Kedves Naska! Én mindenben egyetértek Veled. Nekem nem kell megmagyarázni a dolgokat, hiszen a mi családunkban is kiderült sok évvel ezelőtt, hogy unokahúgom a másik nemhez vonzódik. Ők falun élnek, elképzelhető, hogy milyen felbolydulást okozott. Még a családot is megosztotta a dolog. De egy idő után minden kedvezően megoldódott. Ma már senki sem foglalkozik vele. Még csak annyi megjegyzést tennék: ha mindenki saját dolgaival foglalkozna és nem keresné másokban a hibákat talán nem tartanánk itt. Ők is ugyanolyan emberek mint mi. Attól, hogy ők mások, a mi életünk nem lett rosszabb, sőt jobb, lásd, mint példát tudósainkat, művészeinket.
Tartsuk melegen a témát!-gay-ok, melegek, biszexuálisok, leszbikusok és mindenki MÁS
N
Naska
Vendég
Ricky Martin bevallotta, hogy meleg
Pillanatok alatt elterjedt a hír: Saját honlapján Ricky Martin bevallotta, hogy meleg. A nyilatkozat hírére órákon keresztül elérhetetlenné vált a weblapja, a szenzáció úgy felkavarta az emberek fantáziáját, hogy melegen látni akarták. Talán azért a saját honlapján tette a bejelentést, mert ha lúd, akkor legyen kövér: ha már ott vannak, esetleg pályájának eseményeire is kíváncsi lesz a nagyérdemű.<o></o>
A művészt nem kell bemutatni. Mindenki tudja, hogy 1991-ben kilépett a Menudo nevű fiúcsapatból, és elindította szóló pop-karrierjét. Bár nem a botrányai, hanem a tehetsége által vált népszerűvé, de a jólértesültek évek óta gyanították, hogy ez a macsó pasi lehet, hogy macsó, de nem 14 év óta állítólagos barátnője - Rebecca de Alba mexikói tv-sztár- számára történik a legfontosabb állítás. Nyilván menedzserei erről biztosat tudtak, de egyet rosszul: hogy Ricky Martin karrierjébe kerülne egy ilyen hír. A bejelentés óta csak felpörögtek lemezeladási számai. Közben két éve egy béranyától iker fiai születtek, akiket adoptált. Mindenesetre kevesen mondhatják el magukról, ami a weboldalán megjelent: „Büszkén mondhatom, szerencsés homoszexuális férfi vagyok.”<o></o>
Engem mégis néhány dolog zavar ez ügyben. Legkevésbé az, hogy hölgy rajongói elvesztettek egy esélyt. Nekem a cím nem tetszik: „Ricky Martin bevallotta…” Hogy is van ez? Amikor gyerek voltam, és a napközis ebéd befizetése helyett moziba mentem, azt be kellett vallanom a mamámnak. Vagy a betörőnek be kell vallania, hogy: „Tisztelt Bíróság! Én törtem be Mr. Miszter széfjébe, és loptam el a gyémántokat.” De mi van azon bevallani való, hogy valaki kivel fekszik le? Még a Megasztáros hölgy esetében sem érdekel, hogyan kényezteti soros udvarlóját a kocsiban egy hajtűkanyar közben, pedig az közlekedési meg -pardon-...kihágás. És az sem igazán izgat fel mentálisan, hogy ki szereti a spenótot, és ki utálja a kelkáposztát. Nem rám tartozik! Így hát legfeljebb közölni lehet, de bevallani nem. Mert az sem bevallás, hogy „kék az ég, és zöld a föld”, csak tény. Csak egy valós tény.<o></o>
Ettől még – persze- nem áll meg a világ. Ricky Martin azt „vall be”, amit akar. Legtöbbünket mégis ez idő tájt egyetlen bevallás foglakoztat, az pedig nem a sztárokhoz kapcsolódik, hanem az APEH-hoz. Igaz, a legérzékenyebb testtájunkat érinti! A zsebünket!
Ricky Martin
Maria<o></o>
Pillanatok alatt elterjedt a hír: Saját honlapján Ricky Martin bevallotta, hogy meleg. A nyilatkozat hírére órákon keresztül elérhetetlenné vált a weblapja, a szenzáció úgy felkavarta az emberek fantáziáját, hogy melegen látni akarták. Talán azért a saját honlapján tette a bejelentést, mert ha lúd, akkor legyen kövér: ha már ott vannak, esetleg pályájának eseményeire is kíváncsi lesz a nagyérdemű.<o></o>
A művészt nem kell bemutatni. Mindenki tudja, hogy 1991-ben kilépett a Menudo nevű fiúcsapatból, és elindította szóló pop-karrierjét. Bár nem a botrányai, hanem a tehetsége által vált népszerűvé, de a jólértesültek évek óta gyanították, hogy ez a macsó pasi lehet, hogy macsó, de nem 14 év óta állítólagos barátnője - Rebecca de Alba mexikói tv-sztár- számára történik a legfontosabb állítás. Nyilván menedzserei erről biztosat tudtak, de egyet rosszul: hogy Ricky Martin karrierjébe kerülne egy ilyen hír. A bejelentés óta csak felpörögtek lemezeladási számai. Közben két éve egy béranyától iker fiai születtek, akiket adoptált. Mindenesetre kevesen mondhatják el magukról, ami a weboldalán megjelent: „Büszkén mondhatom, szerencsés homoszexuális férfi vagyok.”<o></o>
Engem mégis néhány dolog zavar ez ügyben. Legkevésbé az, hogy hölgy rajongói elvesztettek egy esélyt. Nekem a cím nem tetszik: „Ricky Martin bevallotta…” Hogy is van ez? Amikor gyerek voltam, és a napközis ebéd befizetése helyett moziba mentem, azt be kellett vallanom a mamámnak. Vagy a betörőnek be kell vallania, hogy: „Tisztelt Bíróság! Én törtem be Mr. Miszter széfjébe, és loptam el a gyémántokat.” De mi van azon bevallani való, hogy valaki kivel fekszik le? Még a Megasztáros hölgy esetében sem érdekel, hogyan kényezteti soros udvarlóját a kocsiban egy hajtűkanyar közben, pedig az közlekedési meg -pardon-...kihágás. És az sem igazán izgat fel mentálisan, hogy ki szereti a spenótot, és ki utálja a kelkáposztát. Nem rám tartozik! Így hát legfeljebb közölni lehet, de bevallani nem. Mert az sem bevallás, hogy „kék az ég, és zöld a föld”, csak tény. Csak egy valós tény.<o></o>
Ettől még – persze- nem áll meg a világ. Ricky Martin azt „vall be”, amit akar. Legtöbbünket mégis ez idő tájt egyetlen bevallás foglakoztat, az pedig nem a sztárokhoz kapcsolódik, hanem az APEH-hoz. Igaz, a legérzékenyebb testtájunkat érinti! A zsebünket!
