<OBJECT id=ieooui classid=clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D></OBJECT><STYLE> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </STYLE>
Félek még nem beszéltük meg
Mindenképpen érdekel az ősrobbanásra való nemleges válaszod magyarázata. Ha esetleg elkerülte figyelmemet akkor elnézést kérek, és kérlek linkeld be.
Félek, hogy a legvalószínűbb helyett az elhitethető sokkal többször jut szerephez, a jelek szerint ezen hierarchiában még a "hitelesség" illúziója (lásd Nóbel betegség) is megelőzi, és még mindig valahol a legvalószínűbb előtt van a legvalószínűtlenebb az összes olyan állítás amit az ember életében nem illetve sohasem juthat a végére. (Godel nem teljességi tétele)
Szörnyen sokféleképpen tudunk olyat mondani amit se kizárni se bizonyítani nem tudunk. A legtöbbnek az értelme, jelentősége is annyi mint amennyit tudunk vele kezdeni. (pl . Epimenidész-paradoxon)
Illetve nagyon is sokat mond!!
" na és ugye ki mi(n)t lát, úgy nézi a dolgokat.."
Tökéletesen így látom legvalószínűbbnek én is.
És a "játékos ember" úgy hozza döntéseit ahogy szubjektív világa, szubjektív valóságának szabájai engedik számara(engedi magának? tudaosság?)
Valyon mennyire lehet jó, hasznos, értékes, működőképes az a döntés ami nem találkozik A valósággal?
Behát "
alapvetően" nem a valóság a mi részünk, hanem mi vagyunk valóság része, az egészre nézve szinte mintha nem is lennénk, egymásra nézve pedig megszültük az ember-embernek farkasát (istenét).
Ha a kritikus tömeg nem jut el a valósággal egy olyan szinkronizációs szintig, összhangig és helyett a subjektív valóságaban marad(mindenki a sajátjában, 7 milliárd emberi valóság kb 7 milliárd egymásnak ellentmondó valóság, +1 A valóság)
Akkor mint procicát az öltöny gallárjáról söpör le a valóság. Minden képzeletunkel együtt.
Egyre aktuálisabb megtalálnunk a valóság tűjét a képzelet az információk szénakazlában, szemétdombjában.