UFO-k földönkívüliek

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

Frank-FHI

Kormányos
Kormányos
A DNS-es cikk bár nem minden tekintetben volt ide passzoló, ahogy Pitti meg is rovott érte, de sok tekintetben mégis, remélem tényleg tanulságos volt - nem csak neked

Szerintem minden olyan téma PASSZOL a témához, ami alátámasztja a földönkívüliek létezését, esetleges "rokoni" kapcsolatainkat, a látogatások feltátelezhető okát stb. Talán tanulságos is lehetett volna.
Most visszatértünk az igaz, vagy nemigaz, hogy látták őket megbeszélések szintjére. Miért is? Köszönöm!
 

1TOTEM1

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem minden olyan téma PASSZOL a témához, ami alátámasztja a földönkívüliek létezését, esetleges "rokoni" kapcsolatainkat, a látogatások feltátelezhető okát stb. Talán tanulságos is lehetett volna.
Most visszatértünk az igaz, vagy nemigaz, hogy látták őket megbeszélések szintjére. Miért is? Köszönöm!

Kedves Frank, végül is minden mindennel összefügg alapon ide passzoló volt, de a cikk egyes részei más dolgokra is rávilágítottak. Azért bőven volt benne a földi léten kívüli más formátumú dolgokra való utalás.
Igen, visszatértünk, és több-kevesebb sikerrel tudjuk megoldani ezt a kérdést :D
Ettől függetlenül bármi olyasmi információra lelek, ami akár csak közvetve utal a földönkívüli létformák létezésére, be fogom tenni ide :)
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Semjase...amkor a lélekről nyilakozik majd erről informált, szerintem nem mondott igazán újat, csak az újszülöttek számára.
Már évezredekkel ezelőtt azt mondták a hun-beavatottak, hogy az ember -általában- két lélekkel rendelkezik. Azért általában, mert a beavatottaknak ebből a dologból három volt/van.
Részletesebben nem is taglalnám ezt a dolgot, akit érdekel, utánnanézhet..
Az indijók/indiánok...szóval az ereredeti hun nevűk: indijó volt, ezt kicsit módosították más népek. Az ősemlékezetük szerint -pl az inkák, cserokik- megőríztek valamit a nagyon régi korokból, amikor a félállati emberszerű lényekhez idegenek érkeztek és össze is házasodtak...melynek következménye a fejlettebb agy és egyebek. Például Darwin tévedései. Ez a dolog persze sok kérdést vet fel, de nagyon érdekes.
Üdvözlöm Mágocsit a Niagaránál. Tehát (valaki felhíja a többiek figyelmét egy természeti dologra): ni-a-gara..Ez nem vicc, az Ataisz nagy vízesésének elnevezése: Niagara...ehhez viszonlag közel laktak az indijók. Magyarországon ma is sok Gara, Garai nevű ember van, ez nem véletlen.
 

Elvira37

Állandó Tag
Állandó Tag
Totem Drága!
A nyulas képet nem tudtam megnézni. El tudod valahogy másként küldeni?Most már azért is meg akarom nézni!
Puszika
 

WalterSkinner

Állandó Tag
Állandó Tag
Alaje üzenetei


Ez a fordítás Alaje – aki egy földönkívüli küldött, a Galaktikus Föderáció tagja - youtube-os csatornájának a kérdésekre adott válaszait a hozzászólásokban, tartalmazza. Az eredeti itt található meg:


 

WalterSkinner

Állandó Tag
Állandó Tag
A Vénusz-kapcsolat 1.

Howard Menger


„Ott, a csermely melletti sziklán, a leggyönyörűbb nő ült, akit csak rövid életemben láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Testének valamennyi porcikája finoman megformázva – melyeket kiemelt a leginkább síruhára emlékeztető öltözet áttetsző anyaga… Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ott ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházatának szokatlan anyagának köszönthető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nylonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére…”

A fenti szavakat Howard Menger ( 1922 – 2009 ) írta, egy vénuszi hölggyel való első találkozásával kapcsolatban, melyre a New Jersey-i High Bridge-ben került sor 1932-ben, amikor még ő egy 10 éves fiú volt.

A bájos vénuszi hölgy elmondta Mengernek, hogy „hosszú utat” tett meg azért, hogy őt lássa, miután ő és a többi vénuszi megfigyelés alatt tartották és már régóta ismerik Howardot. „A sajátunkkal teremtünk kapcsolatot”, tette hozzá, arra utalva, hogy Mengert kapcsolat fűzi saját vénuszi társaihoz. A hölgy azt is kifejtette a serdülőkorban lévő fiatalnak, hogy habár most sok mindent nem érthet mindabból, amit elmond neki, de az életének későbbi szakaszában tisztán fog látni.

Mengernek fogalma sem volt róla, hogy ki a látogató és hogy honnan érkezett : nem is hallott még földönkívüliekről, bár már számos esetben látott repülő korongokat – ezek egyike még rövid időre le is szállt előtte – többnyire a testvérbátyja társaságában. Aztán a hölgy megadta a szükséges információkat Menger jövőbeli ténykedésével kapcsolatban, melyben jócskán jut szerep a vénusziakkal való találkozásnak is, majd a hölgy megkérte a fiút, hogy ő távozzon elsőként. Menger elsétált a helyszínről, de még egyszer visszafordulva búcsút intett a szépséges jelenésnek.

További korai találkozások

Howard Menger második találkozása a vénusziakkal 1942-ben történt, amikor az USA hadseregében szolgált, egy páncélos-hadosztálynál, a texasi El Paso közelében. A közeli mexikói város Cuidad Juárez utcáit rótta éppen, amikor hirtelen egy taxi húzódott le mellé az útról, melynek vezetője a hátsó ülés felé mutatott.

A sofőrnek hosszú, szőke haja volt, mely rálógott a vállára, és napbarnított bőre. Az átlagos mexikóinál magasabb és testesebb férfi enyhe mexicói akcentussal beszélte az angolt, és meghívta Mengert a taxijába, miután sürgős mondanivalója volt számára. Menger ezt visszautasította, de később eltűnődött rajta, hogy vajon nem követett-e hibát ezzel. Lehet, hogy ez a férfi is a „többiekhez” tartozott, akikre a sziklán ülő nő is utalt?

Nem sokkal ezután, amikor a kaliforniai Camp Cookban szolgált, Mengert egy egyenruhába öltözött ember üdvözölte, először telepatikusan, majd verbálisan is, utalva rá, hogy tudomással bír a korábbi találkozókról a többiekkel. Megjelenését tekintve a férfi meglehetősen szokatlannak tűnt :

„ Kellemes külsejű férfi volt. Jóllehet volt valami végtelenül szokatlan benne, elment volna – ahogy el is ment – szokványos közkatonának. Sajátossága nem is annyira a nemesen metszett vonásokban és szemének szinte cseppfolyós tisztaságában nyilvánult meg, hanem a kommunikáció során. Érzékelni lehetett, hogy kedves, bölcs, értelmes és szellemileg fejlettebb, mint akivel korábban találkoztam. Bár bizonyos tartózkodással viseltetett, mintha lényének egy része idegenkedett volna az átlagember szerepétől, valahogy mégsem lepődtem meg a felszín alatt bujkáló, mégis természetes humorérzék bizonyos megnyilvánulásain…”

A Juarez városi kontaktusra utalva a vénuszlakó elmondta neki, hogy teljességgel megérti Mengert vonakodását, hogy beszálljon abba a taxiba, egy ilyen ember mellé, és humorosan megjegyezte: „ Mondtuk neki, hogy vágassa le haját.”

A vénuszlakó a továbbiakban azt is elmondta, hogy népe több évszázaddal ezelőtt már létesített kapcsolatot a Mexikóban lakó emberekkel.

„Jóval a konkvisztádorok megjelenése előtt kapcsolatot létesítettünk az aztékokkal. Sok mindenben segítettünk ezeknek az embereknek, és nagy kár, hogy a hódítók jó szándék és barátság helyett háborút hoztak, mert számos olyan dolog volt, amit megtanulhattak volna az aztékoktól, akik így magukkal vitték a titkaikat, melyek sírba szálltak, civilizációjukkal együtt.

Ezen titkok egy része feltehetőleg a hang és a fény energiaként és meghajtóerőként történő felhasználásával volt kapcsolatban. Számos űrlakó jött el saját bolygójáról ( melyet nem nevezett meg ), hogy kapcsolatba lépjen „saját népének túlélőivel, akik még mindig a Földön laktak, az ősi faj leszármazottaival, mely eredetileg a saját bolygójukról származott”.

A vénuszlakók továbbá elmondták Mengernek, hogy alakulata hamarosan Hawaiira költözik, ahol őt különleges feladatok elvégzésére osztják be, mely elegendő szabadidőt biztosít majd számára „bizonyos feladatok” végrehajtására, és ahol további kontaktusra számíthat velük.

Hawaiion Menger a század térképész írnokaként tevékenykedett. Később áthelyezték az ezred főhadiszállására, és különleges szolgálatra osztották be, melynek során a haditengerészet hírszerzésével együtt számos titkos találmánnyal kapcsolatba került. Aztán egy este, egy sugallat hatására kölcsönvett egy terepjárót, és elhajtott a főhadiszállásról néhány mérföldnyire fekvő barlangos területre, ahol egy újabb gyönyörű lánnyal találkozott, aki viszont a Marsról jött:

„Egy pasztell árnyalatú laza viseletet hordott. A tunikaszerű felsőrész alatt pedig áttetsző rózsaszín, lazán illeszkedő, pizsamához hasonló hosszú nadrágot. Nagyjából 165 cm magas lehetett; sötét, hullámos haja a vállára omlott, tunikája bájosan lengte körül finoman megformált alakját… ez a lány szintúgy a spirituális szeretet és a mély megértés auráját árasztotta magából. Félelemmel vegyes tisztelet és alázat töltött el a jelenlétében, ugyanakkor nem voltam híján az erős fizikai vonzalomnak, melyet lehetetlen lett volna magamba fojtani egy ilyen teremtmény társaságában.”

Ugyanakkor Menger hangsúlyozta, hogy űrtestvérei jóllehet fizikális, mentális és spirituális képességeiket tekintve jócskán magasabb rendűek voltak nálunk, mégis nagyon hasonlítottak hozzánk. Kezdetben zavarónak találta, hogy a látogatók olvasni tudnak minden gondolatában, de „amikor valaki ráébred, hogy semmit sem rejthet magába, TELJESSÉGGEL ŐSZINTÉVÉ VÁLIK, MIND MAGÁHOZ, MIND A LÁTOGATÓIHOZ”. A hosszas beszélgetés után a marsi lány előre megmondta, hogy Mengert 1945 áprilisának elejére Okinawára helyezik, ahol egy páncélos-hadosztálynál szolgál.

Menger itt, Okinawán találkozott első ízben a háború borzalmaival, amikor egy repeszgránát szilánkja a szemébe csapódott, ami fertőzést és átmeneti vakságot okozott neki. A kórházi tartózkodása alatt az egyik nővér, aki róla gondoskodott, és feltehetőleg az űrtestvérekhez tartozott, biztosította róla, hogy látása vissza fog térni. Pontosan megjósolta egy másik kapcsolatfelvétel bekövetkeztét is, mely nagyjából egyezett azzal az időponttal, amikor kiszabadul a kórházból.

Két héttel azután, hogy kiengedték, Mengert kis híján ledöfte szuronyával három japán katona, de végül sikerült felülkerekednie. A csetepaté alatt végig az az erős meggyőződés munkált benne, hogy nem ölheti meg ezeket a katonákat – ezt a találkozások mentális befolyásának tulajdonította.

Mengernek ekkor újabb találkozásban volt része, ezúttal Okinawa északi részén, egy nagyon magas, khakiszínű egyenruhába öltözött férfival, aki többek között azt is közölte vele, hogy a Vénuszról származik. Megjósolta továbbá, hogy a japánok hamarosan meg fogják adni magukat, „miután megadásra kényszeríti őket egy olyan erő, mely megrázkódtatja az egész világot”. Néhány héttel ezután ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira.

Menger a háború után, 1946 júniusában már egy földet ért hajóval és személyzetével is találkozott, amikor meglátogatta a New Jersey-i High Bridge-ben élő szüleit. A hajó, mely az Adamski-típushoz hasonlított ( Megj: ez a „járőrhajó” látható a Felemelkedés-fórum főoldalán is ) , előtte landolt a földön. Két kékesszürke síruhaszerű uniformisba öltözött, hosszú, szőke hajú férfi lépett ki az ajtón, őket pedig az a lány követte, akivel már 1932-ben találkozott. „A csodálatos teremtés semmit sem változott”, mondta Menger. Bár csak 25 év körülinek tűnt a lány, valójában 500 esztendős volt! Az ezután következő beszélgetés során tudatták Mengerrel, hogy további kapcsolatfelvételek várhatók, melyek során újabb instrukciókat kap.

