Csillagászat és űrkutatás

[prominor]

Úgy tűnik senki nem a témához szól itt hozzá......

Igazad van abban Prominor, hogy senki semmiben nem lehet teljesen bizonyos...

A ma.hu-n olvasható ez a cikk:

"Kannibalizmus az űrben: a Hold sötét titka

Hány holdja van a Földnek? Egy - hangzik a válasz. A válasz, ami csak akkor helyes, ha a jelenkort nézzük. Néhány milliárd évvel ezelőtt ugyanis kettő hold keringett planétánk körül, állítják a szakértők, akik szerint drámai véget ért a két égitest bolygónk körüli tánca. Körülbelül 4,4 milliárd évvel ezelőtt összeütköztek, és ebből alakult ki a ma is látható Hold."

Kedves Kyra!

Ez ugye a tudomány és technika témakör. Zsuzsanna igen lelkiismeretesen igyekszik itt pár témát életben tartani, hisz úgy tűnik a témák íránt egyre csökken az érdeklődés.. Az ide "behozott" cikkek származási helye normális esetben tudományos dolgozat, folyóírat, de legfeljebb a népszerű-tudományos irodalom.
Nemcsak ebben a témában, de a CH-n is, az utóbbi időben egyre inkább az a gyakorlat, sajnálatos módon, hogy nem a hozzászóláshoz, a felvetett témához, hanem a hozzászólóhoz szólnak hozzá.. Ráadásul nem is az új tagok... Én írtam egy hsz.t a Persidákhoz nem tartozó tüzgömbről és Tesláról... A mellékelt ábrán nem látszódott sajnos Pearly tábora, de szerintem a megfogalmazásomból meg lehetett érteni miről is írtam... Nem a cikkhez szóltak hozzá, hanem matematikai ismereteim igyekeztek pontosítani, anélkül, hogy feltételezték volna(pedig ez már párszáz előző hozzászólásom alapján kiderülhetett) rendelkezem a matematika és a fizika alapismereteivel....Forumozó társunk is, háromsoros kijentést tett megfellebezhetettlenül, a forrást meg sem jelölve.. Mert, ha azt írja a c. folyóírat cikke alapján, akkor az ugye mást jelent... de Ő saját gondolatainak esszenciáját osztja meg velünk, mint írja, nyílván rendkívüli tudása alapján, s akinek nem tetszik...alapon. Ha hívatkozom arra, hogy a tudomány a napilapok kis szines rovatát a lényeges elméletek közt nem tartja számon és leírom a jelenlegi legvalószínűbb feltevéseket, nem lehengerelni akarok, s álláspontokat kizárni, csak megpróbálom a rovat eredeti szellemét fenntartani.. S azt sem gondolom, hogy ahhoz személyeskedni kellene, hogy véleményünket ütköztessük... Csakhát ezeket a véleményeket nem egymásról, hanem a témával kapcsolatban kellene megjeleníteni....

(Ps. A freemasonery topicban beidéztem már nem emlékszem melyik topic egyik hozzászólását, a Te válaszodból éppen, szerintem a következtetésen Neked is érdemes elgondolkodni)

Legyen szép napod!
prominor

 

[Kyra_]

Kedves Prominor!

Értem én, hogy Te szeretnél szelektálni a hozzászólók és a hozzászólások színvonala szerint, de a topik indítója nem kérte, hogy kizárólag olyan írásokra hivatkozhatnak, amelyeket tudományos folyóiratokban tettek közzé és amelyek találkoznak Magyar Tudományos Akadémia egyetértésével.

Íme:

Üdvözlet Mindenkinek!

Ha van kedved beszélgetni a témáról,szeretettel várlak!

Nevem Zsolt.Magyarországról írok(Vecsésről)46éves vagyok és 30 éve
foglalkozom hobbyszinten csillagászattal.

Nemrég nyilvánosságra került,hogy először sikerült egy kutatócsoportnak
közvetlenül lefotózni egy másik csillag körül keringő bolygót,amelyen akár
értelmes civilizáció is létezhet!

Szent ég! Micsoda blődség, igaz! Még hogy másik bolygón értelmes civilizáció! - Hát istenem, még ennek a topiknak az indítója is ilyen butaságokat beszélt, pedig ezt biztosan nem ellenőriztette előzőleg a NASA-val!

