Csillagászat és űrkutatás

prominor írta:

Semmi másról nem kívántam szólni, csak arról, hogy az interneten fellelhető szándékos megtévesztések, "áloldalak" csúsztatott elnevezések miatt az erre a Fórumra hozott cikkeket sokszor érik méltatlan támadások, amik helyett talán inkább a cikkek hátteréről kéne szólni esetenként s nem a "cikket" a Cikket hozót" kéne földbe döngölni...

Kattints a kibontásához...

Azt hiszem, így már kezdem érteni a problémádat. Hát, mit mondjak, nem könnyű a kedvedre tenni… Úgy tűnik, Zsuzsannával már régen tisztáztuk ezt a kérdést: ő a hozzászólásaiban forrásmegjelölésekkel ellátva, szöveghűen, sőt gyakran szó szerint idéz cikkeket, tehát ha én azok hátterét próbálom bemutatni, akkor az nyilvánvalóan nem az ő személye elleni "érdemtelen támadás", hanem a beidézett cikk állításainak kritikája, ami miatt legfeljebb annak lenne oka felkapni a vizet, aki azt a cikket "elkövette". És ebben az esetben, mivel Zsuzsanna rendszerint nem érzi szükségét annak, hogy az eredeti cikk írójának hibáját vagy tévedését a magáénak tekintse és körömszakadtáig védelmezze, általában nem fajul "földbe döngölésig" a vita. Ha pedig időnként a Te hozzászólásaiddal kapcsolatban megpróbálom felhívni a figyelmet a forráskritika, a források szakmai súlya helyes megítélésének fontosságára (amit a "klasszikus" irodalom és történelem területén Te is rendszeresen és korrekt módon megteszel), azt ugyanúgy nem a "földbe döngölés" szándékával teszem, ahogy most Te sem ilyen szándékkal hoztál fel konkrét példákat a JoC, és Wickramasingh abban megjelent cikkei szakmai súlyának bemutatására.

Kedves Barátaim.

Nagy örömet okoz nekem, hogy ma már a felvetett témákat kulturáltan lehet kitárgyalni magyarázni, mindenféle személyeskedés nélkül! Sajnos régebben ez nem így volt.

Mindenkinek joga van, azt gondolni, hinni, amit csak akar, csak egyet nem tehet, azt nem erőltetheti rá egy másik emberre!

Véleményem szerint visszajutottunk ahhoz a régebbi gyakorlathoz, mely szerint nem saját tapasztalataink, ismereteink alapján ítélünk meg egy - egy hír igazságtartalmát, hanem az alapján, hogy ki írta!! Persze komoly hátrány, ha szakismeret hiányában rá vagyunk utalva olyan cikkekre, amit vagy elhisz az ember vagy nem! Azt javaslom mindenkinek, mielőtt bármilyen cikket beidéz, győződjön meg arról, hogy a tartalom valóban igaz lehet? Tudom, nem egyszerű, de mégis nagyszerű érzés lehet, ha saját forrásból ítélhetjük meg a világot!

"A tudósok között meglehetősen erős az egyetértés abban, hogy egy-egy konkrét eszme tudományosnak tekinthető-e, vagy sem." -írta prominor, és milyen igaza van: a tudomány soha sem volt hit kérdése!

Üdvözlettel
Rama2010

Bocsika,

Miért? Van gúzsba kötött is??..és lehetne tovább folytatni! Speciell annak a megfigyelési módszernek ez a neve!!

Ahoy, a mogyorósi táborból!

üdv
Rama2010

SpongyaBob:) írta:

Gondolom szabad szemmel láthatóra gondolt a cikk írója, csak hát attól függetlenül, hogy "tud" magyarul, nem biztos, hogy ez az anyanyelve.

Kattints a kibontásához...

*****

Helyesen írta, aki írta !
Megfigyelési módszert jelöl, mi szerint vannak "szabadszemes jelenségek" - szabad szemmel láthatóak.
És vannak műszeres megfigyelések - szabad szemmel nem láthatóak.

A Légyszem-kamera - új magyar fejlesztés

Az MTA Lendület programja keretében egy 19 kamerából álló műszert fejlesztenek az MTA CSFK Csillagászati Intézetének kutatói.





A csillagászatban elterjedt műszerek jelenleg az égboltnak csak kis területét tudják megfigyelni.
A nagyobb távcsövekre ráadásul hatalmas a túljelentkezés, ezért egy-egy érdekes objektumot nem lehetséges hosszabb időn át észlelni.
Erre a problémára adhatnak megoldást az olyan programok, mint például a nagy égboltfelmérő projekt, a
Large Synoptic Survey Telescope --http://www.lsst.org/lsst/
amely néhány naponként készít majd felvételeket a teljes látható égboltról.