1947 végén még két űrbéli lény találkozott Mengerrel; e találkozó során mutattak neki egy félreeső farmot, egyikét azoknak a helyeknek, melyeket a jövőben bekövetkező leszállásokhoz és kapcsolatteremtésekhez használni fognak, miután ott senkiben nem tehet kárt a hajóból kiáramló elektromágneses erőtér. Mengert ezekről a landolásokról mindig előzetesen, telefonon értesítették.

Menger mint közvetítő

Howard Menger hihetetlen kalandjai folytatódtak az 1950-es években is, miközben ő egyre jobban belebonyolódott a nekik való segédkezésbe, hogy a vénusziak megtelepedhessenek a földön. Ez a feladat nem nélkülözte a humort sem, ahogyan erről Menger visszaemlékezett :

„Gyakorta én vásároltam meg a ruháikat, melyeket elvittem magammal a találkozók helyszínére. A más bolygóról érkező látogatóknak földi öltözetbe kell bújniuk, ha el akarnak vegyülni a földi emberek között… Emlékszem egy alkalomra, amikor megkértek, hogy vásároljak néhány teljes női öltözetet. Miután féltem, hogy kínos és nehéz lenne elmagyarázni, miért is akarok ilyen sok ruhát venni, különböző boltokban szereztem be őket.
Olyan ruhákat vettem, melyeket megfelelő méretűnek gondoltam, és elvittem őket a találka színhelyére. A nők elvonultak velük egy szomszédos helységbe, ahonnét hamarosan kacarászás és kuncogás hangjait hallottam kiszűrődni. Végül kinyílt az ajtó, és a melltartók repültek ki rajta. Mentegetőztek, amiért nem hordhatnak ilyesmit, miután soha nem is hordtak… Komoly nehézségeik voltak a cipők magas sarkaival is. Ingadoztak, botorkáltak és nagyon szenvedtek bennük, de azért nem veszítették el a humorérzéküket. Rájöttek, hogy meg kell tanulniuk ezek használatát, bár gyakorta panaszkodtak :’ Miért nem tudnak a földi nők normális cipőben járni?’”

Más alkalmakkor Menger a borbély szerepét töltötte be a frissen érkezett hímnemű űrlátogatóknál. Némelyik férfinek szokatlanul világos bőre volt, karszőrzet vagy arcszőrzet nélkül, és szemmel láthatóan nem sok gondjuk volt a borotválkozással. „ Három hónap földi tartózkodás után azonban szőrössé váltak, és szakállt növesztettek.”

A látogatók közül néhányan sötét szemüveget is igényeltek; egyesek kimondottan vörös színűt, bár az okát sohasem mondták el Mengernek.
„Ezáltal alkalmam nyílt találkozni más világból származó emberekkel fejlettségük minden szakaszából”, mondta Menger, „kezdve azokon, akik egy szót sem értettek a nyelvünkön, az olyanokig, akik folyékonyan beszélték, a tudósoktól és mérnököktől a segítőkig és asszisztensekig. Röviden összefoglaltam számukra a szokásainkat, és nyelvi fordulatainkat. Bár voltak a nyelvek gyors megtanulását lehetővé tévő eszközeink, ezek a gépek nem minden esetben boldogultak a köznapi nyelvvel.”

Étel

Alkalmanként arra is megkérték Mengert, hogy élelmet hozzon nekik.

„ Rendszerint fagyasztott gyümölcsleveket, konzervgyümölcsöt és -zöldséget, korpás kenyeret, gabonamagokat és ilyesmit akartak. Nem voltak hajlandóak tejet inni, kerülték a friss narancsot, citromot és grapefruitot. Legjobban a túlérett gyümölcsöt kedvelték, már amikor sikerült szereznem nekik… Egyszer sikerült vásárolnom számukra kb. 200 kg fán beérett almát az egyik helyi gyümölcsösből. Letesztelték az almákat, és úgy találták, hogy az ásványisó- és vitamintartalmuk jóval alacsonyabb, mint az ő bolygójukon található hasonló gyümölcsöknek. Ezt, állításuk szerint, a talaj rossz minősége okozta. Kifejtették, hogy a mesterséges vegyületekkel történő műtrágyázás nem megfelelő válasz a problémára… mert nem pótolják azokat a szerves anyagokat, melyekben a föld oly nagy hiányt szenved.
A legtöbbször a saját ételüket fogyasztották, melyet szárított, tartósított formában hoztak magukkal. Én is megkóstoltam, és ízletesnek, bár keménynek és száraznak találtam őket.( Megj: akkor még Menger nem ismerte a müzlit. ) Voltak közöttük kimondottan finomak is. A száraz ételt kitették egy eljárásnak, mely során az visszanyerte a nedvességtartalmát, ugyanakkor kitágult az eredeti méretére és állagára. Megkóstoltam az egyik gumós növényt is, mely mind protein-, mind ásványanyag-tartalmát illetően messze magasabb rendű volt az általunk ismert zöldségeknél. Ugyanez itt is megteremne, mondták, ha a talaj egészséges lenne.”

Megfigyelőkorong

Az egyik leszállópályán 1956 áprilisában Mengernek a vénusziak megmutattak egy megfigyelő korongot is, hasonlót ahhoz, amelyről korábban Adamski is beszámolt. Az objektum a földön feküdt. „ Kör alakú, áttetsző tárgynak látszott, mely nagyjából 30 cm vastag, és 1-1,2 méter átmérőjű lehetett. Különféle meleg színek lüktettek körülötte. Ahogyan közeledtünk felé, a színe fehérről kékre váltott, majd vissza fehérre, enyhe sárgás árnyalattal.”

Ezt a korongot egy közeli űrhajóról, távirányítással működtették, és képes volt valamennyi érzelem, gondolat és feltehető szándék rögzítésére. „ Ne aggódj, most fehér”, mondta neki az űrhajós, „ amikor fehér a színe, abból tudhatod, hogy minden rendben van”, majd hozzátette, hogy ugyanezek a színek jelennek meg a hajó műszeres panelján is, és folyamatosan rögzítésre kerülnek.

Az űrhajó belsejében

1956. augusztus 3-án Mengert első ízben felvitték egy űrhajó fedélzetére, aztán tettek egy röpke ugrást egyik leszállópályától a másikig. De közvetlenül mielőtt beszállt volna, az egyik űrhajós egy szerkezetet Mengerre irányította, és egy kékes fénysugár vetült belőle a férfi fejére, amitől egy meglehetősen kellemes bizsergető érzés futott végig a testén. Azért vetítettük rád a sugarat, hogy kondicionáljuk és előkészítsük a testedet, mielőtt a fedélzetre lépnél”, mondták neki. „Gyakorlatilag annyi történt, hogy átállítottuk a tested rezgési frekvenciáját, hogy az megegyezzen a hajóéval.”

Két nappal később, augusztus 5-én kora reggel Mengert már egy hosszabb útra is magukkal vitték:

"Beléptünk egy nagy kör alakú terembe. Ennek közepét egy áttetsző anyagból készült, tekintélyes méretű kerek asztal foglalta el. Az asztal lapja alatt különböző színű fényfoltok lüktettek. Egy ék alakú lábazat tartotta az asztallapot, mely maga egy a padlón elhelyezkedő óriási nagyítólencsének látszó alapon nyugodott. Megközelítőleg a körkörös helyiség egyharmadát szentelték a műszeres írányítópanelnek, melyen különböző színű fények pislákoltak. Az irányítópult előtt egy keretben egy tévéernyőre emlékeztető objektum feküdt."

Az űrlakók egyike elhúzta a kezét az asztal egyik szekciója felett, és két szék bukkant elő a padlóból. Menger és vendéglátója helyet foglaltak, az ernyőn pedig megjelent egy földi kép. A felszállást követően a padlón fekvő nagyítólencse egy másik földi jelenetre fókuszált : két ember - akiket Menger is ismert - hajtott az országúton. " Minden részletet tisztán láthattam … és hallottam a hangjukat is, mintha velünk együtt ők is a hajóban lettek volna…"

1956 augusztusának második felében a pennsylaniai Blue Mountains környékén Mengernek és két másik embernek, akiket ismert ( de nem nevezett meg ), egy másik űrhajó fedélzetén a vetítőernyő segítségével megmutatták a Holdat, és a nagyobb meteoritokat is. Adamskihez hasonlóan Menger is színekről számolt be egy Hold-kráter környékén ( kékről és zöldekről ). A Földünkről szóló leírása meg szóról szóra egyezik az asztronauták 10-15 évvel későbbi ábrázolásához :

" Egyszer a távolból láttuk a Földet is : kékesfehéren tündükölt, halványvöröses árnyalattal; úgy lebegett az űrben, mint egy teniszlabda egy tintafekete víztükrön."

Ekkor Menger öt fényképet készített a Földről és a Holdról, melyből sajnos csak három sikerült, így a külvilág számára nem tudott az utazásáról annyi fényképes bizonyítékkal szolgálni, mint amit az alapvetően szkeptikus földi társadalom elvárt volna tőle.

Kirándulás a Holdra

1956 szeptemberében Mengert ismét néhány földlakó társaságában ( akiket ezúttal sem nevez meg ) elvitték a Holdra. Ez az út, mutattak rá a földönkívüli házigazdái, tovább fog tartani a szokványosnál, és megkívánja az emberi testek felkészítését. "Testetek minden egyes atomja keresztül fog menni egy eljáráson, mely megváltoztatja azok polaritását, frekvenciáját és rezgését, azért, hogy átállítsuk a testeteket a Föld vonzásához szokott tehetetlenségi egyensúlyából olyanra, mely jobban megfelel a holdi gravitációnak", magyarázták a vendéglátói. " Ez a földi idő szerint másfél hetet fog igénybe venni".

Mengert és a többieket elvezették a hajó hálószakaszába, mely egységenként háromemeletes ágyból állt. "Az ágy nem volt túl puha" számolt be róla Menger, " de éppen a megfelelő mértékig torzult ahhoz, hogy felvehesse a test körvonalát. A fejemet egy puha anyagból készült lapos párnára fektettem, és magamra húztam a meleg és rendkívül könnyű takarót".

Reggel a vendégek zuhanyt vettek egy helységben, mely három vagy négy erre alkalmas kabinra oszlott; ezeket áttetsző falak választották el egymástól." Amikor beléptem az egyik ilyen fülkébe, az ajtó automatikusan bezáródott mögöttem, és felgyulladtak a fények. A három zuhanyrózsát - egy volt a fejem felett, kettő a derekam magasságában - külön-külön és együtt is lehetett működtetni."

"Benyomtam a gombot, mire a vízáram - melyet szemmel láthatólag meleg levegővel elegyítettek, mert eléggé buborékos volt - a testemre zúdult. Zuhany még soha életemben nem pezsdített fel ennyire. Körülnéztem szappan után, de nem találtam ilyet. Aztán megtaláltam egy másik gombot, amit korábban még nem nyomtam meg; rátettem az ujjamat, mire egy színtelen oldat kezdett a zuhanyrózsákból áradni, és teljesen habossá tette a testemet; ugyanakkor a vízáram leállt. Felváltva nyomkodtam hol a 'szappan' gombot, hol a 'víz' gombot, akkora örömet lelve az újdonságban, mintha kisgyermek volnék."

A mosdótál is hasonlatos volt a földi társához, azzal a különbséggel, hogy "közelebb volt a padlóhoz, és egy kemény, áttetsző anyagból készült kerámia lehetett".

A mosdó feletti tükörben Menger elképedve vette észre, hogy nincs szüksége borotválkozásra. Érdekes, hogy a nagyjából 10 naposra becsült út során egyszer sem találta szükségesnek, hogy megborotválkozzék.

Az ételt a hajó központi helyiségében szervírozták.

"Instruktorunk kinyitott egy tárolórészt a falon, és néhány készételt vett elő, majd egy mély tartályba vagy edénybe helyezte őket, mely egy mosogatószerű egységben helyezkedett el. Megnyomott egy gombot, amiről az edény megtelt valami folyadékkal. Ezután hagyta, hogy az étel körülbelül öt percig a folyadékban álljon, majd leengedte az edényt. Lenyomott egy újabb gombot, mire az étel külalakja szinte azonnal megváltozott, és gőzölögni kezdett. A sütés alig tartott egy pillanatnál!... Ezután egy nagy, mély szűrő segítségével kiemelte az ételt az edényből, majd műanyagnak tűnő tányérokra helyezte őket, melyekről elmondta, hogy egyszer használatosak."