Kedves Prominor! Én igazán nagyra becsülöm a CH-n bemutatott óriási tudásodat, mely lefed több tudományágat is, de ez egy nyilvános fórum és különböző iskolázottságú emberek látogatják. Ezen még neked sincs módod változtatni.

A két hold teóriája az angol nyelvű Nature News-ban jelent meg, mivel te jól beszéled a nyelvet, itt ellenőrizheted, ha akarod, hogy ez csak csacskaság vagy netán elismert csillagászok agyában születhetett meg.

"Early Earth may have had two moons Collision with lost second satellite would explain Moon's asymmetry.


Richard Lovett


Earth once had two moons, which merged in a slow-motion collision that took several hours to complete, researchers propose in Nature today.
Both satellites would have formed from debris that was ejected when a Mars-size protoplanet smacked into Earth late in its formation period. Whereas traditional theory states that the infant Moon rapidly swept up any rivals or gravitationally ejected them into interstellar space, the new theory suggests that one body survived, parked in a gravitationally stable point in the Earth–Moon system.
Several such 'Lagrangian' points exist, but the two most stable are in the Moon's orbit, 60° in front or 60° behind.
Traces of this 'other' moon linger in a mysterious dichotomy between the Moon's visible side and its remote farside, says Erik Asphaug, a planetary scientist at the University of California, Santa Cruz, who co-authored the study with Martin Jutzi, now of the University of Berne.
The Moon's visible side is dominated by low-lying lava plains, whereas its farside is composed of highlands. But the contrast is more than skin deep. The crust on the farside is 50 kilometres thicker than that on the nearside. The nearside is also richer in potassium (K), rare-earth elements (REE) and phosphorus (P) — components collectively known as KREEP. Crust-forming models show that these would have been concentrated in the last remnants of subsurface magma to crystallize as the Moon cooled.
What this suggests, Asphaug says, is that something 'squished' the late-solidifying KREEP layer to one side of the Moon, well after the rest of the crust had solidified. An impact, he believes, is the most likely explanation.
"By definition, a big collision occurs only on one side," he says, "and unless it globally melts the planet, it creates an asymmetry."
Asphaug and Jutzi have created a computer model showing that the Moon's current state can be explained by a collision with a sister moon about one-thirtieth the Moon's mass, or around 1,000 kilometres in diameter.

Like a pancake
In the hours after the impact, gravity would have crushed the impactor to a relatively thin layer, pasted on top of the Moon's existing crust. "You end up with a pancake," Asphaug says. The impact would have pushed the still-liquid KREEP layer to the Moon's opposite side.
Apshaug's theory isn't the only attempt to explain the lunar dichotomy. Others have invoked tidal effects from Earth's gravity, or convective forces from cooling rocks in the Moon's mantle.
"The fact that the nearside of the Moon looks so different to the farside has been a puzzle since the dawn of the space age," says Francis Nimmo, one of the authors of a 2010 paper in Science proposing tidal forces as the cause².
But despite his competing model, Nimmo (a colleague of Asphaug's at Santa Cruz, but not an author of the new study) calls the new theory "elegant".
ADVERTISEMENT

And Peter Schultz of Brown University in Providence, Rhode Island, calls it "interesting" and "provocative", despite his own theory involving a high-angle collision at the Moon's south pole, which he believes would have pressed crustal material northward to form the farside highlands³.
"All this is great fun and tells us that there are very fundamental questions that remain about the Moon," he says.
NASA's upcoming GRAIL mission, designed to probe the Moon's interior using precise measurements of its gravity, may help figure out what happened billions of years ago. "But in the end," Schultz says, "new lunar samples may be necessary."

• References
  1. Jutzi, M. & Asphaug, E. Nature 476, 69-72 (2011).
  2. Garrick-Bethell, I., Nimmo, F. & Wieczorek, M. A. Science 330, 949-951 (2010).
  3. Schultz, P. H. & Crawford, D. A. Geol. Soc. Am. Spec. Pap. 477, 141-159 (2011).

 

[Kyra_]

Drága Prominor, arra kérlek, hogy most kivételesen ne válaszold azt, hogy nem értettelek meg. Én lelkesen olvaslak téged - már amennyire időm engedi - és szinte látom mi jön most...

Majd elfelejtettem az udvarias elköszönést. Legyen neked is szép napod és nem ártana, ha néha te is megszívlelnéd az utolsó előtti mondatodat, azaz néha"Neked is érdemes elgondolkodni" kiss

 

[zsuzsanna03]

Ütközés eredménye a kétarcú égitest?

