Írjunk egy mesét együtt!

Történt egyszer, hogy a legény dolgozni indult, a kaput meg nyitva felejtette. A malac körülnézett, és -mikor látta, hogy egy teremtett lélek sincs az úton-,szép komótosan kisétált a világba.
 
Ahogy ment mendegélt, meglátott egy sündisznót. Igen meglepődött, mivel ilyen állattal még sosem találkozott.
 
- Te a rokonom vagy? -kérdezte a számára ismeretlen lénytől. -De miért hordasz súrolókefét a hátadon?
- Az nem kefe, hanem a tüskéim!! -válaszolta mérgesen szuszogva a sündisznó.
- És nem szúrja a bőrödet?
- Az enyémet nem!!! De ha valaki felbosszant, annak jaj! Azt úgy megbökdösöm, hogy az édesanyja sem ismer rá!!! -morgott dühösen a sün.
- Akkor menjünk együtt! -javasolta a kurtafarkú. -Ezen a hosszú, ismeretlen úton szükségem lehet egy szúrós hátú barátra is!
A sündisznó gondolkozott egy kicsit, aztán beállt a malac háta mögé. Így már ketten ballagtak tovább.
 
Hamarosan egy útelágazáshoz értek. Tanakodni kezdtek, hogy balra vagy jobbra menjenek tovább. Balra egy hatalmas erdő, jobbra egy virágokkal teli mező várta őket. Amint beszélgettek, odaugrált hozzájuk egy béka.
 
- Hát ti meg kik vagytok?
- Én a malacok királya, ez meg a zászlóhordozóm, a sündisznó. És te ki vagy?
- Én vagyok a szélesszájú béka, és barátokat keresek.
 
-Mi szívesen leszünk a barátaid! Gyere velünk világot látni! Mindig jól jöhet egy ilyen ügyesen ugró útitárs!
-Örömmel veletek tartok! Ha rám hallgattok, a mező felé induljunk!
Így a három barát a jobbra vezető úton folytatta vándorlását.
 
Mentek, mendegéltek. A mezőn erre is, arra is szebbnél-szebb virágok nyíltak. A kurtafarkú odahajolt az egyik kék sziromhoz, és beszippantotta édes illatát. Ekkor nagyon furcsa dolog történt.
 
-Te is megszagolod? Hátha belőled is ember lesz!
A kis sün is a virágszirmok közé dugta apró orrocskáját.
 
Szagolgatott nagy levegővel. És várt, várt, várt türelmesen. De sajnos nem történt semmi. A kis sün maradt kis sün.
De a délceg királyfi nem feledte barátját. Lehajolt érte és a kis sünnel a karján folytatta tovább útját.
 
A béka nagyokat szökkenve követte őket a mezőn át.Mentek mendegéltek amíg el nem értek egy tóig.A tóban egy vizitündér lakott akinek volt egy nagy bánata.
 
- Nagy az én bánatom Királyfi! - sóhajtozott a tündér.- Három gonosz manó ellopta legféltettebb kincsem.
 
A királyfi nagyon megsajnálta a vizitündért, elhatározta, hogy segít rajta, és visszaszerzi a legdrágább kincsét, a manóktól, barátai pedig úgy döntöttek vele tartanak.
 
- Mondd hát meg szépséges tündérlány mi volt az amit a manók elloptak tőled, és hogyan tudom visszaszerezni?
 
Mcsi írta:
Ám hiába volt a király jóságos, mert ezer, meg ezer sorscsapás sulytotta már vagy 7 éve. Szomorú volt, mert a szomszéd király is éppen tegnap üzent hadat.
- Mi végre az emberi jóság, ha a világban annyi a gonoszság - gondolta magában.
Kattints a kibontásához...
Elbúcsúzott környezetétől, álruhát öltött, és Mátyás módjára körülutazta a birodalmát.
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére