Emlékkupacok közt ülve a kapcsolatunkról elmélkedem,
Könnycseppek gördülnek arcomon, hisz TE voltál az ÉLETEM!
De Te elmentél és én maradtam szipogva
Szememet dörzsölöm fájóan pirosra.
Zsebkendőm telesírtam és cserepes a szám....
Vágyom utánad mégis ,Te hűtlen kandurkám.
Miért tetted ezt velem? Mi az én nagy bűnöm?
Hogy esténként a lábam hideg vízben hűtöm?
Éjszakáim Rád gondolva, Téged várva telnek el,
A sok - sok zokogástól már az orrom se szelel...
Elégetnék mindent, mi rád emlékeztet,
Kitörölném emlékedet egy örök életre,
De kellesz nekem, drága angyalkám -
Kell, hogy a sötétben vigyázz rám!
Gyújts fényt újra szívemben!
Szárítsd fel a könnyeimet!
Nézz a szemembe és mond meg mi romlott el,
Mit vétettem, hogy már nem kellek?