Az étel olyan zöldségekből állt, mint a burgonya ( jellegzetes diószerű aromával ), káposzta, répa, petrezselyem ( sokkal nagyobbak, mint a mieink ), zöld ásványi sókkal fűszerezve, különféle mogyorók, szeletelve, egy nagyjából 15 cm átmérőjű gyümölcs, mely színét tekintve narancssárga volt, íze pedig a barack és a szilva keverékére emlékeztetett.
"Nem vagyok biztos benne, hogy mennyi ideig tartózkodtunk az űrhajón", emlékezett vissza Menger, "az órám alapján körülbelül 10 napra becsülöm az akklimatizációt. Később gyakorta gondoltam arra, hogy az idő másképp múlott a fedélzeten, mert a szakállam sem nőt; bár ez lehetett a test kondicionálásának az eredménye is - mindenesetre minden más testi funkciónk rendje és módja szerint működött."

Társasutazás a Holdon

Megérkezve a Holdra, Menger azonnal fotózni kezdett, felhasználva a színes szűrőket is, melyekkel házigazdái ellátták. Ezek a polaroid-képek egy dombos vidéken emelkedő kupolás szerkezetet ábrázolnak, mely felett egy csészealj lebeg.

Miután a csészealjuk leszállt ezen kupolaszerű épület mellett, melynek szélessége kb. 45 méter, magassága 15 méter, a földönkívüliek a vendégeket elvitték több csoportban egy Hold-túrára " egy hosszú, 10-15 műanyag kupolával borított kocsikból álló vonatszerű járművön ( megj : mint egy kisvasút a vidámparkban ).

" Hegyek mellett haladtunk el, völgyeken siklottunk keresztül, meglátogatunk holdalatti létesítményeket…A gigászi szirtek és hegységek árnyékában szinte hangyának éreztük magunkat. Az egyik sivatag a nevadai Tűz völgyét idézte az eszembe. Itt el is időztünk arra az időre, míg vendéglátónk kinyitotta a kocsi ajtaját, és lehetővé tette számunkra, hogy egy lélegzetvétel erejéig kidugjuk rajta a fejünket ( a Holdon van levegő! ); de nem is kívántunk többet ebből, mert odakint olyan iszonyatos hőség uralkodott, mint az olvasztókemence közelében. Biztos voltam benne, hogy szabad levegőn nem bírná ki sokáig az ember…Végül elérkeztünk egy másik kupolaszerű épülethez, ahol a vezetőnk megállj parancsolt, és elmondta nekünk, hogy itt kiléphetünk a Hold felszínére. Itt ugyanis könnyedén, vagy legalábbis minimális nehézség nélkül belélegezhetjük a levegőt is… Az első benyomásom ezen a helyen az volt, hogy egy sivatagban vagyok. A levegő meleg volt és száraz. Kis széltölcsérek szántották fel a talajt és forgószélként magukba szippantották a por részecskéit. Felnéztem az égboltra. Sárgás színű volt! Mindeközben olyan érzésem volt, hogy ha távolabbra gyalogolnék, egyszer csak lepottyannék, miután a látóhatár rövidülésben látszott… a talaj a lábam alatt sárgásfehér porszerű homokból állt ( megj : ez a földi lösz! ), kavicsokkal és görgetegkövekkel, valamint helyenként növényi élet (!) parányi megnyilvánulásaival."

A vele utazó földi embereken kívül Menger még látott oroszokat, japánokat , németeket és más nemzetiségűeket is, akik társasutazást tettek a Holdon!


Howard Menger



„Ott, a csermely melletti sziklán, a leggyönyörűbb nő ült, akit csak rövid életemben láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Testének valamennyi porcikája finoman megformázva – melyeket kiemelt a leginkább síruhára emlékeztető öltözet áttetsző anyaga… Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ott ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházatának szokatlan anyagának köszönthető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nylonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére…”

A fenti szavakat Howard Menger ( 1922 – 2009 ) írta, egy vénuszi hölggyel való első találkozásával kapcsolatban, melyre a New Jersey-i High Bridge-ben került sor 1932-ben, amikor még ő egy 10 éves fiú volt.

A bájos vénuszi hölgy elmondta Mengernek, hogy „hosszú utat” tett meg azért, hogy őt lássa, miután ő és a többi vénuszi megfigyelés alatt tartották és már régóta ismerik Howardot. „A sajátunkkal teremtünk kapcsolatot”, tette hozzá, arra utalva, hogy Mengert kapcsolat fűzi saját vénuszi társaihoz. A hölgy azt is kifejtette a serdülőkorban lévő fiatalnak, hogy habár most sok mindent nem érthet mindabból, amit elmond neki, de az életének későbbi szakaszában tisztán fog látni.

Mengernek fogalma sem volt róla, hogy ki a látogató és hogy honnan érkezett : nem is hallott még földönkívüliekről, bár már számos esetben látott repülő korongokat – ezek egyike még rövid időre le is szállt előtte – többnyire a testvérbátyja társaságában. Aztán a hölgy megadta a szükséges információkat Menger jövőbeli ténykedésével kapcsolatban, melyben jócskán jut szerep a vénusziakkal való találkozásnak is, majd a hölgy megkérte a fiút, hogy ő távozzon elsőként. Menger elsétált a helyszínről, de még egyszer visszafordulva búcsút intett a szépséges jelenésnek.

További korai találkozások

Howard Menger második találkozása a vénusziakkal 1942-ben történt, amikor az USA hadseregében szolgált, egy páncélos-hadosztálynál, a texasi El Paso közelében. A közeli mexikói város Cuidad Juárez utcáit rótta éppen, amikor hirtelen egy taxi húzódott le mellé az útról, melynek vezetője a hátsó ülés felé mutatott.

A sofőrnek hosszú, szőke haja volt, mely rálógott a vállára, és napbarnított bőre. Az átlagos mexikóinál magasabb és testesebb férfi enyhe mexicói akcentussal beszélte az angolt, és meghívta Mengert a taxijába, miután sürgős mondanivalója volt számára. Menger ezt visszautasította, de később eltűnődött rajta, hogy vajon nem követett-e hibát ezzel. Lehet, hogy ez a férfi is a „többiekhez” tartozott, akikre a sziklán ülő nő is utalt?

Nem sokkal ezután, amikor a kaliforniai Camp Cookban szolgált, Mengert egy egyenruhába öltözött ember üdvözölte, először telepatikusan, majd verbálisan is, utalva rá, hogy tudomással bír a korábbi találkozókról a többiekkel. Megjelenését tekintve a férfi meglehetősen szokatlannak tűnt :

„ Kellemes külsejű férfi volt. Jóllehet volt valami végtelenül szokatlan benne, elment volna – ahogy el is ment – szokványos közkatonának. Sajátossága nem is annyira a nemesen metszett vonásokban és szemének szinte cseppfolyós tisztaságában nyilvánult meg, hanem a kommunikáció során. Érzékelni lehetett, hogy kedves, bölcs, értelmes és szellemileg fejlettebb, mint akivel korábban találkoztam. Bár bizonyos tartózkodással viseltetett, mintha lényének egy része idegenkedett volna az átlagember szerepétől, valahogy mégsem lepődtem meg a felszín alatt bujkáló, mégis természetes humorérzék bizonyos megnyilvánulásain…”

A Juarez városi kontaktusra utalva a vénuszlakó elmondta neki, hogy teljességgel megérti Mengert vonakodását, hogy beszálljon abba a taxiba, egy ilyen ember mellé, és humorosan megjegyezte: „ Mondtuk neki, hogy vágassa le haját.”

A vénuszlakó a továbbiakban azt is elmondta, hogy népe több évszázaddal ezelőtt már létesített kapcsolatot a Mexikóban lakó emberekkel.

„Jóval a konkvisztádorok megjelenése előtt kapcsolatot létesítettünk az aztékokkal. Sok mindenben segítettünk ezeknek az embereknek, és nagy kár, hogy a hódítók jó szándék és barátság helyett háborút hoztak, mert számos olyan dolog volt, amit megtanulhattak volna az aztékoktól, akik így magukkal vitték a titkaikat, melyek sírba szálltak, civilizációjukkal együtt.

Ezen titkok egy része feltehetőleg a hang és a fény energiaként és meghajtóerőként történő felhasználásával volt kapcsolatban. Számos űrlakó jött el saját bolygójáról ( melyet nem nevezett meg ), hogy kapcsolatba lépjen „saját népének túlélőivel, akik még mindig a Földön laktak, az ősi faj leszármazottaival, mely eredetileg a saját bolygójukról származott”.

A vénuszlakók továbbá elmondták Mengernek, hogy alakulata hamarosan Hawaiira költözik, ahol őt különleges feladatok elvégzésére osztják be, mely elegendő szabadidőt biztosít majd számára „bizonyos feladatok” végrehajtására, és ahol további kontaktusra számíthat velük.

Hawaiion Menger a század térképész írnokaként tevékenykedett. Később áthelyezték az ezred főhadiszállására, és különleges szolgálatra osztották be, melynek során a haditengerészet hírszerzésével együtt számos titkos találmánnyal kapcsolatba került. Aztán egy este, egy sugallat hatására kölcsönvett egy terepjárót, és elhajtott a főhadiszállásról néhány mérföldnyire fekvő barlangos területre, ahol egy újabb gyönyörű lánnyal találkozott, aki viszont a Marsról jött:

„Egy pasztell árnyalatú laza viseletet hordott. A tunikaszerű felsőrész alatt pedig áttetsző rózsaszín, lazán illeszkedő, pizsamához hasonló hosszú nadrágot. Nagyjából 165 cm magas lehetett; sötét, hullámos haja a vállára omlott, tunikája bájosan lengte körül finoman megformált alakját… ez a lány szintúgy a spirituális szeretet és a mély megértés auráját árasztotta magából. Félelemmel vegyes tisztelet és alázat töltött el a jelenlétében, ugyanakkor nem voltam híján az erős fizikai vonzalomnak, melyet lehetetlen lett volna magamba fojtani egy ilyen teremtmény társaságában.”

Ugyanakkor Menger hangsúlyozta, hogy űrtestvérei jóllehet fizikális, mentális és spirituális képességeiket tekintve jócskán magasabb rendűek voltak nálunk, mégis nagyon hasonlítottak hozzánk. Kezdetben zavarónak találta, hogy a látogatók olvasni tudnak minden gondolatában, de „amikor valaki ráébred, hogy semmit sem rejthet magába, TELJESSÉGGEL ŐSZINTÉVÉ VÁLIK, MIND MAGÁHOZ, MIND A LÁTOGATÓIHOZ”. A hosszas beszélgetés után a marsi lány előre megmondta, hogy Mengert 1945 áprilisának elejére Okinawára helyezik, ahol egy páncélos-hadosztálynál szolgál.

Menger itt, Okinawán találkozott első ízben a háború borzalmaival, amikor egy repeszgránát szilánkja a szemébe csapódott, ami fertőzést és átmeneti vakságot okozott neki. A kórházi tartózkodása alatt az egyik nővér, aki róla gondoskodott, és feltehetőleg az űrtestvérekhez tartozott, biztosította róla, hogy látása vissza fog térni. Pontosan megjósolta egy másik kapcsolatfelvétel bekövetkeztét is, mely nagyjából egyezett azzal az időponttal, amikor kiszabadul a kórházból.

Két héttel azután, hogy kiengedték, Mengert kis híján ledöfte szuronyával három japán katona, de végül sikerült felülkerekednie. A csetepaté alatt végig az az erős meggyőződés munkált benne, hogy nem ölheti meg ezeket a katonákat – ezt a találkozások mentális befolyásának tulajdonította.

Mengernek ekkor újabb találkozásban volt része, ezúttal Okinawa északi részén, egy nagyon magas, khakiszínű egyenruhába öltözött férfival, aki többek között azt is közölte vele, hogy a Vénuszról származik. Megjósolta továbbá, hogy a japánok hamarosan meg fogják adni magukat, „miután megadásra kényszeríti őket egy olyan erő, mely megrázkódtatja az egész világot”. Néhány héttel ezután ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira.

Menger a háború után, 1946 júniusában már egy földet ért hajóval és személyzetével is találkozott, amikor meglátogatta a New Jersey-i High Bridge-ben élő szüleit. A hajó, mely az Adamski-típushoz hasonlított ( Megj: ez a „járőrhajó” látható a Felemelkedés-fórum főoldalán is ) , előtte landolt a földön. Két kékesszürke síruhaszerű uniformisba öltözött, hosszú, szőke hajú férfi lépett ki az ajtón, őket pedig az a lány követte, akivel már 1932-ben találkozott. „A csodálatos teremtés semmit sem változott”, mondta Menger. Bár csak 25 év körülinek tűnt a lány, valójában 500 esztendős volt! Az ezután következő beszélgetés során tudatták Mengerrel, hogy további kapcsolatfelvételek várhatók, melyek során újabb instrukciókat kap.

1947 végén még két űrbéli lény találkozott Mengerrel; e találkozó során mutattak neki egy félreeső farmot, egyikét azoknak a helyeknek, melyeket a jövőben bekövetkező leszállásokhoz és kapcsolatteremtésekhez használni fognak, miután ott senkiben nem tehet kárt a hajóból kiáramló elektromágneses erőtér. Mengert ezekről a landolásokról mindig előzetesen, telefonon értesítették.