A legújabb elmélet szerint két Holdja volt a Földnek

A Kaliforniai Egyetem kutatói modellezték azt az ütközést, amely megmagyarázhatná a Hold több rejtélyes tulajdonságát is. Egy új elmélet szerint négymilliárd éve a Föld körül két hold keringhetett, de egy lassú ütközés során a kisebbik égitest megsemmisült.

​

A Nature magazinban publikált elmélet szerint a Föld két holdja akkor alakult ki, amikor egy Mars méretű égitest csapódott a Földnek a bolygóformálódás egy korai szakaszában.
A leszakadó törmelékből két hold keletkezett, melyek nagyjából 80 millió évig keringtek bolygónk körül, mire pályájuk a Föld és a Nap gravitációs erőinek hatására keresztezte egymást.

Ez a feltételezés ellentétben áll azzal a klasszikus elmélettel, amely szerint a Földnek egyetlen holdja alakult ki egy hasonló ütközés során, az árva égitest gravitációs ereje pedig minden más törmeléket eltaszított a Föld körüli pályáról, megakadályozva újabb holdak kialakulását.

Az új modell holdjainak ütközése kozmikus mértékben számolva rendkívül lassan, nagyjából hétezer kilométeres óránkénti sebességgel mehetett végbe, így a két égitest egymásra csúszott, a kisebbik hold "ráolvadt" a mostani Hold felszínére.
Az ütközés a Földre nézve is komoly következményekkel járhatott: nagyjából egymillió évig tartó meteorzáport kellett volna túlélnie a földi életnek - már ha ekkora kialakult volna.

A két hold ütközésének modellje

​

Az ütközés-modellel megmagyarázhatóvá válna, miért mutat eltéréseket Holdunk domborzata a Földhöz közeli világos, és a Földről soha nem látható sötét oldalon.
Holdunk látható felszíne lapos és sík, míg túlsó oldalán magas hegyek és sziklás területek alakultak ki.

A Hold földrajzi egyenetlenségeire eddig is számos magyarázat létezett, a legelfogadottabb szerint a Föld gravitációs erejének munkája alakította kísérő égitestünk felszínét is.
Az új elmélet bizonyítása akkor valósulhat meg, ha a NASA Grail szondáinak sikerül olyan nyomokat találnia a Holdon, melyek a megsemmisült testvérétől származnak.

​

Forrás:/hvg.hu/Tudomany​

 

[zsuzsanna03]

Másik élmélet !

Fiatalabb lehet a Föld-Hold rendszer (?!)

Az elmélet szerint a Föld és a Hold két bolygóméretű test ütközésének eredményeként keletkezett a Naprendszer kialakulása után mintegy 30 millió évvel.
Egy új tanulmány azonban 120 millió évvel későbbre teszi az eseményt.

A jelenleg elfogadott elmélet szerint a Naprendszer bolygói az újszülött Nap körül keringő kisebb égitestek ütközései következtében alakultak ki, a beolvadó törpebolygók növelték fokozatosan mai méretükre őket.
Az elképzelések szerint a Föld-Hold rendszer két, már meglehetősen nagy, a Mars és a Vénusz mérettartományába eső égitest ütközésének következtében jött létre.
Az ütközés a bolygók formálódásának azon fázisában következett be, amikor mindkettőnek már kialakult vasmagja és szilikátköpenye volt.
Kérdés azonban, hogy pontosan mikor és hogyan történt az esemény.
Maga az ütközés biztosan 24 óránál rövidebb idő alatt zajlott le és a hőmérséklet közben olyan magasra, mintegy 7 ezer fokra szökött, hogy mind a szilikátoknak, mind a fémeknek meg kellett olvadniuk.
Nem világos azonban, hogy az olvadt kőzetek és a vas összekeveredtek-e vagy sem.

​

Eddig az ezzel a területtel foglalkozó kutatók úgy gondolták, hogy a bolygóformálódás során ez a keveredés teljesen megtörtént, s ez alapján úgy becsülték, hogy a Föld-Hold rendszer mintegy 4,537 millárd évvel ezelőtt, a Naprendszer kialakulása után körülbelül 30 millió évvel jött létre. Tais W. Dahl (Niels Bohr Institute, University of Copenhagen) és David J. Stevenson (California Institute of Technology) új eredménye azonban kérdésessé teszi ezt.

Valószínű, hogy a Föld-Hold rendszert létrehozó ütközés nem 30,
hanem 150 millió évvel a Naprendszer kialakulása után
következett be.
[NASA/iStockphoto/Kirill Putchenko]

​

A Föld és a Hold kora a földköpeny radioaktív elemeinek vizsgálatával határozható meg.
Az egyik ilyen elem a 182-es tömegszámú hafnium, ami negatív β-bomlás során 9 millió éves felezési idővel 182-es tömegszámú tantálizotóppá alakul, ebből pedig egy újabb, 114 napos felezési idejű negatív β-bomlás eredményeként 182-es tömegszámú wolframizotóp jön létre.
A hafnium és a wolfram kémiai tulajdonságai markánsan eltérnek, utóbbi inkább fémekkel létesít kötést, míg az előbbi inkább szilikátokkal, azaz a kőzetek alkotóelemeivel.
A 9 millió éves felezési idő miatt 50-60 millió év alatt gyakorlatilag minden radioaktív hafnium wolframmá alakul.
A Holdat is létrehozó ütközés után az olvadt fém szinte teljes mennyisége a Föld magjába süllyedt, de kérdés, hogy vajon ez történt-e a wolframmal is.

Az olvadt vas és kőzetanyag turbulens keveredési mechanizmusára vonatkozó modellszámítások segítségével Dahl és Stevenson a keveredés mértékét vizsgálta.
Arra az eredményre jutottak, hogy a Föld kialakulásának idejében keletkezett wolframizotópok gyakorlatilag teljes egészében a földköpenyben maradtak.
Dahl szerint a számításaik azt mutatják, hogy 10 kilométernél nagyobb méretű testek ütközésekor a fémmag és a kőzetanyag nem tud összekeveredni, ezért a Föld vasmagjának túlnyomó része, 80-99 százaléka egyáltalán nem kötött meg wolframot a köpeny kőzetanyagából.
Az eredmények akként értelmezhetők, hogy a Föld-Hold rendszert létrehozó ütközés akkor következett be, amikor az ütköző égitestekben már minden hafnium wolframmá alakult.
Az ehhez minimálisan szükséges idő miatt azonban ez az esemény nem történhetett a Naprendszer 4,567 milliárd évvel ezelőtti kialakulása után 30 millió évvel, csak jóval később, valószínűleg még mintegy 120 millió év elteltével.

Az eredményeket részletező szakcikk az Earth and Planetary Science Letters c. folyóiratban jelent meg.


Forrás: ScienceDaily 2010.06.07.-
csillagaszat.hu/fold_es_hold

 

[zsuzsanna03]

És még egy elmélet - a sokból...

Valaha Plutó méretű égitest csapódott a Földbe?


A Hold keletkezésével kapcsolatban Robin Canup és Alastair Cameron 1975 körül dolgozták ki az úgynevezett óriási ütközés elméletet, mi szerint körülbelül 50-90 millió évvel a Naprendszer kialakulása után Földünk egy Mars méretű égitesttel ütközött össze.

A Hold kialakulásának fázisai Canup és Cameron szerint​

<DD class=wp-caption-dd>Ez volt az egyik első olyan tudományos elmélet, amely a múltban történt, fontos, nélkülözhetetlen változást okozó katasztrófa elvét visszahozta a tudomány sáncai mögé.

Az is újdonság volt, hogy Canup és Cameron számítógépes szimulációt alkalmaztak; egy katonai szoftvert használtak, amely eredetileg az atomrobbanás hatásainak terjedését modellezte.

</DD>

A Hold kialakulásának számítógépes modellezése​

<DD class=wp-caption-dd>Mára Canup és Cameron elmélete elfogadást nyert, jelenleg talán ez a legnépszerűbb teória égi kísérőnk kialakulásáról.

Napjaink egyik új elmélete erre épít. W. Bottke (Southwest Research Institute, Boulder, Colorado) és munkatársai úgy vélik, a Hold keletkezésével nem értek véget a gigantikus ütközések.

</DD>

​

<DD class=wp-caption-dd>Fantáziakép egy Merkúr- és egy Hold-méretű égitest

ütközéséről - ilyen események játszódhattak le a
bolygókeletkezési folyamatok utolsó szakaszában is
(fotó: NASA/JPL-Caltech).​

</DD>

<DD class=wp-caption-dd>
Bottke és kollégái a Föld köpenyében található nehéz elemek mennyiségét vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a Hold keletkezését követően még egy nagyjából Plutó nagyságú égitest csapódott a Földbe.