Hasonló célt tűztek ki az MTA CSFK Csillagászati Intézetének kutatói : Vida Krisztián, Regály Zsolt, Mészáros László, Csépány Gergely, Oláh Katalin, Kiss Csaba, Döbrentei László és Mező György, a programvezető Pál András irányításával , akik a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Fiatal Kutatói Programja keretében terveznek egy 19 egyedi kamerából álló műszert – ún. Légyszem-kamerát – építeni.
A csoport tagjai egy olyan detektort terveznek és készítenek, amellyel a teljes égbolton (30 foknál nagyobb horizont feletti magasságnál) meg tudják figyelni a 15 magnitúdónál fényesebb égitestek fényváltozásait – a percestől akár több éves időskálán átívelve.

A Légyszem-kamera mechanikus része nem megszokott: a mozgatásról, azaz a Föld forgásából adódó látszó mozgás kompenzálásáról egy hexapod, más néven Stewart-platform gondoskodik.
A hexapod maga sem egy hétköznapi konstrukció, egyik legismertebb alkalmazása például repülőszimulátorok mozgatása.
Mint arra a neve is utal, a mechanikus szerkezet egy hat lábon álló platform.
Ez a konstrukció a hasznos teher – jelen esetben a 19 egyedi kamera – mozgatását a lábak hosszának változtatásával éri el.
Összességében ez a megoldás, amellett, hogy igen precíz pozícionálást tesz lehetővé, hibatűrő is: ha a hat lábból három be is ragadna, a műszer még mindig mozgatható a megfigyelések igényeinek megfelelően.
Ez a hibatűrő viselkedés, valamint számos hasonló jellegű elektronikai és vezérléstechnikai megoldás is azon alapelv következménye, hogy a műszerrendszerben nem lesznek egyedi vagy kitüntetett alkatrészek.
Azaz, ha valamelyik komponens le is állna vagy meghibásodna, az eszköz továbbra is teljes értékű működésre lesz képes.






v
Ezen felül – ellentétben a csillagászati műszertechnikában legelterjedtebb, úgynevezett ekvatoriális szereléstől – a műszer mechanikája független annak földrajzi helyzetétől.
Így szükség esetén a műszer áthelyezése sem okoz problémát, de a további, más-más helyszínre telepítendő egységek elkészítése is lényegesebben egyszerűbb.
A kamerarendszert viszonylag olcsó, készen kapható alapanyagokat felhasználva lehet elkészíteni, így a fejlesztési költségek is jelentősen csökkenthetők – és így további ugyanilyen műszerek elkészítése is jóval egyszerűbbé válik.
A Légyszem-kamera fejlesztése, amelyhez az infrastrukturális hátteret az akadémiai kutatóközpont biztosítja, teljesen nyílt keretek között folyik.
Ez azt jelenti, hogy az első egység elkészülte után elérhetőek lesznek mind a gépészeti és elektronikai tervek, mind a vezérléshez és adatfeldolgozáshoz szükséges szoftverek - ezáltal jóval könnyebbé válik egy nemzetközi megfigyelőhálózat kiépítése is.
A műszerből származó adatok pedig bárki által szabadon felhasználhatóak lesznek.

De mire lehet majd használni a műszert?
Szinte bármely célra, ahol jó időbeli lefedettségű fotometriai mérésekre van szükség.
Ez rengeteg új felfedezés lehetőségét rejti magában, hiszen igen kevés olyan égitest van, amelyről széles, mintegy hat nagyságrendet átfogó időskálán készülnek mérések – sok újdonságot hozhat például az aktív csillagok, pulzáló változók, exobolygók, és a fiatal csillagok kutatásában is.
Tranziens jelenségek (gammakitörések, szupernóvák) gyors és akár visszamenőleges megfigyelése is lehetséges, hiszen a kutatóknak nem kell értékes perceket pazarolniuk azzal, hogy a távcsövet a forrás felé fordítsák.
A tranziens jelenségekhez hasonlatosan a Föld mellett elhaladó, esetlegesen bennünket veszélyeztető kisbolygók is detektálhatóak lehetnek.





A Lendületes kutatók hosszú távú tervei között szerepel egy több Légyszem-kamerából álló hálózat kiépítése is: mintegy 10 egyforma, de megfelelő földrajzi pontra elhelyezett műszerrel a Nap közvetlen környezetét leszámítva a teljes éggömb lefedhető, időben folytonos módon.
Az első lehetséges helyszín a Kanári-szigeteken, Tenerifén lenne, az IAC (Instituto de Astrofísica de Canarias) által üzemeltetett Teide Obszervatóriumban, ahol a csoport lehetőséget kapott arra, hogy a prototípust tesztelje; az obszervatórium területe később állandó helyszínként is működhet.




