Legutóbbi tartalom: sarkany52

Várnai Zseni ALKONYI FÉNY Nem igaz, hogy nem fáj a hervadás, hogy belenyugszik sorsába a lélek, az állat is elbúvik, vackot ás, úgy megy neki a végső szenvedésnek. Reszket az ág, mikor a lombja hull, sír a virág, hogyha fonnyad a szirma, csak én legyek bölcs, mikor alkonyul, mikor rámmered...

Gyulai Pál GYERMEKKORI BARÁTNŐMHÖZ. Gyermek valál, még gyermek voltam én is, Most hajadon vagy, komoly ifju én, Úgy nézzük egymást, mint két ismeretlen, Bár hű az emlék mindkettőnk szívén, A gyermekkor virágporát, derűjét Idő és élet elrabolta rég; Akkor csak sirni, mosolyogni tudtunk És nem...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%"> Vajda János (1827 - 1897) Őszi tájék Az égen a felhő egymást űzi-hajtja. Suhogva hajlong a sikár. Csóválja fejét a hegyélen a makkfa...

Heinrich Heine A TITOK Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul, mosolygunk, mi több, nevetünk! Nem árulkodik a titokról keserű ráncunk, tört szemünk. Némán vergődve ott hever lenn a lelkünk véres mélyein. S ha vadul tombol is szívünkben, szánkat görcsbe rántja a kín. Kérdezd bölcsőn a...

Baranyi Ferenc: Az ébrenlét a bátorság Éjfélkor a sötét belémlát, ilyenkor vallanak a némák, és a süketek dobhártyája beleremeg az éjszakába. Nem könnyű a magunkba-nézés, ítélőszékhez önidézés, jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól, ha ilyen éjszakán elalszol! Az ébrenlét a bátorság...

Nagy István Attila Védtelenül Először váza nő a csöndnek és kifordul az idő arca, szótlan percre nappalok jönnek: kölcsönmosoly erőtlen harca. Azután lesz csak határtalan, ha már elvesztettük a csodát. Minden dolgunknak határa van csalhatjuk magunkat is tovább. Csak sejtem még, ami...

Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A...

ÁPRILY LAJOS AZ ŐSZRE VÁRJ Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj, mikor fel nem verik turista-szók, aranyruhába öltözik a táj s a magasból megjő a halk pirók. Szél jár feletted, hosszú sóhajú, bágyadt sugár becézi vén szived, s a bronz erdő, a Tizian-hajú, füledbe súgja: Most vagyok...

Bognár Barnabás Ha mosolyt hozok... Ha mosolyt hozok a könnyek helyett, így maradjak meg neked. Ha csillogóra váltom a szemedet, így maradjak meg neked. Ha kezed kezemben megremeg, így maradjak meg neked. Ha én melletted állok félve meg, így maradjak meg neked. Ha szeretnék együtt félni...

Őri István Dal az életről Néha nehéz, néha könnyebb, néha mosoly, néha könnyek, néha megbocsátás, néha ítélet, néha csüggedés, néha remények. Az Élet az, mely nyomomba' jár ha megállok, ő is megáll s vár, hogy induljak már, mert nincs idő ott van mögöttem a következő, kit lökdösni...

Thándor Márk Est Oly jó az esti órák fénye, a csillagos égre nézve. S oly jó a fáradtságnak leple, mely óvva lep be. S oly szép a hold iramló árnya, mely telten sugárzik az éjhomályba, s a vidáman éneklő lég, mit oly régóta vártam én. Köszönt engem az ágy, s a párna, nyugovóra kéne...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%"> Fazekas Anna Őzanyó Aprócska házban, völgy ölén, öreg anyóka éldegél. Nyuszik, gidák, dalos rigók, jól ismerik a házikót. És ismerik a fák...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%"> Fazekas Anna Öreg néne őzikéje Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR><TR><TD width="1%"></TD><TD width="98%">A biztonság bizonytalansága... Teller Ede Keresni, várni, semmit sem akarni, Szeretni, vágyni, egyedül maradni. Nézni a világot becsukott...

Miért? Szomorú a lelkem E csendes hajnalon. Megdobbanó szívem, Mért fáj most oly nagyon? Mért éget úgy a szó, Mi ajkamra tolul? Mért zokog a lelkem, Oly görcsösen, vadul? Az én belső lényem Most mért oly szomorú? Mint régi, kopott síron Megfakult koszorú. Vérző szívvel ülök...