(Published by lnpeters on január 6th, 2011. )


</DD>

 

[zsuzsanna03]

Augusztusi "csillaghullás"-Perseidák meteorraj

Az egyik lesziporkázóbb égi jelenségre, a Perseidák-meteorraj érkezésére augusztus 12-én, péntekről szombatra virradó éjjel számíthatunk.

</BEVEZETO nodeIndex="3">

A Perseidák az egyik legismertebb, sok fényes meteort és tűzgömböt produkáló meteorraj.
Népszerűsége a meleg nyári éjszakáknak is köszönhető, de hosszú időre visszanyúló jelentkezésüknek is.
Első feljegyzése kínai csillagászoktól származik, időszámításunk után 36-ból.
Rendszeres japán, kínai és koreai megfigyelések születtek a VIII. és XI. század közötti időszakról, a XII. és a XIX. század között azonban csak szórványosan említik.
Adolphe Quételet-nek köszönhető újkori újrafelfedezése 1835-ben Brüsszelből - ő írta le először, hogy az augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak szétsugárzódni, innen ered a Perseidák elnevezés.

Mi történik valójában?

Földünk égi vándorlása során minden évben beleszalad egy meteor-áramlatba, egészen pontosan a Perseida meteorrajba.
A Perseidák darabjai egy üstökösről szakadnak le, és ezek a törmelékdarabok akkor válnak meteorokká, vagy a köznyelv szerint hullócsillaggá, amikor belépnek Földünk légkörébe.
A Föld légkörébe jutó meteoridok nagyon alacsony sűrűségű anyagból állnak össze, és valójában csak azért okoznak látványosan szép fényelőadást, mert hatalmas, 60 km/mp sebességgel csapódnak be légkörünkbe.
Amikor a meteoridok ezzel az óriási sebességgel a légkör atomjainak, valamint molekuláinak ütköznek, darabolódni kezdenek, a saját anyaguk 1000 Celsius-fok fölé emelkedik, miközben a súrlódás miatt légkörünk anyaga is fényleni kezd. Ekkor keletkezik a sziporkázó fényhatás, a csillaghullás, amely csupán néhány tizedmásodpercig tart, majd a meteor teste "elfogy", és a hullócsillag elalszik.

A legpompásabb látványt az úgynevezett bolidák, vagyis tűzgömbök adják, ezek - a megfigyelések szerint - a Vénusznál is fényesebb látványt nyújthatnak.

​

A tündöklő fényszínház előadása során egy ragyogó szemfényvesztés is megfigyelhető: úgy tűnik, mintha a csillaghullás minden egyes darabja egyetlen pontból érkezne.
Ez persze csak a látszat, ez a perspektivikus hatás következtében látszik így.
Olyan ez, mint amikor a párhuzamosan futó vasúti sínek a végtelenben összeérnek.
A helyet, ahonnan - látszólag - a csillagok érkeznek, nevezzük Radiánsnak.

A csillaghullás szabad szemmel is észlelhető, és ha valaki szeretné nyomon követni, vagy éppen kedvesét elkápráztatni az eseménnyel, akkor érdemes egész éjjelre szóló programot tervezni, a jelenség ugyanis sötétedéstől egészen napfelkeltéig tart.

​

Ha valóban tiszta élményre vágyunk, érdemes "fényszennyezéstől" mentes megfigyelő területet választani, vagyis mindenképp el kell távolodni a városoktól.


Forrás:life.hu

 

[yeti108]

Ha Perseidák keresztezi a Föld pályáját augusztusban, akkor még egyszer kell kereszteznie valamikor.( gondolom két kör két helyen metszi egymást) Arról miért nem beszél senki?

 

[zsuzsanna03]

Ha Perseidák keresztezi a Föld pályáját augusztusban, akkor még egyszer kell kereszteznie valamikor.( gondolom két kör két helyen metszi egymást) Arról miért nem beszél senki?

****

Ez nem a Csillagászati Egyesület honlapja, csak egyszerű, képzetlen halandóknak hívtam fel a figyelmét a "csillaghullásra"

Azért levadásztam Neked egy írást profi szerzőtől.
Igaz, nem kimondottan a Perseidák a témája, de érdekes - már annak aki érti is.