Ricky Martin
Maria<o></o>
N
Naska
Vendég
Cocteau és Jean Marais, akiket nem győz le a halál
Jean Marais és Cocteau egymás nélkül soha nem lettek volna ugyanazok, mint amit közös életük adott számukra. Nyitott volt és botránymentes. Emberi és művészi kapcsolat egyaránt. Jean Marias az első világháború hajnalán született. A nőkhöz való viszonyát egy életre meghatározta az édesanyja. <o></o>
"Lánynak várt. Sokáig a szőke angyal képét őrizte rólam, és én gyerekfejjel ennek az elvárásnak akartam megfelelni." Csak felnőtt fejjel jött rá, hogy valójában kicsoda is az anyja. Egy kleptomániás, börtönviselt életművész, aki hónapokra magára hagyta a gyerekeit, a nagymama gondjára bízva őket. . Igazán csak keveseket engedett magához közel. A kevesek közé tartozott egykori nagy szerelme, Michéle Morgan. "Talán másként alakult volna az életem, ha viszonozza az érzéseimet. Rossz időben találkoztunk. Michéle szerelmes lett leendő férjébe…" <o></o>
A másik nő, akiről azért maradt le, mert maga sem hitte el, hogy egy férjezett, gyermekes asszony őt választhatja, az olasz film dívája, Alida Valli volt. <o></o>
Jeannot, ez az angyalarcú kis ördög otthonát és a csínytevésekkel tarkított iskolai éveket egy fényképész műtermére cserélte hamarosan. Az előhívás és a retusálás mellett festeni kezdett, közben próbafelvételekre járt. Idővel egy színészkurzusba nyer felvételt, ahonnan szinte egyenes út vezet számára a színpadáig. Éppen egy Cocteau, az elismert drámaíró, költő, majd filmrendező, a franciák büszkeségének darabját próbálták, az Oidipusz királyt. Jean, a színésznövendék bepróbálkozott. Esténként statisztált, nappal lázasan készült egy másik Cocteau-mű, a Kerekasztal lovagok próbáira. Hamarosan egy sorsdöntő vallomásban részesült. Cocteau a lakására hivatta, és közölte vele: "Katasztrófa van, barátom. Magába szerettem." Őszinte töredelmességgel írja le Marais életrajzi regényében a váratlan feltárulkozásra akkor még csak érdekből reagáló fiatalember válaszát. "Én is szeretem magát." A színészkedésből induló érzelem onnantól vált komolyra, amikor valamiféle önfeledt mámorban a mester megírja múzsájának a Rettenetes szülőket. Közönségovációval övezett siker született. <o></o>
1939 nyarát Saint-Tropezben töltötték. Itt kapta meg Marais a katonai behívóját a repülős alakulathoz. Magával vitte Cocteau róla készített rajzait. Botcsinálta katonaként végigrajzolta a háborús időket. Britannicus megrendezésére gondot,l Néró szerepét meghagyva magának. Amikor bemutatták, mindenki Cocteau hatására gondolt. Meghagyta őket a hitükben. <o></o>
"Ideális Trisztán alkat vagy" - közölte vele az Örök visszatérés forgatókönyvét dédelgető barát. Közben Marais Don Josét forgatta Rómában, Viscontival találkozott, akivel az Andromaché színpadi változatáról tárgyalt. A mozi számára a modernkori Trisztánja született meg az Örök visszatérésben. A közönség azontúl a szőke herceget, a szívtiprót kérte tőle számon. A sajtó hamarosan Racine megszentségtelenítéséről beszélt Picasso ultramodern díszletei, Coco Chanel jelmezei láttán. <o></o>
Az immár felszabadult Párizsban Cocteau a Szép és a szörnyeteg forgatókönyvén dolgozott. A viszontagságos körülmények között forgatott allegorikus mese a maga korában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A mozinézők sokkal inkább a kalandhősök romantikájára voltak vevők, mint amilyen Ruy Blas A királyasszony lovagjában vagy Edmond Dantés a Monte Cristo grófjában, a Púpos és a Vasálarcos. Ahány kalandmozi, annyi bámulatos kaszkadőrmutatvány lovon, kötélen, levegőben. Mindeközben a Hernani csatája zajlik a Comédie Francaise-ben, ahol fémvázas díszletek között, modern értelmezésben újra színre kerül Marais rendezésében a Britannicus. A nemzet színésze Csehovot, Shaw-t, Moliére-t viszi sikerre. Olyan színpadi "újoncok" útját egyengeti, mint Gérard Philippe, Jeanne Moreau, Annie Girardot, Jean-Paul Belmondo. <o></o>
Csak egy szűk művész elitnek fenntartott regiszteren mozgott Orpheuszként tükrök és gyertyák megtévesztő díszleteiben, majd Oidipuszként Az Orpheusz testamentumá-ban, az utolsó közös filmben Cocteau-val. A múlt elvarratlan szálait bogozta a valóságban is.<o></o>
Alighogy végső búcsút vett az apjának hitt Alfred Marais-tól, feltűnt a színen egy unokafivér, aki egy képtelennek hitt információval szembesítette, felfedte előtte vérszerinti apja kilétét. Talán ez az új identitásélmény vezette arra, hogy magához szelídítsen, és törvényesen is örökbe fogadjon egy tizenkilenc éves cigányfiút. Hasonló szeretettel és türelemmel egyengeti Serge útját, mint hajdanán az övét Cocteau. Az Euridikét tükrökön át kereső Orpheuszra gondol, amikor 1963 októberében, Edith Piaf halálának napján értesül mentora, akit 11 év után egy fiatal táncosért hagyott el, Jean Cocteau távozásáról. "Kezeidben meztelen kard. A béke kardja. A te kezeid mindig szeretetet és szerelmet adtak. Gyengédséget, nagylelkűséget, egyszerűséget, eleganciát. 1937-ben megérintettél vele, és én megszülettem. Te teremtettél engem, inkább, mint a szüleim. A te napod árnyékában éltem. Olyan világot tártál elém, amelyben minden ragyogott, minden a barátságról és a szerelemről szólt." A megkapó vallomás egy megbánásokkal teli szövetségnek állít emléket. Azontúl Jean Marais - saját szavaival élve - csak úgy tett, mint aki él. Haláláig gondozta a Cocteau-örökséget. Cocteau - Marais címmel kiállítást, előadást rendezett. Néhány rövid pillanatra visszakacsintott a kamerába, legutóbb Bertolucci Lopott szépség című filmjében, az életből kiábrándult, nomád művészeként. <o></o>
Az elmúlásba belenyugvó, lesminkelt arcú clown magánya ötlik szembe a Folies Bergére művészbejárójánál. 1997 húsvétján Daudet Az arles-i lányának plakátjai egy nagy "vad" színházi visszatérését hirdették. Akkor még nem sejtette senki, hogy ez lesz számára az utolsó előadás. Zöldeskék szemeiben nyolcvanon túl is valami szívet melengető fény ragyogott. Mély, napi két doboz Gitanes-on "érlelt" orgánuma mintha mit sem veszített volna a varázsából. Hajdani délceg termetét, cirkuszi akrobatákkal vetekedő fizikai rugalmasságát alig-alig változtatták meg a színpadon, filmen leszolgált évtizedek. Kezeinek megmunkáltsága annál többet árult el javarészt hobbiként gyakorolt hivatásáról. Pártfogója és élettársa, Jean Cocteau után szabadon Jean Marais is a sokirányú művészek útját járta. <o></o>
A filmszínész neve az idő sodrával megkopik. Jean Marais és Cocteau együtt halhatatlanok.
<o></o><o></o>[FONT="]<o></o>[/FONT]<o>
</o>
Jean Marais és Cocteau egymás nélkül soha nem lettek volna ugyanazok, mint amit közös életük adott számukra. Nyitott volt és botránymentes. Emberi és művészi kapcsolat egyaránt. Jean Marias az első világháború hajnalán született. A nőkhöz való viszonyát egy életre meghatározta az édesanyja. <o></o>
"Lánynak várt. Sokáig a szőke angyal képét őrizte rólam, és én gyerekfejjel ennek az elvárásnak akartam megfelelni." Csak felnőtt fejjel jött rá, hogy valójában kicsoda is az anyja. Egy kleptomániás, börtönviselt életművész, aki hónapokra magára hagyta a gyerekeit, a nagymama gondjára bízva őket. . Igazán csak keveseket engedett magához közel. A kevesek közé tartozott egykori nagy szerelme, Michéle Morgan. "Talán másként alakult volna az életem, ha viszonozza az érzéseimet. Rossz időben találkoztunk. Michéle szerelmes lett leendő férjébe…" <o></o>
A másik nő, akiről azért maradt le, mert maga sem hitte el, hogy egy férjezett, gyermekes asszony őt választhatja, az olasz film dívája, Alida Valli volt. <o></o>
Jeannot, ez az angyalarcú kis ördög otthonát és a csínytevésekkel tarkított iskolai éveket egy fényképész műtermére cserélte hamarosan. Az előhívás és a retusálás mellett festeni kezdett, közben próbafelvételekre járt. Idővel egy színészkurzusba nyer felvételt, ahonnan szinte egyenes út vezet számára a színpadáig. Éppen egy Cocteau, az elismert drámaíró, költő, majd filmrendező, a franciák büszkeségének darabját próbálták, az Oidipusz királyt. Jean, a színésznövendék bepróbálkozott. Esténként statisztált, nappal lázasan készült egy másik Cocteau-mű, a Kerekasztal lovagok próbáira. Hamarosan egy sorsdöntő vallomásban részesült. Cocteau a lakására hivatta, és közölte vele: "Katasztrófa van, barátom. Magába szerettem." Őszinte töredelmességgel írja le Marais életrajzi regényében a váratlan feltárulkozásra akkor még csak érdekből reagáló fiatalember válaszát. "Én is szeretem magát." A színészkedésből induló érzelem onnantól vált komolyra, amikor valamiféle önfeledt mámorban a mester megírja múzsájának a Rettenetes szülőket. Közönségovációval övezett siker született. <o></o>