Menger mint közvetítő

Howard Menger hihetetlen kalandjai folytatódtak az 1950-es években is, miközben ő egyre jobban belebonyolódott a nekik való segédkezésbe, hogy a vénusziak megtelepedhessenek a földön. Ez a feladat nem nélkülözte a humort sem, ahogyan erről Menger visszaemlékezett :

„Gyakorta én vásároltam meg a ruháikat, melyeket elvittem magammal a találkozók helyszínére. A más bolygóról érkező látogatóknak földi öltözetbe kell bújniuk, ha el akarnak vegyülni a földi emberek között… Emlékszem egy alkalomra, amikor megkértek, hogy vásároljak néhány teljes női öltözetet. Miután féltem, hogy kínos és nehéz lenne elmagyarázni, miért is akarok ilyen sok ruhát venni, különböző boltokban szereztem be őket.
Olyan ruhákat vettem, melyeket megfelelő méretűnek gondoltam, és elvittem őket a találka színhelyére. A nők elvonultak velük egy szomszédos helységbe, ahonnét hamarosan kacarászás és kuncogás hangjait hallottam kiszűrődni. Végül kinyílt az ajtó, és a melltartók repültek ki rajta. Mentegetőztek, amiért nem hordhatnak ilyesmit, miután soha nem is hordtak… Komoly nehézségeik voltak a cipők magas sarkaival is. Ingadoztak, botorkáltak és nagyon szenvedtek bennük, de azért nem veszítették el a humorérzéküket. Rájöttek, hogy meg kell tanulniuk ezek használatát, bár gyakorta panaszkodtak :’ Miért nem tudnak a földi nők normális cipőben járni?’”

Más alkalmakkor Menger a borbély szerepét töltötte be a frissen érkezett hímnemű űrlátogatóknál. Némelyik férfinek szokatlanul világos bőre volt, karszőrzet vagy arcszőrzet nélkül, és szemmel láthatóan nem sok gondjuk volt a borotválkozással. „ Három hónap földi tartózkodás után azonban szőrössé váltak, és szakállt növesztettek.”

A látogatók közül néhányan sötét szemüveget is igényeltek; egyesek kimondottan vörös színűt, bár az okát sohasem mondták el Mengernek.
„Ezáltal alkalmam nyílt találkozni más világból származó emberekkel fejlettségük minden szakaszából”, mondta Menger, „kezdve azokon, akik egy szót sem értettek a nyelvünkön, az olyanokig, akik folyékonyan beszélték, a tudósoktól és mérnököktől a segítőkig és asszisztensekig. Röviden összefoglaltam számukra a szokásainkat, és nyelvi fordulatainkat. Bár voltak a nyelvek gyors megtanulását lehetővé tévő eszközeink, ezek a gépek nem minden esetben boldogultak a köznapi nyelvvel.”

Étel

Alkalmanként arra is megkérték Mengert, hogy élelmet hozzon nekik.

„ Rendszerint fagyasztott gyümölcsleveket, konzervgyümölcsöt és -zöldséget, korpás kenyeret, gabonamagokat és ilyesmit akartak. Nem voltak hajlandóak tejet inni, kerülték a friss narancsot, citromot és grapefruitot. Legjobban a túlérett gyümölcsöt kedvelték, már amikor sikerült szereznem nekik… Egyszer sikerült vásárolnom számukra kb. 200 kg fán beérett almát az egyik helyi gyümölcsösből. Letesztelték az almákat, és úgy találták, hogy az ásványisó- és vitamintartalmuk jóval alacsonyabb, mint az ő bolygójukon található hasonló gyümölcsöknek. Ezt, állításuk szerint, a talaj rossz minősége okozta. Kifejtették, hogy a mesterséges vegyületekkel történő műtrágyázás nem megfelelő válasz a problémára… mert nem pótolják azokat a szerves anyagokat, melyekben a föld oly nagy hiányt szenved.
A legtöbbször a saját ételüket fogyasztották, melyet szárított, tartósított formában hoztak magukkal. Én is megkóstoltam, és ízletesnek, bár keménynek és száraznak találtam őket.( Megj: akkor még Menger nem ismerte a müzlit. ) Voltak közöttük kimondottan finomak is. A száraz ételt kitették egy eljárásnak, mely során az visszanyerte a nedvességtartalmát, ugyanakkor kitágult az eredeti méretére és állagára. Megkóstoltam az egyik gumós növényt is, mely mind protein-, mind ásványanyag-tartalmát illetően messze magasabb rendű volt az általunk ismert zöldségeknél. Ugyanez itt is megteremne, mondták, ha a talaj egészséges lenne.”

Megfigyelőkorong

Az egyik leszállópályán 1956 áprilisában Mengernek a vénusziak megmutattak egy megfigyelő korongot is, hasonlót ahhoz, amelyről korábban Adamski is beszámolt. Az objektum a földön feküdt. „ Kör alakú, áttetsző tárgynak látszott, mely nagyjából 30 cm vastag, és 1-1,2 méter átmérőjű lehetett. Különféle meleg színek lüktettek körülötte. Ahogyan közeledtünk felé, a színe fehérről kékre váltott, majd vissza fehérre, enyhe sárgás árnyalattal.”

Ezt a korongot egy közeli űrhajóról, távirányítással működtették, és képes volt valamennyi érzelem, gondolat és feltehető szándék rögzítésére. „ Ne aggódj, most fehér”, mondta neki az űrhajós, „ amikor fehér a színe, abból tudhatod, hogy minden rendben van”, majd hozzátette, hogy ugyanezek a színek jelennek meg a hajó műszeres panelján is, és folyamatosan rögzítésre kerülnek.

Az űrhajó belsejében

1956. augusztus 3-án Mengert első ízben felvitték egy űrhajó fedélzetére, aztán tettek egy röpke ugrást egyik leszállópályától a másikig. De közvetlenül mielőtt beszállt volna, az egyik űrhajós egy szerkezetet Mengerre irányította, és egy kékes fénysugár vetült belőle a férfi fejére, amitől egy meglehetősen kellemes bizsergető érzés futott végig a testén. Azért vetítettük rád a sugarat, hogy kondicionáljuk és előkészítsük a testedet, mielőtt a fedélzetre lépnél”, mondták neki. „Gyakorlatilag annyi történt, hogy átállítottuk a tested rezgési frekvenciáját, hogy az megegyezzen a hajóéval.”

Két nappal később, augusztus 5-én kora reggel Mengert már egy hosszabb útra is magukkal vitték:

"Beléptünk egy nagy kör alakú terembe. Ennek közepét egy áttetsző anyagból készült, tekintélyes méretű kerek asztal foglalta el. Az asztal lapja alatt különböző színű fényfoltok lüktettek. Egy ék alakú lábazat tartotta az asztallapot, mely maga egy a padlón elhelyezkedő óriási nagyítólencsének látszó alapon nyugodott. Megközelítőleg a körkörös helyiség egyharmadát szentelték a műszeres írányítópanelnek, melyen különböző színű fények pislákoltak. Az irányítópult előtt egy keretben egy tévéernyőre emlékeztető objektum feküdt."

Az űrlakók egyike elhúzta a kezét az asztal egyik szekciója felett, és két szék bukkant elő a padlóból. Menger és vendéglátója helyet foglaltak, az ernyőn pedig megjelent egy földi kép. A felszállást követően a padlón fekvő nagyítólencse egy másik földi jelenetre fókuszált : két ember - akiket Menger is ismert - hajtott az országúton. " Minden részletet tisztán láthattam … és hallottam a hangjukat is, mintha velünk együtt ők is a hajóban lettek volna…"

1956 augusztusának második felében a pennsylaniai Blue Mountains környékén Mengernek és két másik embernek, akiket ismert ( de nem nevezett meg ), egy másik űrhajó fedélzetén a vetítőernyő segítségével megmutatták a Holdat, és a nagyobb meteoritokat is. Adamskihez hasonlóan Menger is színekről számolt be egy Hold-kráter környékén ( kékről és zöldekről ). A Földünkről szóló leírása meg szóról szóra egyezik az asztronauták 10-15 évvel későbbi ábrázolásához :

" Egyszer a távolból láttuk a Földet is : kékesfehéren tündükölt, halványvöröses árnyalattal; úgy lebegett az űrben, mint egy teniszlabda egy tintafekete víztükrön."

Ekkor Menger öt fényképet készített a Földről és a Holdról, melyből sajnos csak három sikerült, így a külvilág számára nem tudott az utazásáról annyi fényképes bizonyítékkal szolgálni, mint amit az alapvetően szkeptikus földi társadalom elvárt volna tőle.

Kirándulás a Holdra

1956 szeptemberében Mengert ismét néhány földlakó társaságában ( akiket ezúttal sem nevez meg ) elvitték a Holdra. Ez az út, mutattak rá a földönkívüli házigazdái, tovább fog tartani a szokványosnál, és megkívánja az emberi testek felkészítését. "Testetek minden egyes atomja keresztül fog menni egy eljáráson, mely megváltoztatja azok polaritását, frekvenciáját és rezgését, azért, hogy átállítsuk a testeteket a Föld vonzásához szokott tehetetlenségi egyensúlyából olyanra, mely jobban megfelel a holdi gravitációnak", magyarázták a vendéglátói. " Ez a földi idő szerint másfél hetet fog igénybe venni".

Mengert és a többieket elvezették a hajó hálószakaszába, mely egységenként háromemeletes ágyból állt. "Az ágy nem volt túl puha" számolt be róla Menger, " de éppen a megfelelő mértékig torzult ahhoz, hogy felvehesse a test körvonalát. A fejemet egy puha anyagból készült lapos párnára fektettem, és magamra húztam a meleg és rendkívül könnyű takarót".

Reggel a vendégek zuhanyt vettek egy helységben, mely három vagy négy erre alkalmas kabinra oszlott; ezeket áttetsző falak választották el egymástól." Amikor beléptem az egyik ilyen fülkébe, az ajtó automatikusan bezáródott mögöttem, és felgyulladtak a fények. A három zuhanyrózsát - egy volt a fejem felett, kettő a derekam magasságában - külön-külön és együtt is lehetett működtetni."

"Benyomtam a gombot, mire a vízáram - melyet szemmel láthatólag meleg levegővel elegyítettek, mert eléggé buborékos volt - a testemre zúdult. Zuhany még soha életemben nem pezsdített fel ennyire. Körülnéztem szappan után, de nem találtam ilyet. Aztán megtaláltam egy másik gombot, amit korábban még nem nyomtam meg; rátettem az ujjamat, mire egy színtelen oldat kezdett a zuhanyrózsákból áradni, és teljesen habossá tette a testemet; ugyanakkor a vízáram leállt. Felváltva nyomkodtam hol a 'szappan' gombot, hol a 'víz' gombot, akkora örömet lelve az újdonságban, mintha kisgyermek volnék."

A mosdótál is hasonlatos volt a földi társához, azzal a különbséggel, hogy "közelebb volt a padlóhoz, és egy kemény, áttetsző anyagból készült kerámia lehetett".

A mosdó feletti tükörben Menger elképedve vette észre, hogy nincs szüksége borotválkozásra. Érdekes, hogy a nagyjából 10 naposra becsült út során egyszer sem találta szükségesnek, hogy megborotválkozzék.

Az ételt a hajó központi helyiségében szervírozták.

"Instruktorunk kinyitott egy tárolórészt a falon, és néhány készételt vett elő, majd egy mély tartályba vagy edénybe helyezte őket, mely egy mosogatószerű egységben helyezkedett el. Megnyomott egy gombot, amiről az edény megtelt valami folyadékkal. Ezután hagyta, hogy az étel körülbelül öt percig a folyadékban álljon, majd leengedte az edényt. Lenyomott egy újabb gombot, mire az étel külalakja szinte azonnal megváltozott, és gőzölögni kezdett. A sütés alig tartott egy pillanatnál!... Ezután egy nagy, mély szűrő segítségével kiemelte az ételt az edényből, majd műanyagnak tűnő tányérokra helyezte őket, melyekről elmondta, hogy egyszer használatosak."

Az étel olyan zöldségekből állt, mint a burgonya ( jellegzetes diószerű aromával ), káposzta, répa, petrezselyem ( sokkal nagyobbak, mint a mieink ), zöld ásványi sókkal fűszerezve, különféle mogyorók, szeletelve, egy nagyjából 15 cm átmérőjű gyümölcs, mely színét tekintve narancssárga volt, íze pedig a barack és a szilva keverékére emlékeztetett.
"Nem vagyok biztos benne, hogy mennyi ideig tartózkodtunk az űrhajón", emlékezett vissza Menger, "az órám alapján körülbelül 10 napra becsülöm az akklimatizációt. Később gyakorta gondoltam arra, hogy az idő másképp múlott a fedélzeten, mert a szakállam sem nőt; bár ez lehetett a test kondicionálásának az eredménye is - mindenesetre minden más testi funkciónk rendje és módja szerint működött."