Csizmadia Szilárd-Meteorcsillagászat

Bónusz:

Meteorok

 

[Umaksuman]

Ha Perseidák keresztezi a Föld pályáját augusztusban, akkor még egyszer kell kereszteznie valamikor.( gondolom két kör két helyen metszi egymást) Arról miért nem beszél senki?

Hadd találgassak. Talán a gonosz összeesküvő csillagászok eltitkolják a másik metszéspont létét?
Vagy talán az a két kör (pontosabban két ellipszis) nem egy síkban fekszik, ezért tényleg csak egy helyen metszik egymást?

 

[Kyra_]

Hamarosan három üstökös is földközelben lesz. A Honda, az Elenin és a Levy üstökös.

"><iframe src="http://www.youtube.com/embed/f9DNTKXecWU" allowfullscreen="" frameborder="0" height="390" width="640"></iframe>

 

[zsuzsanna03]

Csillagászati hír - a nap felvétele

Hullócsillag Essegvár felett

A NASA magyar asztrofotós, Ladányi Tamás képét választotta a nap felvételének a közismert augusztusi Perseida meteorrajról.

2011.augusztus 12.​

Az idei meteorhullás előjelei korántsem mutatkoztak kedvezőnek, ugyanis a raj maximuma éppen a telihold napjára esett, amely garantáltan elnyomta a halványabb rajtagok látványát; ráadásul a folyamatosan vonuló felhők is megnehezítették a megfigyelést.
Az említett két tényező hatását viszont sikerült a kép javára fordítani...​

A Bakony kis településének, Bánd községnek a messziről látszó várromjánál már két évvel ezelőtt sikerült egy maradandó képet készíteni az ISS - Discovery páros átvonulásról.​

2009.szept.10.​

Néhány nappal a meteorok érkezése előtt egy családi túra keretében - a közeli geocaching pontot keresendő - merült fel ismét a helyszín alkalmasságának gondolata.​

A NASA által választott felvétel augusztus 12-én hajnalban készült, a várható maximum előtti napon.
A kép jól tükrözi az aktuális időszak körülményeit: erős holdfény deríti a tájat, miközben a vonuló felhők is pillanatról-pillanatra változtatják a látkép arculatát.
A szerencse pártfogásával a fényes hullócsillag éppen egy tiszta égterületen villant fel, amelyet a fényes Jupiter és a Fiastyúk bájos csillaghalmaza követett figyelemmel.
A raj radiánsa a kép bal felső sarkában található, így a meteor íve onnan látszik kiindulni.​

Az "Astronomy Picture Of the Day" szerkesztője, Jerry Bonnell megjegyezte, hogy ez a kompozíció kísértetiesen emlékezteti őt a tavalyi év APOD-jára, amely a közeli Taliándörögd felett megörökített Perseidát ábrázolja.​

2010 August 12 ​

Az asztrofotós életében az idei felvétel jubileumi publikációnak számít, ugyanis a NASA tizedik alkalommal választotta a nap képének a munkáját.​

Forrás:hirek.csillagaszat.hu-Ladányi Tamás
apod.nasa.gov-képek

 

[Kyra_]

Október végén és november elején csodás látványban lehet részünk, mert a C/2010 X1 üstökös (Elenin) ekkor lesz legközelebb a Földhöz. Az üstökös csóvája 200 000 km. hosszú!

 

[Umaksuman]

Október végén és november elején csodás látványban lehet részünk, mert a C/2010 X1 üstökös (Elenin) ekkor lesz legközelebb a Földhöz. Az üstökös csóvája 200 000 km. hosszú!

Sajnos úgy tűnik, nem lesz ekkora szerencsénk. Az Eleninnel kapcsolatban megjelent eszement híresztelések okán a NASA kiadott egy FAQ-féleséget, amiben a kérdések ugyan többségében a "próféciákra" vonatkoztak, de a válaszok szerintem számunkra is tanulságosak lehetnek.