A program hatása a konkrét csillagászati megfigyelések mellett meglehetősen szerteágazó lehet.
A műszer igen nagy mennyiségű adatot fog termelni: ezek megbízható tárolása és feldolgozása komoly kihívást jelent.
Az egyik lehetséges megoldás ez utóbbi problémára egy GPU-alapú (a számítógépek grafikus vezérlőkártyájának központi egysége) adatfeldolgozás kifejlesztése lenne.
Emellett a hexapod megépítése során is lehetnek olyan eredmények, amelynek lehetséges közvetlen ipari felhasználása, így akár új szabadalmak is születhetnek.
A műszer fejlesztésének részleteiről a csoport rendszeresen beszámol majd a hirek.csillagaszat.hu oldalon


F:hirek.csillagaszat.hu

A gammakitörést miért lehet oldalról átni? ( a lézer se látszik az űrben).Ha meg szemből látjuk, az rég ciki....

540 éve született Kopernikusz

540 éve született Kopernikusz, a napközéppontú (heliocentrikus) világkép kidolgozója.
Elmélete Európa szerte ismertté teszi, a "De Revolutionibus Orbium Coelestium" (Az égi pályák körforgásairól) című könyve révén.
Munkájának hatását nehéz lenne túlbecsülni, hiszen először emelte ki a világmindenség középpontjából, és helyezte el azt a valóságnak megfelelően a Földet. Tekintsünk bele munkásságába születésétől a híres kötet megjelenéséig.

Kopernikusz, az ifjú

1473. február 19-én született a lengyelországi Torun városában.
Családja rézkereskedéssel foglalkozott, neve is erre utal, mivel a Koper a latin cuprum (réz) szóból származik, a nik pedig lengyelül foglalkozást jelentő képző. 10 éves korától — édesapja halálát követően — nagybátyja gondoskodik róla.
Lucas Watzelrode fromborgi kanonok unokaöccsét a humanista reneszánsz szellemének megfelelően sokoldalú műveltséghez juttatja, így támogatása lehetővé teszi, hogy pártfogoltja 33 éves koráig folytassa tanulmányait.







Sokáig habozik, hogy kiadja-e nyomtatásban munkájának eredményét. Végül Tiedemann Giese rábeszélésére 1543-ban Nürnbergben megjelenik a "De Revolutionibus Orbium Coelestium" (Az égi pályák körforgásairól).






Magyar Csillagászati Egyesület
polaris.mcse.hu.archivuma

yeti108 írta:

A gammakitörést miért lehet oldalról átni? ( a lézer se látszik az űrben).Ha meg szemből látjuk, az rég ciki....

Kattints a kibontásához...

Oldalról látni ugyanúgy lehetne, mint a lézert: ha valamin (csillagközi poron, gázon) szóródik, vagy azt sugárzásra gerjeszti. De ez tudtommal az elenyésző kisebbség. A többséget szemből látjuk, csak éppen akkora távolságból, hogy az már rég nem ciki.

Én is így tippeltem.

A sötét középkorról tárgyilagosan...