1939 nyarát Saint-Tropezben töltötték. Itt kapta meg Marais a katonai behívóját a repülős alakulathoz. Magával vitte Cocteau róla készített rajzait. Botcsinálta katonaként végigrajzolta a háborús időket. Britannicus megrendezésére gondot,l Néró szerepét meghagyva magának. Amikor bemutatták, mindenki Cocteau hatására gondolt. Meghagyta őket a hitükben. <o></o>
"Ideális Trisztán alkat vagy" - közölte vele az Örök visszatérés forgatókönyvét dédelgető barát. Közben Marais Don Josét forgatta Rómában, Viscontival találkozott, akivel az Andromaché színpadi változatáról tárgyalt. A mozi számára a modernkori Trisztánja született meg az Örök visszatérésben. A közönség azontúl a szőke herceget, a szívtiprót kérte tőle számon. A sajtó hamarosan Racine megszentségtelenítéséről beszélt Picasso ultramodern díszletei, Coco Chanel jelmezei láttán. <o></o>
Az immár felszabadult Párizsban Cocteau a Szép és a szörnyeteg forgatókönyvén dolgozott. A viszontagságos körülmények között forgatott allegorikus mese a maga korában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A mozinézők sokkal inkább a kalandhősök romantikájára voltak vevők, mint amilyen Ruy Blas A királyasszony lovagjában vagy Edmond Dantés a Monte Cristo grófjában, a Púpos és a Vasálarcos. Ahány kalandmozi, annyi bámulatos kaszkadőrmutatvány lovon, kötélen, levegőben. Mindeközben a Hernani csatája zajlik a Comédie Francaise-ben, ahol fémvázas díszletek között, modern értelmezésben újra színre kerül Marais rendezésében a Britannicus. A nemzet színésze Csehovot, Shaw-t, Moliére-t viszi sikerre. Olyan színpadi "újoncok" útját egyengeti, mint Gérard Philippe, Jeanne Moreau, Annie Girardot, Jean-Paul Belmondo. <o></o>
Csak egy szűk művész elitnek fenntartott regiszteren mozgott Orpheuszként tükrök és gyertyák megtévesztő díszleteiben, majd Oidipuszként Az Orpheusz testamentumá-ban, az utolsó közös filmben Cocteau-val. A múlt elvarratlan szálait bogozta a valóságban is.<o></o>
Alighogy végső búcsút vett az apjának hitt Alfred Marais-tól, feltűnt a színen egy unokafivér, aki egy képtelennek hitt információval szembesítette, felfedte előtte vérszerinti apja kilétét. Talán ez az új identitásélmény vezette arra, hogy magához szelídítsen, és törvényesen is örökbe fogadjon egy tizenkilenc éves cigányfiút. Hasonló szeretettel és türelemmel egyengeti Serge útját, mint hajdanán az övét Cocteau. Az Euridikét tükrökön át kereső Orpheuszra gondol, amikor 1963 októberében, Edith Piaf halálának napján értesül mentora, akit 11 év után egy fiatal táncosért hagyott el, Jean Cocteau távozásáról. "Kezeidben meztelen kard. A béke kardja. A te kezeid mindig szeretetet és szerelmet adtak. Gyengédséget, nagylelkűséget, egyszerűséget, eleganciát. 1937-ben megérintettél vele, és én megszülettem. Te teremtettél engem, inkább, mint a szüleim. A te napod árnyékában éltem. Olyan világot tártál elém, amelyben minden ragyogott, minden a barátságról és a szerelemről szólt." A megkapó vallomás egy megbánásokkal teli szövetségnek állít emléket. Azontúl Jean Marais - saját szavaival élve - csak úgy tett, mint aki él. Haláláig gondozta a Cocteau-örökséget. Cocteau - Marais címmel kiállítást, előadást rendezett. Néhány rövid pillanatra visszakacsintott a kamerába, legutóbb Bertolucci Lopott szépség című filmjében, az életből kiábrándult, nomád művészeként. <o></o>
Az elmúlásba belenyugvó, lesminkelt arcú clown magánya ötlik szembe a Folies Bergére művészbejárójánál. 1997 húsvétján Daudet Az arles-i lányának plakátjai egy nagy "vad" színházi visszatérését hirdették. Akkor még nem sejtette senki, hogy ez lesz számára az utolsó előadás. Zöldeskék szemeiben nyolcvanon túl is valami szívet melengető fény ragyogott. Mély, napi két doboz Gitanes-on "érlelt" orgánuma mintha mit sem veszített volna a varázsából. Hajdani délceg termetét, cirkuszi akrobatákkal vetekedő fizikai rugalmasságát alig-alig változtatták meg a színpadon, filmen leszolgált évtizedek. Kezeinek megmunkáltsága annál többet árult el javarészt hobbiként gyakorolt hivatásáról. Pártfogója és élettársa, Jean Cocteau után szabadon Jean Marais is a sokirányú művészek útját járta. <o></o>
A filmszínész neve az idő sodrával megkopik. Jean Marais és Cocteau együtt halhatatlanok.
<o></o><o></o>[FONT="]<o></o>[/FONT]<o>
</o>
N
Naska
Vendég
Az örök szerelem filmje
Jean Cocteau Orfeusz alakjában megformálta Jean Marais képében az örök szerelmet.
Jean Marais Orfeuszként
Jean Cocteau Orfeusz alakjában megformálta Jean Marais képében az örök szerelmet.
Jean Marais Orfeuszként
"Mikor pedig rátalál valaki a maga másik felére - akár a fiú-szerető, akár a többiek -, csodálatos mámorba ragadja őket a barátság, az összetartozás érzése és a szerelem, s nem akarnak elválni egymástól úgyszólván egy pillanatra sem. Ezek azok, akik egész életüket együtt élik végig, s nem tudnák megmondani, mit kívánnak egymástól. Mert senki sem képzeli, hogy a szerelmi élvezet az, aminek a kedvéért úgy örülnek, ha egyik a másikkal együtt lehet, s oly nagy buzgalommal törekednek erre. Nyilvánvaló, hogy másra vágyik a lelkük, amit nem tud kimondani, csak sejti, mire vágyik, s talányként lappang benne."
/Platón: A lakoma/
/Platón: A lakoma/
"Bronz és márvány, folyók s hegyormok,
arany napszállta, bűvös reggel,
Anglia, fák anyja, s a tornyok
leánya, Belgium, s a tenger,
mely szelíd s szörnyű egyaránt,
szőtték e legdrágább regényt,
s lelkünk - mit tesz a test? - tovább
szövi, örökös részeként,
két férfinak méltán a legszebb,
házasságnál különb regényét,
amelyben mindketten az edzett
s hű érzelmek hatalmát tetézték."
/Paul Verlaine/
arany napszállta, bűvös reggel,
Anglia, fák anyja, s a tornyok
leánya, Belgium, s a tenger,
mely szelíd s szörnyű egyaránt,
szőtték e legdrágább regényt,
s lelkünk - mit tesz a test? - tovább
szövi, örökös részeként,
két férfinak méltán a legszebb,
házasságnál különb regényét,
amelyben mindketten az edzett
s hű érzelmek hatalmát tetézték."
/Paul Verlaine/
T
TH6777
Vendég
Pjotr Iljics Csajkovszkij Születésének 170.Évfordulója.
Pjotr Iljics Csajkovszkij (oroszul: Пётр Ильич Чайковский) (Votkinszk, 1840. május 7.
Homoszexualitása...
Az életrajzírók szívesen fogadták el homoszexuális hajlamainak bizonyítására gyermekkori túlzott vonzódását édesanyjához, ifjúkori énektanára, Piccioli iránti rajongását, első külföldi utazását, amelyre tolmácsként kísérte el a mérnököt, sírig tartó barátságát tanítványával, Kondratyijevvel, utazásait lányos arcú inasával, Alekszejjel, aki bár házas volt, mindenben gondoskodott róla, vonzódását kedvelt unokaöccséhez, Bobhoz (Vlagyimir Davidov), valamint azt a körülményt, hogy sűrűn tartózkodott külföldön, épp azokban a városokban, mint Firenze vagy Nizza, amelyek annak idején a homoszexuálisok közismert találkozóhelyei voltak. Alexander Poznanski neves Csajkovszkij-kutató szerint első homoszexuális kapcsolata Alexander Apuhtyinnal volt, amikor a jogi iskolában tanult.Életrajzíróinak véleménye eltérő annak megítélésében, hogy mennyiben befolyásolta alkotásait homoszexualitása, és hogy ez zeneileg miképp fejeződött ki műveiben. Alkotásainak elemzői például a Firenzei emlék című vonósszextettben ilyen élmény művészi kifejezését vélték felfedezni. Mecknével való kapcsolata is szinte megmagyarázhatatlan: miképp elégíthette ki az éveken át tartó puszta levelezés, anélkül, hogy egyszer is találkoztak volna. Csajkovszkij gyakran írt leveleiben gyenge, labilis idegrendszeréről, pszichés kényszerképzeteitől is kétségtelenül sokat szenvedett. Az sem vitás, hogy voltak életében „sötét pontok”, azonban azt, hogy homoszexualitása milyen eredetű, mértékű és kihatású volt, nem lehet megállapítani.
http://canadahun.com/w/index.php?title=Fájl:Silotitchaikovsky.jpg&filetimestamp=20090403213801
Csajkovszkij és Konsztantyin Sztyepanovics Silovszkij
http://canadahun.com/w/index.php?ti..._Bob_Davydov.jpg&filetimestamp=20091018185048Csajkovszkij és Vlagyimir Davidov
Nem a szexualitásáról kell megítélni az embert. Nekem vannak meleg barátaim és nagyon kedvelem őket. Jó emberek.
tomiitomee
Új tag
Mindig utáltam verseket tanulni, ez volt az egyetlen kivétel! 
Mármint a Shakespeare szonettre értem.
Mármint a Shakespeare szonettre értem.
Mindenki MÁS....
Talán kiábrándító szándékúnak tűnhet hsz.-om, talán az is.
Írás közben is az jár a fejemben talán nem is kéne nyílvánvaló dolgokat leirkálni, fölösleges szócséplésbe kezdeni.
Mert nem kellene a dolgokat pl. ha a nemi identitásról akarunk beszélni nem kéne véletlenül odekeverni a zsidó és cigány kultúrkör és etnikum bemutatását. Nem hinném, hogy olyen nagy lenne az átfedés a csoportok között.
