Játsz-gondolkozz-válaszolj

[hannah22]

Mi a legnagyobb sérelem az ember életében?


... az amikor önmagát elfogadni képtelen...

ekkoron önnönmaga ellen, az élet ellen van/él/létezik..

ez minden "probléma", "nehézség", "sérelem", " bántás", "megbántottság", "egészségtelenség" alapja

mindez legfondorlatosabbja: mikor ezt felismeri, képtelen önmagának megbocsájtani...

ez a szelemi harakiri

h

 

[janotutu]

Ki az igazi barát?

Szerintem az igazi barát az akivel az ember a legbensőbb dolgait /titkait/ megtudja beszélni,ad a véleményére és számíthat rá a bajban.

 

[Frank-FHI]

Következő kérdésem:

A parlamentekben kötelezővé tennéd az őszinteséget?

Kedves Igi!

Ha ezt bevezetnénk, a parlament lenne Magyarország legcsendesebb helye, mert senki sem merne megszólalni. :``:

Kérdésem: Mi a különbség a hazaszeretet és a nacionalizmus között.

 

[Igipapa]

Eredeti szerző livingstons
Mi a legnagyobb sérelem az ember életében?

Az, amikor nyilvánvalóan hülye és valaki meg is mondja neki

 

[elke]

Kérdésem:
Miért vált szokássá hazudni? (és nem összetévesztendő a füllentéssel)

mert sokkal egyszerűbbnek tűnik mint igazat mondani, pedig bonyolultabb kitalálni valami hazugságot...viszont így átmenetileg elodázható hogy kiderüljön az emberről, milyen is valójában. Ha bukta van akkor pedig 1 kicsit több is kiderül mint ha igazat mondott volna.........értelmetlen[/quote]


Valahogy megszünt az igazmondás értéknek és természetesnek lenni

 

[hannah22]

Miért vált szokássá hazudni?

Sokan azt sem tudják, hogy mikor mondanak olyat, ami nem felel meg a valóságnak.
Aki nem mond igazat önmagát csapja be

h

 

[angyalkám]

Hazudozás .... neveletetési kérdés.

 

[hannah22]

Hazudozás .... neveletetési kérdés.

kiss

Megtehetjük, hogy a hazugság mélyére ásunk.
Mitől/miért másítjuk meg a valóságot("igazságot")?

A neveltetés (család,szülők,iskola,munkahely..stb), kapcsolatok során magunkra kapunk egy-két felesleges "ruhadarabot". Ez van.
Müködik egy ideig, aztán szorít az ing, nadrág, póló, szoknya - kinőttük őket...
Sokan elakadnak, mert nem tudják, hogy szabadságukban áll új "divatot" választani. Mesterségesen (felesleges energiákat bevetve) életben, magukon tartják a régi göncöt.
Ebből adódóan már ferdítik a valóságot.
Ennek hátterében számos összetevő állhat:
klf félelmek: magány(nem az egyedüllét), megfelelési kényszer vélt veszteség elkerülése végett, becsvány, önös érdek,bármilyen más érdek, befolyásolás, hatalom, mások általi elfogadás, pénzszerzés....
egyebek:önbizalomhiány, önmagunk fel-nem-vállalása...
Vannak finomabb valóság másító dolgok:
"amit nem tudunk, nem fáj"
"a teljes valóság elhallgatása, csak töredék közlés"
"finomabb (kissé megmásított) tények közlése, de csak azért, hogy ne sértsek meg senkit" - öngól
"csak érted füllentettem" - vicc
........

Akinek a szivén a szája, na azt az embert nem szeretik , mert elvárják, hogy moderáld magad, viselkedj, ismerd és tartsd be az etikettet, vedd figyelembe a másik beosztását, érzelmi állapotát...stb
Ezek burkolt valóság-másítások.