Állandóan kénytelen vagyok szembesülni, hogy nincs tárgyilagos, tényszerű témája ezen a fórumon az általánosabb tudományos gondolkodásnak, a tudománytörténetnek, a természettudományos világképnek... S most mindezt Kopernikusz kapcsán hozom elő.. Hisz mondandóm ugyan a csillagászattal kapcsolatos, de valójában mégsem....
Kopernikuszról, Keplerről, Galileiről, Brunoról emlékezve a sorok mélyén rendszeresen feltűnik az egyházi üldözés, a felsorolt tudósok üldözése tudományos elméleteik miatt, azok összeegyeztethetetlenségük az egyház álláspontjával, etc.
De ez nem igaz!
Kopernikusz főpap volt, s munkáját egyházi támogatás kísérte, Kepler a jezsuitáknál tanított(egy időben Pázmány Péterrel együtt), Galilei legfőbb támogatói főpapok, sőt maga a későbbi pápa akit Ő durván megsértett, ráadásul az írásmagyarázat volt perének alapja, amiben még tévedett is még is felmentették.. Bruno világképét pedig nem Galilei, Kepler, Newton, vagy akár Eninstein világképével kel összevetni, hanem Niels Bohr, Wermwr Heisenberg, David Bohm gondolkodásmódjával, s egyből látszik, ha mai ismeretek alapján a tájékozottabbak is nehezen vagy egyáltalán nem képesek követni ezeket a gondolatokat, akkor 400 évvel ezelőtt nyilvánvalóan nem értheték még a legműveltebbek sem.. Ezért aztán nem is üldözték.. Brunot Jézusról tett kijelentései miatt ítélték el,ráadásul, hét évet vártak kivégzésével, hátha visszavonja kijelentéseit...
Ezért úgy érzem mindenképpen pontosítani kell a Kopernikuszról szóló hozzászólást... Kopernikusz 1510-ben már kéziratként több példányban megküldte a kor jeleseinek Commentariolus c. dolgozatát amely szamoszi Arisztarkhosz heliocentrikus világképének finomítása volt. Arisztarkhosznak eredetiben csak a Nap Hold távolságáról írt dolgozata maradt fenn, de a nála is 100 évvel korábban élt Herakleidesz gondolatait tovább fejlesztő tételei, miszerint az állócsillagok körül körpályán mozognak a bolygók- közte a Nap körül kering a Föld is,- több korabeli dolgozatban leírásra került, s Kopernikusz köszönhetően görög tudásának ezeket olvasva írta meg a Commentariolust...... Kopernikusz eleve nem akarta életében kiadni a De Revolutionibust ezért engedélyezte George Joachim Rathicusnak, hogy Narratio Prima címmel ismertesse, mintegy előzetesként tételeit 1640-ben, azt követően, hogy meggyőzte Kopernikuszt, hogy adja nyomdába dolgozatát ami hatkötetesre sikeredett. De Johan Wiedmanstetter már 1533-ban beszámol a pápának Kopernikusz elképzeléseiről, amit a pápa támogatásáról biztosít! De Kepler volt az aki 56 évvel később 1609-ben kiadott Astronomia Nova c. dolgozatában tudományos alapossággal bizonyította is Arisztarkhosz tétételeit, s pontosította is a megfigyelésekre alapozva... Ritkán hivatkoznak rá de Galilei nem ismerte el Kepler munkásságát, sőt ugye Galilei megállapításainak nagy része hibás is volt... S az Égipályák körforgásáról ahogy magyarra lehetne fordítani Kopernikusz művét, egy 1543-as ősnyomat megtalálható az Egyetemi Könyvtárban Budapesten is, ahogy Kepler könyvének, az Új csillagászat-nak első kiadása is....

PANSTARRS-üstökös


c

A legfrissebb előrejelzések szerint a PANSTARRS-üstökös március közepétől szabad szemmel is látható égitest lehet a nyugati látóhatár közelében, az alkonyati égen.
Mielőtt belevágnánk az első idei fényes üstökösünk beharangozásába, szögezzük le, hogy az üstökös fényességének előrejelzése nem egzakt tudomány, ezek a gyakran égi kaméleonoknak is nevezett vándorok sokszor megtréfálják még a legfelkészültebb csillagászokat is.
Általában csak esélyekről beszélhetünk, bizonyosságról sosem, így most úgy fogalmaznánk, hogy nagyon jók az esélyek akár két fényes üstökös érkezésére is 2013-ban.
Az egyik már itt van a nyakunkon.



Csaknem tizenhat szűk esztendőnek kellett eltelni ahhoz, hogy ismét reménykedhessünk: hazánkból is szabad szemmel, könnyen és hosszabb időn keresztül megfigyelhető üstököst láthatunk.
Az idén két komoly esélyes is van, a C/2011 L4 (PANSTARRS) és a C/2012 S1 (ISON) üstökösök.
Emlékeztetőül: 1997 tavaszán a Hale-Bopp látszott utoljára kitűnően, azóta voltak ugyan szépséges üstökösök, de 2007-ben a C/2006 P1 (McNaught) és 2011 decemberében a C/2011 W3 (Lovejoy) üstökösök megfigyelése sem volt kedvező számunkra.

A világegyetem eddigi legkisebb bolygóját fedezték fel




A világegyetem eddig ismert legkisebb bolygóját fedezték fel amerikai csillagászok a Naprendszeren kívül: a Kepler-37b lényegesen kisebb mint a Merkúr, kicsit nagyobb a Holdnál, és egy Naphoz hasonló csillag körül kering.

A sziklás felszínű bolygón nem lehetséges az élet, mert nincs rajta se levegő, se víz, és a napja közelsége miatt 371 Celsius-fokos forróság uralkodik rajta.
Tizenhárom nap alatt kerüli meg csillagát.

A szakemberek szerint a Kepler-37b átmérője 3800 kilométer, vagyis alig nagyobb a 3500 kilométeres
átmérőjű Holdnál. A bolygó két másikkal kering csillaga körül.
Ezek közül az egyik kicsit kisebb, a másik jóval nagyobb a Földnél.
A Kepler-37c kétharmada a Földnek, vagyis hajszálnyival nagyobb a Vénusznál, míg a Kepler-37d
kétszerese a Földnek.

A Kepler-37 rendszer csillaga hasonlít a Naphoz, noha némileg hidegebb és kisebb.
Mindhárom bolygó közelebb kering a csillaghoz, mint a Naphoz a Merkúr.
A Kepler-37b és a csillaga közötti távolság harmada a Merkúr és a Nap közöttinek.
A Kepler-37c és a Kepler-37d 21, illetve 40 nap alatt kerüli meg a csillagot.






Az univerzum eddig ismert legkisebb bolygójának felfedezéséről az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA kutatócsoportja számol be a Nature című brit tudományos folyóirat csütörtökön megjelenő számában.
A minibolygóra a NASA űrteleszkópjával, a Keplerrel bukkantak, a szerkezet 2009 óta fürkészi az eget a Földhöz hasonló bolygók után kutatva a Naprendszeren kívül, és mintegy 150 ezer csillagot pásztáz egy időben.

Az első exobolygók, amelyeket felfedeztek, még óriások, javarészt gázóriások voltak.
Ahogy a megfigyelésre alkalmas technológia fejlődött, egyre kisebb és kisebb extraszoláris bolygókat találtak, a Kepler pedig felfedte, hogy gyakoriak a Föld-méretű exobolygók.




"De még a Kepler is csak egy parányi világot tud pásztázni az általa megfigyelt legfényesebb csillagok körül" - mondta Jack Lissauer, a NASA Ames Kutatóközpontjának bolygókutatója. "A tény, hogy azonosítottuk a kicsiny Kepler-37b-t, azt sugallja, hogy az ilyen kisméretű bolygók gyakoriak, és további csillagászati csodák várnak felfedezésre" - tette hozzá.

Tudósok már megjósolták egy Merkúrnál kisebb bolygó létét, de eddig nem voltak ismertek olyan bolygók, amelyek kisebbek lennének a Naprendszerben lévőknél.
A Merkúr akkor lett az ismert univerzum "bébije", amikor a Plútót lefokozták törpebolygóvá.

A szakemberek valójában már egy éve találkoztak a Kepler-37b-vel, de sok időre és egy nemzetközi tudóscsoport véleményére volt szükség ahhoz, hogy igazolják, az égitest valóban megfelel a bolygókról szóló kritériumoknak.


http://www.nasa.gov/mission_pages/kepler/news/kepler-37b.html

Korábban arról volt szó, hogy a víz az meteorokkal érkezett a Földre és a Holdon azért nincs, mert túl kicsi a gravitációja. A meteoroké még kisebb, akkor azokon hogy lehet víz (jég)?

Egy gigantikus fekete lyuk más szemszögből

Egy picit térjünk vissza Zsuzsanna postjához, a Gigantikus fekete lyukhoz.

Szerintem ez nagyon figyelemre méltó. Kár elsiklani felette.Szeretnék némi többlet infót adni hozzá.

Mint azt a cikkben olvashattuk, 17 milliárdszor nagyobb a tömege, mint a mi napunkénak. Nagy szám. Nehéz felfogni.
A Tejútrendszer központjában lévő fekete lyuk (Sagittarius A*) "csak" 4 milliószor nagyobb tömegű a Napunknál.

Mit is értünk ebből?
A miénk is nagy tömegű, de az meg még inkább. Ez így nem túl izgalmas. Nehéz elképzelni, valamihez viszonyítani. Olyan megfoghatatlan infó. Legalábbis szerintem.

Akkor nézzük meg más szemszögből

Mekkora is az a fekete lyuk?
A tudósok nem szeretnek ebben a kontextusban beszélni a témáról. Igazából egy fekete lyuknak, a szingularitásnak nincs is kiterjedése. (legalább is így tudjuk)
Tehát van egy szingularitásnak hívott pontszerű „valami” a közepén, amelyben az egész tömeg összpontosul, és van az eseményhorizont.

„A szingularitást körülvevő térrészben a gravitáció olyan erős, hogy onnan sem anyag, sem fény nem szabadulhat ki.
E gömb alakú térrész határfelülete az eseményhorizont, sugara az ún. Schwarzschild-sugár… Wikipédia”

Tehát végül is a fekete lyuk átmérője a Schwarzschild-sugár kétszerese. Szerintem maradhatunk ennél a meghatározásnál, (amíg valaki nem mond egy jobbat. :wink hogy el tudjuk képzelni a méretét.
Néhány adat birtokában könnyedén ki lehet számolni, hogy egy tárgyat, bolygót, csillagot, stb. aminek ismerjük a tömegét, mekkorára kellene összetömörítenünk, hogy fekete lyuk legyen belőle.

Például:

• a Földet kb. 1,7 cm –re
• a Napot: kb. 5,9 km-re

Mindkét példánál, külső megfigyelőként csak annyit vennénk észre, hogy eltűnnek a szemünk elől.
A fekete lyukká vált 6 km átmérőjű Nap körül továbbra is rendületlenül keringenének a bolygók, a 2 cm-es Földel együtt. A "fekete lyuk-föld" körül pedig a hold tovább róná a köreit.

De mi a helyzet Saggitariuss A*-val, a Tejút közepén lévő szuper masszív fekete lyukkal?

Ennek 4 milliószor nagyobb tömege van, mint a napunknak. Egy egész galaxis kering körülötte, némi sötét anyag segítségével.

Mekkora is az átmérője?

A válasz: mintegy 23,6 millió km.
Ha behelyeznénk a Nap helyére, a Merkúr pályáig sem érne el, de a gravitációjával jó nagy galibát okozna jó pár fényéves körzetben.
(A Merkúr-pálya átlagos átmérője 115,8 millió km.)

Elérkeztünk Zsuzsanna cikkének sztárjához, az NGC 1277 galaxis közepén lévő szörnyeteghez.

Nem túloztam, amikor szörnyetegnek neveztem. 17 milliárdszor, 17 ezer x 1 milliószor nagyobb a tömege a napunkénál.

Az átmérője: 100,4 milliárd km! 640,7 csillagászati egység.



A képet nézve fogalmat kaphattok a Naprendszerhez viszonyított méretéről.
(A legtávolabbi ember készítette űrjármű, a Voyager 1. Távolsága a naptól a mai nap: 123,5 csillagászati egység. A Nap fénye 17 óra alatt éri el.)

A fekete lyukak elképesztő objektumok. Alig ismerjük, sok vitát kavarnak. Van egy olyan érzésem, hogy még sok érdekes felfedezés fog velük kapcsolatban születni.

c
A csillagászoknak most először sikerült megfigyelniük a szupermasszív fekete lyukak forgását.
Beszámolójuk szerint az az örvénylés gyorsasága hihetetlen, szinte már a fénysebességet közelíti.



A láthatatlan fekete lyukak a legtöbb csillagrendszer közepén megtalálhatók.
A tömegük több milliószorosa, akár milliárdszorosa lehet a Napénak, és a gravitációs erejük akkora, hogy még a fényt is magukhoz vonzzák.
A csillagászok sejtették, hogy az égitestek egyre gyorsabban örvénylenek, és tömegben is gyarapodnak, miközben felfalnak mindent, ami az útjukba kerül: por- és gázképződményeket, csillagokat és a világűrt kitöltő anyagot.
Eddig azonban nem tudták pontosan, hogy a fekete lyukaknak mekkora az örvénylési sebessége.




Egy nemzetközi kutatócsoport az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA közelmúltban felbocsátott NuStar teleszkópját és az Európai Űrügynökség XMM-Newton nevű eszközét használta a szomszédos, NGC 1365 katalógusjelzésű galaxis közepén lévő fekete lyuk megfigyelésére.
A számításokat az égitest körzetében észlelhető, nagy energiájú röntgensugarak segítségével végezték el.





A kutatók azért választották ki ezt a fekete lyukat, mert csillagászati mércével viszonylag közel, 60 millió fényévre van a Földtől.
A számítások alapján az égitest csaknem fénysebességgel örvénylik; a fény másodpercenként 299 792 458 métert tesz meg, ami óránként 1 079 252 827,2 kilométernek felel meg.

A Tejút megfigyelése bonyolultabb lenne...

A Nature csütörtöki számában megjelent tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi cikkében Christopher Reynolds, a Marylandi Egyetem csillagásza kifejtette, hogy ez az első alkalom, amikor vitathatatlan pontossággal megállapították egy szupermasszív fekete lyuk örvénylési sebességét.
Az eljárás azért fontos, mert a kapott forgási adatokból következtetni tudnak az égitestek kialakulására és növekedésére.





Adódik a kérdés, vajon milyen gyorsan örvénylik a Földnek is otthont adó Tejútrendszer közepén található fekete lyuk.
Guido Risalti, az olaszországi Arcetri Asztrofizikai Obszervatórium munkatársa, a nemzetközi csillagászcsapat tagja szerint a válasz meglehetősen nehéz, ugyanis a csillagrendszerben elhelyezkedő fekete lyuk kevésbé aktív, mint a megfigyelt égitest, és alkalmi kitörésektől eltekintve alig bocsát ki olyan sugarakat, amelyek alapján megmérhetnénk az örvénylési sebességét.