Végül egy adalék az egyik alapkérdéshez, 'hisz szinte mindig előkerül a kérdés h. mitől lesz valaki 1nő vagy 1férfi homoszexuális beállítottságú vannak akik a génekben keresik a választ mások a környezet neveltetés hatását gondolják dominánsnak íme a cikk:
" A meleg férfiak és a heteroszexuális nők ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek az érzelmekért, kedélyállapotért, aggodalomért felelős agyterületeken - állítja az a kutatás, amely a szexualitás lehetséges biológiai alapjait hivatott megvilágítani. Az agyi CT-vizsgálat azt is kimutatta, hogy hasonló egybevágóság mutatkozik a heteroszexuális férfiak és a leszbikus nők agyában, írták a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciencesben.
"A megfigyeléseket nem lehet egyszerűen az észlelés vagy a viselkedés számlájára írni” – írták a svéd Karolinksa Intézet kutatói. „Még nyitott kérdés, hogy a magzati vagy születés körüli időszakban végbemenő folyamatokhoz kapcsolhatók-e.”
Már sok tanulmány vizsgálta, hogy a szexuális beállítottságban milyen szerepet játszanak a genetikai, biológiai és környezeti faktorok, de arra csak kevés bizonyíték van, hogy bármelyik is döntő fontosságú lenne. Sok tudós véli úgy, hogy a jelleg és a neveltetés egyaránt szerepet játszik benne.
90 önkéntes agyát vizsgálták meg, és felfedezték, hogy a heteroszexuális férfiak és a homoszexuális nők agya enyhén aszimmetrikus: a jobb félteke kicsit nagyobb a balnál, írta Ivanka Savic és Pers Lindstrom. A meleg férfiak és heteroszexuális nők agyában ez az eltéré nem mutatkozott. Ezek után megmérték az amygdala véráramlását (ez a terület felelős azért, hogy felvállaljuk-e a konfliktusokat vagy kitérünk előlük), és azt találták, hogy hasonlóan működik a meleg férfiak és a heteroszexuális nők, illetve a le7szbikus nők és a heteroszexuális férfiak között. "
Talán kiábrándító szándékúnak tűnhet hsz.-om, talán az is.
Írás közben is az jár a fejemben talán nem is kéne nyílvánvaló dolgokat leirkálni, fölösleges szócséplésbe kezdeni.
Mert nem kellene a dolgokat pl. ha a nemi identitásról akarunk beszélni nem kéne véletlenül odekeverni a zsidó és cigány kultúrkör és etnikum bemutatását. Nem hinném, hogy olyen nagy lenne az átfedés a csoportok között.
Végül egy adalék az egyik alapkérdéshez, 'hisz szinte mindig előkerül a kérdés h. mitől lesz valaki 1nő vagy 1férfi homoszexuális beállítottságú vannak akik a génekben keresik a választ mások a környezet neveltetés hatását gondolják dominánsnak íme a cikk:
" A meleg férfiak és a heteroszexuális nők ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek az érzelmekért, kedélyállapotért, aggodalomért felelős agyterületeken - állítja az a kutatás, amely a szexualitás lehetséges biológiai alapjait hivatott megvilágítani. Az agyi CT-vizsgálat azt is kimutatta, hogy hasonló egybevágóság mutatkozik a heteroszexuális férfiak és a leszbikus nők agyában, írták a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciencesben.
"A megfigyeléseket nem lehet egyszerűen az észlelés vagy a viselkedés számlájára írni” – írták a svéd Karolinksa Intézet kutatói. „Még nyitott kérdés, hogy a magzati vagy születés körüli időszakban végbemenő folyamatokhoz kapcsolhatók-e.”
Már sok tanulmány vizsgálta, hogy a szexuális beállítottságban milyen szerepet játszanak a genetikai, biológiai és környezeti faktorok, de arra csak kevés bizonyíték van, hogy bármelyik is döntő fontosságú lenne. Sok tudós véli úgy, hogy a jelleg és a neveltetés egyaránt szerepet játszik benne.
90 önkéntes agyát vizsgálták meg, és felfedezték, hogy a heteroszexuális férfiak és a homoszexuális nők agya enyhén aszimmetrikus: a jobb félteke kicsit nagyobb a balnál, írta Ivanka Savic és Pers Lindstrom. A meleg férfiak és heteroszexuális nők agyában ez az eltéré nem mutatkozott. Ezek után megmérték az amygdala véráramlását (ez a terület felelős azért, hogy felvállaljuk-e a konfliktusokat vagy kitérünk előlük), és azt találták, hogy hasonlóan működik a meleg férfiak és a heteroszexuális nők, illetve a le7szbikus nők és a heteroszexuális férfiak között. "
Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O’Flahertie Wills) Dublin, 1854.október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró.
Az ifjúkor krónikája
Oscar Wilde 1854. október 16-án született az írországi Dublinban Oscar Fingal O’fflahertie Wills néven, köznemesi család második fiúgyermekeként. (Csak később vette fel az Oscar Wilde írónevet, mert egy olyan nevet akart, amelyet az angol közönség is könnyen ki tudott ejteni. Oscar az ossziáni eposz hős lovagja volt, Wilde pedig vad-at jelent.) Édesapja Sir William Wilde, fül-és szemspecialistaként dolgozott, míg édesanyja, Jane Francesca Elgee, Speranza álnéven vált ismert írónővé. Nem véletlen tehát, hogy Oscar olyannyira megszerette az irodalmat és falta a könyveket. Édesanyja ifjúkorában részt vett az ír nacionalista mozgalmakban, Wilde egyértelműen tőle örökölte lázadó egyéniségét.
Hírnév, siker
Wilde a londoni szalonok állandó vendége lett, de különc viselkedése és kirívó, szokatlan öltözködése miatt háta mögött kinevették. A Punch c. hetilap 1880-tól karikatúra sorozatot indított róla, melyben egyértelműen a gúny céltáblája volt, de nem bánta, hiszen ez ingyen reklám volt neki. Wilde pedig mindenáron akarta a hírnevet: „Sértegessetek, dobáljatok meg sárral, de az istenért, nézzetek rám.” Wilde ugyanis nem azok közé az írók közé tartozott, akik szemérmesen meghúzódtak műveik mögött. Nem, ő nem tudta, nem akarta kivárni, míg műveit elolvasva az emberek így kiáltanak fel: „Milyen remek művek- mekkora művész!” Fordítva, azt szerette volna elérni, hogy az emberek ezt gondolják: „Mekkora művész! Micsoda remek művek lehetnek a tarsolyában!” híres akart lenni, hogy gazdag s gazdagsága révén szabad lehessen. 1881-ben saját költségein megjelentette Poems (Versek) című művét, amelyet még az év decemberében bemutatott Kanadában és az USA-ban az amerikai közönségnek. Az előadóút óriási sikerrel zárult, Wilde sziporkázó hangvételű előadásaival lenyűgözte publikumát. Egyszerre híres és gazdag lett, elérte a hőn áhított ismertséget.
Szerelem, eljegyzés, házasság
Londonban összeházasodott Constance Mary Lloyddal. Párizsban töltötték mézesheteiket. Miután megnősült, Londonban telepedtek le Contance-szal és Wilde sorra jelentette meg legkülönbözőbb műfajú írásait, amelyeknek egy közös vonásuk van: a stílus, a nyelv magával ragadó szépsége. Előadásokat tartott, újságíróként tevékenykedett, elégedett volt életével. Amikor egyik estélyen megkérdezték tőle, hogy mit csinált aznap, Wilde csak szerényen ennyit felelt: „Egyik versem nyomdai levonatát javítottam. Egész délelőtt töprengtem, végül kihúztam egy vesszőt. Délután folytattam a munkát, aminek az lett az eredménye, hogy visszaállítottam azt a bizonyos vesszőt.”
1885-ben megszületett első fiuk, Cyril, majd a következő évben a világra jött Vyvyan. Wilde ráérzett az apa szerepére és ontotta magából a szebbnél szebb meséket. 1888-ban megjelent A boldog herceg és egyéb mesék c. mesegyűjteménye, melyben olyan nagyszerű alkotások kaptak helyet, mint a címadó A boldog herceg (The Happy Prince), A nevezetes rakéta (Remarkable Rocket) és Az önző óriás (Selfish Giant). Ezen mesék mindegyike a meseirodalom egy-egy kincse, amelyekkel Wilde még a ’’dán mesefejedelmet’’, Andersent is túlszárnyalta. Ezek a mesék nem csupán gyerekeknek szólnak, hanem a felnőtteknek is tanulságul szolgálnak, mivel mindegyiknek van valami erkölcsi üzenete. (Wilde saját gyermekeinek is ebből olvasott fel esténként.)
