Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Az ember a konfliktusok miatt kezd elégedetlen lenni fennálló életviszonyaival, és ez ösztönzi arra, hogy más megoldásokat találjon; ha nem lennének konfliktusaink, sose vállalnánk azokat a kockázatokat, amelyek a korábbitól különböző és remélhetőleg magasabb szintű életforma kialakításával járnak együtt.
 
"Milyen szép!" - gondolja az ember, ha egy pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte.
 
- Van egy példabeszéd két farmerről, akiknek égető szükségük volt esőre és mindketten imádkoztak esőért, de csak az egyikük ment ki, hogy előkészítse a földjét az esőre. Mit gondol, melyikük bízott az úrban, hogy küld neki esőt?
- Az, amelyik elkészítette a földjét.
- Maga melyikük? Az úr majd küld esőt, mikor jónak látja, maga csak készítse elő a földjét, hogy befogadja.
 
Keveset ér az ember, aki soha nem esett kétségbe. Csak az tudja méltányolni a sikeres élet örömét, aki megtapasztalta ezt a nyomasztó érzést. Csak aki a saját bőrén érezte a csapásokat, amelyekkel sújt minket a sors, hogy próbára tegyen mennyire álljuk az ütéseket, csak az mondhatja teljes bizonyossággal: "Erős vagyok. Meg tudom csinálni."
 
Az a lényeg, hogy át tudjuk-e vészelni a durva helyzeteket, a váratlan hullámvölgyeket. Mert higgyék el, az alagút végén pislákoló fény megéri, hogy mindenen átgázolva elbukdácsoljunk odáig. Mert ami ott vár ránk, azt soha nem felejtjük el.
 
Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem.
 
Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el..."
Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.
 
Oldal tetejére