írjunk mesét!

és most az unokájának meséli

hogyan mászott ki...

ebből a nagy bajból

aki majd öregkorában az ő unokáinak fogja mesélni a nagyapja történetét..

A mesének itt vége is lenne, de....

akkor eszébe jutott egy kaland amit elszeretne mesélni az unokájának!

A történet egészen a 30-as évekig nyúlik vissza mikor is Ő még kamaszka vagány fiúcska volt kinek helyén volt az esze s a szíve is..

És ennek ellenére egy kellemes nyári délelőttön, pontosabban július hónap legutolsó napján 09.39 perckor - tisztán emlékezett az időpontra, mint a tenger vize a benne lebegő mindenféle csónakokra - mégis lopáson kapta saját magát és egy veszedelmes rés keletkezett az addig tiszta lelkiismeretén, egy sötét, fekete lyuk, amit nem tudott többé befoltozni magától.

S ettol meg most is lelkiismeret furdalasa van, ....

Miért kellett neki a rossz útra térnie-gondolta,lehetséges hogy ezt a történetet még az unokáinak sem meselheti el anélkül hogy ne szégyenkezne miatta,de ha ez nem történik akkor nem ismeri meg élete nagy...

... szerelmét, akinek unokái létezését is köszönheti!

úgyhogy szemlesütve, halkan rebegte el...

a szép rendőrlány hogyan kapta el.

De akkor éppen arra jött egy öreg gesztenye

meglepően nyugodt volt, annak ellenére, hogy a gesztenyesütő néni ott lihegett a nyakában...

és hangosan énekelte neki az ismert nótát: "Kicsi gesztenye..."

A nótát elénekelve. A rendőrlány bilincset kattintott s fiú csuklójára.

A fiú pedig csak csodálkozva nézte a gyönyörű lányt.

A lány vállát megvonva elsétált.

mintha tudomást sem szerzett volna a dologról.