"Egy darabig beszélgethetünk sokféléről, de aztán óhatatlanul meg kell jelenjen a fizika leíró nyelve, a matematika és sok egyéb olyan dolog, ami nagyfokú absztrakciót igényel, vagyis nem járhatja be mindenki a fizikatudomány zugait."
Kedves hercegnő! Ezzel a mondatoddal érzékeny pontomra tapintottál. Az absztrakció képességem még csak elfogadható, de a leíró nyelvezet, a magas szintű matematika már nem az erősségem. Miért van az, hogy ami a matematika szabályainak tökéletesen megfelel, az összemérhető a valósággal, legfeljebb nem illeszkedik hozzá, ami viszont matematikailag nem modellezhető, de nagyon jól illeszkedik a tapasztalatokhoz az nem számít tudományosnak? Az objektivitás feltétele a matematikai modellezhetőség? A szubjektív tapasztalatok nem tartoznak,vagy nem illeszkednek a valósághoz?
Kedves Csimbe!
Menjünk sorjában!
A matematikáról már írtam, hogy az emberi elme alkotása. Mára olyan hatalmas építmény lett belőle, hogy nincs olyan matematikus, aki az egészet egyszerre képes lenne átlátni. Vannak közös alapok és utána már a részterületek jönnek, amihez szakosodni kell. A matematika legnagyobb rejtélye, hogy a Természet miért matematikául szól hozzánk? A matematika ugyanis remekül alkalmazható a világ leírására, ezért is lett a fizika tudományának a leíró nyelve. A fizikában is vannak közös alapok és vannak szakterületek. Mindkét említett, de mondhatni, minden tudományban vannak olyan megismerési szintek, ahová nem mindenki képes eljutni. Ezen tehát kár bánkódnod.
A kérdéseidet nem értem. Mit értesz azon, hogy összemérhető a valósággal, ha megfelel az a valami a matematika szabályainak, s mit jelent az, hogy illeszkedik/nem illeszkedik hozzá? Ha vesszük pld. a szabadesést konzervatív gravitációs térben, akkor az úttörvény a klasszikus mechanika szabályai szerint matematikául így írható: s = v*t + (1/2)*g*t^2. Az egyenlet nem szabja meg a test mozgását, csak leírja, mégpedig tömören! Az egyenlet akkor kap fizikai tartalmat, amikor a változóinak fizikai mennyiségeket feleltetünk meg, addig azonban nem több puszta formalizmusnál. Mondhattam volna a közismert Pitagorasz tételt, amire száz emberből száz kapásból rávágja, hogy a^2 + b^2 = c^2, holott nem. Lehet pld. egy háromváltozós függvény, s csak akkor lesz belőle Pitagorasz tétele, ha tisztázzuk, hogy a, b egy derékszögű háromszög két befogójának, c az átfogójának a hossza az euklideszi síkgeometriában, vagyis tartalmat adunk az egyenletnek. Látnod kell, hogy itt sem a formalizmus szabja meg a valóságot, hanem a valóság a formalizmust, már amennyiben valóság az euklideszi geometria.
Vannak a világnak olyan dolgai, amelyek nem igazán modellezhetők a matematikával, pld. a jog, képzőművészet, irodalom, filozófia, stb. Nehéz lenne egy festményt képletekbe önteni. Az említettek azonban mégis a valóság részei valamilyen formában. Úgy gondolom, hogy nem értem világosan, hogy mit akarsz kérdezni, tehát részletezd egy kicsit a dolgot! Az objektív valóság része minden, ami a tudatunktól függetlenül létezik, akár modellezhető matematikául, akár nem.
A szubjektív valóságba minden beletartozik, ami a tudatunkban és a környezetünkben zajlik. Mindenki egyedi és szubjektív módon érzékeli a világot, de senki nem rendelkezik az objektív valóság monopóliumával. Amikor szeretnénk eldönteni, hogy valakinek a szubjektív tapasztalata megfelel-e egyszersmind egy objektív ténynek is, akkor van erre módszer, pld. a vakpróba, amit a gyógyszerek kipróbálásánál is alkalmaznak.
Igazán jó témát vetettél fel, s még kapcsolódik is az atomok világához, hiszen atomot se látott még senki, mégis, az atom része az objektív valóságnak, a róla bennünk kialakult képzet azonban nem.
Érdeklődve várom a válaszod!