Anyák napjára készítette az osztályom. Nagyon szerették csinálni, még a fiúk is.
Csatolás megtekintése 1544794 Csatolás megtekintése 1544793
Elkészült a húgom első unokájának a babaköszöntő és az erdei állatos SAL is
Anyák napjára készítette az osztályom. Nagyon szerették csinálni, még a fiúk is.
Csatolás megtekintése 1544794 Csatolás megtekintése 1544793
Csatolás megtekintése 1545203 Végre elkészült. Keretezés majd később lesz.
Még csak 4.-esek, remélem nem felejtik el! Tegnap délután volt a műsor, este írt az egyik anyuka, hogy a gyerek (fiú) elkezdte őt tanítani!Hogy mennyire édesek,jó látni,hogy ilyen is lehet a jövő nemzedéke.
Kínkeservesen, de elkészült! A hátamon, a zsákomban vittem magammal 290 kilométeren át hímzőkerettel, cérnákkal.A kontúrozást délutánonként a zarándokszállásokon fejeztem be, csodabogárként ülve a matracon, ablakfülkében, mikor mi adódott éppen, míg a többiek pihentek a megtett távok után... Harminc legyalogolt kilométer után, felázott, átfagyott, enyhén reszkető kezekkel... Utolsó előtti napon varrtam el az utolsó öltéseket, és a világ végén, Finisterrában enyhén gyűrötten és koszosan átadtam a magyar zarándokszállás hospitalerájának.
Már azt hittem,hogy túlléptél a varráson.Stikában biztos volt valami utánfutód,hogy még ez is elfért nálad.Csodálatos.Mindenféle fejfedőt le elötted!!Gyönyörű lett!Kínkeservesen, de elkészült! A hátamon, a zsákomban vittem magammal 290 kilométeren át hímzőkerettel, cérnákkal.A kontúrozást délutánonként a zarándokszállásokon fejeztem be, csodabogárként ülve a matracon, ablakfülkében, mikor mi adódott éppen, míg a többiek pihentek a megtett távok után... Harminc legyalogolt kilométer után, felázott, átfagyott, enyhén reszkető kezekkel... Utolsó előtti napon varrtam el az utolsó öltéseket, és a világ végén, Finisterrában enyhén gyűrötten és koszosan átadtam a magyar zarándokszállás hospitalerájának.
Őszintén? A hátam közepére nem kívántam a varrást. Kényszerhelyzet volt, mert itthon nem volt időm befejezni. A tavalyi Camino óta nagyon nehezen megy a varrás. Útközben is majdnem feladtam, mert harmincöt-hat kilométer után átfagyva, a hideg szálláson inkább a hálózsákom melegében múlattam volna az időt... Nem is volt minden szállás alkalmas a varrásra. Persze, az "Égiek" úgy akarták, hogy befejezzem! Kicsit trükköztem is, egyik napra csak 12 kilométert osztottam magamra. 11-re a szálláson voltam, hozzátenném, a Camino eddigi legpocsékabb szállásán. A földön, egy matracon ülve varrtam egész délután cseppet se néztek hülyének a később érkező zarándokok. Majd'kifolyt a szemem estére, fájt a derekam, vártam, hogy végre sötétedjen, hogy abbahagyhassam a varrást.(Spanyolországban este tíz körül megy le a nap!...) Nem tudtam befejezni! Másnap volt az utolsó lehetőségem, hogy befejezhessem. Harminc kilométer, az utolsó tizenkettő olyan sűrű esőben, hogy alig láttam, a szó szóros értelmében bőrig áztam. Kaptam "ajándékba" egy olyan szállást, ahol hatalmas üvegfelületek, kényelmes bőrfotelek voltak a társalgóban. És padlófűtés. Kettő körül, elsőnek érkeztem a szállásra, és végre be tudtam fejezni. "B" tervkét ott volt , hogy itthon majd befejezem, és postán elküldöm, "C" tervként, hogy majd jövőre elviszem...Külön és nagy gratuláció!!!!! Amikor olvastalak Fb-n párszor eszembe jutott, hogy mit csomagolnék varrni vagy horgolnivalót, milyen szép emlék lenne itthon, hogy ezt út közben készítettem! És lehurrogtam magamat magamban, hogy ha ott van az ember nézelődjön, ismerkedjen, vagy gondolkodjon azon a bizonyos értelmén az életnek stb, stb..... És te ráadásul ajándékba vitted!!! Csodabogár! Hihetetlen vagy!
Bp.en a reptéren 10,5 kg.osnak mérték a zsákomat. Ebben nem volt benne a víz (2x7,5 dl)és a napi élelem Bőven 11 kg. fölött volt a zsákom, fogalmam sincs, hogy mi volt olyan nehéz, mert alig vittem ruhát magammal. Talán a térd-kencék....Már azt hittem,hogy túlléptél a varráson.Stikában biztos volt valami utánfutód,hogy még ez is elfért nálad.Csodálatos.Mindenféle fejfedőt le elötted!!Gyönyörű lett!
Kínkeservesen, de elkészült! A hátamon, a zsákomban vittem magammal 290 kilométeren át hímzőkerettel, cérnákkal.A kontúrozást délutánonként a zarándokszállásokon fejeztem be, csodabogárként ülve a matracon, ablakfülkében, mikor mi adódott éppen, míg a többiek pihentek a megtett távok után... Harminc legyalogolt kilométer után, felázott, átfagyott, enyhén reszkető kezekkel... Utolsó előtti napon varrtam el az utolsó öltéseket, és a világ végén, Finisterrában enyhén gyűrötten és koszosan átadtam a magyar zarándokszállás hospitalerájának.
Kitör a szünet és hajrá!Ahogy nézegetem a kész munkákat... egész kedvet kaptam a varráshoz..