Nagyon érdekes és régóta vitatott téma ez.
Emberi mentalitás velejárója az általa kialakított szabály megszegőjével szembeni bosszú. Ez elfogadott, és jól is van így. A bosszú, vagyis a büntetésnek alkalmasnak kellene lennie arra, hogy bizonyos tettől elriasszon, visszatartson. Bizonyosan sokak nem azért tartózkodnak az üldözendő lopástól, mert félnek a tett következményétől, hanem már maga a cselekmény sem fér bele az egyén személyiségébe. Majd csak mint másodlagosság, indokolja, hű meg haa, ha megteszem, akár meg is büntethettek volna.. Elkövetett tettünkért, akár gondatlanul, felindulásból, néha a nem tettért is, de számadást kell adnunk. Társadalmi együttélés szabályait semmibevevővel szemben határozottan fel kell lépni, egy gyilkossal sem szokás kesztyűs kézzel bánni. Árpádkori kiközösítés, gályarabság, nyomorba döntés, az élhető élet körülményeitől megfosztás, olyan bíráskodói forma, amelyben az eredmény további szenvedéssel jár. Aki mást megöl..talán a sértettnek kellene bíráskodnia, de nyilván erre képtelen, és a tévedésből halálra ítélttől sem lehet bocsánatot kérni. Börtön nem jó büntetési forma, de jelenleg elfogadott jobb sincs. Nyereségvágyból, különösen kegyetlenkedve, több emberen is elkövetett gaztettet bűnözői háttérélettel, igen is, minimum a vízbefojtással kellene büntetni, de ítélkezzen az, aki ítélkezhet.