Karsay István
Kitiltott (BANned)
Meghatározás nélkül<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o></o>
Egy pár egyszerű lépéssel… egy pár egyszerű lépéssel. Az első az, amiről Tóbiás beszélt nektek: a meghatározás nélküli.
Kimenni az elméből, túllépni rajta. Mivel abban a pillanatban, amikor megpróbálsz szavakat társítani hozzá, az fogja magát és eltűnik. Attól még ott lesz, csak kívül kerül tudatos felismeréseden. Abban a pillanatban, amikor mentális gondolatokat próbálsz köré vonni, eltűnik. Egy nagyon furcsa bújócska játékba kezd. Nem azért, mert ezt akarja, hanem mert nem akar az elme csapdájába esni. Ezért aztán nem is fog. Tudja, hogy nem akar oda bemenni – legalábbis nem a főbejáraton. Egy csodálatos módon fog bejönni, amikor is az elme és az emberi korlátaitok nem próbálják azt majd megfojtani. Nem lehet bebörtönözni. Nem lehet csapdába ejteni. Integrálni lehet, de megfojtani nem lehet.
Ezért van az, hogy úgy tűnik, mintha eltűnne, amikor már olyan közel van, pont akkor, amikor úgy érzitek, hogy készen álltok egy óriási áttörésre. Amikor az elmétek megpróbálja azt behálózni, akkor elillan. De ha bementek oda, amit Tóbiás a nem meghatározható szobájának nevez, azaz a nyitottságba és a tisztaságba, ott kiterjeszthetitek magatokat, a tudatotokat, önmagatok nagy meghatározhatatlanába. És akkor ez a kettő táncra perdülhet egymással, összeházasodhatnak, és együtt létezhetnek a Most pillanatában.
Tehát most ki fogunk oda menni. Ti természetesen ezt gyakoroltátok, hiszen minden nap kötelességtudóan elvégeztétek a házi feladatotokat a meghatározás nélkülivel. Ki fogunk most oda menni. Jodie, kérhetném a zenét a furulyán? (valaki a közönség soraiból azt mondja: hűha!) A hűha rendben van! Fel kellene, hogy legyetek készülve erre. (St. Germain nevet) Most akkor kérem a zenét, anélkül, hogy erre előre figyelmeztettük volna drága közvetítő kisasszonyunkat. Könnyed hangnemben… pontosan tudni fogod, hogy mit játssz. Majd mozgatom az ujjaidat, és belélegzed a lélegzetemet.
Shaumbra tehát, akkor vegyetek egy mély levegőt!
Most akkor kérném a zenét, mert ez a mai zene meghatározás nélküli. Nyitott, nagyon nyitott.
A zene alatt arra kérünk titeket, hogy engedjétek meg magatoknak, hogy bátrak legyetek, és elmenjetek oda, ahol nincs szükség a meghatározásra.
(a furulyaszó felcsendül)
Lélegezzetek tovább…
(szünet)
Megkérjük most tizenkét tudósukat és Nikola Teslát is, hogy csatlakozzanak hozzánk. Menjünk ki ezekbe a külső birodalmakba!
(szünet)
…ahol az elme is megpihenhet…
és most kezdj el itt vándorolni…
(Szünet)
Ó, itt lenni csodálatos… tökéletes…
(Szünet)
Lélegezzetek tovább.
(hosszú szünet, amíg a zene be nem fejeződik)
Köszönjük!
Látjátok milyen egyszerű! Nem kell stresszelni magatokat emiatt. Ha egyszer valóban lehetővé teszitek, hogy túllépjetek magatokon, az nem olyan nehéz. Nagyon frissítőnek és fiatalítónak fogjátok majd találni! Gondolataitok és elmétek gyakorlatilag értékelni fogja ezt a szünetet. Pillanatok alatt meg fogja érteni, hogy nem szükséges kontrollálnia énetek ezen részét. Nem szükséges szót, gondolatot vagy ideát gyártania köré.
Rá fogtok jönni, mennyivel többek vagytok annál, mint amit valaha is gondoltatok magatokról. Ez a részetek más birodalmakban létezett mindezidáig, ahova nem volt bejárásotok. De mindig is ott volt. Mindig is csak egy leheletre volt tőletek. Úgy tűnt számotokra, mintha fényévek millióira lett volna. Azt hittétek, soha nem találkoztok istenségetekkel, ezért aztán megteremtettétek a hamis isteneiteket. Megteremtettétek mindazt, amit én hamis vallásoknak hívok. Olyan dolgokat imádtatok, mint a lélektársakat. Vagy, mint a kristályokat. Mindent megpróbáltatok, mert annyira elkeseredettek, kétségbeesettek és vágyakozóak voltatok. Úgy tűnt, tán soha nem értek célhoz. Még az Istenségre és Istenre vonatkozóan is nagyon fura és különös elméleteket voltatok képesek felállítani.
Most, mikor lehetővé teszitek magatoknak, hogy bemenjetek a meghatározhatatlanba… saját meghatározhatatlan önmagatokba… ahogy megtanuljátok elengedni az arra vonatkozó igényeteket, hogy gondolatokat vagy struktúrákat helyezzetek e köré, akkor majd valóban megismeritek önmagatokat, és miközben megismeritek magatokat, megismertek minden választ, a valaha bármelyik emberi aspektusotok által feltett összes kérdésetekre vonatkozóan. Ez meglehetősen egyszerű, és rendkívül csodálatos.
f
<o></o>
Egy pár egyszerű lépéssel… egy pár egyszerű lépéssel. Az első az, amiről Tóbiás beszélt nektek: a meghatározás nélküli.
