Sziasztok !
A
G-s
jogsi megszerzésének (illetve meg nem szerzésének) személyes tapasztalatait osztanám meg azokkal akiket érdekel, többiek meg ugorják át bejegyzésem.
Bosszúság ott kezdődik, hogy az ember elmegy a magyar konzulátusra. 85dollárt kell fizetni egy olyan okiratért, ami semmire nem jó. Miért? Mert a magyar konzulátus nem hajlandó igazolni, hogy a neki bemutatott magyar jogosítvány az egy valódi magyar jogosítvány. (
Persze eddig százaknak jó volt ez így, de változnak a dolgok és mi éppen az átmenetbe futottunk bele)
http://www.mto.gov.on.ca/english/dandv/driver/exchange.htm Applicants who self–declare more than 12 months of driving experience at the time of application are required to present written authentication of their out-of-country driving experience from the originating licensing agency, or from the Embassy, Consulate or High Commissioners’ offices representing the licensing jurisdiction.
Szóval kap az ember egy
translation-t, amit bárki megtudna csinálni, merthogy a magyar jogsi szöveges része talán csak a nevem-ből áll. Elmagyarázzuk nekik, hogy ez így nem lesz jó, mert nem ezt kéri kanada, mire ők elmagyarázzák, hogy ők meg csak ilyet tudnak kiállítani. Azt persze miért is feltételezné róluk az ember, hogy egyeztetnének vagy legalább elolvasnák a kanadai elvárást, hogy a magyar ember fia ne legyen már hátrányban a pakisztáni nagytapasztalatú földúton csirkét kerülgető úrvezetővel szemben egy jogsi megszerzésekor. Mindegy az irat már megvan, pénzt odaadtuk, pecsét van rajta, hátha benyelik.
Irány a vizsgaközpont. Hétköznap dolgozunk, hétvégén meg alig van nyitva valamelyik, szóval igyekezni kell ha végezni akar az ember. Hajnalban beállunk a sorba, ügyintézés még nincs de legalább bemehetünk az épületbe. A WC már körbeszarva-hugyozva, szóval 10percet takarítottam mire rá mertem ülni. (
Komolyan minden koszosabb, igénytelenebb mint évekkel ezelőtt és ezek a jólelkű bírkák - régebbi kanadaiak - nem látják, hogy felülkeredik rajtuk valami más szokáforma és már nem az övék szolgál mintául például a jogsira vágyakozók körében) Nagyon ügyesnek véltem a rendszert mert helyben megvolt az alkalmassági és szemvizsgálat is. Megírtuk a tesztet, ami bárkinek sikerül ha kicsit felkészül rá.
A követség papírját nem fogadták el, mert hogy ez csak egy translation. Na ide nekem a supervisor-t, mert mégis mi végről nem. Góré elmagyarázza, hogy mostantól büntetik őket ezért, szóval tessék rendes papírt hozni, ha máskép nem megy akkor a hazai közlekedési hatóságtól. Na gondolom magamban, majd pont az fog menni kanadából. Mindenesetre megalkudtunk, hogy javított példányt bemutatjuk később ezt meg adják vissza. Telefon driving school-os hölgynek, hogy mi legyen, mert nem akarok G2-re menni a G helyett.
Következő kisérlet hétköznap (
munkából hiányzás = munkabérkiesés) egy másik centerben ugyanazzal a papírral. Ott meg símán átment az irat. Pár nap múlva hívott a driving school-os hölgy, hogy már ott sem nyelik be a papírt így, szóval aki a cipőnkben jár, az készüljön a legrosszabbakra. Mindegy mi még átcsúsztunk.
Vettem pár órát a helyi szokásokból és röhely a vizsgarendszerük. Olyan mintha egy abnormális tánclépés-sorozatot, amolyan koreográfiát kellene megtanulni és így levizsgázni. Ahhoz hogy az autót valóban biztonságosan, készségszinten vagy legalább magabiztosan kezeli-e az ember, ahhoz semmi köze.
Most nem is a tükrök holtterének (
ugye tükrönként és beállításonként változik, meg függ az ember perifériás látásától is, szóval elméletileg van de 20év vezetés után már inkább nincsen) okán az állandó fejcsavargatásról akarok írni, miközben persze símán nekimész az előtted hirtelen befékezőbe, vagy az 5 másodpercenkénti tükörnézések meglétéről akarnék vitát nyitni, ezeket csak megemlítem. Még az sem idegesített fel nagyon, hogy ne menjek közelebb piros lámpánál a másik autóhoz annál, hogy még lássam, hogy a hátsó kereke az aszfaltot éri, mert értem én a lényegét, csak egy zsúfolt nagyvárosban ezt felülírja az élet, mert az előttem hagyott helyre símán betúrja magát valamelyik türelmetlen.
A vizsgán lehet kis hibapontokat is összeszedni és nagyokat is. Kicsit nekem nem sikerült, viszont két nagyot igen, amelyek külön-külön is elegendőek a bukáshoz.
Kérem autópályán sávot váltani és közben 100-ról (merthogy ennyivel kell döngetni) 95alá lassulni az perec (
közben persze fejtekerés, tükör szemmel verés). Ez persze taxatíven sehol nincs leírva, hogy mennyi az annyi, hiszen forgalom, időjárás, stb függő, de én esetemben ennyi volt.
Másik életveszélyes mutatvány exit lane-ben 85-re lelassulni. Oktatóm szerint kanyar előtt vagy ajánlott sebesség táblánál határozottan lassítunk, addig a lehajtón is tartjuk a 100-at. A Driver's book meg azt írja hogy: do not slow down before you are completely in the exit lane. Viszga-lapra a sötétbőrű vizsgabiztos azt írta, hogy exit lane-be teljes behelyezkedés előtt már lelassultam 85-re, de ez valótlan Valójában behelyezkedtem a lehajtósávra és elvettem kicsit a lábam a gázról, merthát úgyis minjárt fékezni kell. Hát erre varjon gombot aki akar.
Most kezdjek itt is viaskodni a közigazgatással,,, hagytam a fenébe.
Most mehetek G helyett G2-re, hát az is valami. Körbeérdeklődve ismeretségeknél, hát rémtörténetek vannak bőven. Helyi kanadaiak is azt mesélték, hogy családjukban senkinek nem lett meg elsőre a G, sőt a mai napig sincsen meg csak a G2. Akkor viszont nem értem kik azok, akik kint versenyeznek 130-al a 100helyett az autópályán, és nem tartják be a jobbratartást és a követési távolságot, stb. Persze lendületes indulatból megválaszolva, azon a kegyetlen béna sofőrök sokasága, akik megtudták tanulni a tánclépést és átmentek, de a defenzív vezetésről semmit nem bírtak magukévá tenni, autóversenyzőnek meg azért bénák mert nem magyarországon vagy olaszországban szerezték meg a jogsítványukat 18 évesen.
PÁ
)