Társasutazás a Holdon

Megérkezve a Holdra, Menger azonnal fotózni kezdett, felhasználva a színes szűrőket is, melyekkel házigazdái ellátták. Ezek a polaroid-képek egy dombos vidéken emelkedő kupolás szerkezetet ábrázolnak, mely felett egy csészealj lebeg.

Miután a csészealjuk leszállt ezen kupolaszerű épület mellett, melynek szélessége kb. 45 méter, magassága 15 méter, a földönkívüliek a vendégeket elvitték több csoportban egy Hold-túrára " egy hosszú, 10-15 műanyag kupolával borított kocsikból álló vonatszerű járművön ( megj : mint egy kisvasút a vidámparkban ).

" Hegyek mellett haladtunk el, völgyeken siklottunk keresztül, meglátogatunk holdalatti létesítményeket…A gigászi szirtek és hegységek árnyékában szinte hangyának éreztük magunkat. Az egyik sivatag a nevadai Tűz völgyét idézte az eszembe. Itt el is időztünk arra az időre, míg vendéglátónk kinyitotta a kocsi ajtaját, és lehetővé tette számunkra, hogy egy lélegzetvétel erejéig kidugjuk rajta a fejünket ( a Holdon van levegő! ); de nem is kívántunk többet ebből, mert odakint olyan iszonyatos hőség uralkodott, mint az olvasztókemence közelében. Biztos voltam benne, hogy szabad levegőn nem bírná ki sokáig az ember…Végül elérkeztünk egy másik kupolaszerű épülethez, ahol a vezetőnk megállj parancsolt, és elmondta nekünk, hogy itt kiléphetünk a Hold felszínére. Itt ugyanis könnyedén, vagy legalábbis minimális nehézség nélkül belélegezhetjük a levegőt is… Az első benyomásom ezen a helyen az volt, hogy egy sivatagban vagyok. A levegő meleg volt és száraz. Kis széltölcsérek szántották fel a talajt és forgószélként magukba szippantották a por részecskéit. Felnéztem az égboltra. Sárgás színű volt! Mindeközben olyan érzésem volt, hogy ha távolabbra gyalogolnék, egyszer csak lepottyannék, miután a látóhatár rövidülésben látszott… a talaj a lábam alatt sárgásfehér porszerű homokból állt ( megj : ez a földi lösz! ), kavicsokkal és görgetegkövekkel, valamint helyenként növényi élet (!) parányi megnyilvánulásaival."

A vele utazó földi embereken kívül Menger még látott oroszokat, japánokat , németeket és más nemzetiségűeket is, akik társasutazást tettek a Holdon!


Forrás: spiritufo.ditro.hu
 

Alyx Stranger

Állandó Tag Silver tag
Állandó Tag
Hát nemtom, én ha ufo lennék tuti messzire elkerülném ezt a bolygót. Remélem értelmes hozzászólást volt. Mertha én most elkezdeném fejtegetni a világnézetemet akkor még holnap reggel is itt ülhetnék:)
 

WalterSkinner

Állandó Tag
Állandó Tag
Titkos interjú a roswelli ufó-túlélő pilótájával

Egy 60 évig őrzött titok leleplezése

A roswell-i ufó-szerencsétlenség egyik (vagy egyetlen?) fogságba esett túlélőjének telepatikus narratívája
Erősen rövidített ismertetés az erről 2008-ban készült könyvből.
Az ismertetést és a megjegyzéseket készítette: Sysmus

2007-ben egy Lawrence Spencer nevű férfi iratokat tartalmazó vaskos postai csomagot kapott. Az iratokból kiderült, hogy azok küldője egy 83 éves asszony, aki 1947-ben azon a katonai bázison dolgozott nővérként, ahová a Roswellben lezuhant ufó egyik életben maradt utasát (pilótáját) elhelyezték, hogy kikérdezzék.
Az asszony nyolc évvel korábbról ismerte már Spencert, aki az un. Óz jelenségről (az ember olyan állapota, amikor nem tudja, hogy amit lát és hall, valóság-e vagy illúzió) írt könyvet és őhozzá fordult segítségért. Az asszony akkor megtagadta a segítséget és nem árulta el, milyen anyagok vannak a birtokában. A Spencerhez intézett levelében leírja, hogy hatvan évig őrizte a titkot: nemcsak azt, ami az interjú során a tudomására jutott, hanem azt is, hogy nála maradt véletlenül a teljes dokumentáció! De halála ideje közeledvén, ráébredt, hogy titkát meg kell osztania az emberiséggel. Erről így írt:

„Sok embert öltek meg azért, hogy megakadályozzák annak a tudásnak a feltárását, amelynek a társadalom előli titkolását én is segítettem. Csak egy maréknyi ember tud arról, milyen terhet hordoztam 60 éven át azzal, hogy tartottam ezt a titkot. Mindezekben az években úgy gondoltam, hogy nagy bizalmat fektettek belém a kormány hatalommal bíró személyei, de sokszor úgy éreztem, hogy a hatalom rossz úton jár, amikor az emberiséget távol tartja attól a tudástól, hogy idegen életformák nemcsak hogy léteznek, hanem folytatólagosan agresszíven monitorozzák és megszállják mindenki életét a Földön minden áldott nap.”…”Egy kristálytiszta utólagos megvilágosodás nyitotta ki a szememet: hogy segítenem kellene a bolygó megmentését, minden élő lényét, és galaxisunk minden életformájáét!”
Azt kérte Lawrence Spencertől, hogy valamilyen formában hozza ezt az anyagot nyilvánosságra, de úgy, hogy neki ne legyen baja belőle. Ha esetleg regény-keretbe helyezi, akkor elkerülheti azon biztonsági szervek figyelmét, akik a nemzetbiztonság örve alatt üldözik az igazságot. Ha újságban vagy tévében hozná nyilvánosságra, akkor úgyis diszkeditálnák, annál is inkább, mert valóban hihetetlen mindez.

Spencer végül is könyv formájában hozta nyilvánosságra az egész anyagot. A könyv előszavában megírja, hogy ezeknek a dokumentumoknak a születése óta eltelt hosszú időszakban a földönkívüliekkel kapcsolatban rengeteg információ és dezinformáció, félrevezetés és hazugság került napvilágra, de még mindig nem világos, hogy mi az igazság és mi nem az.

A katonai bázisra bevitt túlélő ufonauta nem hasonlított az ufóban lévő többi társára. Miután kiderült, hogy a bázis személyzetéből egyetlen ember képes vele kommunikálni: Matilde O’Donner McElroy nővér, aki ezért hivatalos megbízást kapott arra, hogy ő vegye gondjaiba az ET-t. Kezdetben a kommunikáció azonban csupán tőmondatokra korlátozódott, és telepatikus ráhangolódással történt. Mivel így nem jutottak semmire, és mivel az idegen csakis és kizárólag Matildével volt hajlandó kommunikálni, így az a döntés született, hogy Matilde megpróbálja őt angolul tanítani, olyan módszerrel, mint ahogyan a kisgyerekeket tanítják olvasni. Ehhez egy rendkívül hosszan használt és sikeres 19. századbeli olvasókönyvet használt. A tanítás módszerére egy tanár tanította meg Matilde-ot.
Az idegennek sem evésre, sem alvásra nem volt szüksége, mert teste nem biológiai, hanem egy mesterségesen előállított technológiai test volt, így a nap 24 órájában folyamatosan tanult. Pár nap múlva már könyveket követelt magának, melyeket először Matilde olvasott fel neki, de hamarosan már önállóan olvasott. Megkapta az Encyclopedia Britannica-t, majd mindenféle tárgyú (történelmi, irodalmi, műszaki, filozófiai stb.) könyvek garmadáját tette magáévá, mindezt összesen 15 nap alatt. A 16. napon végül hajlandónak mutatkozott „beszélni”. Mivel azonban testében nem voltak szervek, ezért továbbra is telepatikus úton kommunikáltak, vagyis Matilde most már angol nyelven tudta fogni az „adást”. A teljes anyag szóról szóra megmaradt az emlékezetében, így a szöveget minden nap lediktálta egy gépírónak, aki azt átadta a katonai főnököknek. Matilde többször is próbálkozott azzal, hogy rábírja a magát Airl-nak nevező földönkívüli ufonautát, hogy a főnökei által neki átadott kérdésekre válaszoljon, de az erre nem volt hajlandó: saját mondanivalóját adta át telepatikusan Matildenak.



Az Idegen, aki Airl-nek nevezte magát, egy galaktikai méretű hatalmas birodalomhoz tartozott, melyet Domainnek nevezett. Ő maga katonatiszt, pilóta és mérnök Először ie.5965-ben lépett kapcsolatba a Földdel.. Az utolsó földi nyelv, amit megtanult, a hindu volt. Azzal a feladattal küldték a Földre, hogy megtaláljon egy Domain bázist, melyet a Himalájában építettek fel, de amikor felkeresték volna, kiderült, hogy valakik megsemmisítették és a személyzet 3000 tagja eltűnt.. A Himalája környékén élő embereket kikérdezve arra a következtetésre jutott, hogy a Földön még fennmaradtak a „Régi Birodalom” erői, melyeknek más bolygókon lévő központi bázisait ők korábban már likvidálták.

Bár a domainhez tartozó területek 347 nyelvét ismerte, angolul nem tudott. Elmondta, hogy a kapott könyveket leszkennelte és átküldte a domain megfelelő bázisára, ahol betáplálták saját komputereikbe, majd mindent lefordítottak és visszatáplálták belé. Az anyagot saját gondolati rendszerébe illesztve azt már magáévá tudta tenni. Airl továbbra sem volt hajlandó kérdésekre válaszolni, de olyan információt adott át Matilde-nek melyről úgy gondolta, hogy az emberiség felvilágosítását szolgálja.
Elmondta, hogy az embereket is-be-nek fogja nevezni: az „is”, azaz „van” rész az örök szellemi létezést jelenti az emberi lényben, a „be”, azaz a lenni szó pedig azt a kívánságát, hogy konkrétan „legyen ”. Matilde ezt nem értette, mivel katolikus lévén úgy vélte, hogy csak a szentháromság rendelkezik ilyen örök életű szellemiséggel, ezért Airl Matilde tudatát kiemelte a testéből és a következő pillanatban már felülről látta magát, amint Airllel beszélget. Ekkor megértette, miről is van szó: ő egy örök életű szellemi lény, ugyanolyan, mint Airl, (azaz a szellemi része elválasztható a testétől), ezért melegséget és rokoni érzületeket kezdett érezni iránta. Airl elmagyarázta, hogy a test, amit használ, levethető, odahaza nincs testre szüksége. A szintetikus test voltaképpen egy informatikai burok, amely a kommunikációt teszi lehetővé. Ez a burok szervesen kapcsolódik az űrhajó testéhez, amely ugyanilyen elven működik, mintha második testrétege lenne. Az űrhajó voltaképpen az Is-Be kiterjesztése. A domain a fizikai univerzumnak kb. a negyedét teszi ki és célja a domain védelme, terjeszkedése és erőforrásainak menedzselése. Ők ugyanazt teszik nagyban, mint amit a pápa vagy az európai királyok, amikor a bennszülöttek által lakott területeket hódítanak meg.

Az alábbiakban csak azokat a részeket emelem ki, melyeket jómagam érdekesnek illetve igaznak gondolok, mert egybeesik általam más forrásokból megismert információkkal. A lábjegyzetek saját kommentárjaim.

A Domain számára Űrbázisként azok a helyek felelnek meg, ahol alacsony a gravitáció. Ezek elsősorban: a Föld holdjának másik fele, az aszteroid övezet valamint a Mars és a Vénusz. A bázisok dóm szerű épületekből állnak, melyek mészkőből épülnek vagy föld alatt találhatók. Felettük elektromágneses mezőket hoznak létre, amelyek a leplezést szolgálják. Ha a Domain birtokba vesz egy területet, azt saját birtokának tekinti és védelmezi. A Föld a Domain számára csak azért fontos, mert útba esik a galaxis középpontja felé, azon az útvonalon van, ahol a Domain terjeszkedni kíván.