Kimenni az elméből, túllépni rajta. Mivel abban a pillanatban, amikor megpróbálsz szavakat társítani hozzá, az fogja magát és eltűnik. Attól még ott lesz, csak kívül kerül tudatos felismeréseden. Abban a pillanatban, amikor mentális gondolatokat próbálsz köré vonni, eltűnik. Egy nagyon furcsa bújócska játékba kezd. Nem azért, mert ezt akarja, hanem mert nem akar az elme csapdájába esni. Ezért aztán nem is fog. Tudja, hogy nem akar oda bemenni – legalábbis nem a főbejáraton. Egy csodálatos módon fog bejönni, amikor is az elme és az emberi korlátaitok nem próbálják azt majd megfojtani. Nem lehet bebörtönözni. Nem lehet csapdába ejteni. Integrálni lehet, de megfojtani nem lehet.
Ezért van az, hogy úgy tűnik, mintha eltűnne, amikor már olyan közel van, pont akkor, amikor úgy érzitek, hogy készen álltok egy óriási áttörésre. Amikor az elmétek megpróbálja azt behálózni, akkor elillan. De ha bementek oda, amit Tóbiás a nem meghatározható szobájának nevez, azaz a nyitottságba és a tisztaságba, ott kiterjeszthetitek magatokat, a tudatotokat, önmagatok nagy meghatározhatatlanába. És akkor ez a kettő táncra perdülhet egymással, összeházasodhatnak, és együtt létezhetnek a Most pillanatában.
Tehát most ki fogunk oda menni. Ti természetesen ezt gyakoroltátok, hiszen minden nap kötelességtudóan elvégeztétek a házi feladatotokat a meghatározás nélkülivel. Ki fogunk most oda menni. Jodie, kérhetném a zenét a furulyán? (valaki a közönség soraiból azt mondja: hűha!) A hűha rendben van! Fel kellene, hogy legyetek készülve erre. (St. Germain nevet) Most akkor kérem a zenét, anélkül, hogy erre előre figyelmeztettük volna drága közvetítő kisasszonyunkat. Könnyed hangnemben… pontosan tudni fogod, hogy mit játssz. Majd mozgatom az ujjaidat, és belélegzed a lélegzetemet.
Shaumbra tehát, akkor vegyetek egy mély levegőt!
Most akkor kérném a zenét, mert ez a mai zene meghatározás nélküli. Nyitott, nagyon nyitott.
A zene alatt arra kérünk titeket, hogy engedjétek meg magatoknak, hogy bátrak legyetek, és elmenjetek oda, ahol nincs szükség a meghatározásra.
(a furulyaszó felcsendül)
Lélegezzetek tovább…
(szünet)
Megkérjük most tizenkét tudósukat és Nikola Teslát is, hogy csatlakozzanak hozzánk. Menjünk ki ezekbe a külső birodalmakba!
(szünet)
…ahol az elme is megpihenhet…
és most kezdj el itt vándorolni…
(Szünet)
Ó, itt lenni csodálatos… tökéletes…
(Szünet)
Lélegezzetek tovább.
(hosszú szünet, amíg a zene be nem fejeződik)
Köszönjük!
Látjátok milyen egyszerű! Nem kell stresszelni magatokat emiatt. Ha egyszer valóban lehetővé teszitek, hogy túllépjetek magatokon, az nem olyan nehéz. Nagyon frissítőnek és fiatalítónak fogjátok majd találni! Gondolataitok és elmétek gyakorlatilag értékelni fogja ezt a szünetet. Pillanatok alatt meg fogja érteni, hogy nem szükséges kontrollálnia énetek ezen részét. Nem szükséges szót, gondolatot vagy ideát gyártania köré.
Rá fogtok jönni, mennyivel többek vagytok annál, mint amit valaha is gondoltatok magatokról. Ez a részetek más birodalmakban létezett mindezidáig, ahova nem volt bejárásotok. De mindig is ott volt. Mindig is csak egy leheletre volt tőletek. Úgy tűnt számotokra, mintha fényévek millióira lett volna. Azt hittétek, soha nem találkoztok istenségetekkel, ezért aztán megteremtettétek a hamis isteneiteket. Megteremtettétek mindazt, amit én hamis vallásoknak hívok. Olyan dolgokat imádtatok, mint a lélektársakat. Vagy, mint a kristályokat. Mindent megpróbáltatok, mert annyira elkeseredettek, kétségbeesettek és vágyakozóak voltatok. Úgy tűnt, tán soha nem értek célhoz. Még az Istenségre és Istenre vonatkozóan is nagyon fura és különös elméleteket voltatok képesek felállítani.
Most, mikor lehetővé teszitek magatoknak, hogy bemenjetek a meghatározhatatlanba… saját meghatározhatatlan önmagatokba… ahogy megtanuljátok elengedni az arra vonatkozó igényeteket, hogy gondolatokat vagy struktúrákat helyezzetek e köré, akkor majd valóban megismeritek önmagatokat, és miközben megismeritek magatokat, megismertek minden választ, a valaha bármelyik emberi aspektusotok által feltett összes kérdésetekre vonatkozóan. Ez meglehetősen egyszerű, és rendkívül csodálatos.
f