1890-ben megjelent Wilde talán legvitatottabb műve, a Dorian Gray arcképe (The Picture of Dorian Gray), amely egyik pillanatról a másikra nemcsak híressé de hírhedtté is vált, egyszerre jelentett sikert és megvetést Wilde számára. A történet egy csodálatos szépségű, előkelő ifjú tragikus életútját beszéli el a diadal tetőpontjától a teljes züllésig. Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray,aki hamarosan az újonnan megismert és megszeretett Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian egész alakos portréját egy festőbarátja (Basil Hallward) festi meg, s Lord Henry, a gazdag és divatos dandy meg akarja venni. Miután Dorian ráébred saját szépségére, azt kívánja, hogy az idő múlásával bárcsak a festmény öregedne őhelyette, ezzel eladja lelkét, nem az ördögnek, hanem a képnek. Az idő múlásával átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s közben megdöbbenve veszi észre, hogy míg teste tökéletesedni látszik, addig rejtett arcképe egyre rútul. Ugyanis véghezvitt bűnös tettei kitörölhetetlen nyomot hagytak a valódi személyiségét ábrázoló képen. Egy különösen gonosz gyilkosság után, saját magától megundorodva a portré mellébe döfi a tőrt. Dorian holtan esik össze, mert a tőr az ő szívét sebezte halálra. Szolgája ott találja holtan fekve összeaszott, ráncos arccal a tökéletes kép alatt. Wilde ars poeticája mélyen érződik e művében, miszerint „Minden művészet haszontalan. Nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet a művészetet.”
Az 1890-es év volt Oscar Wilde számára talán a legsikeresebb egész életében. Magánélete rendezett volt, boldogságban élt családjával, neve ismert volt, ott forgott a legjelentősebb elit körökben és tehetségéhez sem fért kétség. Ám éppen ekkor, legnagyobb sikerei csúcsán érte el őt végzete. 1891-ben egy fiatal író megkereste őt, hogy bírálja el verseit és tehetségét az irodalomhoz. Ez az ifjú volt Lord Alfred Douglas (‘Bosie’), akivel e hivatalosnak induló kapcsolatuk egyre mélyebb, barátibb viszonnyá változott. Több időt töltött Wilde e fiatal fiú társaságában, mint saját családjával, ami házasságon belüli konfliktusokhoz vezetett és botrányba torkollott. Az 1891-es év termékeny év volt Wilde számára, kötetei sorra jelentek meg. Az érdem részben a fiatal Douglas-é volt, hisz ő ihlette meg, bűvölte el Wilde-ot.
A csapás
Az ifjú lord apjának, Queensberry márkinek egyáltalán nem tetszett ez az „abnormális” viszony fia és az író között, és felelősségre vonta Wilde-ot, aki azonban meggondolatlanul rágalmazási pert indított a márki ellen. Ez nagy hiba volt, mert így saját magát állította vádlói elé. Wilde abban is hibát követett el, hogy az ellene felhozott vádakat nem tagadta, egyszerűen abszurdnak tartotta. Mint elmondta: „Sokan azt gondolták, hogy az életem merő valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert akárcsak az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű.” A bíróság bűnösnek találta Wilde-ot a fajtalankodás büntettében és két év fegyházra, valamint kényszermunkára ítélték. 1895-97-ig raboskodott a börtönben. Teljesen megtört. Ezalatt az idő alatt megbánva bűneit megtért és megírta De Profundis c. alkotását, amelyben a vergődő lélek őszinte vallomása fogalmazódik meg, s mellyel sikerült megszereznie az európai közönség rokonszenvét és együttérzését.
1896-ban meghalt édesanyja, Lady Wilde, ami nagyon mélyen érintette a börtönben raboskodó írót. „Anyám halála oly szörnyű volt nekem, hogy én, aki egykor a nyelv mestere voltam, nem találok szót, mely kifejezné fájdalmamat. Ő és az apám olyan nevet hagytak rám, amelyet ők nemessé és megbecsültté tettek. Én örökre szégyent hoztam erre a névre.” 1897-ben szabadulva a börtön sötétségétől azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy feleségének, Constance-nak ítélte a bíróság a két gyermeket. A fiukat, Cyrilt és Vyvyant – anyjuk gerincbántalmai miatt- egy házban nevelték, ahol Wilde neve tabunak számított, sőt Constance lecserélte a Wilde családnevet a Holland-ra. Még mindig szerette Oscart, csak fiait akarta megóvni a szégyentől és megaláztatásoktól. Hazája elfordult Wilde-tól, aminek következtében kitaszítottnak és magányosnak érezte magát. Barátai mindenben mellette álltak, 1897-ben ott várták a börtön kapujában, amikor kiszabadult. Elmondásuk szerint Wilde olyan méltóságteljesen lépdelt, mint egy száműzetéséből visszatérő király. Constance rendszeresen támogatta Wilde-ot pénzzel.Oscar mégis azt érezte, egyedül van a világban, Anglia népe nem érti őt meg és ez fájt neki. „Keservesen sírnék, ha nem sírtam volna már el minden könnyemet.” Ezért úgy döntött, hogy Franciaországba távozik. Azonban itt is azzal kellett szembesülnie, hogy azok az emberek, akik egykor barátságát keresték, most sértegették vagy semmibe vették. Ezért Wilde egy kis tengerparti faluba, Berneval-ba utazott tovább. Itt egy rövid ideig még együtt voltak Alfred Douglas-szal, mert a vádak ellenére is ragaszkodtak egymáshoz, de ezután végleg megszakadt kettejük kapcsolata és elváltak útjaik. Wilde A readingi fegyház balladája (The Ballad of Reading Goal) című munkáját 1898-ban adják közre, szerzőként C. 3. 3.-at jelölve meg. (Ez volt Wilde rabzárkájának száma.) Az emberek Wilde iránti gyűlölete kezdett átalakulni szánalommá. „A hazaszeretetéért börtönbe zárt hazafi szereti a hazáját; a fiúk szeretetéért börtönbe zárt költő szereti a fiúkat.” Wilde ezzel azt akarta kihangsúlyozni, hogy sosem fog megváltozni, és tényleg, Wilde mit sem változott, ugyanúgy költötte a pénzét, még azt is ami nem volt, és sorra járta a kávéházakat. A legfélelmetesebb a fantommá vált emberek sokasága volt számára, régi ismerősei úgy mentek el mellette, mintha Wilde nem létezne.
1900-ban fülfertőzése, amelyet a börtönben kapott, súlyossá vált. Javasolták neki a műtétet, de heves fájdalmai közepette is az egyetlen dolog, ami bosszantotta Wilde-ot, az az ízléstelen tapéta volt. Viccesen jegyezte meg: „Egyikünknek mennie kell.” Mivel köztudott volt, hogy Wilde nem tud jól bánni a pénzzel, minden egyes penny kifolyik kezei közül, az orvosa sürgetően faggatta kifizetetlen kezelési számlái miatt, ő csak ennyit válaszolt: „Úgy halok meg, ahogy éltem: túllépve anyagi kereteimet.” Egy nappal halála előtt katolikus hitre tért, majd 1900. november 30-án hajnalban elérte végzete és meghalt. Hű barátok kis csoportja kísérte őt el utolsó útjára.
A művész
Wilde egész élete egy nagy paradoxon volt: írként született, angolul és franciául publikált; ugyan családapa volt, mégis tartott férfi szeretőt; egy életen át protestánsként élt, de utolsó óráiban megtérve, katolikus hitűként halt meg; s bár a romantikusok követője volt, a modernek előfutára lett. Wilde-ért rajongott egész Európa, de egy kínos botrány kapcsán, amikor kiderült vonzalma saját neméhez, egy csapásra megváltozott minden. Wilde neve tabu lett évtizedekig, hazája kitaszította magából. Csak 1954-ben, Wilde születésének centenáriuma alkalmából ébredt rá Anglia, hogy e kivételes művész meséi mennyire tiszták, és hogy költeményei mennyire erkölcsösek. Készítettek neki egy emléktáblát, melyre nem fért ki Wilde sokszínűségének minden színe, tehát mindaz, ami ő volt: író, költő, drámaíró, novellista, színi kritikus… és még sorolhatnánk, hanem frappánsan csak ennyi került rá: „Itt élt Oscar Wilde, szellemes ember és drámaíró. (1854-1900)”
Vitathatatlan, hogy egy igazi zseni volt, hiszen csak egy zseni tudja ilyen szélsőségesen megosztani a közvéleményt, amennyire Wilde tette. Szinte minden művét egyszerre fogadták ellenszenvvel és imádattal. Valószínűleg azok nem ismerik el Wilde-ot, akik nem olvasták egyetlen művét sem, mert akik olvasták, azok nemcsak hogy kedvelik e nagyszerű és ellentmondásos szerzőt, de a 19. századi irodalom legnagyobb alakjának is tartják őt. Oscar Wilde a modern világ része volt, ez kétségtelen. Életében sokan támadták, halálakor kevesen gyászolták. Művészetét igazolta az idő.
Az ifjúkor krónikája
Oscar Wilde 1854. október 16-án született az írországi Dublinban Oscar Fingal O’fflahertie Wills néven, köznemesi család második fiúgyermekeként. (Csak később vette fel az Oscar Wilde írónevet, mert egy olyan nevet akart, amelyet az angol közönség is könnyen ki tudott ejteni. Oscar az ossziáni eposz hős lovagja volt, Wilde pedig vad-at jelent.) Édesapja Sir William Wilde, fül-és szemspecialistaként dolgozott, míg édesanyja, Jane Francesca Elgee, Speranza álnéven vált ismert írónővé. Nem véletlen tehát, hogy Oscar olyannyira megszerette az irodalmat és falta a könyveket. Édesanyja ifjúkorában részt vett az ír nacionalista mozgalmakban, Wilde egyértelműen tőle örökölte lázadó egyéniségét.