A tér és idő: a tér az a távolság, mely egy szemlélő Is-be és a tárgy között van. Az idő ugyan az események egymásutániságát feltételezi, de az események nem lineárisan követik egymást egy multidimenzionális világban, hanem egyidejűleg, egymásra hatva, egymással összefüggésben, ciklikusan vagy hullámvonalban. Airl és a földi emberek között az a különbség, hogy ő akarata szerint ki tud lépni a maga báb testéből. Ilyenkor ő egy olyan is-be, akinek a létezése nincs időhöz vagy térhez kötve. Egy szempillantás alatt bárhol ott teremhet, ahol akar.
Mivel energia korlátlan mennyiségben teremthető , de nem pusztítható el, így az Is-be-k vagy egy-egy csoportjuk annyi univerzumot teremthet, amennyit csak akar, az egész folytonosan tágul, de sohasem pusztulhat el, a részek csak összeolvadnak, szétválnak. Fizikai méreteik a végtelenségig növekedhetnek. Az örök életű Is-be-k, azaz teremtő spirituális lények különféle okokból kerülhetnek fizikai testbe. Az, hogy a Földön élő Is-Be-k hogyan kerültek a Földre, nehéz lenne megmondani, mert a Földön élő Is-Be-k memóriáját kitörölték. Van, hogy azért öltenek fizikai testek, mert más Is-be-k fogságába kerülnek és azok saját szükségleteiknek megfelelően rabszolgákat csinálnak belőlük, akik helyettük végeznek fizikai munkát fizikai bolygókon. Ő maga 625 millió év óta szolgál a domain expedíciós hadtestében, és a Földön is sokszor megfordult.

A földi tudósok tévednek, amikor a felezési időből állapítják meg az anyag korát, mivel az anyagnak nincs kora. Az anyag elpusztíthatatlan, legfeljebb a formáját változtatja. A domain (földi idő szint?) 80 trillió (?) éves. Matilde lábjegyzetben megjegyzi, hogy a trillió szót azért használja, mert olyan nagy mennyiségekről van szó, melyeket ő fel sem tud fogni, azt akarja érzékeltetni, hogy a végtelenséghez közeli.
A Domain nem olyan régóta, mindössze 10ezer éve hatolt be a Tejút galaxisba Azt tapasztalták, hogy a Régi Birodalom már évmilliók óta terjeszkedik a galaxisban és mindenfelé erős és rejtett állásokat épített ki. Nagy csaták voltak a naprendszerben a Domain és a Régi Birodalom erői között, ami kr.u.1235-ben ért véget, amikor is a Domain megsemmisítette a Régi Birodalom utolsó űrhajóját is és akkor foglalták el a Régi Birodalomnak nevezett „társaság” által birtokolt bázisokat. Amikor körülnéztek a Földön, azt tapasztalták, hogy a Régi Birodalom minden Földre került embert megfosztott memóriájától. 1914 tavaszán azonban felfedezték, hogy egyik felderítőjük, akit a Földre küldtek körülnézni, Ferenc Ferdinánd testét foglalta el, úgy hogy annak eredeti gazdáját kizavarta a testből. A merénylet azt eredményezte, hogy a tiszt szintén, akárcsak a többi ember, elveszítette indentitásának a tudatát. Amikor a domain utánanézett, hogy hogyan történhetett ez, akkor fedezték fel, hogy a galaktika ama része, ahol a Föld is található, egy elektronikus hálóval van bevonva, amely minden itt élő Is-Be-t agymosásnak vet alá. Itt arról van szó, hogy valamennyi spirituális lény valamennyi életének, sok millió éves múltjának teljes memóriatárát megsemmisíti ez az elektrosokk-ként ható elektromágneses sugarakat kibocsátó rendszer. Minden egyes Is-Be hipnotikus állapotában parancsot kap arra, hogy halála után térjen vissza a bázisra. A Domain kiderítette, hogy a Régi Birodalom a Földet amolyan börtön bolygónak használja, ahová korlátlan számú alkalommal mindig újra és újra úgy küldi vissza az Is-Be-ket, hogy azok egész múltja minden alkalommal kitörlődik. Minden alkalommal, amikor visszatérnek (haláluk után) a birodalmi bázisra, be kell számolniuk az életükről. Olyan ez, mintha egy-egy küldetést teljesítenének és arról kellene jelentést adniuk. Kétféle embertípust szeretnek visszaküldeni a Földre: a bűnöző típust, akikkel saját világukban sem tudnak engedelmességre, munkára bírni valamint az ellenállást kifejtő szabadgondolkodókat és „forradalmárokat”, továbbá minden olyan Is- be-t, aki a Birodalom ellen katonai akciókban vett részt. A visszaküldöttek között vannak az un. érinthetetlenek : művészek, énekesek, írók, mindenféle előadói műfajban jeleskedő emberek. Továbbá értelmiségiek, feltalálók, mindenféle géniuszok, továbbá tehetséges vállalkozók és más olyanok, akiket saját rabszolgatartó társadalmaikban nem tudnak használni. Aki bármilyen indíttatásból nem hajlandó alávetni magát a gazdasági, politikai és vallási uralomnak, azt memóriájától megfosztva a Földre küldik. Ferenc Ferdinándról is felfedezték, hogy egy magasrendű Is-Be lakik benne, ezért a Marson lévő föld alatti bázisukra vitték és ott egy ketrecben tartották fogságban. A „tisztnek” 27 év múlva sikerült megszöknie és visszatérnie a Domain bázisára. Útmutatása alapján a domain hadi-űrhajót küldött a bázis megsemmisítésére, ami meg is történt. A bázis a Sydonia (ahol a Marson az Arc látható) közelében volt. Az elektromos besugárzás helyét azonban nem sikerült lokalizálniuk, így az emberiség hipnotizálása akkor (1947-ben) is zavartalanul folyt.

A Föld börtönplanétaként való felhasználása magyarázza a földi népesség szokatlan tarkaságát, ami az emberfajták, a kultúrák, a nyelvek, az erkölcsi szabályok, a vallási és politikai hatások nagy változatosságában jut kifejezésre. Ez más planétákon szokatlan: azokon a lakosság - ha van -, homogén. Amíg nem sikerül detektálni és megsemmisíteni ezeket a fegyvereket, melyek hipnotikus csapdába ejtenek minden földi lakost, addig a Föld mint eddig is, börtön planéta marad.
Az emberiség fejlődésének felgyorsulása a XII.századtól figyelhető meg, mióta a Domain megsemmisítette a Birodalom flottáját a naprendszerben. Ez kissé csökkentette a hipnotikus hatás erejét. Ez abban nyilvánult meg, hogy azok az emberek, akik ezután születtek le a Földre, régi képességeikből ezt-azt képesek voltak feleleveníteni, ami nagymértékben fellendítette a földi tudományt és technológiát. Az, hogy a bűnözőtől a géniuszokig mindenféle fajta embert ide telepítenek, biztosítja, hogy az emberiség ne legyen képes felemelkedni és öntudatra ébredni. Mindenhonnan hordják ide az olyan embereket, akikkel odahaza nem bírnak vagy meg akarnak szabadulni a Birodalom által uralt csillagrendszerekből, mint amilyen a Pleiadok, az Orion, a Draconis, a Sírius, az Aldebaran és sok más. Természetesen mindnek megvan a maga társadalmi berendezkedése és mind más és más. Ezek az emberek nem azonosak azokkal, akik az atlantiszi és lemúriai civilizációkban itt éltek és akiket elpusztítottak az akkor kataklizmák.

A Domain ugyan kisebb, de jobban szervezett és erősebb, mint a Birodalom. A német (fasiszta) rendszer a Birodalomhoz volt hasonló, de a német annál kevésbé brutális és sokkal gyengébb. A domain úgy gondolja, jogos lenne a beavatkozás, de nem akarnak károkat okozni, pld. radioaktív szennyeződést. Úgy látják, az USA technikai és építészeti szempontból a Birodalomhoz hasonló úton jár.

A Földre telepített is-be-k memóriáját először törlik, majd beültetik őket egy biológiai testbe. A biológiai testeket úgy alakították, hogy az Is-be-tt még véletlenül se emlékeztesse a Birodalomra. A ruházkodás, a külsőségek – ezek mind hipnotikus hatásra születnek olyanná, amilyenekké váltak, és ugyanezt a célt szolgálják: hogy elnyomják az esetleges emlékeket. A papságot arra használták fel, hogy a népet meggyőzzék arról, hogy a közönséges halandóknak nincs spirituális identitásuk, hogy isten és ő közöttük a papok állnak, az embereknek nincs saját erejük, külső vezérlés nélkül nem boldogulnak. Végül is több próféta arra specializálta magát, hogy az egyistenhitet terjessze. Mózes volt egyikük. Elhitették vele, hogy Isten szól hozzá, holott a Birodalom emberei adtak neki hipnotikus parancsokat. A zsidó nép elhitte, hogy Jahveh, amely név névtelent jelent, az Isten, és hogy a tízparancsolat közvetlenül tőle származik. Ugyanez az entitás, mely Jahvehnek nevezte magát sugallta a Tóra szövegét is.

Végül a Védák váltak egy sor keleti filozófia alapjává. A Védákat i.e. 8200 évvel, amikor a Domain ezt a tanítást a nép körében terjeszteni kezdte, aztán szájhagyomány útján terjedt és abból nőtt ki a buddhizmus, a taoizmus, és más keleti filozófiák. Ezek a filozófiák szemben állnak Jahveh tanításainak brutalitásával és a kedvességet, a szelídséget és az együttérzést állítják szembe vele. A Domain időnként megpróbált más tanítást is terjeszteni a föld különböző helyein, de minden esetben eltorzították azt. 8200 évvel ezelőtt az expedíció 3000 tagja a Birodalom fogságába került. A domain tagjainak igen nagy kockázatot jelentene a Földön megjelenni, mert az emberek pszichotikusak, viselkedésük kiszámíthatatlan.

Ráadásul a maga a Föld is egy instabil planéta, amely alkalmatlan hosszú életűnek szánt civilizációk számára. A Domain nem érdekelt földi befektetésekben, legfeljebb időnként felderítési célból látogatnak ide.

A földi embereket sokféle módon ejtik csapdába. Az egyik a háborúzás. A másik a szépség iránti vonzalom. A Birodalom a szépségek iránti lelkesedéssel keltett energiákat megcsapolja. Egy másik csapda az, hogy az Is-be ( földi ember ) harcol a ( Birodalom ) csapdája ellen ( Vagyis harcol az ellen, ami nem tetszik neki, és minél jobban harcol ellene, annál jobban beleesik a csapdába.)
A hódításnak két formája van:
1. az atom és elektromos fegyverekkel vívott háborúk, valamint
2. a tudatkontroll különböző formái: az elektrosokk , a drogok, a hipnózis, a memóriakitörlés, a hamis memória és hamis információk implantálása,
3. a természeti erőforrások elrablása az inváziós ET-k által,
4. a helyi népesség politikai, gazdasági és társadalmi rabszolgasága.

Ebben minden egyes ember részt vett. Ebben az univerzumban nincsenek szentek: mindenki vagy megszállóként vagy áldozatként részese volt a háborúknak!
A tudatkontroll végrehajtásában és működtetésében a kormányok tudomása nélkül működő titkosrendőrségek is kiveszik a részüket. A titkosrendőrség olyan tudatmanipulációs módszereket alkalmaz, melyekkel leplezik saját jelenlétüket és tevékenységüket: a kormányok, az emberek és a Domain elől egyaránt. A cél: a spirituális egyének kiirtása, elpusztítása. Az, ami a német koncentrációs táborokban történt, ízelítőt ad abból, hogy miről van szó: galaktikai méretekben folyó holokausztról. A Föld mindennek a csúcsa, mert hogyan lehet annál nagyobb szörnyűséget elképzelni, mint azt, hogy az embereket megfosztják saját szellemi identitásuktól, múltjuktól, létük minden korábbi tudásától, értelmétől és emlékétől. A Domain elveszett hadtestének 3000 tagjával is ugyanez történt: lassanként sok inkarnáció során bejárták a Földet, de nem emlékeznek arra, hogy kik ők.

Az emberiség történelme meglehetősen bizarr. Milliónyi fontos információ teljesen hiányzik. A régi időkből való relikviák teljesen félrevezetők. Airl adott néhány új szempontot az emberiség történetének megismeréséhez. Airl történelmi ismeretei azokból a látogatásokból erednek, melyeket a felderítési célból tettek a földre.
A Régi Birodalom i.e. 208.000- ban terjesztette ki az uralmát a Földre. A Birodalom központi bázisa az Ursa Majoron ( Nagy Medve csillagképben ) van. A galaktika egy részét egy nukleáris háború elszennyezte, majd amikor az megtisztult, egy másik hódító faj egy másik galaxisból uralma alá vonta őket és az ő társadalmi berendezkedésük terjedt el a Birodalomban, ami egészen addig fennállt, amíg a domain be nem avatkozott és meg nem semmisítette a központi bázisokat. A Domain nem rendelkezik túl sok ismerettel Atlantiszról és Lemúriáról. Miután szárazföldjeit vulkanikus hamu fedte be és ezután el is süllyedtek, így nem sok minden maradt meg ezekből a civilizációkból. Volt néhány globális nagy katasztrófa, melyet szintén Is-Be-k okoztak és igen sok kisebb-nagyobb.

Airl a következő bázisokat említi, ahová a földi Is-be-k kerülnek haláluk után, hogy agymosásban részesülejenek: Ruwenzori hegység Afrikában, Mars földalatti bázis, Pireneusok, Mongólia sztyeppjei. De nemcsak a haláluk után lesznek „kezelve”, hanem földi életük során is. Erre a célra nehezen felderíthető hálózatot építettek ki.

