Hahalman,
ez vegeredmenyben nem is olyan bizzar, ha komolyan belegondolsz.
O, Spanky, ismerem en a pszichologiai hattermechanizmusat - az emberek manapsag gyakran kizarolag az ara alapjan itelik meg valami erteket - de ez mar azon is tulmegy.
Konkret pelda. Tobbszor is megtortent velem, szinte forgatokonyv szerint megy mar az egesz:
Idejon a kliens elso konzultaciora. Nem szamolok fel erte penzt (mostmar igen!) mert egy teljes orat sir hogy a gyerekenek nincs mit enni adnia. Elmagyarazom az egesz dolgot, a kliens pedig kozli hogy ilyen jol meg senki nem mondta el neki ezt. Megmondom az aram, orommel kozli hogy hamarosan jon majd vissza.
Ket ev csond.
Megint megjelenik az illeto. Kiderul, hogy valaki mast bizott meg az ugyevel, aki haromszor annyit szamolt fel, de legalabb ragyogoan elb@$zta az egeszet (sokszor be sem kuldte a papirokat!). Segitsegemet keri, mert csak bennem lehet ugymond megbizni.
Lenyelem. Elmagyarazom mit, hogyan kell csinalni. Megint igeri, hogy egy-ket napon belul jon.
Ismet egy ev csond. Utana hallom masoktol, hogy megint valaki mast bizott meg az ugyevel, aki ezuttal 'csak' a duplajat szamolta fel az en dijazasomnak, de az ugy megbukott, es ketsegbeesetten probal kapcsolatba lepni velem hogy ki tudnam e huzni a sz@rbol (ami persze ebben a fazisban mar lehetetlen)...
Nem haragszom, de teljes mertekben ertetlenul allok a jelenseggel szemben. Ugy tunik, mintha sok ember nem ismerne a regi angol mondast:
fool me once, shame on you; fool me twice, shame on me (ha atversz egyszer, az a te szegyened; ha atversz ketszer, az az enyem). Igaz, ezt a fenntiek alapjan magamra is alkalmazhatnam...