Legutóbbi tartalom: Vira000

Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el..." Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.

Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem.

Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.

Az a lényeg, hogy át tudjuk-e vészelni a durva helyzeteket, a váratlan hullámvölgyeket. Mert higgyék el, az alagút végén pislákoló fény megéri, hogy mindenen átgázolva elbukdácsoljunk odáig. Mert ami ott vár ránk, azt soha nem felejtjük el.

Keveset ér az ember, aki soha nem esett kétségbe. Csak az tudja méltányolni a sikeres élet örömét, aki megtapasztalta ezt a nyomasztó érzést. Csak aki a saját bőrén érezte a csapásokat, amelyekkel sújt minket a sors, hogy próbára tegyen mennyire álljuk az ütéseket, csak az mondhatja teljes...

- Van egy példabeszéd két farmerről, akiknek égető szükségük volt esőre és mindketten imádkoztak esőért, de csak az egyikük ment ki, hogy előkészítse a földjét az esőre. Mit gondol, melyikük bízott az úrban, hogy küld neki esőt? - Az, amelyik elkészítette a földjét. - Maga melyikük? Az úr majd...

"Milyen szép!" - gondolja az ember, ha egy pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis...

Az ember a konfliktusok miatt kezd elégedetlen lenni fennálló életviszonyaival, és ez ösztönzi arra, hogy más megoldásokat találjon; ha nem lennének konfliktusaink, sose vállalnánk azokat a kockázatokat, amelyek a korábbitól különböző és remélhetőleg magasabb szintű életforma kialakításával...

Te is megvalósíthatsz mindent, amit akarsz! Bármit megkaphatsz, amit akarsz! Az lehetsz, aki mindig is lenni akartál. (...) Minden rajtad múlik. Csukd rá az ajtót a múltadra! Van egy új ablak, amelyet kinyithatsz a jövőd számára.

Minden egyes kultúrának rendelkezésére állnak az önkifejezés új lehetőségei, melyek feltűnnek, megérnek, elhervadnak, és sosem térnek vissza többé.

A puszták népe, tapasztalatból, saját magamon észlelt tapasztalatból tudom, szolganép. A puszták népe alázatos; nem számításból vagy belátásból az, hanem meglátszik még a tekintetén is és abból is, amint akár egy madárkiáltásra fölkapja a fejét, hogy örökségből, szinte vérmérsékletből, évezredes...

A legendák nemzetközi nyomai ugyan növelhetnék az emberiség összetartozásának ősi hagyományait, érzését, azonban gyakran épp ellenkezőképpen, a másság, különbség bizonygatására használatosak! A mitológia ezekben a gyakori esetekben nacionalista célokra eltulajdonított hagyománnyá válik, annak...

Amikor eldicsekszünk például a külföldi barátainknak, hogy hány magyar Nobel-díjas volt, meg hány magyar találmányunk van, akkor mindehhez hozzá kell gondolni, hogy a találmányok nagy részét külföldön szabadalmaztatták, és a Nobel-díjasok is azért kaptak díjat, mert "szerencséjükre" elüldöztük...

A kultúra lényege ellentmondásos, és ezek az ellentmondások feloldhatatlanok.

A szerencse azé lesz, akinek erős a keze. De az élet teljességéhez ez kevés. Szeretnünk kell egymást, a testvért is, nemcsak önmagunkat.