F:index.hu/tudomany

yeti108 írta:

Korábban arról volt szó, hogy a víz az meteorokkal érkezett a Földre és a Holdon azért nincs, mert túl kicsi a gravitációja. A meteoroké még kisebb, akkor azokon hogy lehet víz (jég)?

Kattints a kibontásához...

Pontosabban üstökösökkel érkezett, de nem ez a lényeg. Víz nem csak az üstökösökön, hanem az üstökösökben is van. A nagyobb égitesteken az üstökösökkel odakerült víz(jég) a felszínen vagy annak közelében marad, kitéve a napsütésnek, a párolgásnak. Az üstökösökben viszont az egész térfogatban oszlik el, de szintén csak a felszínen párolog (ettől lesz az üstökös üstökös). Ha ez nem ütközik bele egyetlen nagyobb égitestbe sem, akkor viszonylag rövid idő alatt az összes illékony anyag elpárolog belőle, és már csak egy rajnyi kőmeteor marad belőle. A Naprendszer külső vidékeiről pedig folyamatosan érkezik az utánpótlás a friss vízzel.

Rengeteg ilyen égitest kering még a naprendszerben. Az Oort-felhőben több milliárd.
Mikor olyan sci-fit látok, amelyben az idegenek azért akarják meghódítani a földet, hogy felhasználják vizünket, már kapcsolom is le. Sokkal egyszerűbb lenne ezekből kitermelni. Vagy Ott van még az Europa, a Jupiter holdja, vagy az Enceladus a Szaturnusz holdja. Tele van vízzel.

Nagy pontossággal mérték meg a Nagy Magellán-felhő távolságát




Közel egy évtizednyi észlelési adatsor alapján egy nemzetközi kutatócsoport 2%-os hibával határozta meg a Nagy Magellán-felhő távolságát, ami kulcsfontosságú adat a kozmikus távolságskála kalibrálásában.

Egy csillagászati objektum távolsága annál bizonytalanabb, minél messzebb van tőlünk.
A kozmikus távolságskála felépítése ezért lépcsőzetes, és olyan objektumok segítségével történik, melyeknek egyrészt ismert az abszolút fényessége, másrészt a közelben is, illetve nagyobb távolságokban is előfordulnak.
Ilyen ún. sztenderd gyertyák a cefeida típusú változócsillagok, vagy az Ia típusú szupernóvák.
Ezek látszó fényességének mérésével az abszolút fényességük ismeretében következtetni lehet a távolságukra.
A cefeidák pulzáló változók, és összefüggés van a könnyen mérhető pulzációs periódusuk, illetve az abszolút fényességük között.
Ezen a periódus-fényesség reláción alapul az, hogy sztenderd gyertyaként használhatók: ha egy (távoli) galaxisban sikerül megmérni egy cefeida pulzációs periódusát, akkor a reláció segítségével a cefeida, illetve az őt tartalmazó galaxis távolsága is meghatározható.

A skála kalibrálásához azonban olyan közeli objektumok is szükségesek, amelyek távolsága egyéb, független módszerekkel is meghatározható.
Ezért bír óriási jelentőséggel az, hogy a Tejútrendszer kísérőgalaxisainak, például a Nagy Magellán-felhőnek a távolságát minél pontosabban ismerjük, mivel ekkor a bennük található cefeida típusú változók távolsága, ezzel pedig a rajtuk alapuló távolságskála is pontosabb lesz.






A Grzegorz Pietrzyński (Universidad de Concepción, Warsaw University Observatory) által vezetett kutatócsoport új eredménye szerint Nagy Magellán-felhő (LMC) távolsága 163 ezer fényév, a hibája pedig mindössze 2%, ami csillagászati adatok esetében kiemelkedő pontosságot jelent.

A kutatók az LMC új, pontosabb távolságadatát fedési változók segítségével határozták meg.
Ezek kettőscsillagok, melyek komponensei a keringésük miatt a Földről nézve periodikusan elhaladnak egymás előtt. A fedések közbeni fényességváltozások lefutása függ a komponensek relatív méretétől, hőmérsékletüktől, színindexeiktől és a pályák paramétereitől.
A fényességek, valamint a pályamenti sebességek színképekből (ESO 3.6m + HARPS spektrográf) történő gondos mérésével Pietrzyński és munkatársai meg tudták határozni a csillagok méretét, tömegét és a keringési pályák adatait.
Ezeket az összfényességgel és az infravörös színindexekkel (ESO VLT SOFI) kombinálva aztán figyelemre méltóan pontos távolságadatokat tudtak származtatni.