Hírnév, siker
Wilde a londoni szalonok állandó vendége lett, de különc viselkedése és kirívó, szokatlan öltözködése miatt háta mögött kinevették. A Punch c. hetilap 1880-tól karikatúra sorozatot indított róla, melyben egyértelműen a gúny céltáblája volt, de nem bánta, hiszen ez ingyen reklám volt neki. Wilde pedig mindenáron akarta a hírnevet: „Sértegessetek, dobáljatok meg sárral, de az istenért, nézzetek rám.” Wilde ugyanis nem azok közé az írók közé tartozott, akik szemérmesen meghúzódtak műveik mögött. Nem, ő nem tudta, nem akarta kivárni, míg műveit elolvasva az emberek így kiáltanak fel: „Milyen remek művek- mekkora művész!” Fordítva, azt szerette volna elérni, hogy az emberek ezt gondolják: „Mekkora művész! Micsoda remek művek lehetnek a tarsolyában!” híres akart lenni, hogy gazdag s gazdagsága révén szabad lehessen. 1881-ben saját költségein megjelentette Poems (Versek) című művét, amelyet még az év decemberében bemutatott Kanadában és az USA-ban az amerikai közönségnek. Az előadóút óriási sikerrel zárult, Wilde sziporkázó hangvételű előadásaival lenyűgözte publikumát. Egyszerre híres és gazdag lett, elérte a hőn áhított ismertséget.
Szerelem, eljegyzés, házasság
Londonban összeházasodott Constance Mary Lloyddal. Párizsban töltötték mézesheteiket. Miután megnősült, Londonban telepedtek le Contance-szal és Wilde sorra jelentette meg legkülönbözőbb műfajú írásait, amelyeknek egy közös vonásuk van: a stílus, a nyelv magával ragadó szépsége. Előadásokat tartott, újságíróként tevékenykedett, elégedett volt életével. Amikor egyik estélyen megkérdezték tőle, hogy mit csinált aznap, Wilde csak szerényen ennyit felelt: „Egyik versem nyomdai levonatát javítottam. Egész délelőtt töprengtem, végül kihúztam egy vesszőt. Délután folytattam a munkát, aminek az lett az eredménye, hogy visszaállítottam azt a bizonyos vesszőt.”
1885-ben megszületett első fiuk, Cyril, majd a következő évben a világra jött Vyvyan. Wilde ráérzett az apa szerepére és ontotta magából a szebbnél szebb meséket. 1888-ban megjelent A boldog herceg és egyéb mesék c. mesegyűjteménye, melyben olyan nagyszerű alkotások kaptak helyet, mint a címadó A boldog herceg (The Happy Prince), A nevezetes rakéta (Remarkable Rocket) és Az önző óriás (Selfish Giant). Ezen mesék mindegyike a meseirodalom egy-egy kincse, amelyekkel Wilde még a ’’dán mesefejedelmet’’, Andersent is túlszárnyalta. Ezek a mesék nem csupán gyerekeknek szólnak, hanem a felnőtteknek is tanulságul szolgálnak, mivel mindegyiknek van valami erkölcsi üzenete. (Wilde saját gyermekeinek is ebből olvasott fel esténként.)
1890-ben megjelent Wilde talán legvitatottabb műve, a Dorian Gray arcképe (The Picture of Dorian Gray), amely egyik pillanatról a másikra nemcsak híressé de hírhedtté is vált, egyszerre jelentett sikert és megvetést Wilde számára. A történet egy csodálatos szépségű, előkelő ifjú tragikus életútját beszéli el a diadal tetőpontjától a teljes züllésig. Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray,aki hamarosan az újonnan megismert és megszeretett Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian egész alakos portréját egy festőbarátja (Basil Hallward) festi meg, s Lord Henry, a gazdag és divatos dandy meg akarja venni. Miután Dorian ráébred saját szépségére, azt kívánja, hogy az idő múlásával bárcsak a festmény öregedne őhelyette, ezzel eladja lelkét, nem az ördögnek, hanem a képnek. Az idő múlásával átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s közben megdöbbenve veszi észre, hogy míg teste tökéletesedni látszik, addig rejtett arcképe egyre rútul. Ugyanis véghezvitt bűnös tettei kitörölhetetlen nyomot hagytak a valódi személyiségét ábrázoló képen. Egy különösen gonosz gyilkosság után, saját magától megundorodva a portré mellébe döfi a tőrt. Dorian holtan esik össze, mert a tőr az ő szívét sebezte halálra. Szolgája ott találja holtan fekve összeaszott, ráncos arccal a tökéletes kép alatt. Wilde ars poeticája mélyen érződik e művében, miszerint „Minden művészet haszontalan. Nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet a művészetet.”
Az 1890-es év volt Oscar Wilde számára talán a legsikeresebb egész életében. Magánélete rendezett volt, boldogságban élt családjával, neve ismert volt, ott forgott a legjelentősebb elit körökben és tehetségéhez sem fért kétség. Ám éppen ekkor, legnagyobb sikerei csúcsán érte el őt végzete. 1891-ben egy fiatal író megkereste őt, hogy bírálja el verseit és tehetségét az irodalomhoz. Ez az ifjú volt Lord Alfred Douglas (‘Bosie’), akivel e hivatalosnak induló kapcsolatuk egyre mélyebb, barátibb viszonnyá változott. Több időt töltött Wilde e fiatal fiú társaságában, mint saját családjával, ami házasságon belüli konfliktusokhoz vezetett és botrányba torkollott. Az 1891-es év termékeny év volt Wilde számára, kötetei sorra jelentek meg. Az érdem részben a fiatal Douglas-é volt, hisz ő ihlette meg, bűvölte el Wilde-ot.
A csapás
Az ifjú lord apjának, Queensberry márkinek egyáltalán nem tetszett ez az „abnormális” viszony fia és az író között, és felelősségre vonta Wilde-ot, aki azonban meggondolatlanul rágalmazási pert indított a márki ellen. Ez nagy hiba volt, mert így saját magát állította vádlói elé. Wilde abban is hibát követett el, hogy az ellene felhozott vádakat nem tagadta, egyszerűen abszurdnak tartotta. Mint elmondta: „Sokan azt gondolták, hogy az életem merő valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert akárcsak az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű.” A bíróság bűnösnek találta Wilde-ot a fajtalankodás büntettében és két év fegyházra, valamint kényszermunkára ítélték. 1895-97-ig raboskodott a börtönben. Teljesen megtört. Ezalatt az idő alatt megbánva bűneit megtért és megírta De Profundis c. alkotását, amelyben a vergődő lélek őszinte vallomása fogalmazódik meg, s mellyel sikerült megszereznie az európai közönség rokonszenvét és együttérzését.
1896-ban meghalt édesanyja, Lady Wilde, ami nagyon mélyen érintette a börtönben raboskodó írót. „Anyám halála oly szörnyű volt nekem, hogy én, aki egykor a nyelv mestere voltam, nem találok szót, mely kifejezné fájdalmamat. Ő és az apám olyan nevet hagytak rám, amelyet ők nemessé és megbecsültté tettek. Én örökre szégyent hoztam erre a névre.” 1897-ben szabadulva a börtön sötétségétől azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy feleségének, Constance-nak ítélte a bíróság a két gyermeket. A fiukat, Cyrilt és Vyvyant – anyjuk gerincbántalmai miatt- egy házban nevelték, ahol Wilde neve tabunak számított, sőt Constance lecserélte a Wilde családnevet a Holland-ra. Még mindig szerette Oscart, csak fiait akarta megóvni a szégyentől és megaláztatásoktól. Hazája elfordult Wilde-tól, aminek következtében kitaszítottnak és magányosnak érezte magát. Barátai mindenben mellette álltak, 1897-ben ott várták a börtön kapujában, amikor kiszabadult. Elmondásuk szerint Wilde olyan méltóságteljesen lépdelt, mint egy száműzetéséből visszatérő király. Constance rendszeresen támogatta Wilde-ot pénzzel.Oscar mégis azt érezte, egyedül van a világban, Anglia népe nem érti őt meg és ez fájt neki. „Keservesen sírnék, ha nem sírtam volna már el minden könnyemet.” Ezért úgy döntött, hogy Franciaországba távozik. Azonban itt is azzal kellett szembesülnie, hogy azok az emberek, akik egykor barátságát keresték, most sértegették vagy semmibe vették. Ezért Wilde egy kis tengerparti faluba, Berneval-ba utazott tovább. Itt egy rövid ideig még együtt voltak Alfred Douglas-szal, mert a vádak ellenére is ragaszkodtak egymáshoz, de ezután végleg megszakadt kettejük kapcsolata és elváltak útjaik. Wilde A readingi fegyház balladája (The Ballad of Reading Goal) című munkáját 1898-ban adják közre, szerzőként C. 3. 3.-at jelölve meg. (Ez volt Wilde rabzárkájának száma.) Az emberek Wilde iránti gyűlölete kezdett átalakulni szánalommá. „A hazaszeretetéért börtönbe zárt hazafi szereti a hazáját; a fiúk szeretetéért börtönbe zárt költő szereti a fiúkat.” Wilde ezzel azt akarta kihangsúlyozni, hogy sosem fog megváltozni, és tényleg, Wilde mit sem változott, ugyanúgy költötte a pénzét, még azt is ami nem volt, és sorra járta a kávéházakat. A legfélelmetesebb a fantommá vált emberek sokasága volt számára, régi ismerősei úgy mentek el mellette, mintha Wilde nem létezne.
