Kedves Demiurgosz!
Lehet,hogy valaki igy érzi.
Szerintem az Isten tudatosság még nem jelent megvilágosodást,csupán az utat,hogy jó felé haladunk.
Tudatosságunkkal felismerjük,hogy kik vagyunk valójában,esetleg "kapizsgáljuk",hogy miért vagyunk itt (ezt nem teljesen tudom
),hogy mit jelent a halál,és hogyan tartsuk szinten tudatosságunkat,vagyis ne engedjük (lehetőleg
) azt,hogy a formák világa lefelé húzzon -ami azért valljuk be,néha nem is olyan egyszerű.
-Bűneink megbánását is igy jelképezzük a szentmisén:...gondolattal,szóval,cselekedettel,és mulasztással..majd őkölbeszoritott kézzel 3-szor a mellkasunk közepére(szivünkre)ütünk,hogy én vétkem,én vétkem...
Amikor már nem kell,mert nem lesz mit bevallani,és megbánni,majd bűnbocsánatért esedezni.(Talán ez már megvilágosodottság)
Vagyis amikor az elménkben sem lesz negativitás senki iránt,és nem teszünk ellene rossz dolgokat,és szóval sem bántjuk egymást.
De leginkább amikor a másikban meglátjuk Istent (önmagunkat),és mindenkiben ezt látjuk,kivétel nélkül,legyen az az útszéli koldus,vagy a miniszterelnök,és nem csak mondjuk (leginkább nem mondjuk
,mert aki mondja már nem Az!)
Az igazi Tanitóknak nem kell reklám,sőt...de ezt hagyjuk.
Most ennyi kivánkozott ki belőlem.
szeretettel:Éva