álmodozásból képes teremteni. Én a jelenben teremtek, hogy szebb legyen a jövőm. De szerintem meg ugyanarról írunk, csak másképp fogalmazunk. :)
"...ha nem igy van kérdezem miért adott életet egy emberkének,ha ez főlé tud rendelni bármit és bárkit? - még önmagát is..." Na most előbújik ezós vicamici. :) A gyerekek választják a szülőket és nem a szülők a gyerekeket. A szülők életet adnak a gyermeknek, ezért a gyermekeknek minden körülmények között tisztelni és elfogadni kell a szüleit. Ha másért nem, akkor azért, mert életet kaptak. Az a gyerek, aki haragszik a szüleire, az sosem lesz igazán boldog. Bármilyen is a szülő, ő választotta, saját érdeke, hogy megbékéljen vele.
"vagy pedig ráerőszakolnak bizonyos rendszabályokat és elvárásokat időről időre....sajnos olykor -mára már egyre többször igen fájdalmas formában!!!" Bizony így van. Erőszakkal semmit sem lehet elérni. Vagy elferdül a gyerek egészséges kis lelke. Az én fiam egy nyilas-oroszlán gyerek, mindig úgy kellett nevelnem, hogy észre se vegye. :) Már egész pici kora óta megadtam neki a választás lehetőségét. Terelgettem és megmutattam neki, mi a jó. Soha nem ütöttem meg. Nem is volt rá szükség. Nem kellett a fenekére vernem, vagy megpofoznom, mert mindent megértett. Ez nem az én dicsőségem, ő ilyen. Bocsánat. Egyetlen-egyszer, talán két éves kora körül! Rácsaptam a kezére, mert nyúlkált a konnektornál. Az volt az első és utolsó. Inkább leültünk és mindig beszélgettünk. A mai napig. És nem lett belőle narkós, bulizós, sem eminens, zseni gyerek. Teljesen átlagos, egészséges fiú gyerek.
"....nem adás amikor elhalmozzuk játékkal,"zsebpénzel" minden kedvencével....á ez a "kábitom és megadok mindent" efektus....mondván -igy biztos szeretni fog,jó lesz." Nekem eszembe sem jutottak az anyagi javak. Amikor azt írtam, a lehetőségekhez képest mindent megadtam neki, amit tudtam, akkor kifejezetten az érzelmekre, szeretetre, stb. gondoltam. A fizikális jólét alap. Hogy legyen ruhája, étele és egészséges körülmények között az, amire vágyik. Mindig is szegények voltunk, nálunk nem volt divat a túlzás és a lefizetés. Sok gyereket láttam a boltban, ahogy a földhöz veri magát, mert nem kap meg valamit. Szerencsére ezt sosem kellett megtapasztalnom. A helyes kommunikáció sokkal többet ér. A kezdetektől fogva értem, ha már valaki eljut oda, hogy a gyereke a földhöz vágja magát, annak már hiába beszél szépen. És ismétlem, nem én vagyok ügyes, hanem a gyerekem született ilyennek.
"Kérdem én az a pasi aki elvált és volt gyereke akit otthagyott és az a sajátja volt ugyan hogy tudná öszintén szeretni a következő kapcsolatában élő gyereket-keket?????" Attól függ. Ha a gyerekeit hagyta ott, akkor sehogy. Ha a feleségétől vált el, az más. Más gyerekét sosem lehet úgy szeretni, ahogy a sajátunkat. Ugyanolyan intenzitással lehet, vagy hasonló módon, de ugyanúgy semmiképp. A vér kötelez. És nem mindenki képes érezni a szeretetet. Ez függ attól is, hogy mit hozott magával az őseitől. A szeretet a legnagyobb varázsló. A szeretet mindenre képes. Én hiszek a szeretet erejében és ha valakinek elsőre nem sikerült, akkor sikerülhet másodszorra. Soha nem szabad feladni. Itt a negyvenesek között van olyan, aki elvált és most boldog családban él. És az új férj szereti a gyerekeket és sikerült boldog családot létrehozniuk. Én azt gondolom, apja van a gyereknek, bármilyen is. Nem új apát kell keresni a gyerekünknek, hanem egy szerető, társat, aki elfogad a gyerekeinkkel együtt és segít a nevelésben és melletünk áll.

Azt hiszem befejeztem az ilyen jellegű írásokat, mert szétoffoltam a negyvenes témát. A többiek már biztos unják a mi eszmecserénket. Nagyon jó volt veled beszélgetni, sokat tanultam tőled, remélem a többiek is. Elbúcsúzom. Néha azért benézek, hogy lássam jól vagytok. :) Szeretettel kívánok mindenkinek csodás negyvenes, ötvenes, hatvanas és további életet. :)
 
T

TH6777

Vendég
Azt hiszem befejeztem az ilyen jellegű írásokat, mert szétoffoltam a negyvenes témát. A többiek már biztos unják a mi eszmecserénket. Nagyon jó volt veled beszélgetni, sokat tanultam tőled, remélem a többiek is. Elbúcsúzom. Néha azért benézek, hogy lássam jól vagytok. :) Szeretettel kívánok mindenkinek csodás negyvenes, ötvenes, hatvanas és további életet. :)
[/quote]

No sajnálom,de akkor itt vége.... Igazán nem gondolom,hogy offolgatnánk,mert ugye a nyitó oldalon olvasható ez is:
"A korral természetfeletti képességekre tesznek szert."
Sztem mi már megtettük-tesszük-fogjuk a mi korunkkal....
Az ilyen hozzászolások oda vissza "bele kellenének" férnijük a t.képességek kategóriában,mert és előre elnézést kérek...nem minden 30 körüli hölgy és ur tudja levezetni mások felé a gondolatait adott témákban.
Mégegyszer elnézést....akinek nem inge......

