Azért itt általában szó sincs életalapozásról. Lehetőségek számbavételéről és tájékozódásról van szó, ahol kanada legjobb esetben is egy lehetséges állomás, amit HA választasz, akkor is vagy ott maradsz, vagy nem.
Dehogyisnem. Már hogy a csudába ne érintené az életed egy kontinens váltás, amikor a szomszéd városba költözés is kihat mindenre alaposan. Vagy egy munkahely váltás. Ugyanaz.
Amúgy én az egész bevándorlásosdit egy állásváltoztatáshoz hasonlítom.
Hasonlatként: amit te mondasz az olyan, hogy nem életszükségletből, hanem szinte hobbiként változtatok állást. Igazából nincs is szükségem rá, de tudjátok mit munkaadók: versenyezzetek értem. Én annyira kuajó vagyok, hogy tessék elibém járulni, ugye...
Na az országot/földrészt változtatók 99%-a esetében biztosan nem ez a felállás. Illetve a preferált célországok egyike sem követi ezt a sémát.
Ne tessék elfelejteni, hogy a munkaadó (ebben a hasonlatban mint Kanada/USA/Ausztrália/Stb) olyan feltételeket szab meg, amilyeneket akar. Ráadásul a döntéshozás során számos olyan tényező is bejátszik, ami eleve sérti az álláspályázó (értsd mint bevándorló) érdekeit, de akár alapvető jogait is.
Értem ezalatt pl. kor alapú diszkriminációnak nevezhetnéd az életkorra vonatkozó pontozást. Pedig jogos.
Jogosan felháborodhatnál, hogy ha PhD-t kérnének tőled egy McDonald's-os munkáért, de a munkaadó megteheti, ha akarja. Főleg, ha évente több százezren pályáznának arra McDonald's-os állásra. És ebben a pozícióban az a "Én annyira kuajó vagyok, hogy tessék elibém járulni, ugye..." hozzáállás már nem működik.
Ahogy állásváltoztatásnál, itt is van egy felvételi procedúra, aztán meg jön az, hogy tényleg megállod-e a helyed. A kettő ég és föld.
Mert ugye a felvételi
(bevándorlási: van-e elég pontszámod) eljárás követelményei és az adott munka
(újból elkezdett élet: bevállalnál hullamosást csak, hogy meglegyen a bűvös "canadian experience"-ed?) követelményei nem sok ponton érintkeznek egymással.
Kanada magas lovon ül, de ez eléggé öngól, ugyanis ezt az általad is említett surmócskákkal lehet csak eljátszani. Akire kanada boldogan számítana, az a második-harmadik ilyen alkalommal mosolyogva elköszön, és távozik.
Tudod, ez kétirányú játék, amolyan mit kínálok, mit kínálsz, kell, nem? Ha neked is jó, nekem is jó, próbáljuk meg, de garancia akkor sincs semmire. Ha nem, szia, majd kell másnak. A magasságos kanada leereszkedik a csóri magyarhoz című játék már a múlté. Ha kanada erőlteti, magára vessen.
Nem. Kanda/USA/Ausztrália/stb nem ül magas lovon. A Kanadába bevándorolni szándékozóknak hallllovány lila gőzük sincs a pozíciójukról.
Te (vagy bárki más) csak egy lennél az évi többszázezres/milliós pályázóból.
Fordítsd le ezt magadnak álláspályázati élethelyzetre és máris közelebb kerültél a megfelelő pozícióhoz.
Mit gondolsz, sokan miért várnak éveket a döntésre? Fizetnek százezreket a páylázat beadásánál? Alakítják a célnak megfelelően az életüket? Mert tudják mi a pozíciójuk, még akkor is, ha a pozitív döntés egyátalán nem garantált.
Na ezek az emberek komolyan veszik a dolgot, tesznek érte, küzdenek, tűrnek, várnak. Aztán örülnek vagy sírnak.
A magyar fejekben levő emigrációs tévképzet a mai napig az "ide nekem a sűlt galambot, de gyorsan".
Ha a lehetőségeket fel akarod mérni, akkor nem azzal kell kezdeni, hogy "Hé, ez itt nem túl korrekt eljárás."
Igazad lehet, ezt a másik oldalon is tudják, de előtte nézz körbe, és meglátod a sort, ami a sarkon túl ér. Illetve a többi országba veheztő kaput és az azok elött kígyózó sorokat. Az USA feliratú kapunál lottósorsolással próbálják oldani a kínosan hosszú sor okozta helyzetet. Vedd észre azt is, hogy VIP bejárat sehol sincs (hacsak nem vagy olimpikon, nagy művész, olajsejk, meg ilyesmi).
Itt jön az, hogyha neked (neked és nem Kanadának) nem tetszik az adott ország bevándorlási rendszere, akkor meg lehet próbálni máshol.
Például Niger-ben is van bevándorlási eljárás, de ott a bőrszinedet és törzsi-, vallási-hovatartozásod is nézik, plusz megfelelő kenőpénz ellenében juthatsz csak el a kívánt célig.
Na ha ez sem jön be, akkor irány az Európai Unió bármely országa. Kihagyható a felvételi eljárás (hasonlat), és lehet bizonyítani, hogy mennyira kuajó vagy és mennyire megállod a helyed. (Nem kizárt, hogy meg is állod, de az sem lesz fáklyásmenet.)
Vedd figyelembe: A franciák/angolok/németek/olaszok/stb üveges szemmel néznek keresztül a PhD, vagy bármely más végzettségeden, ha a honos nyelv használatakor bármilyen pici akcentust vélnek felfedezni. Mert akkor nem vagy benszülött, idegen vagy. Eggyel/kettővel/többel alacsonyabb szinten bizonyíthatsz - ez jár neked, bárkinek az idegennek.
Ne ezeknek mondd, hogy ez milyen inkorrekt eljárás.
Komolyan, honnan veszi bármelyik kivándorlással foglalkozó józan gondolkodású ember is, hogy egy piaci alapokon működő közegben, tárt karokkal, barátsággal, nagy-nagy szeretettel és minden földi jóval várják az idegent?!
