<CENTER>Charles Baudelaire
Egy pogány imája</CENTER>
Óh ne halkítsad lángod éjre,
hevítsd fel zsibbatag szivem,
Gyönyör! te lelkek kínja, kéje:
Exaudi, diva! supplicem.
Óh ne halkítsad lángod éjre,
hevítsd fel zsibbatag szivem,
Gyönyör! te lelkek kínja, kéje:
Exaudi, diva! supplicem.
Légben eloszló istenasszony,
láng, amely pincékben lobog,
kínomon kényed irgalmazzon,
kinek ércdallal áldozok.
láng, amely pincékben lobog,
kínomon kényed irgalmazzon,
kinek ércdallal áldozok.
Gyönyör! légy úrnõm, mindig ébren,
húsból és bársonyból csinált
álarcot ölts, sziréni vértet.
húsból és bársonyból csinált
álarcot ölts, sziréni vértet.
Vagy a formátlan bor ködében
nehézkes álmodat kináld,
Gyönyör! te rugányos kisértet
nehézkes álmodat kináld,
Gyönyör! te rugányos kisértet