Kivánok jó szorakozást és forumozást valamint szép napot!:..:
 

moona.pr

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogy milyen az élet???
Azt a jelen határozza meg.
Nekem szép az élet. (Nem volt mindig igy.) Elmondhatom, hogy 40 évesen olyan életet élhetek amilyenre mindig is vágytam.
Miért??
Azért, mert széppé tettem. Megdolgoztam érte keményen.
Megtanultam optimistának lenni.
Nagyon sok mindenen mentem keresztül.
De..
"Az élet egy nagy társasjáték, ahol néha kiütnek.Na és akkor mi van? Dobok egy hatost és folytatom tovább" :55:
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogy milyen az élet???
Azt a jelen határozza meg.
Nekem szép az élet. (Nem volt mindig igy.) Elmondhatom, hogy 40 évesen olyan életet élhetek amilyenre mindig is vágytam.
Miért??
Azért, mert széppé tettem. Megdolgoztam érte keményen.
Megtanultam optimistának lenni.
Nagyon sok mindenen mentem keresztül.
De..
"Az élet egy nagy társasjáték, ahol néha kiütnek.Na és akkor mi van? Dobok egy hatost és folytatom tovább" :55:

Én meg azt olvastam, hogy "dobok egy hátast..." :)
 
T

TH6777

Vendég
Hogy milyen az élet???
Azt a jelen határozza meg.
Nekem szép az élet. (Nem volt mindig igy.) Elmondhatom, hogy 40 évesen olyan életet élhetek amilyenre mindig is vágytam.
Miért??
Azért, mert széppé tettem. Megdolgoztam érte keményen.
Megtanultam optimistának lenni.
Nagyon sok mindenen mentem keresztül.
De..
"Az élet egy nagy társasjáték, ahol néha kiütnek.Na és akkor mi van? Dobok egy hatost és folytatom tovább" :55:

Szia!

Mindig hinnünk de inkább biznunk kell önmagunkban a képességeinkben és az erőnkbe ahoz,hogy igen is az életübket ugy formáljuk hogy elégedettek és boldogok legyünk.....

És amikor azt érezzük éppen,hogy az életünk nem megy túl jól.... hogy nem boldog az életünk....biztos,hogy sokat gondolunk arra, hogyan lehetne jobb.... Amikor életünk jól megy....de az emberek többsége sajnos "szelektive feledékeny"....akkor hajlamosak vagyunk nem gondolni arra, hogy lehetne rosszabb is....igen tanulékonyak vagyunk mi emberek és azért sztem némi gyakorlással meg tudjuk tanulni mérlegelni, hogy a dolgok mennyivel jobbak.... mint amilyenek lehetnének, következésképp a jó dolgokat az életünkben sokkal jobbnak fogjuk majd érezni....Természetesen nem mindenki,mert azért ehez kell alapjáraton optimizmus is....

Mindezek tudatában még annyit,hogy egyszerüen kikellene tudni végleg törölnünk a szótárunkból a "lehetetlent"...és egyben nem a csodákat várni....Igazad van,mert mindenért tennünk kell....


"Kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy tréfásan fogjam fel a dolgokat". Jean Webster


Szép estét!



 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
No de Cathy....végül is azsem rossz:ppláne ha van kiért és miért....

Most hirtelen nem is tudom, melyik topik ez, a pasis vagy a 40-es, de mindegy, ez már így is úgy is off lesz. :rolleyes: Ha már neked mindenről csak az jut az esezdbe, csak jelzem, hogy nem a hátas az egyedüli üdvös megoldás. 40 felett meg pláne nem.
 

cathy222

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia!

Mindig hinnünk de inkább biznunk kell önmagunkban a képességeinkben és az erőnkbe ahoz,hogy igen is az életübket ugy formáljuk hogy elégedettek és boldogok legyünk.....

És amikor azt érezzük éppen,hogy az életünk nem megy túl jól.... hogy nem boldog az életünk....biztos,hogy sokat gondolunk arra, hogyan lehetne jobb.... Amikor életünk jól megy....de az emberek többsége sajnos "szelektive feledékeny"....akkor hajlamosak vagyunk nem gondolni arra, hogy lehetne rosszabb is....igen tanulékonyak vagyunk mi emberek és azért sztem némi gyakorlással meg tudjuk tanulni mérlegelni, hogy a dolgok mennyivel jobbak.... mint amilyenek lehetnének, következésképp a jó dolgokat az életünkben sokkal jobbnak fogjuk majd érezni....Természetesen nem mindenki,mert azért ehez kell alapjáraton optimizmus is....

Mindezek tudatában még annyit,hogy egyszerüen kikellene tudni végleg törölnünk a szótárunkból a "lehetetlent"...és egyben nem a csodákat várni....Igazad van,mert mindenért tennünk kell....


"Kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy tréfásan fogjam fel a dolgokat". Jean Webster


Szép estét!




Erről jut eszembe, hogy van egy ezós körökben itthon kevéssé ismert nő, Laura Day akit pedig szoktam idézgetni a Megérzés topikban, van neki egy könyve a szerelemről is. A könyv egy "gyakorlattal" kezdődik, amiben ráébreszt bennünket a mindennapok örömére való odafigyelésre, és annak gyakorlására. Nagyon jó kis gyakorlat. Éppen 40 feletti nőkre van szabva. :) Ha megtalálom, felteszem ide. Már ha van, akit ez érdekel.
 
Top