Az Elenin 2011. okt. 16.-án kerül a legközelebb a Földhöz, kb. 35 millió km-re. (Ez a Hold távolságának nagyjából 90-szerese.) Ebből látszik, hogy habár a 200 000 km szép távolság, de 35 millió km távolságból nézve már igencsak kicsinek látszana.
Felvetődött, hogy a gonosz összeesküvő csillagászok elhallgatják az Elenin érkezését, jobb esetben azért, hogy ne gyönyörködhessünk csodás látványában(?), rosszabb esetben azért, mert végzetes katasztrófát fog okozni a Földön. A NASA illetékese szerint az Elenin egy teljesen átlagos üstökös, amiből 12 egy tucat, ezért nem is fordítanak rá a szükségesnél nagyobb figyelmet. Az eddigi észlelések arra mutatnak, hogy a Földről szabad szemmel valószínűleg nem is lehet majd látni, mert a Nap felé közeledve nem fog annyi anyagot kibocsátani, hogy számottevő kómát és csóvát "növesszen". (Remélem, ebben nem lesz igazuk.)
Ami a katasztrófa-jóslatokat illeti, ezek közül szerintem a legszebb az, hogy három napig teljes sötétség lesz a Földön, mert eltakarja majd a Napot. A Hold, ami kedvező körülmények között éppen csak el tudja takarni előlünk a Napot, valamivel kevesebb, mint 4000 km átmérőjű. Az Elenin átmérője valahol 3 és 5 km között van, tehát ahhoz, hogy eltakarja a Napot, a Holdnál jóval közelebb kéne jönnie, de erről szó sincs. Ráadásul a pályaszámítások szerint egyáltalán nem fog a Föld és a Nap közé kerülni.
És persze az Elenin nem is egy "barna törpe", egy ilyen égitest csak egy csillaghoz képest "barna", egyébként ugyanolyan fényes lenne a látható tartományban, mint egy hasonló méretű (tehát a Jupiternél is nagyobb) bolygó, de infravörösben már úgy világítana, mint egy karácsonyfa. A tömege pedig messze nem elég ahhoz, hogy pl. a Honda pályáját megváltoztassa, arról nem is szólva, hogy pont a Föld elé irányítsa azt.
Az ábra, amit csatoltál, egy kicsit huncut, mert dátumok csak a Földnél vannak, az Eleninnél nincsenek. Ha valaki nem tudná, a Földhöz legközelebbi állapotot a "Perigee" kódú narancsszínű négyzet jelöli, és a távolságát az okt. 16.-i Föld pozícióhoz kell mérni.

 

[Kyra_]

Valóban őrült összevisszaság van ezzel az üstökössel kapcsolatban a neten. Még a mérete és a csóvája mérete is folyton változik, nem is beszélve "egyebekről". Lehet, hogy látni sem lehet majd szabad szemmel azokon a napokon, amikor a legközelebb lesz a földhöz.

Legújabban már azt is úgy kellett bizonygatni a felfedezőjének, hogy egyáltalán létezik! Már nem azt, hogy az üstökös létezik, hanem ő maga: Leo Elenin.

 

[FagyisSzent]

Nincs is talán érdekesebb tevékenység az ember számára, mint tévinformációk sorozatgyártása. Meg kell hagyni, egyre jobbak vagyunk benne. A dolog még szórakoztató is lenne, ha nem dőlnének be olyan sokan ezeknek a marhaságoknak. Az embernek csak azt kell eldöntenie, a tévinformációkat milyen szinben, izben és csomagolásban kivánja fogyasztani. A többi már megy magától.

 

[zsuzsanna03]

Az Elenin-üstökösről ál- és rémhírek helyett....

​

Egy apró, koszos hógolyó, amely alig látszik, és messze elkerüli a Földet - mégis rémhírek terjednek az Elenin-üstökösről az interneten.
Az üstökös októberben lesz a legközelebb bolygónkhoz, de még nem tudni, mennyire lesz látható.

"Az én kis személyautóm jobban befolyásolja a tengerszint változását, mint amekkora hatással az Elenin-üstökös a Földre van"
- mondta Donald Yeomans, a NASA földközeli égitestekkel foglalkozó kutatója.
A furcsa nyilatkozat jól kifejezi, mennyire indokolatlan az Elenin-üstökössel kapcsolatos sok álhír.

Az égitestet már "meggyanúsították" azzal, hogy bolygónknak ütközik, sőt olyan hírek is szárnyra keltek, hogy idegen űrhajók hada követi.
Arról a lehetőségről is jelentek meg írások, hogy az üstökös megváltoztatja a tőle teljesen független 2005 YU55 jelű kisbolygó pályáját, és utóbbi találja el bolygónkat.
De az is felmerült, hogy az egyébként nem létező Nibiru nevű objektummal lenne azonos az Elenin, vagy hogy el is takarja majd a Napot, és sötétséget borít bolygónkra.
Pedig mindezeknek semmi közük a valósághoz.

