És ez az "otthonérzés" nekem mindenhol rögtön megvolt. Akkor én pszichológiailag nem vagyok egészséges? Vagy ezt nem lehet összehasonlítani ezzel?
Megertelek, es szerintem semmi problema nincs veled, de a butyok az valoban a pszichológiai hatterben van.
Amikor ideiglenes vendeg vagy egy orszagban, sokmindent konnyebb elfogadni/lenyelni, mert melyen belul tudod, hogy
minden ideiglenes, s barmi tortenjek, elobb vagy utobb de 'haza' tudsz menni. Ha a lakasod nem olyan mint szeretned, ha a munkad nem elegit ki, ha valaki megbant az utcan, ha csalodsz egy baratban vagy ismerosben stb. tul tudod magad tenni mindenen, mert megnyugtatod magad hogy 'le van szarva, majd ha hazamegyek ugyse szamit mindez'. Van egy biztos, meleg hattered ami eletben tart, meg akkor is ha ez valojaban csak egy illuzio.
Amikor emigralsz, ez meg illuziokent is elparolog. Ha valami rosszul megy, nincs egy alomkep vagy mentsvar amire tamaszkodva elmenekulhetsz a problemaktol, es az tuti hogy (legalabbis az elso 4-6 evben) nincs meg az a szocialis halo vagy szocialtoke (
social capital) ami Mo-n termeszetesen all rendelkezesedre pusztan annak alapjan, hogy ott jartal iskolaba, ott nottel fel, tehat elkerulhetetlenul felepitettel egy nagy ismeros/barati kort. Sokkal elszigeteltebb vagy (nem orokre, csak az elso nehany evet, mint mar emlitettem) es igy ha valami faj, az jobban faj, mert kevesebb emberrel tudod megosztani.
Mi tobb, vendegkent nem torodsz azzal, hogy milyen a tarsadalmi statuszod, mert nem erdekel egy idegen tarsadalom ertekitelete. Kivandorlokent azonban, akarmilyen korulmenyekbol jossz is, azzal kezdesz hogy
minden statuszod elveszted, akarmilyen kicsi is volt az; a nullarol indulsz, es felnott fejjel nem pedig gyerekkent. Ez sok emberben nagyon komoly meghasonlast es onbizalomhianyt valt ki, marpedig az a leggyorsabb modja a boldogtalansaghoz es sikertelenseghez vezeto utnak.
En ezert elvezem annyira azt az angol mondast, hogy 'az egyetlen pillanat az eletben amikor vesztesz, az az amikor feladod; amig fel nem adtad, addig nem vesztettel,
csak nem nyertel meg' (
The only time you lose in life is when you give up; until then, you do not lose - you just haven't won yet).
Szerintem OTTHON nem akkor erzed magad egy orszagban, amikor sikeres vagy, hanem amikor problemaid vannak, de ugy erzed, hogy a problemaidat az egesz teged korbevevo tarsadalom veled egyutt osztja meg - azaz valami nem a TE problemad csak, hanem a MI problemank - es nem pedig ugy, hogy 'miert pont en vagyok ilyen szerencsetlen' vagy hogy 'mindennek az az oka, hogy hulye dontest hoztam, es elhagytam a sajat haza'm'.