Na, nem eszik ilyen forrón a kását.
Megoldás: a természetes intelligencia.

h

 

[alaksa-czéh gabi]

Szia! Szerintem a barát az, aki megkérdezi, hogy hogy vagy, és vár a válaszra is. Megoszthatod vele örömödet, bánatodat, és számithatsz az ő örömeire, és bánataira is. kölcsönösen.

 

[hannah22]

A barátság az önmagunkkal történő megbarátkozással kezdődik.
h

 

[robitsas]

Szaisztok.A baratsagot szerintem Hofi fogalmazta meg anno.Az olyan mint a kabat.Csak log a fogason, mikor tenyleg szukseged van ra csak le akasztod es kesz.

 

[elke]

HA csak egyet kívánhatnál amit biztos teljesít a Jótündér . Mi lenne az az egy kívánságod?

 

[nmarie]

HA csak egyet kívánhatnál amit biztos teljesít a Jótündér . Mi lenne az az egy kívánságod?

Ha velem történne valami, a gyerekeim mindig biztonságban legyenek és ne legyen gondjuk a megélhetésre...

 

[cat34]

Mit jelent neked a barát? Kit tartasz barátodnak?

Elsősorban azt a személyt, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok és nem próbál megváltoztatni, a saját képére formálni.
Mivel ISMER - tudja, hogy mi a jó nekem és mi nem, és ennek folytán kialakul egy olyan fokú lelki kötődés, néha egy húron pendülés, ami nem sok esetben történik meg az emberrel (lehet, hogy ez egy picit kacifántos, de nem tudom máshogy körbeírni)

Az persze, hogy ha bajban vagyok, támogat, segít, ill. ha boldog vagyok velem örül - ez természetes. Mármint számomra.

 

[cat34]

Mi a véleményed az érdekemberekről?

Szánalomra méltóak....és magányosak.

 

[cat34]

Mennyire tartod fontosnak,hogy önmagad elfogadd annak és olyannak amilyen vagy?

Amennyiben önmagad nem tudod elfogadni olyannak, amilyen - tehát folyton változtatni akarsz, akkor a környezetedet is és a környezetedben lévő embereket is folyton meg akarod változtatni, ezáltal állandóan frusztrált leszel. Úgyhogy nagyon fontosnak tartom az elfogadást - mind magammal, mind mással szemben.

Érdekesebb a kérdés forditva:
Mit gondolsz,elfogadnak az emberek olyannak,amilyen vagy??
(és itt most nem azt mondom,hogy érdekel-e?)

Azt nem tudom, hogy elfogadnak-e olyannak, amilyen vagyok, az viszont tény, hogy nem kerülnek az emberek. Úgy tapasztalom, hogy szívesen vannak a társaságomban. Szeretnek bohóckodni velem, de ha komoly témáról van szó, azt is bátran tálalják. Néha olyan vagyok, mint egy lelki szemetesláda - mindent elmondanak nekem. Ha valami gondjuk van, megosztják velem.

 

[cat34]

Ha haragszom valakire, leülök és szép csendesen elgondolkozok az érzésemen, rendkivül sokat segít :lol:

Szoktál dühös, haragos lenni? Milyen sűrűn? Mit csinálsz, hogyan kezeled?Meddig tart amíg dühöngsz?

Húúúúhaaaa. Háááááát. Az mondjuk a helyzettől függ: pl. ha a munkahelyemen monjuk a számítógép kezd el önálló életet élni......hát elég rondán káromkodok. A káromkodásom "minősége és mélysége" pedig függ attól, hogy éppen egyedül vagy társaságban vagyok. Ez általában addig tart, míg a rendszergazda megregulázza a masinát ill. amíg a számat elhagyja a káromkodás.

Ha a páromra haragszom meg, akkor homlokegyenest más vagyok. Akkor jó mélyen bekussolok és vagy leülök a kanapéra és bámulok rá, vagy pedig "csapkodni" kezdek: hűtő erőteljes becsukása stb.. Ez néha eltart kb. fél óráig aztán túllépek rajta.

