Istenkereső gyorsan lecsapott rád.Köszönöm a soraid. Életünket jelek sora kíséri,melyről a következő sorokban fejtettem ki korábban nézetem:
Kristóf István:JELEK
Ébredj rémálmodból és
nyisd rá szemed a világra,
mely zsongva vesz körül.
Tekints körül,
s ne nézz: Láss!
S örülj!
Ha nem látsz, nem gond.
Mélyedj el a pillanatban,
mely tűszúrásként minden ízedet
egy apró pontra helyezte.
Megkaptad mit vártál.
Ne lepődj meg,
ne is hátrálj!
Deja Vu-t, vagy bármit kaptál,
ne engedd elreppenni:
tartsd meg ,
s illeszd egy kép pontjai közé!
Még nem látsz.
A kép lassan áll össze,
s néhány pontja elvész a végtelenben,
de ne csüggedj!
És ha mégis,
hát kapsz egy új pontot ,
csak figyelj!
Egy rózsaszirom sejlik fel,
s villanva illan tova,
majd sokára ,
mint nem várt érzés,
betölti orrod illata.
Vagy mégsem?
DE!!
Megkaptad mit vártál.
Nem vártad?
Nem gond.
Megkaptad.
Csak figyelj,
s megkapod:
a Jelet.
Az Egész lassan összeáll:
Megtaláltad Önmagad,
S Hited.
2006.09.21.
Kedves Kristván.kiss
Köszönöm a válaszodat. Akkoriban még jóval több ehhez hasonló látomást, tanítást kaptam hasonló állapotban, mindig Jézust láttam, éreztem magam mellett, és ezt az állapotot kisálomnak hívta. Láttam olyan olyan bolygón, ahol csak víz volt, és a szárazföld annyira emelkedett csak fel a víz színéig, hogy fél lábszárig ért a víz, ha az ember gyalogolt benne, és sellők lakták ezt a bolygó. Fél méteres szőlőfürtök voltak a vízben olyan formán, minha fák lettek volna, és nem emelkedtek a víz színe fölé. Ebben az állapotban megkínált a szőlő termésből, és az öklömnyi fehér szőlőszemek a muskotályos szőlő ízére hasonlítottak. Ott a szentlelke ragyogó fénygömb volt egy hatalmas kagyló belsejében. A látomásban bevitt oda, és rámteremtődött egy sellőtest, amit úgy mutatott, mintha egy fémvázra feszített halbőr formálta volna addig az ideig míg benne tartózkodtam. De teljesen élethűen éreztem, és vígan ficánkoltam a többi sellővel a partmenti sekélyes vízben.
Elvitt egy ódon várkastélyba is egy másik alkalommal, és ott rengeteg hatalmas termen mentünk keresztül, amik a márványpadlótól a gellérthegynyi magasságú falak plafonjáig polcok takarták rengeteg könyvvel. Beértünk egy kissebb terembe, ott is ugyan így a padlóval borított padlótól a plafonig polcok voltak rengeteg könyvvel. Azt mondta, hogy ez a terem az eddigi életeim leírása található. Hatalmas földgömb volt két polccal fedett fal beszögelésében, ami 10 cm átmérűjű keményfa köralakú fa ratókeretben volt, és abban forgatni is lehtett. Odaintett, és mondta hogy nézzek le a földre. Akkor az igazi földet láttam fölül nézetből. Megmutatta, hogyan szenteli fel minden hajnalban a templomokat. A keresztek a templomok csúcsáról felszálltak vakító fény alakban hozzá, és Ő kiterjesztett karokkal imát mondott, keresztet rajzolt rájuk, és a keresztek vissza ereszkedtek a templomok csúcsára. Utána kikisért az öles terméskő fallal körülvett hatalmas ódon kastély kapujába. Ő bent maradt, és én felébredtem ebből az állapotból.
Más alkalommal meg egy tölgyfa, és akácfa keresztezéséből származó fa alatt ült olyan ruhában amiben a földön élt, és járt, tanított. Akácfa szerűen összetett levele volt, de a kicsiny levelek tölgyfa levelek voltak. A fa törzse egyenes volt mint az akácé, de olyan mintázatú mint a tölgyfának. Kinyújtott lábbal ült a földön, a különös fa törzsének vetette a hátát, és mesélt, elmondta az elképzeléseit. Én meghallgattam a lábánál szemben ülve, és elmondtam a véleményem róla. Azt mondta, hogy szeret velem beszélgetni, mert mindig elmondom a gondolataimat, de segítő szándékkal, nem csak kritikát mondok, minden segítő szándék nélkül mint a sátán. Hogy mi hangzott el ott a fa alatt, fogalmam sincs, ebből a sajátos állapotból kijőve sem tudtam, csak nagyon felemelő érzés volt. Jó volt arra emlékezni, hogy legalább addig a rövid ideig Vele lehettem.
Aki soha nem élt át ilyet, vagy ehhez hasonlót, valószínű, hogy azt hiszi, hogy elaludtam, és egy szépet álmodtam.
Valóban szép volt, csodálatosan szép.
Legyen csodásan gyönyörű napod.
Sok szeretettel Erzsi.kiss