Az eljárást forró csillagokat használva már korábban is alkalmazták.
Az ez esetben elkerülhetetlen modellfeltevések azonban rontották a származtatott távolságok pontosságát.
Most azonban a Nagy Magellán-felhő OGLE-projektben megfigyelt 35 millió csillaga között sikerült 8 olyan ritka
fedési kettőst találni, melyek mindkét komponense hideg vörös óriás.
Ezek esetében a forró csillagoknál szükséges feltevések nem kellenek, így a segítségükkel sokkal pontosabb távolságadatok nyerhetők.







A kutatócsoport egyik tagja, Dariusz Graczyk (Universidad de Concepción) szerint most az eljárás továbbfejlesztésén dolgoznak, hogy néhány éven belül az LMC távolságát 1%-os hibával tudják meghatározni.
Ha ez sikerül, annak alapvető hatása lesz nem csak a kozmológiában, de az asztrofizika számos területén is.
Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin 2013. március 7-i számában jelent meg.



Forrás:
hirek.csillagaszat.hu
http://www.eso.org/public/news/eso1311/

Magyarországról is látható lesz az üstökös

A Panstarrs-üstökös Hazánkból nagyjából március 10-étől lesz megfigyelhető szabad szemmel.

Az üstökös vasárnap – március 10-én – kerül legközelebb a Naphoz (ún. perihélium), így tisztán kivehető lesz szabad szemmel is.

A Panstarrs-t – hivatalosan C/2011 L4-üstököst - 2011 júniusában fedezték fel csillagászok a Hawaiin lévőt Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope & Rapid Response System) teleszkóppal.
Az üstökös a hónap folyamán halad át a belső Naprendszeren, és kedden jut legközelebb a Földhöz, 160 millió kilométeren belülre.

Az üstökös márciusi fényességét érintően korábban kérdések merültek fel, mivel úgy tűnt, nem az elvártnak megfelelően viselkedett az év elején.
A csillagászok egy objektum fényességét magnitúdóban adják meg, mely skálán a legkisebb számmal jelzett objektum a legfényesebb.
A negatív számmal jelzettek kivételesen fényesek.
Szabad szemmel még a +6 magnitúdójú, halovány objektumokat lehet észlelni az éjszakai égbolton.


Januárban az üstökös 1,5 magnitúdóval haloványabb volt az előre jelzettnél.
Ez a séma ráadásul nem sokat változott február első felében sem.
A csillagászok számítottak erre, mivel az üstökös, úgy tűnik, „újnak” számít, mely először közelíti meg csillagunkat, és az ilyen objektumok rendszerint nem fényesednek annyira ki, mint ahogy az előrejelzések sugallják.

Míg a C/2011 L4 a jelek szerint korábban halványult, a múlt héten hirtelen felragyogott, és minden egyes nappal fényesebb lett.
A déli féltekén – ahol az üstökös felfedezése óta látszik - a megfigyelők az utóbbi napokban már azt jelentették, az üstökös egyre lenyűgözőbb az éjszakai égbolton.
A legfrissebb becslések szerint a Panstarrs valamivel haloványabb, mint a Fomalhaut csillag, talán +1,5 magnitúdójú. Mindez igazán lenyűgöző érték, ha figyelembe vesszük, hogy egy-két héttel ezelőtt úgy tűnt, az üstökös fényessége alig éri majd el a +2 vagy +3 magnitúdót.






John E. Bortl üstökösszakértő szerint a Panstarrs mostanáig olyan furcsán viselkedett, hogy nem lehet semmilyen eshetőséget teljesen kizárni.
„A napközelpont alapján a maximum fényességet +1 és +1,3 magnitúdó között várom.
Mindez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az üstökös a perihéliumot követő néhány napban tovább fényesedik” – tette hozzá.

Az üstökös az előrejelzések szerint csütörtökön (március 7.) vált láthatóvá az északi féltekén - amennyiben az időjárás is engedi -, amikor is a nyugat-délnyugati horizont közelében tűnik fel, nagyon alacsonyan, fél órával napnyugta után.
Az MCSE szerint hazánkból nagyjából március 10-étől lesz megfigyelhető szabad szemmel.

Március 12-én az üstökös majdnem közvetlenül a nyugati horizont felett tartózkodik majd, kevesebb,
mint öt fokra balra a sarló alakú Holdtól.
Az üstökös ezt követően lassan magasabbra emelkedik, és az égbolt nyugat-északnyugati horizontja felé mozdul március közepén és második felében, majd fokozatosan elhalványul, ahogy eltávolodik a Naptól és a Földtől.


F:hirado.hu/Hirek/2013/03