 

[cat34]

és itt a következő:
Miért van az, ha valami nagyon jó kezd lenni ( pl az életben), szinte azonnal kerül valaki akinek ez nem smakkol (piszkálja a csőrét)?

Mert irígy. A legtöbb ember alaptermészetében - tisztelet a kivételnek - irígy. Irígy a másik tulajdonára, életére, párjára, emberi kapcsolataira.
Addig nincs baj, míg az irígysége csak addig terjed, hogy ő is mindent megtesz annak érdekében, hogy hasonló jó történjen meg vele is. A baj ott van, ha valaki olyan szinten irígy, hogy megmérgezi a másik boldogságát.

 

[cat34]

Eredeti szerző elke

Mersz szembeszállni?Kiállsz magadért?

Sziasztok!

Ha nem állsz ki önmagadért, akkor nagyon szerencsés ember vagy, mert még sohasem szorítottak igazán sarokba.

Én mondhatnám, hogy szoktam kiállni másokért, de ez nem igaz. Amikor mások helyett szállunk harcba, akkor azt azért tesszük, mert a saját értékrendünket támadták meg a szemünk előtt. Tehát ilyen esetben is önmagunkért, a saját elveinkért harcolunk és ne várjunk köszönetet a másiktól.
Aki volt már a "sarokban" tudja, hogy milyen út vezet oda és sokkal gyorsabban reagál mindenre ami arra az útra emlékezteti.

Sajnos én már megtanultam kiállni magamért.

Te voltál már a "sarokban"?

Hogy kiállok-e magamért? Attól függ kivel szemben. Régen úgy gondoltam, hogy ha ellentmondok gyerekként a tanárnőnek felnőttként a főnöknek és természetesen felnőtt-gyerekként a szülőnek - az a tiszteletlenség jele. Úgyhogy régen ha nem értettem egyet, akkor befogtam és nem mondtam ellent. Gyerekkel szemben már más volt - foggal-körömmel, néha ököllel....(inkább fiú, mint lány voltam).
Ma már nem így van. Ha sérelem ér, igazságtalan velem valaki, vagy csak szimplán egy dologban másként vélekedek, akkor szembeszállok magamért ill. a véleményemnek is hangot adok. Persze nem tiszteletlenül.

Voltam-e "sarokban"? Voltam. Ma már viszont okosabb vagyok és megpróbálom megelőzni a sarokba állítást

 

[cat34]

Következő kérdésem:

Ha történetesen teljesen padlóra kerülnél, anyagilag és mellé a világ is elfordulna tőled, mit tennél hogy ép ésszel kerülj ki abból a helyzetből?

Kedves Igipapa!

Én most voltam-vagyok ebben a helyzetben. Voltam, mert lelkileg túlléptem - hála a sok segítségnek, amit innen a CH tagoktól kaptam. kissmindenkinek érte.
Vagyok, mert a lelki problémámnak "köszönhetően" az anyagi dolgaimat elhanyagoltam - így sikerült egy szép nagy trágyadombot összehordanom. Szóval nem egyszerű.

Hogy mit csinálok az ép eszem megőrzéséért?
Először is minden nap imádkozom. Ezt azóta teszem, mióta apukám Nagypénteken meghalt. Valahogy különleges jelentőséget tulajdonítok annak, hogy az az ember, aki nem hitt Istenben, Jézus halálának napján halt meg. Templomba viszont nem járok. Nem hiszem, hogy Istent a templomban találom meg, vagy csak a papokon keresztül szólhatok hozzá. Úgyhogy egymagamban, úton útfélen, otthon, vagy ahol éppen rámjön: imádkozok ill. beszélek hozzá. Ez olyan nyugalommal tud eltölteni, hogy ha van valami megoldandó problémám, sokkal könnyebben tudok a megoldásra koncentrálni, mintha egy merő görcs lennék.

A másik pedig a mottóm: Ami nem öl meg, az erőssé tesz. Ha eggyel többször tudsz felállni, ahányszor elbuksz...nyertes vagy.