A piramis-civilizációkat az Is-be-k börtönplanéta részeként hozták létre. A piramisok részeit képezik a tudatkontrollnak. A piramisokat övező miszticizmus nem más, mint az igazság leplezésére szolgáló eszköz. A bonyolult rituálék, a matematikai összefüggések, a csillagokhoz való illeszkedés, titkos rítusok, a hatalmas építmények, a művészien kivitelezett hieroglifák, az emberi-állati istenségek- mindez az emberek számára megoldhatatlan rejtélyeket jelent, ami elvonja a figyelmüket attól a ténytől, hogy saját otthonuktól távol tartják őket fogságban egy börtön planétán. Mert az igazság az, hogy nincs olyan ember, aki nem máshonnan származna. A Földön nem „fejlődött ki” egyetlen ember sem.
Az ókori Egyiptomban a papság közvetlenül hozzátartozott a börtönőrséghez. Ma is szolgálják ugyanezeket az urakat, de már ők maguk is foglyok. A papság segít abban, hogy az emberek soha ne ébredjenek tudatára a valóságnak, hogy máshonnan lettek idehurcolva, megfosztva memóriájuktól és mindattól, amit birtokoltak.

Masszív tárgyak, mint ezek a piramisok, nem lehetnek spirituális jelképek. Az, hogy a halottal a kincseit és tárgyait is eltemették, azt fejezi ki, hogy a halott nem egy spirituális lény. Odahaza, aki elment, bármikor visszajöhetett és a tárgyait újra birtokba vehette.

A nagy építmények mind értelmetlenek voltak és csak arra szolgáltak, hogy egy titokzatosság lengje körül őket. A Domain és a Birodalom háborúja ebben a Naprendszerben majdnem 7500 évig tartott.

Miután a Domain leszámolt az egyiptomi Birodalmi vezetőkkel, i.e.3450-től a fáraók már emberek voltak. Ezután 350 év káosz következett. A harcok nyomait gondosan eltakarították, hogy ne derüljön ki a igazság. Mindaz, ami a egyiptomi kultúrát jellemezte, kész csomagokban érkezett a Földre. A tudósok nem feltételezik, hogy a régi papok sugárfegyverekkel rendelkeztek. Azt gondolják, hogy az csak egy vallásos korszak volt. I. e.3172-től több bányát nyitottak Dél-Amerikában, mivel a Birodalomnak szüksége volt a fémekre a háborúhoz. A Birodalom mindenfelé a galaxisban bányászatot folytatott.

A Domain expedíció évezredeken keresztül keresgélte az elveszett 3000 emberüket. Összesen 900 tiszt vett részt ebben a keresésben, minden tiszthez 300 katona tartozott. Szárazon, vízen és a levegőben is dolgoztak. Műszerük egy fához hasonló szkennelő eszköz volt, amelyhez áramforrás is tartozott, ami egy kosár vagy víztartó edényhez hasonlított. A sok nép faragványaiban ábrázolt szárnyas madárarcú teremtmények és szárnyas repülők őket ábrázolták. A mítoszokban szereplő Élet fája pedig az ő kereső müszerük. Ők voltak továbbá az ezüstruhában ábrázolt figurák, akiket Oannesnek neveztek a helyi emberek, ők a búvárok voltak. Az emberek sellőknek gondolták őket. Több emberüket ugyanis bálna és delfintestben találták meg. A sumérok anunnakiknak nevezték őket, a biblia pedig nephilimeknek. Az emberek teljesen félreértették az ő küldetésüket. Nem is lehetett ez másként, hiszen a küldetésük titkos volt. Ha meg is találják az embereiket, nem vihetik el őket a hajóikon, mert azon nincs oxigén.


Az evolúcióról

Airl több milliárd évvel ezelőtt tagja volt nagy galaktikai biológiai laboratóriumnak, amelynek az volt a feladata, hogy a lakatlan bolygók számára életformákat hozzanak létre. Ebben az időben még milliószámra léteztek lakatlan bolygók. Az élőlények katalógusait hozták létre a bolygók és csillagok tulajdonságaihoz illesztve. A genetikai állomány egy része egyforma, közös volt minden életformára. A társaság megállapodásokat kötött a bolygók kormányával, hogy milyen élőlényeket kívánnak letelepíteni. Hatalmas komputerekben tartották nyilván az adatokat és élénk galaktikai kommunikáció és kereskedelem folyt. Mindenféle szakma képviselői együttműködtek a prototípusok kialakításában. A prototípusokat mesterségesen létrehozott klímában és környezetben tesztelték. Utána tesztelték, hogy mennyire kompatibilis az újonnan létrehozott életforma a bolygóval és az ott lévő többi életformával. Olyan is előfordult, hogy a bolygó klímáján kellett igazítani, de egyszerűbb volt az életformákat hozzáigazítani az adott környezethez. Egy barátja elmondta Airlnak, hogy kb. 70 millió évvel ezelőtt, amikor egy galaktikai háború szinte minden életet kipusztított a mi naprendszerünkben, akkor a benépesítést ők végezték. Az egy hatalmas munka volt, mert a bolygót is ki kellett igazítani, hogy alkalmas legyen a benépesítésre. Minden életformát az övükéhez hasonló biológiai laboratóriumokban tervezték. Nem az evolúció, hanem az Is-Be-k teremtő elméje hozta létre a tengernyi változatos formát. Például a Földön úgy 100milliónyi faj él és ehhez hozzá kell számolni a kihaltakat is, amelyek száma ennek többszörösét teszi ki. A természetes kiválasztódás nem más, mint egy science-fiction. Ha egy Is-Be nem manipulálja a genetikai állományt, akkor egyik fajból soha sem lesz egy másik faj. És mitől lenne az élőlényeknek és formáiknak ez határtalan változatossága?

Miután a pótlás óriási feladatot rótt az ezzel foglalatoskodóknak, feltalálták a szaporodást és azt, hogyan lehet azt önfenntartóvá tenni. Az un. tápláléklánc is egy biotechnológiai találmány volt. Először a rovarok és a virágok között teremtettek ilyen kapcsolatot, mivel a rovarok és virágok teremtése egy társaság kezében volt. Csakhogy a baktériumok és a paraziták teremtése is az ő kezükben volt, de azokra nem volt kereslet. Ők találták ki, hogy az állatok egyék meg egymást, hogy táplálékhoz jussanak. Addig erre nem volt szükség, az állatok is a napfény-energiából, ásványokkal és növényekkel táplálkoztak. De fokozatosan egymást kezdték enni és akkor kellett feltalálni a szexuális úton való szaporodást. Ennek a részleteit is kidolgozták: a sejtosztódást és a fajfenntartást. Ez az egész iparágat lezüllesztette és szétzilálta, jelenleg már nem is működik, így ha valahol kihal egy-egy faj, már nem olyan könnyű pótolni. A technológia még nagyon távoli helyeken megvan komputerekben, de senki sem foglalkozik ezzel. A szexuális úton való szaporodás módszerét úgy nevezték, hogy ciklikus stimuláció-reakció generátor. Ugyanezt a módszert alkalmazták a homo sapiens faj létrehozásához. A testbe beépítettek egy kémiai-elektromos triggert, ami odavonzza az Is-Be-t, hogy elfoglalja a testet. A szépség fájdalmának vagy esztétikai fájdalomnak nevezte Airl azt a hullámot, amit arra készteti az Is-Be-t, hogy hús-vér testbe költözzön. A szépség és fájdalom kombinációjának az érzése veszi rá az Is-be-t, hogy testben lekösse magát. Ez más, mint amit az alacsonyabb rendű életformáknál (pld. Emlősállatoknál alkalmaznak: ott a szagmirigyek által kibocsátott vegyületek vagy a hormonok teszik meg ugyanezt. Ezen kívül a táplálék szűke is arra készteti az állatokat, hogy szaporodjanak. Ez a testi csapdába ejtés a galaktika legeredményesebb eszköze arra, hogy munkaerőhöz jussanak az uralkodók.

A domain és a Birodalom közös vonása, hogy hierarchikus felépítésű. A felső osztály szabad Is-be-kből áll, akik mehetnek, ahová kívánnak, mert nem muszáj testben lenniük. Aztán vannak, akiknek hol testben kell lenniük, hol nem, végül azok, akik mesterséges, csinált testet viselnek. Vannak aztán tisztán robotok, melyeket háborúban lehet használni és távolról is ráirányíthatóak. Az űrhajózásra nem alkalmasak a hús-vér testek, mert nagyon sebezhetőek és mindenféle szükségleteik vannak és gyorsan tönkre is megy a fizikai test. A báb testet viszont akárhányszor lehet cserélgetni. A fizikai testnek hibája azonban, hogy vissza lehet élni vele és többféle hátránnyal jár: egyrészt az Is- Be-t csapdába lehet ejteni a testében, ahonnan nem képes szabadulni. Másrészt rá lehet bírni, hogy csak a testével foglalkozzon és ezáltal elveszítse spirituális erejét. A test segítségével rabszolgasorba lehet taszítani más Is-Be-ket. A rangot ki lehet fejezni a megfelelő testtel illetve a testhez kötődő különbségekkel. El lehet képzelni, mennyi formát hoztak létre a biotechnológiai társaságok galaktika-szerte.

A jelenlegi (1947) szédületes technológiai fejlődés nem volna lehetséges másként, ha a Domain nem korlátozza a Birodalom tevékenységét. Kibontakozás azonban csak úgy volna lehetséges, ha az emberiség meg tudná szüntetni az amnéziáját. Erre azonban nincs kilátás, mert az emberiség bűnözői elemei, akiket szintén erre a bolygóra internáltak, a katonai hatalom, a pénzügyi hatalom és a fizikusok, akik pusztító fegyvereket, vegyületeket, betegségeket és társadalmi káoszt teremtettek, most akár a Földet is megsemmisíthetik, ha nagyobb méretekben állítják elő az atombombát, amely a Föld akár egész oxigénkészletét egyetlen robbantással megsemmisítheti. És kiirthatnak minden életet. A tudomány nem ismeri a teremtés forrását, csupán a teremtés termékeit. A teremtés esszenciája nem lelhető fel semmilyen mikroszkóppal, teleszkóppal vagy mérésekkel. Az univerzum soha sem lesz megérthető, ha az Is-Be lényegét sem értik. A tudomány számára minden tiltott, ami nem mérhető, így az elme vagy a szellem tanulmányozása. A tudomány nem más, mint az anyag vallása. Az anyagot imádja. A tudomány számára a teremtés a minden, a teremtő a semmi. A vallás számára a teremtő a minden, a teremtés a semmi. A teremtés tanulmányozása a teremtő Is-be nélkül hiábavaló. A civilizációk igazi géniuszai azok, akik képesek felszabadítani az emberek memóriáját és segíteni abban, hogy megvalósíthassák a bennük lévő potenciált. Erre semmilyen erkölcsi kódexek, misztériumok, a hit, a drogok vagy a fegyverek vagy más dogmák nem alkalmasak. Azt, hogy miként kellene az emberiség memóriáját visszaállítani, sem a Birodalom, sem a Domain nem tudja. Minden ilyen kísérlet rendkívül kockázatos. A legutóbbi ilyen kísérlet Nicola Tesla volt. Ő személyesen abban tud segíteni, hogy hátrahagyja az űrhajót és a ruháját, amelyekből sok mindent kiokoskodhatnak. De korántsem mindent. Ezek az űrhajók csak művi testtel rendelkező Is-Be-k által működtethetők. Az űrhajó anyaga mikroszinten úgy van programozva, hogy sok ezernyi funkciót tud betölteni. Elő tudják állítani a fény teljes spektrumát, alkalmas az automatikus navigációra és szabad energia előállítására vagy inkább lehívására is alkalmas.

Az Is-Be spirituális lény nem térben és időben helyezkedik el, hanem ő teremti a teret és időt és a formákat, a formák változásait. Minden Is-Be által teremtett forma életnek nevezhető. Az Is-Be úgy határozhat, hogy időben és térben helyezi el magát. Idő, energia, objektumok és a tér, ahogyan azt a fizikai univerzumokban értik, létezhet vagy nem. A Domain olyan galaxisban is jelen van, ahol ezek nem léteznek. Energia azonban mindig teremthető, de nem pusztítható el. Az Is-Be-k számára mindig rendelkezésre áll a teremtéshez szükséges energia.

A Birodalom tudatkontroll aknamunkája azon is megfigyelhető, hogy az emberek cselekedete gyakran teljesen váratlan és megmagyarázhatatlanul irracionális. A Börtönőrök minden elnyomó és totalitárius hatalomgyakorlást támogatnak.

Azok az Is-Be-k, akik az elpusztult civilizációkban éltek, mint India, Kína, Mezopotámia, Görögország, Róma, Manapság Amerikában, Franciaországban Oroszországban stb. inkarnálódnak. Vannak olyan emberek, akik csak néhány száz éve kötődnek a Földhöz.
Mert máshonnan lettek idehozva. Mások viszont ősidők óta itt vannak.