1900-ban fülfertőzése, amelyet a börtönben kapott, súlyossá vált. Javasolták neki a műtétet, de heves fájdalmai közepette is az egyetlen dolog, ami bosszantotta Wilde-ot, az az ízléstelen tapéta volt. Viccesen jegyezte meg: „Egyikünknek mennie kell.” Mivel köztudott volt, hogy Wilde nem tud jól bánni a pénzzel, minden egyes penny kifolyik kezei közül, az orvosa sürgetően faggatta kifizetetlen kezelési számlái miatt, ő csak ennyit válaszolt: „Úgy halok meg, ahogy éltem: túllépve anyagi kereteimet.” Egy nappal halála előtt katolikus hitre tért, majd 1900. november 30-án hajnalban elérte végzete és meghalt. Hű barátok kis csoportja kísérte őt el utolsó útjára.
A művész
Wilde egész élete egy nagy paradoxon volt: írként született, angolul és franciául publikált; ugyan családapa volt, mégis tartott férfi szeretőt; egy életen át protestánsként élt, de utolsó óráiban megtérve, katolikus hitűként halt meg; s bár a romantikusok követője volt, a modernek előfutára lett. Wilde-ért rajongott egész Európa, de egy kínos botrány kapcsán, amikor kiderült vonzalma saját neméhez, egy csapásra megváltozott minden. Wilde neve tabu lett évtizedekig, hazája kitaszította magából. Csak 1954-ben, Wilde születésének centenáriuma alkalmából ébredt rá Anglia, hogy e kivételes művész meséi mennyire tiszták, és hogy költeményei mennyire erkölcsösek. Készítettek neki egy emléktáblát, melyre nem fért ki Wilde sokszínűségének minden színe, tehát mindaz, ami ő volt: író, költő, drámaíró, novellista, színi kritikus… és még sorolhatnánk, hanem frappánsan csak ennyi került rá: „Itt élt Oscar Wilde, szellemes ember és drámaíró. (1854-1900)”
Vitathatatlan, hogy egy igazi zseni volt, hiszen csak egy zseni tudja ilyen szélsőségesen megosztani a közvéleményt, amennyire Wilde tette. Szinte minden művét egyszerre fogadták ellenszenvvel és imádattal. Valószínűleg azok nem ismerik el Wilde-ot, akik nem olvasták egyetlen művét sem, mert akik olvasták, azok nemcsak hogy kedvelik e nagyszerű és ellentmondásos szerzőt, de a 19. századi irodalom legnagyobb alakjának is tartják őt. Oscar Wilde a modern világ része volt, ez kétségtelen. Életében sokan támadták, halálakor kevesen gyászolták. Művészetét igazolta az idő.
Érdekes hireket tudtam meg ezen a lapon. Nem is gondoltam volna Gobbi Hildáról, mindazt amit itt leirtak.
reklám vagy őszinteség?
Üdv Mindenkinek!
A homoszexualitás köztudottan már az ókorban is általános volt, nem értem, hogy 2010-ben miért kavarja fel ennyire a port... Jó lenne, ha a cinikusok is belátnák, hogy aki a közvélemény elé tárja a szexuális beállítottságát, az NEM REKLÁMOZNI akarja ezt (jó esetben), mivel a tét a közmegvetés, hanem példamutatás és esélyadás céljából teszi meg egy egyenlőbb jövő érdekében... Vagy nem?
- Nimrith -
Üdv Mindenkinek!
A homoszexualitás köztudottan már az ókorban is általános volt, nem értem, hogy 2010-ben miért kavarja fel ennyire a port... Jó lenne, ha a cinikusok is belátnák, hogy aki a közvélemény elé tárja a szexuális beállítottságát, az NEM REKLÁMOZNI akarja ezt (jó esetben), mivel a tét a közmegvetés, hanem példamutatás és esélyadás céljából teszi meg egy egyenlőbb jövő érdekében... Vagy nem?
- Nimrith -
N
Naska
Vendég
Egy híres dinasztia tagjaként
A Karinthyak az irodalom nagy egyéniségei voltak. Karinthy
Frigyes, aki etalon a humoristák között, s aki a humorban nem
ismert tréfát. Nagyobbik fia, Gábor kiváló költő, aki azonban
meghasonult apja nagyságától, skrizofénként élte le életét.
Benedek István Aranyketrec c. regényében találkozunk személyével, és Róla szól Karinthy Márton Ördöggörcs c. családi kötetet.
Karinthy Ferenc , a kisebbik fiú, neves író és vizilabdázó volt, a
Nemzeti Színház dramaturgja, sok sikeres könyv és novella szerzője. Talán a legemlékezetesebb a Budapesti tavasz, amelyet
filmre is vittek, s ami óriási sikert aratott.
Karinthy Márton 1949. szeptember 1.-én született Budapesten, a
Gellérthegyen Karinthy Ferenc gyermekeként. Budapet elit gimnáziumában, a Fazekas Mihály Gimnáziumba járt. Már ekkor
lekötötte érdeklődését az irodalom, a színház, az a közeg, ahol
apja is élte az életét. Miközben előnyt jelentett számára, hogy a
Karinthy család művelt légkörében nőtt fel, másrészt nyomasztották az állandó elvárások. Gyakran került ellentétbe apjával. Az ellentétet csak növelte, amikor kiderült Róla, hogy homoszexuális.Apja szégyellte ezt az állapotot, és mindenképp meg akarta változtatni fia szexuális beállítottságát.
Karinthy Márton a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői
szakát 1973-ban végezte el, Marton Endre és Kazán István, később Babarczy László osztályában.
Több vidéki és pesti színházban rendezett, de úgy érezte, hogy az
igazi siker elkerüli. Tervei voltak, és elképzelései a színházról,
ezért is vett részt a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában.
1982-ben Harsányi Gábor társigazgatásával megnyitotta -nagyapjára, Karinthy Frigyesre emlékezve- a Hököm Színpadot, mely a háború óta Magyarország első magánszínháza volt. A Kaffka Margit Gimnázium dísztermében volt az első bemutató. Sikereket és igazi bukásokat ért meg.Volt, hogy hónapokig róluk cikkezett az újságok botránykrónikája Az igazgató páros együttműködése sem volt harmonikus, ezért szétváltak.
A Hököm Színház utódja lett a Karinthy Színház, mely Buda egyik
népszerű játszóhelye. A Karinthy-kultusz ébren tartása mellett
leginkább sikerdarabokat adnak elő. Ezek között jelentős számban szerepelnek a meleg életet bemutató darabok. Az első ilyen előadás A fiúk a csapatból volt. Ezt követte a Kakukktojás - Cseke Péter és Margitai Ági kiváló alakításával, mely egy nőimitátor életét és szerelmét, ha tetszik családalakítását vitte színpadra. A Korai fagy, az Örült nők ketrece, a Lassú felmelegedés és a többi
bemutatott mű mind hozzájárult a tolerancia szélesedéséhez, a
melegek valódi életének bemutatásával az egyre növekvő mértékű
emberi elfogadásukhoz.
Karinthy Márton megnősült, gyermeke van, de éli a maga választotta életet. Már a Czeizel-monográfia nyíltan írt másságáról, s a nagysikerű Ördöggörcs c. regényében maga is részletesen vall róla.
Karinthy Márton a Karinthy-család tehetséges, de nem a legfényesebb csillaga. De a maga nemében egy olyan egyedi életművet volt képes létrehozni, mely a dinasztia jelentőségét továbbnöveli.A tehetség, ami a génekben van, nem vész el, csak átalakul.
A Karinthyak az irodalom nagy egyéniségei voltak. Karinthy
Frigyes, aki etalon a humoristák között, s aki a humorban nem
ismert tréfát. Nagyobbik fia, Gábor kiváló költő, aki azonban
meghasonult apja nagyságától, skrizofénként élte le életét.
Benedek István Aranyketrec c. regényében találkozunk személyével, és Róla szól Karinthy Márton Ördöggörcs c. családi kötetet.
Karinthy Ferenc , a kisebbik fiú, neves író és vizilabdázó volt, a
Nemzeti Színház dramaturgja, sok sikeres könyv és novella szerzője. Talán a legemlékezetesebb a Budapesti tavasz, amelyet
filmre is vittek, s ami óriási sikert aratott.
Karinthy Márton 1949. szeptember 1.-én született Budapesten, a
Gellérthegyen Karinthy Ferenc gyermekeként. Budapet elit gimnáziumában, a Fazekas Mihály Gimnáziumba járt. Már ekkor
lekötötte érdeklődését az irodalom, a színház, az a közeg, ahol
apja is élte az életét. Miközben előnyt jelentett számára, hogy a
Karinthy család művelt légkörében nőtt fel, másrészt nyomasztották az állandó elvárások. Gyakran került ellentétbe apjával. Az ellentétet csak növelte, amikor kiderült Róla, hogy homoszexuális.Apja szégyellte ezt az állapotot, és mindenképp meg akarta változtatni fia szexuális beállítottságát.
Karinthy Márton a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői
szakát 1973-ban végezte el, Marton Endre és Kazán István, később Babarczy László osztályában.
Több vidéki és pesti színházban rendezett, de úgy érezte, hogy az
igazi siker elkerüli. Tervei voltak, és elképzelései a színházról,
ezért is vett részt a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában.
1982-ben Harsányi Gábor társigazgatásával megnyitotta -nagyapjára, Karinthy Frigyesre emlékezve- a Hököm Színpadot, mely a háború óta Magyarország első magánszínháza volt. A Kaffka Margit Gimnázium dísztermében volt az első bemutató. Sikereket és igazi bukásokat ért meg.Volt, hogy hónapokig róluk cikkezett az újságok botránykrónikája Az igazgató páros együttműködése sem volt harmonikus, ezért szétváltak.
A Hököm Színház utódja lett a Karinthy Színház, mely Buda egyik
népszerű játszóhelye. A Karinthy-kultusz ébren tartása mellett
leginkább sikerdarabokat adnak elő. Ezek között jelentős számban szerepelnek a meleg életet bemutató darabok. Az első ilyen előadás A fiúk a csapatból volt. Ezt követte a Kakukktojás - Cseke Péter és Margitai Ági kiváló alakításával, mely egy nőimitátor életét és szerelmét, ha tetszik családalakítását vitte színpadra. A Korai fagy, az Örült nők ketrece, a Lassú felmelegedés és a többi
bemutatott mű mind hozzájárult a tolerancia szélesedéséhez, a
melegek valódi életének bemutatásával az egyre növekvő mértékű
emberi elfogadásukhoz.
Karinthy Márton megnősült, gyermeke van, de éli a maga választotta életet. Már a Czeizel-monográfia nyíltan írt másságáról, s a nagysikerű Ördöggörcs c. regényében maga is részletesen vall róla.
Karinthy Márton a Karinthy-család tehetséges, de nem a legfényesebb csillaga. De a maga nemében egy olyan egyedi életművet volt képes létrehozni, mely a dinasztia jelentőségét továbbnöveli.A tehetség, ami a génekben van, nem vész el, csak átalakul.
Érdekes,azt gondoltam a témával kapcsolatban,hogy erről már nem is kell beszélni.
Talán vagyunk olyan kulturált társadalom,hogy ne az emberek milyenségét feszegessük.
Azt tapasztalom,hogy míg a cigány kérdés egyre nagyobb mértekben eldurvul,úgy a melegek,leszbikusok jelenléte könnyebben beleolvadt a mindennapokba.
Már nem lepődöm meg ha két lányt vagy srácot látok kézen fogva,mert nem gondolom,hogy ez egyfajta pszichés betegség lenne.
A zsidó és cigány téma ennél már sokkal súlyosabb.
Sajnos még mindig sok a rasszizmus(fajgyűlölet) és kultusza növekszik napról,napra.
Meg kellene tanulnunk úgy élni ezekkel a fajiidentitásokkal mint pl a lakótársakkal.
Talán vagyunk olyan kulturált társadalom,hogy ne az emberek milyenségét feszegessük.
Azt tapasztalom,hogy míg a cigány kérdés egyre nagyobb mértekben eldurvul,úgy a melegek,leszbikusok jelenléte könnyebben beleolvadt a mindennapokba.
Már nem lepődöm meg ha két lányt vagy srácot látok kézen fogva,mert nem gondolom,hogy ez egyfajta pszichés betegség lenne.
A zsidó és cigány téma ennél már sokkal súlyosabb.
Sajnos még mindig sok a rasszizmus(fajgyűlölet) és kultusza növekszik napról,napra.
Meg kellene tanulnunk úgy élni ezekkel a fajiidentitásokkal mint pl a lakótársakkal.
csuda tudja, én nem csinálok ügyet a melegségemből, és a beidézett, (gondolom példának) híres emberekkel sem akarok takarózni.
miért kellene bizonyítanom ezekkel hogy érek(ünk) annyit mint más.
én tudom mennyit érek (remélem objektív vagyok mert sokra taksálom magamat.-D), a környezetem tudja ezt (nem a taksát, hanem hogy menynit érek...) ez nekem elég.
az irigységben, dominanciára való törekvésben ezzel együtt a másik lehúzásában semmi különbség a hetero és meleg között
értve úgy, hogy ha a melegség miatt néz le téged egyik kedves honfitársad az valószínűleg a hetero szomszédját azért nézi le mert az ő gyereke butább stb
szóval talál mindig a másikban valami olyasmi tulajdonságot, mozzanatot ami alapján fölébe helyezheti magát.
mostanság a melegekkel szembeni fellépések eredetét is ebben látom
sok frusztrált, amúgy teljesen talajtvesztett ember; keres valakit akinél különb lehet a saját ideológiája szerint; illetve egy vezetőt aki majd megoldja minden baját anélkül hogy valamit is tennie kellene ("A birkáknak egy hős kell, a hősnek jó sok birka" - Prosectura)
szóval, a melegségre való hivatkozással történő "köpködés" csak egy indok egy bizonyos embertípusnál (sokan vannak az tény...) arra hogy jobban érezze magát
és én ezt ennyire is veszem komolyan...)
miért kellene bizonyítanom ezekkel hogy érek(ünk) annyit mint más.
én tudom mennyit érek (remélem objektív vagyok mert sokra taksálom magamat.-D), a környezetem tudja ezt (nem a taksát, hanem hogy menynit érek...) ez nekem elég.
az irigységben, dominanciára való törekvésben ezzel együtt a másik lehúzásában semmi különbség a hetero és meleg között
értve úgy, hogy ha a melegség miatt néz le téged egyik kedves honfitársad az valószínűleg a hetero szomszédját azért nézi le mert az ő gyereke butább stb
szóval talál mindig a másikban valami olyasmi tulajdonságot, mozzanatot ami alapján fölébe helyezheti magát.
mostanság a melegekkel szembeni fellépések eredetét is ebben látom
sok frusztrált, amúgy teljesen talajtvesztett ember; keres valakit akinél különb lehet a saját ideológiája szerint; illetve egy vezetőt aki majd megoldja minden baját anélkül hogy valamit is tennie kellene ("A birkáknak egy hős kell, a hősnek jó sok birka" - Prosectura)
szóval, a melegségre való hivatkozással történő "köpködés" csak egy indok egy bizonyos embertípusnál (sokan vannak az tény...) arra hogy jobban érezze magát
és én ezt ennyire is veszem komolyan...)
lenyűgözött...
Kedves Naska!
nagyon lebilincselő volt számomra, a görögök szexualitásáról írt gondolatod!
emlékszem, hogy amikor bemutatták a NagySándor című filmet, a görögök hogy föl voltak háborodva, pedig hozzátartozik a történelmükhöz, kultúrájukhoz a homoszexualitás....
nemrég tudtam meg, hogy az arab világban is van hasonló jelenség: a fiatal férfiak, mivel a lányok szüzességére szintén vigyáznak, a szerelem művészetét a férfiakon gyakorolják...
azt is most tudtam meg egy gyerekkori barátomról, hogy meleg. állítólag látták csókolózni egy férfival.... mivel falun lakom osztani kell hárommal ezt az információt, de az az igazság, hogy a lelkem mélyén mindig is tudtam, éreztem, de soha nem szerettem emiatt kevésbé...
mivel már nagyon késő van (0:05) megyek alunni, de nagyon várom hogy mit fogok még olvasni tőled... no meg vannak kérdéseim is....
minden jót! én.... kiss
Kedves Naska!
nagyon lebilincselő volt számomra, a görögök szexualitásáról írt gondolatod!
emlékszem, hogy amikor bemutatták a NagySándor című filmet, a görögök hogy föl voltak háborodva, pedig hozzátartozik a történelmükhöz, kultúrájukhoz a homoszexualitás....
nemrég tudtam meg, hogy az arab világban is van hasonló jelenség: a fiatal férfiak, mivel a lányok szüzességére szintén vigyáznak, a szerelem művészetét a férfiakon gyakorolják...
azt is most tudtam meg egy gyerekkori barátomról, hogy meleg. állítólag látták csókolózni egy férfival.... mivel falun lakom osztani kell hárommal ezt az információt, de az az igazság, hogy a lelkem mélyén mindig is tudtam, éreztem, de soha nem szerettem emiatt kevésbé...
mivel már nagyon késő van (0:05) megyek alunni,
de nagyon várom hogy mit fogok még olvasni tőled... no meg vannak kérdéseim is.... minden jót! én.... kiss