A C/2010 X1 jelű objektumot az orosz Leonyid Elenin fedezte fel 2010. december 10-én, egy új-mexikói távcső távoli üzemeltetése közben.

​

Az égitest ekkor még 650 millió kilométerre volt a Földtől, de a Naprendszer belső része felé haladva azóta közelebb jutott bolygónkhoz.
A 3-5 kilométeres, piszkos hógolyóra emlékeztető üstökösmag körüli gázburokban a megfigyelések alapján sikerült többek között hidrogén-cianidot kimutatni, amelyet sok egyéb kométánál is azonosítottak.
A gázt 2011. júliusi megfigyelések alapján közel 0,5 kilométer/másodperc sebességgel bocsátja ki az objektum, más üstökösöknél megfigyelthez hasonló intenzitással.

​

Az égitest ugyanakkor érdekes célpont lehet, amíg a Naphoz viszonylag közel tartózkodik.
A Venus Express és a Messenger űrszonda is vizsgálhatja majd, ideális lehetőséget adva a méréseik összehasonlítására.
Emellett első alkalommal határozhatják meg egy üstökös ritka légkörének, azaz kómájának térbeli jellemzőit.

Az Elenin-üstökös tehát egy átlagosan érdekes, veszélytelen objektum, amely nem különbözik a Nap körül keringő sok millió társától.


/Az .origo.hu/tudomany/vilagur cikke nyomán/
</BEVEZETO>

 

[Kyra_]

Lehet, hogy ugyanez lesz a helyzet a beharangozott erősödő naptevékenységgel is?

A Nap belsejére, fotoszférájára és koronájára vonatkozó három független vizsgálat eredményei alapján a következő, 25. napciklus során a Nap aktivitása igen csekély mértékű lesz, ha lesz egyáltalán.


A National Solar Observatory's (NSO) Solar Synoptic Network egyik igazgatója, Frank Hill szerint bár rendkívül szokatlan és váratlan, de mégis csak tény: három, a Nap teljesen különböző részeit célzó vizsgálat eredményei is abba az irányba mutat, hogy csillagunk aktivitási ciklusában a közeljövőben egyfajta hibárnált állapot fog beállni, azaz ezen eredmények szerint a következő, 25. napciklus során a naptevékenység várhatóan a minimálisra fog csökkeni, de az is elképzelhető, hogy teljesen meg is szűnik.


A napaktivitás körülbelül 11 éves periódussal változik, ami éppen fele annak a 22 éves mágneses periodicitásnak, melynek során a Nap mágneses pólusai felcserélődnek. A jelenlegi, 24. sorszámú 11 éves ciklusban a naptevékenységi maximum felé tartunk, maga a ciklus azonban a várthoz képest későn kezdődött. Ez, illetve helioszeizmológiai jelek, a halványuló napfoltok és a pólusokhoz közeli aktivitáshiány mind arra utalnak, hogy valami nincs rendben a naptevékenységi ciklussal. A kutatók már azt találgatják, hogy vajon újra az 1645 és 1715 közötti híres Maunder-minimumhoz hasonló csekély vagy éppen nulla aktivitású periódus előtt állunk-e.


forrás:

[HIDE]Csillagászati hírek 2011.06.21[/HIDE]

 

[Umaksuman]

A Nap belsejére, fotoszférájára és koronájára vonatkozó három független vizsgálat eredményei alapján a következő, 25. napciklus során a Nap aktivitása igen csekély mértékű lesz, ha lesz egyáltalán.

Itt két különböző dolog keveredik össze. Azt már többen, több helyről megerősítették, hogy a következő napfolt-maximum várhatóan hosszú idő óta a leggyengébb lesz. Az viszont egy sokkal gyengébb lábakon álló előrejelzés, hogy ilyen kis aktivitású ciklus-maximum idején a szokásosnál erősebb napkitörésekre lehet majd számítani. (De ha így lesz, akkor komoly károkat okozhat, ezért tartotta indokoltnak egy figyelmeztetés kiadását az USA illetékes kormányhivatala 2009-ben.)
A kamu-tudományos irodalomban viszont erre hivatkozva is megjelent egy csomó világvége-jóslat, ami a naptevékenységnek teljesen megalapozatlanul tulajdonít bizonyos katasztrofális földi következményeket.

 

[prominor]

Pedig minden nap bekövetkezik egy parányi világvége...

Pedig a jóslatok igazak, csak a méretekkel van baj.. csakúgy, mint általában..