A Korfu csoki nagyon finom volt, akárcsak az Inota meg a Melódia! Utóbbit felélesztették rövid időre a rendszerváltás után, de mint minden, ami kivételesen jó volt a magyar iparban, ez is végleg eltűnt. (Mogyorókrémmel töltött, 4 púpos elemből álló, keserű vagy tejcsoki bevonatú édesség volt mogyoró-ábrás sztaniol papírban, nekem maga volt az álom, ilyen jót azóta se ettem, pedig biztos terem pár különlegesség a világ csoki-termései közt).
Fifike, Palatinus: stimmel a leírás, én tavaly voltam, tényleg minden jó volt, kivéve a tömeget, mert azt valahogy soha nem bírtam, de hát nem várhatom el, hogy a strandot nekem külön működtessék... (Na meg a mosdók, én ott mérem le a balkanizmusunk fokát, nem csak a milyenségükben, de használatukban is, és ez a rögeszmém, hogy Európába elsőként az illemhelyekkel kell belépni, addig míg ez nincs rendben, minden más süket duma.)
Bambi-retro: a pénz elkéréséhez manapság nálunk nagyon értenek. Aztán hogy mit kapsz cserébe, az más kérdés...
Emlék: nekem itt lopták el tizenhárom éves koromban a medence mellett letakarva hagyott holmimból nagyapám Junghans óráját, amit apám nekem adott, hogy nagyon vigyázzak rá, mert egy érték, égett is a képem, de akkoriban ez volt, teljes bizalommal hagytuk ott a holmit nem messze a medencétől, mert ugye a barátnőkkel együtt bemenni volt a pláne, nem külön... Hát megjártam, de már mindegy is, mert az egész élet se tart soká.