A történet végét egy külön boríték tartalmazta. Matilde leírta, hogy egyik napon újra forszírozni próbálták a parancsnokai, hogy Airl válszoljon az őket érdeklő kérdésekre, de ő újra megtagadta a kérést, ekkor átadták Matildenak az egész anyagot, hogy legalább azt érje el Airl-nél, hogy átnézi az anyagot és igazolja, hogy az, amit Matilde szavakba öntött, megfelel Airl mondanivalójának. Airl ezt is megtagadta, mondván, hogy egész biztosan megfelel. Airl már távozni készült az övéihez (nyilván műteste hátrahagyásával), egy katonai kommandó váratlanul lerohanta, és elektromos sokkolással lebénították. Ezután többé nem mozdult és nem kommunikált, pedig Matilde ezzel még jó pár napig próbálkozott.. Matildot elbocsátották a seregből, egy távoli vidékre telepítették le és örök titoktartásra eskették. Valahogyan azonban ott felejtették nála az egész paksamétát, amelyet Airlnek kellett volna hitelesítenie. Később Airl újra kapcsolatba lépett Matilde-dal, mivel utolsó pillanatban sikerült elhagynia műtestét, így spirituális lénye nem esett szét az áramütéstől. Matilde 60 évig őrizte a papírokat és csak halála előtt adta át azokat Spencernek, hogy hozza nyilvánosságra, mert neki már úgyis mindegy és azt tartja helyesnek, ha nyilvánosságra kerülnek ezek a dolgok. Az utólagos kommunikáció során Airl tudtára adta Matildnak, hogy azért sikerült kommunikálniuk illetve azért választotta Matildot, mint egyetlen emberi lényt, akivel hajlandó kommunikálni, mert Matilde-ról kiderült, hogy a 3000 elveszett domain-beli Is-Be egyike.

Forrás/ spiritufo.ditro.hu
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Mengert jelenleg hol ápolják áttetsző pizsamában? Látogatható?
Ez a piaramishablaty bizony nagyszerű mese, a lila ködben.
Matild eredeti neve nem Klotild? Mert akkor más a helyzet...azaz savanyúbb..mint a rinocéroszok előtt volt a Plejádok argumenseinek exobolygóján, ahol nincs sem idő, sem tér..
 

HUNSS

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon furcsa dolog történt ma hajnalban velem. Olyan hajnali 1-2 óra fele történhetett. Felriadtam valami rövid zümmögő elektromos hangra, vagy valami ilyesmire. Egyből éreztem hogy elindulok felfele, utána oldalirányba valahogy éreztem hogy gyorsan megyek, de mégsem éreztem semmi gyorsulást, csak egy pici rántást ahogy gyorsult. Hát eléggé megijedtem szememet kise mertem nyitni, valahogy nem is szerettem volna, mozogni is bírtam volna, de az ijedségtől azt se mertem. Semmi fényt vagy hangot nem hallottam. Vagyis volt valami féle hang, de az olyan volt mint ha gondolat lenne, azt mondta hogy meg találtunk. Nem tudom hogy ennek mi értelme lenne. Ekkor elkezdtem mondani magamban, hogy én erre még nem vagyok felkészülve, szabad akaratom van, meg hogy mennem kell nem sokára dolgozni, mondjuk ezt nem tudom minek mondtam, meg szeretetet sugározni feléjük. Utána éreztem hogy lefele süllyedek, és hogy az ágyamban vagyok. Kb még 2-3 percig érzékeltem valamiféle energiát. De vagy 10 percig nem mertem mozdulni és a szememet kinyitni. Amikor már nem éreztem semmit csak akkor mertem körbe nézni, de nem láttam semmi furcsát. Ezek után próbáltam mindnél gyorsabban elaludni, de a félelemtől nem nagyon ment. Pedig nem vagyok egy félős, de most eléggé megijedtem. Volt már valakinek ilyesmi? Mert nagyon nem tudom mi volt ez. Remélem hogy ezt leírtam, ezért nem néztek hülyének.
 

formica

Kitiltott (BANned)
Már régen álmomban hallottam egy mondatot amit megjegyeztem, de nem tudom mit jelent, milyen nyelven lehet.
Talán tudna valaki segíteni.
Íme:
Ozon fare rendfarusz (vagy renfarusz)
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon furcsa dolog történt ma hajnalban velem. Olyan hajnali 1-2 óra fele történhetett. Felriadtam valami rövid zümmögő elektromos hangra, vagy valami ilyesmire. Egyből éreztem hogy elindulok felfele, utána oldalirányba valahogy éreztem hogy gyorsan megyek, de mégsem éreztem semmi gyorsulást, csak egy pici rántást ahogy gyorsult. Hát eléggé megijedtem szememet kise mertem nyitni, valahogy nem is szerettem volna, mozogni is bírtam volna, de az ijedségtől azt se mertem. Semmi fényt vagy hangot nem hallottam. Vagyis volt valami féle hang, de az olyan volt mint ha gondolat lenne, azt mondta hogy meg találtunk. Nem tudom hogy ennek mi értelme lenne. Ekkor elkezdtem mondani magamban, hogy én erre még nem vagyok felkészülve, szabad akaratom van, meg hogy mennem kell nem sokára dolgozni, mondjuk ezt nem tudom minek mondtam, meg szeretetet sugározni feléjük. Utána éreztem hogy lefele süllyedek, és hogy az ágyamban vagyok. Kb még 2-3 percig érzékeltem valamiféle energiát. De vagy 10 percig nem mertem mozdulni és a szememet kinyitni. Amikor már nem éreztem semmit csak akkor mertem körbe nézni, de nem láttam semmi furcsát. Ezek után próbáltam mindnél gyorsabban elaludni, de a félelemtől nem nagyon ment. Pedig nem vagyok egy félős, de most eléggé megijedtem. Volt már valakinek ilyesmi? Mert nagyon nem tudom mi volt ez. Remélem hogy ezt leírtam, ezért nem néztek hülyének.
Szia Hun regen lattalak.
Velem is volt ilyen az elmult 3-4 evben parszor. Eloszor egy rezges-hintazas erzes amikor nem igazan birok mozdulni, zsibbadok es lassan elkezdek lebegve kicsuszni az agybol.
En ilyenkor elkezdek olyan mocskosul karomkodni, persze csak gondolatban mert hang nem jon ki, hogy egy alfoldi reszeg kocsisnak lehamlana a bor az arcarol.
Akkor egy rantassal megszunik minden es nyugodtan alszok tovabb.:cool:
 

Cyk

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Ez amit leirtatok nekem is szokott lenni. Inkább az asztrál projekciohoz lehet köze.:) De tényleg ijesztő kicsit.
 

Frank-FHI

Kormányos
Kormányos
Nagyon furcsa dolog történt ma hajnalban velem. Olyan hajnali 1-2 óra fele történhetett. Felriadtam valami rövid zümmögő elektromos hangra, vagy valami ilyesmire. ........

Sziasztok!
Ez amit leirtatok nekem is szokott lenni. Inkább az asztrál projekciohoz lehet köze.:) De tényleg ijesztő kicsit.

Kedves Hunss!

Az ágyad körül megjelenő szokatlan energiákat sok minden okozhatja. Ilyen lehetőség például, hogy az ágyad egy energia-vonalon van. A Földet behálózó energia-vonalakkal már régóta foglalkoznak a kutatók, de őseink is tudtak róla /pl.: kunhalmok/.

A kutatások több féle név alatt futnak, így kapcsolódik össze a radiesztézia, Szent György-vonal, Ley-vonalak, isten ösvények, sárkány-vonalak, tündérösvények, ugarvonalak témaköre.

Próbáld meg átrendezni a szobát, lehet, hogy eredményesebb lesz mint az előzőekben javasolt módszer.

Ley-vonalak:
1293702767_35_FT431_ley1.jpg


src.php
 

Toth Bandi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ley vonalak

Kedves Hunss!

Az ágyad körül megjelenő szokatlan energiákat sok minden okozhatja. Ilyen lehetőség például, hogy az ágyad egy energia-vonalon van. A Földet behálózó energia-vonalakkal már régóta foglalkoznak a kutatók, de őseink is tudtak róla /pl.: kunhalmok/.

A kutatások több féle név alatt futnak, így kapcsolódik össze a radiesztézia, Szent György-vonal, Ley-vonalak, isten ösvények, sárkány-vonalak, tündérösvények, ugarvonalak témaköre.

Próbáld meg átrendezni a szobát, lehet, hogy eredményesebb lesz mint az előzőekben javasolt módszer.

Ley-vonalak:
1293702767_35_FT431_ley1.jpg


src.php

Sziasztok

Ezzel a témakörrel igen régen foglalkoztam. A mai tapasztalataim fényében úgy gondolom érdemes lenne összevetni a "Krisztustudat" háló és a Ley vonalak geometriáját. Úgy rémlik, nagyon hasonló a geometria rendszere. A Thot által beindított háromszögekből összeálló ötszög háló és a Ley vonalak nekem valahogy egybetűnönek látszanak. Esetleg a mai emberi nem szimetrikus háló mérhető pontjai?
 

Frank-FHI

Kormányos
Kormányos
" A mai tapasztalataim fényében úgy gondolom érdemes lenne összevetni a "Krisztustudat" háló és a Ley vonalak geometriáját."

Kedves András!

A "Krisztustudat" hálóról én nem sokat tudok, arról viszont olvastam, hogy az UFO-jelenések helyszinei összefüggésbe hozhatók a Ley-vonalakkal. Vannak olyan vélemények is, ahol mint energiafeltöltő helyeket /"töltőállomás"/ említik a találkozási pontokat.

Aranyi László bő harminc éve foglalkozik ufokutatással, ő is azok közé tartozik, akik látják az összefüggéseket:

"Az ufók viselkedését megfigyelve azt tapasztaltuk, hogy mozgásuk Magyarország felett nem esetleges, hanem gyakorlatilag egybeesik a hazánk területén húzódó főbb Ley­vonalakkal, energia-ösvényekkel. Ezek a vonalak három nagy csomópontot alkotnak, Gyula, Csobánka, illetőleg Lenti-Szombathely térségében. A három csomópont közül a csobánkai a legjelentősebb.
Ezen Ley-vonalak metszéspontjában „szent-helyek", gyógyforrások, jelenési helyek, illetőleg búcsújáró helyek találhatók. Nyilván nem véletlenül. Az sem lehet véletlen, hogy a magyarországi gabonakörök is szinte kizárólag ilyen metszéspontok közelében jelennek meg. Mint ahogy a tér- és időkapuk is ilyen helyeken nyílnak."

419


Hogy ezek a vonalak mennyire illenek bele a Te általad ismert "hálóba" azt nem tudom. Ha találsz összefüggést remélem elmondod.
 

Frank-FHI

Kormányos
Kormányos
Az egész Földre kiterjedő energia-áramlási rendszer

A Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga „érrendszere”. Csak míg az élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási rendszerében energia.
A globális léptékű energia-áramlási rendszer feltérképezésében Sunderson – amerikai, valamint Nyikolaj Goncsarov szovjet kutató tette meg az első lépést.. Sikerült ugyanis felismerniük a rendszer geometriáját. Miután felismerésüket magán a földgömbön ábrázolták, 12 szabályos ötszögből és 20 szabályos háromszögből álló elrendezést kaptak.
/Stargate-Csillagkapu/

 

Toth Bandi

Állandó Tag
Állandó Tag
?

Az egész Földre kiterjedő energia-áramlási rendszer

A Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga „érrendszere”. Csak míg az élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási rendszerében energia.
A globális léptékű energia-áramlási rendszer feltérképezésében Sunderson – amerikai, valamint Nyikolaj Goncsarov szovjet kutató tette meg az első lépést.. Sikerült ugyanis felismerniük a rendszer geometriáját. Miután felismerésüket magán a földgömbön ábrázolták, 12 szabályos ötszögből és 20 szabályos háromszögből álló elrendezést kaptak.
/Stargate-Csillagkapu/


Sziasztok
Drunvalo szerint van egy régi hálórendszer a föld körül, ami nem szabályos, megfelel a jelen tudatossági szintünknek. A "szent" helyek és egyébb építmények a nagy tervben az új háló létrehozásában fontos szereppel bírnak. Igen érdekes megszemlélni a következő kép ami a szabályos hálót ábrázolja vetületét a ley vonalakat jelzővel kapcsolatban.
Earth_in_Dodecahedron_Crystal_by_pen_dragon.jpg

Ha kapcsolatot keresek az UFO jelenségek és a Ley vonalak tekintetében, éppen az áramlási rendszer és ennek változásának tanulmányozása és ezen változások kapcsolata a tudati változásunkal, igen érdekes jelenség lehet a földönkívüli civilizációk szemében.
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére