Blázser Bozsók versei

Lehet, hogy nem ez a rendszertani helye
Mégis jobban hangzik, mint a korrekt neve
Paneltacskó - ez így találó és vicces
Vonul apró lábán,épp úgy, mint ki spicces
Alacsony és undok, ugatós, bugyuta
Titok, miért, mégis népszerű e kutya.

titoktartás

Nincs szomorúbb sorsú lény, mint a paneltacskó,
Szürke beton, színes minta csak a terepszerkó.
De az is csak a gazdin függ, igen laza módon,
Hol van itt a természet, aki látja, szóljon!

Bejelentkezett nálam egy piszok tarhás mára,
azt mondta tíz lepedő lesz a titoktartás ára.
Takargatnivalóm pedig nincs is igazán nékem,
hacsak nem a tavaly befalazott feleségem!

(Csendben bevallom nejeket ölök rakásra,
emígyen teszek szert olykor öröklakásra.)

sufnirománc

Fáskamrában ablakzománc,
Acélgolyó, vontatólánc
Csilingel.

Haragoszöld falépcsőpác,
Rásüt a nap, szivárványtánc
Írisszel.

De ahogy bejön Bonifác,
Kezdődik a sufnirománc
Ildivel.

csapszék

Faluvégen áll a csapszék.
Ajtó nyílik, jön egy balfék
Pultra üt: "egy korsót ide!"
Reszket, mint egy naposcsibe.
A kocsmáros szava zendül:
"Öklöm mindjárt nagyot lendül!
Hiszen maga sokkal adós
A torka van vagy száz akós!"
Balfék szepeg. "Megfizetem!
Tanúm rá az egész terem!"
A kocsmáros szíve arany.
Meg is szólal szépen, halkan:
"Lássa, szava mennyit számít:
sört adok - egy kupicányit."

szőnyegrojt

Törökország kelmék hona, sok a szőnyegárus,
figyelnek a kereskedők mint az óriás Árgus.
Hol egy naív ősturista, kit át lehet verni,
kinek ártatlan fejét könnyű eltekerni.
Berángat egy amcsi fazont üzlete mélyére
Almatea mellett próbál beszélni lelkére.
Rázúdit egy tucat szőttest, színeset és tarkát
Vevő feje alig látszik - ó ekkora marhát!
Tompa szava alig hallik - Jaj segítség, megfojt
ez a dundi eperízű, tüllpiros szőnyegrojt!

nuncsaku vagy feketeleves (kinek mi tetszik jobban)

Fejen talált tegnap egy villámgyors nuncsaku,
Egyből villant előttem vakítón egy vaku.
Ajjaj, jön a feketeleves,
Üzlettársam nem kenetteljes.
Ez fa testápoló, tanulságos alku.

lágyhangú

Lágyhangú lantok szóltak még tavaszon,
bárányfelhők bégettek odafenn magason,
a Nap is mosolygott, derű ült a tájon,
távolban csillogott egy szikrázó várrom.

És eljött az ősz, a levelek hulltak,
az éjszakák egyre hosszabbra nyúltak.
Süvített a szél mint kegyetlen szavak,
s leomlottak a féltett kártyavár falak.

Mióta meghaltak a rőtsárga levelek,
már én sem beszélek teveled.

tarhonyagömbölyítő (a Szomszédok-ban hallottam)

Konyhai csendélet

Van a konyhámban egy tarhonyagömbölyítő,
Polcon pihen az éles metéltkeskenyítő.
Ott a sarokban egy gyorsfőzőkésleltető,
No meg szerényen a porcukorkeserítő.
...
Ez a versike egy hanyatteséslendítő.

potenciacsökkentő

Mindenkinek ismerős az a harisnyazokni,
Amelyik csak térdig ér, s nem kell kézzel fogni,
Gumi van a végén, bár néha enyhén fáradt
És még így is lilára szorít minden lábat
Visszereket szülhet, s van itt még egy bökkenő:
Mindemellett heveny potenciacsökkentő.

kötőtű

Gombolyaggal játszó cicatünemény,
érdekesnek látszó teasütemény
volt mi először szemembe ötlött.
Amott egy kanári, ha jól látom döglött.
Kötőtű mellette, még füstölög a vége,
csak pár perce tette le öreg Anna néne.
Festői csendélet, ecsetért kiáltó,
képemet eladom és irány a Rialto!

nyakolaj

Cicalány, Annuska, hej poéta Barátom,
Piktor is lettél, bizony mostmár látom.
Mikor nem csúsznak kellőképp a rímek,
Nyakolajat iszol, mint a macsó hímek.?..

Sokrétű a művészeted s ehhez tehetséged,
Érzelmes szép verseid jellemeznek Téged!
Ember s állatszereteted árad soraidból,
Erőt meríts "Fentről",s ne nyakolajadból....

pakompart

a következő?

hirokin írta:

A feladat minél szellemesebb kínrímet találni az előző hozzászóló által feladott szóra. Teljes, értelmes mondatban kell fogalmazni, 2, 4, vagy akárhány soros versezetben. A versnek címet is kell adni!

pl. feladat: tovasuhan

Költözés
Ha trógerünk a lépcsőn tovasuhan,
A zongora a szomszédra reázuhan.

vagy ha a feladat: málna
akkor

Málnaszüret
Ma már olyan ez a málna,
Mintha mackó rápisálna.

Az új feladvány:
kalapács

Kattints a kibontásához...

Csuda jó, de én nem tudok verset írni, de majd próbálkozom.

Ha lenne nékem pakompartom
eltakarná piros arcom.
Nyakolajra nem szorulok,
söntéspultra nem borulok.
De dicséret sem illet engem,
különlegeset biz' nem tettem.
Festeni nem tudok, csak garázs födémet,
esetlenül bár, mint törtszárnyú gödények,
ám lelkes vagyok a művészet oltárán,
ha nem is nevelkedtem Dávidnak zsoltárán.
Illesztgetek szavakat egymásután sorba,
ha olykor biceg rímem kérlek ne verj orrba.
Teszem mi jól esik, a zablát lerázom,
csak éltem ne legyen lidérces lázálom.

bagóleső

Érdekes versikék, sok lelkes poéta
próbálkozik itt, s lel remek poénra!
Közülük, biz mondom kiemelkedik néhány,
kiknek szövege fullos, mint a parti sétány!
ebalint a "szövegláda", zúdít ránk hangesőt,
remélem betolja ide sűrűn a bagólesőt!

gatyagumi

Peti cingár kisfiúcska, szája lepényleső,
Manci néni nagy szájában nyelve pletykaleső.
Pirikének hamvas ajka inkább csókra-leső,
Pista kettő gülüszeme csipás, szoknyaleső.


Kalózoknak természete, az a zsákmányleső,
Vendég, aki három hetes, nos az potyaleső.
Áprilisi hideg napon a nép tavasz-leső,
Gazdag ember kapzsisága pedig haszonleső.

Szegény ember vágyálma a tömény bankóeső,
De ez a szó a témától igen távoleső.
Mostan pedig befogatik a nagy bagóleső.

Miket olvasok itt, uram-atyám,
ha nem vigyázok, leesik a gatyám.
Faragjátok, cifrázzátok szépen,
a nadrágom meg verdesi a térdem.
Rohanok is gyorsan, s varródobozomban,
keresek egy gatyagumit - sietve, nyomban.

kereplő

Dühös asszony kereplője egyfolytában berreg,
Szomjas ember nyeldeklője jó bor után keserg.
Asszony pénznek keveslője,
Ember bornak élvezője.
Eme sorok verselője szócséplően cseveg.

zsémbelő

Ez az asszony ej de nagyon zsémbelő,
ha így megy tovább, lesz belőle ágyelő.
Hóttában már nem lesz cserfes, nyelvelő,
De jaj! Elém sem kerül többé vesevelő.

majomkenyérfa

Egy keresztelő igazán ráférne e rovatra
Kéne ide frappáns cím, nem amolyan gáz-gyatra
Blázser Bozsók - nem is helyes, ráadásul hamis is
Költők járnak emerre, s egyikük sem kis pisis
Bár én csak a fűzfán költök, mások nagyon jól írnak
Némelyiken jót nevetnek, másokon meg csak sírnak
Mindenkit hát arra kérek, ragadja meg jól tollát
S kaparássza elő mélyről magából a poétát
Mert csak így érezheti át, milyen atom kemény ma
Rímet lelni olyan szóra, mint a majomkenyérfa.

lopótök