A szőlősgazda és a rigó
Kisütött a meleg márciusi nap.
Vidáman csörgedezett a hólé az ereszeken.
A szőlősgazda fogta a metszőkést és így szólt a rigóhoz:
-Gyerünk rigó komám metsszük meg a szőlőt!
- Nem mehetek - felelte a rigó, - mert dolgom van. Éppen a fészkemet rakom, csinosítgatom . -
azzal elrepült szalmaszálakat keresni.
Meleg tavaszi szél fújdogált a dombok felett.
szőlőtőkén új hajtások sarjadtak, méhecskék döngicséltek a kertekben.A szőlősgazda a vállára vette a kapát és a rigó fészke felé pillantott.
- Gyere rigó komák, kapáljuk meg a szőlőt!
- Szó sem lehet róla! - felelte a rigó.
- Hiszen épp most kezdek tojásokat rakni. És csak kotlott tovább a fészkében.
Júniusban megzendült az ég. Záporesők fürdették meg a földeket.
A gazda most a permetezőt vette a hátára és ismét odaszólt a rigónak:
- Rigó koma, gyerünk permetezni, különben rozsdás lesz a szőlő!
- Menj csak magad! Nem látod most költöm a fiókáimat? - kérdezte a rigó, aztán csak ült tovább a fészkében.
Sűrű gaz, dudva verte fel a szőlőt. A gazda most az ítrókapát vette elő, megfente, vállára vette és elindult.
Újra megkérdezte a rigót:
- Rigó koma nem jössz velem gyomot írtani?
- Nem! - felelte a rigó, - hiszen most tanítom a fiókáimat repülni!
Beköszöntött az ősz. Borostyánszínű, érett szőlőfürtök csüngtek a tőkéken.
A gazda elővette a taposókádat, a metszőkést, vödröt és kivitte a szőlőbe.
A metszőkést a kezébe vette a vállára vette a puttonyt, s odaszólt a rigónak:
- Itt vagy rigó komám? - kiáltotta.
- Itt, itt, itt vagyok! - csicseregte hangosan a rigó.
Gyere, menjünk szőlőt szüretelni!
- Jövök bizony, hogyne jönnék még a fiókáimat is hívom segíteni szüretelni! - rebbent fel a rigó.
Elindultak és leszüretelték a finom szőlőt.
Kedves, aranyos kis mese, én a bábokkal és énekekkel próbáltam kicsit színesíteni.
Amikor a szőlősgazda a kertbe ment, mindig énekeltem. Pl. - Ettem szőlőt..
Badacsonyi szőlőhegyen, Kimentem én a szőlőbe címú dalokat.