Amit te itt írsz,Soma,az a türelmetlenség gondolata.Ezt kell lecserélned a szeretett gondolatára.Ugyanis a gyereknek nagyon jól működik a tudatküszöb alatti "vétele". Pontosan megérzi,ha szomorú vagy,ha türelmetlen vagy és azt is ha szeretett van benned,nem kell,hogy megszólaljál. Ha megértően,szeretettel rá nézel és megsimogatod,sokkal hamarabb megnyugszik,mert "veszi" az adást,hogy biztonságban van.
Emlékszel mit írtam? "Amikor a leginkább idegesítők, akkor van a legjobban szükségük a mi türelmünkre."
drága Tibya...lehetetlent kérsz...mert a szeretet a szívben lakozik, nem a "fejben"...nincs olyan, hogy a "szeretet gondolata"...minden, amiről azt hiszed, hogy a szeretet gondolata, az hamis...mert csak gondolat...amit a szívedben érzel, az örök...igaz...és azt nem lehet lecserélni...mert az vagy van, vagy nincs...ilyen egyszerű...viszont a példámból is láthatod...az elme figyelmet követel magának...még akkor is, mikor a szív csordultig van...mert az elmének csak te...ön-magad vagy fontos...ilyenkor lehet a legjobban tetten érni...az olvasás...a könyvben való haladás...a végcél felé való elérés...ezek mind az elme vágyai...el attól ami van...de itt nincs mit csere-berélni....ezeket el kell engedni...csak hagyni kell, hogy legyenek...nem szabad rájuk reagáni...még azzal a gondolattal sem, hogy lecserélem őket...érted?...ezért írtam, hogy nem pattanok fel a "hátukra", csak hagyom, hogy legyenek...és a késztetés tovaszáll...5 perc múlva már fel sem bukkan ujra......egyszer próbáld ki!...és megtapasztalod...mi a szabadság
Soma77!
De mivel te akartad a gyereket, hát légy türelmes is hozzá (most nem azt mondom hogy nem vagy az), a türelem meghozza a gyümölcsét.