Égi kalendárium: 2011. május
A bolygók láthatósága
A
Merkúr megfigyelésére nem ez a hónap lesz a legkedvezőbb. Május 7-én van legnagyobb K-i kitérésben, azonban ekkor alig fél órával a Nap előtt kel.
A
Vénusz egész hónapban egy órával a Nap előtt kel, -4<SUP>
m</SUP> feletti fényessége miatt könnyen megtalálható.
A
Mars is a hajnali órákban figyelhető meg, hiszen a
Pisces (Halak) majd a
Aries (Kos) csillagképekben tartózkodik. Földtávolban lesz, így a távcsöves megfigyeléseknek még nem jött el az ideje, hiszen látszó átmérője 4” lesz csupán.
A
Jupiter a DK-i hajnali égbolt feltünő égitestje a maga -2<SUP>
m</SUP>-s fényességével. Egy órával a Nap előtt kel.
A
Szaturnusz az egyetlen különc: az éjszaka első felében figyelhető meg, és hajnalban már nyugszik. Egyre lassabban hátrál a
Virgo (Szűz) csillagképben.
Az
Uránusz a kora hajnali DK-i égbolton keresendő, a látóhatárhoz nagyon közel a Pisces csillagkép területén.
A
Neptunusz valamivel éjfél után kel, és az
Aquarius (Vízöntő) csillagképben inkább a hajnali órákban érdemes megkeresni.
Együttállások, csillagfedések
Mivel majdnem minden bolygó a hajnali láthatóságát éli, nem meglepő, hogy számos együttállást is megfigyelhetünk ebben a hónapban.
A sor máris
május 1-én kezdődött, amikor a
Merkúr-Vénsz-Mars-Jupiter négyeséhez csatlakozik a
4%-os fázisú fogyó
Hold is.
A látvány
2-án már kicsit kevésbé érdekes, mivel a tovább fogyó Hold alig 1,7° magasan ekkor már kb. 15°-ra lesz a Merkúrtól és a Vénusztól. A megfigyeléshez szép tiszta horizont szükségeltetik, de talán bízhatunk a hagyományosan jó májusi asztroklímában.
Május 4-én este már a növekvő
Hold közelíti meg napnyugta után a
Fiastyúkot.
Május
5-én a Hold súrolja a τ Taurit. Ez a csillag egy 4,2<SUP>
m</SUP>-s összfényességű kettőscsillag, így a súroló fedés közben a peremen látható hegyek között bújkáló csilllagpár különösen látványos lehet. A Győr – Arad vonalon van a láthatóság határa, ettől északra nem látszik a jelenség, délre pedig teljes fedést figyelhetnek meg az észlelők.
Május 18-án a délutáni égen figyelhetjük meg a
Vénusz és a Merkúr 1,2°-os közelségét. A Nap 24° távolságban lesz ekkor, ami mellett a távcsöves megfigyelés — természetesen megfelelő óvatosaság mellett! — nem tartozik a lehetetlen feladatok közé.
Hasonló jelenség lesz
23-án a Vénusz és a Mars esetében, ekkor
57'-re kerül egymáshozképest a két bolygó, 23°-ra a Nap fényözönétől.
A fogyó Hold ismét szép együttálásokat kínál majd a hónap végén. A sort
29-én kezdi a 13%-os Holdtól 6°-ra látható Jupiter.
Ezt
másnap hajnalban folytatja
a Merkúr-Vénusz-Mars-Jupiter, ésaz ekkor már hajnalban is látható
Fiastyúk halmaza valamint a már csak
8%-os holdsarlónak örvendezhetnek a koránkelők.
Végül
31-én a hajnali égen 5° magasan látszik majd a
vékonyka holdsarló és tőle 5°-ra a
Mars, 3,5°-ra a
Vénusz, tőlük messzebb 20°-ra a
Jupiter.
A
Jupiter hajnali láthatóságával a
holdjainak jelenségei is megfigyhetővé vállnak a hónap közepétől, részleteket a
Meteor Csillagászati Évkönyv 2011 kötetében olvashatunk erről.
Üstökösök, kisbolygók, Hullócsillagok
Egyenlőre még csak a távcsöses megfigyelőknek lesz elérhető a hajnali égbolton a
C/2009 P1 (Garradd) üstökös.
Ez az égi vándor az év végére akár a binokuláros észlelőknek is láthatóvá vállhat. Májsuban az
Aquarius (Vízöntő) csillagképben kereshetik meg az érdeklődők a még csak 12<SUP>
m</SUP> körüli kométát.
Érdemes nyopmon követni a
(4) Vesta kisbolygót. A
Capricornus (Bak) csillagképben K-i irányban mozog, útja során több fényes, 4° közeli csillaggal kerül szoros közelségbe.
13-án a Θ Cap-tól 11'-re lesz, míg 3-án még közelebb lesz az ι Cap-hoz.
A hónap legjelentősebb meteorraja az
Éta Aquaridák.
A raj maximuma nem éles, hosszan elhúzódik az aktivitása, még a nyári hónapokra is jut a rajtagokból. Maximuma
6-án lesz, a Hold a megfigyelést nem zavarja majd.
Változócsillagok
Ernesto Guido és Giovanni Sostero animációja a kitörésről.
A fényesebb állapotot megörökítő kép április 15-én készült.
Az
NGC 3972-ben felvillant az SN 2011by szupernóva. Fényessége 14,2 magnitúdó volt az április végi felfedezéskor, de a színképfelvételek alapján ekkor még a maximuma előtt volt, tehát további fényesedése várható.
A galaxis az
Ursa Maior (Nagy Medve) csillagképben, a γ UMa közelében, azaz könnyen megfigyelhető helyen található.
Az idei év második
Sagittarius (Nyilas) csillagkép-beli nóvája, a
V5588 Sgr úgy tűnik, visszafényesedett május elején, így feltétlenül érdemes tovább észlelni, hiszen április 20-25 között 2<SUP>
m</SUP>-t fényesedett, és 11<SUP>
m</SUP> körül látták külföldi megfigyelők.
Forrás:Magyar Csillagászati Egyesület