Kedves Poxi!
Köszönöm a válaszod... ahogy olvastam egyre csak arra gondoltam "én is én is én is"
Amikor elhatároztuk párommal, hogy külföldre költözünk Kanada volt az első gondolatunk, aztán Ausztrália. Akkor még semmiről nem tudtunk semmit, és úgy tűnt Kanadába könnyű az út, míg Ausztráliába nehézkes. Aztán elmentünk egy közvetítő céghez, aki rávilágított, hogy Ausztrália könnyebb jobb bulibb kalandosabb, de hosszú távon rögös és igencsak kétesélyes. Párommal közös vízumot szerettünk volna, költséghatékony és praktikus megoldás lett volna, de kiderült, hogy nincs elég bizonyítékunk az élettársi kapcsolatról (ami egyébként nincs is igazából, mert nem vagyunk annyira rég óta együtt), és szépen sorjában (amikor már elhatároztuk, hogy irány AUS) jöttek az újabb és újabb akadályok és kompromisszumkötési kényszerek amik lassanként sok aggódáshoz vezettek és végül lebeszéltük magunkat Ausztráliáról bármennyire is szerettük volna. Nincs annyi pénzünk, hogy megpróbáljuk valahol és ha nem megy átmenjünk máshová, és félnénk, hogy elköltünk egy csomó pénzt aztán meg hazaküldenek. Úgyhogy visszatértünk a kanadai lehetőségre, amelynek a biztos útját választjuk, miszerint kimegyünk 8hónapra Work and Study programra ami idő alatt csak azon leszünk, hogy tökéletesen megtanulunk angolul, ami remélem menni fog, most középfokú nyelvvizsgánk van. De míg kimegyünk is tanulunk még itthon. Aztán beiratkozunk egy két éves College-ba, és ha ezt elvégezzük automatikusan kapunk 3 év kinttartózkodásit és munkavállalásit, mert van egy ilyen szabály, hogy ha 2 évet tanulsz Kanadában a felsőoktatásban, akkor plusz 3 évet maradhatsz. Ráadásul 2év tanulás és 1év munka után (amikor még tutira van két év maradásunk) megigényelhetjük a letelepedésit. Kanada értékeli ha ott tanulsz, és engedi hogy maradj, valamint kanadai végzettséggel egyszerűbb lesz munkát találni, illetve a college tanulmányok alatt (azt hiszem te is írtad) is lehet dolgozni, első fél évben campus-on, utána campus-off. Ez persze rengeteg befektetett pénzt igényel, de közben a megélhetésre valót meg tudjuk keresni, és azt gondolom ha jó munkát kapunk a végén, és miért ne hisz bízunk magunkban és mindent megteszünk majd, a befektetés 1 év alatt megtérül. Szerencsénk van, hogy van hátulról olyan támogatásunk, hogy elmehessünk itthonról és belevághassunk ebbe, bár a támogatást persze majd vissza kell fizetnünk, de ha úgy alakul a helyzet ahogy írtam, ez nem fog gondot okozni. Na ezért megyünk Kanadába, mert kevéssé lutri mint AUS, legalábbis ami a legalitást illeti meg minden, a munka meg a tanulás rajtunk múlik.
Hogy miért megyünk el? Most szereztem meg közgazdászként a mesterfokozatú diplomámat, nem túlzok 1 éve kitartóan, folyamatosan munkát keresek, de szó szerint semmi. Voltam interjúkon, a MOL-nál volt egy kecsegtető ajánlat, 4 körön voltam túl, és azt mondták ha behívnak az 5.re akkor már konkrét pozíciót ajánlanak... Behívtak (e-mail), mondták hívnak majd telefonon a pontos időpontért. Teltek a hetek semmi. Írtam nekik e-mailt válaszként a behívásra semmi, újra elteltek hetek, semmi. Írtam, hívtam, mire nagy nehezen közölték, nincs már szabad állás, sorry. A legtöbb napon még csak lehetőséget sem találok amit megpályázhatnék, de ha meg is pályázok valamit, még csak annyi válasz sem jön, hogy bú vagy bá... Semmi. Senki nem értékeli a tudásom, pedig (nagyképűség nélkül) nem a papírra verem a nyálam, elég talpraesettnek és értelmesnek tartom magam. Ezért akarok elmenni egy olyan országba, ahol talán ez számít is, és meg is becsülik majd ha kapok lehetőséget és keményen dolgozhatok. Elegem van ebből a trágya országból a hozzáállásból a sz...ból amibe süllyedünk, a politikával, a kicsinyes és elbutuló igényekből. Sorolhatnám még, de felesleges. Számomra ez az ország nem haza!! Éppen hazát keresek, és nagyon bízom benne, hogy Kanadában megtalálom majd ezt. Szerencsém van, mert a párom is ezt akarja és egymást támogatva, ketten összefogva talán könnyebben túl leszünk majd a kezdeti nehézségeken.
Vancouverbe megyünk mi is egyébként!
Sokmindent olvastam már erről a városról a neten, és sok helyen írják, hogy a világ legszebb és legjobb városa.
Remélem nekünk is bejön majd. Imádom az évszakok változását, a tengert, a hegyeket, a havat, a napsütést, és mindez megvan Vancouverben.
AUS-t is biztosan meg tudtam volna szeretni, és ott rengeteg olyan vonzerő van, ami valóban elképzelhetetlen az európaiak számára, de a pálmafás karácsonyoknak már a gondolatától is kirázott a hideg.
Én is pontosan úgy gondolkozom ahogy te. Azért mentünk volna Ausztráliába, hogy nyelvet tanuljunk és utána irány Kanada, és azért ilyen messze, hogy ne jöjjünk haza ha fel akarnánk adni.
De végülis AUS kimarad a tervből, és igen azért Kanadába a szülők is kijöhetnek és mi is haza tudunk majd jönni. Fele olyan messze van mint AUS.
(km-ben)
Téged végül mennyire viselt meg a kontinensváltás? Volt honvágyad? Volt, hogy fel akartad adni? Mennyire tudtál angolul mikor kimentél Ausztráliába? Mennyire hamar jöttél bele kint a nyelvbe? Mennyire hamar tudtál asszimilálódni az országban?
Remélem nem írok és kérdezek túl sokat!!
Üdv
